|
Egy fotózás anatómiája FRISSÍTVE!
SZRTI - Audie 2010.08.05. 08:59
Az ominózus nap délelőttjén, néhány órával a fotós “kollégával” megbeszélt időpont előtt levélírónk telefonált nekem, mivel teljesen elbizonytalanodott. Mint elmesélte fotós “barátja” épp az imént hívta, és jelezte, hogy ugyan vigyen már magával enni- és innivalót, mert úgy tűnik, hogy késő esténél előbb nem kapnak se enni se inni. Sőt hirtelen kiderült az is, hogy baráti alapon vállalta el a munkát. Csak itt jegyzem meg, egy sztenderd esküvői fotózás, (tokkal-vonóval) kb. 2-300 ezer forint körül mozog. Ez a hirtelen közlés kissé lehűtötte levélírónk lelkesedését, de bízott abban, hogy azért a vacsorára való mégis csak összejön. Nos tévedett! Nem kicsit, nagyon! Noha én azt tanácsoltam neki, hagyja a fenébe az egészet, mert ebből semmi jó nem fog kisülni, ha már most az elején látszik, hogy semmi sem úgy történik, mint ahogyan ígértek neki korábban. Ennek ellenére elment a megbeszélt helyre. Bár neki se rokona, se ismerőse nem volt sem az ifjú pár sem azok családja, mert végül felülkerekedett benne a jó szándék, hogy mégse hagyja cserben a segítségkérőt. Délután ismét telefonált nekem, de már a helyszínről. Elmondta, hogy fotós “barát” közölte, hogy tulajdonképpen ő ingyen(!) vállalta el a munkát és azon túlmenően, hogy a levélíró egy jó szót sem kapott, nemhogy köszönetet, mégis úgy is bántak vele, - még az őt elhívó fotós is-, mintha nem is létezne. Étlen, szomjan, a nagy melegben, végül is elege lett az egészből. És már csak arra tudott gondolni, hogy inkább hazajön. Bár akkor még azt sem tudta, hogyan, és miből. 
Egy esküvő fotózás anatómiája
Avagy a neoliberális erkörcs rombolása
Kívülállóként tanúja lettem, az alábbi esetnek, mely számomra többféle tanulsággal szolgált.
Nem maga az eset, hanem a trend az, ami legjobban zavar. Mostanság legalábbis egyre inkább elharapózni látszik ez a mentalitás.
Idekívánkozik némi előzmény is.
A levél írója, egy korábban megbeszélt közös délutáni-esti programunkat mondta le, mert, mint mondta, egy fotós ismerős megkérte, segítsen neki egy munkában. Ugyanis esküvői fotózást vállalt, egy másik városban, s a munka déltől, másnap hajnalig tartott volna.
Mivel a levélíró meglehetősen rossz anyagi helyzetben volt éppen, s mindenképpen jól jött volna számára némi bevétel, ezért lemondta a közös programunkat, mely inkább szabadidős jellegű, bográcsozós összejövetel lett volna.
Természetesen megértettük, hisz a pénzkereset az ő helyzetében per pillanat fontosabb volt, hiszen már az ételre valót kellett megkeresnie. S mivel ezt, a munkát ajánló fotós is tudta, ezért bíztunk benne, hogy a munkára való felkérése kihúzza a levél íróját pillanatnyi szorult helyzetéből.
Az ominózus nap délelőttjén, néhány órával a fotós “kollégával” megbeszélt időpont előtt levélírónk telefonált nekem, mivel teljesen elbizonytalanodott. Mint elmesélte fotós “barátja” épp az imént hívta, és jelezte, hogy ugyan vigyen már magával enni- és innivalót, mert úgy tűnik, hogy késő esténél előbb nem kapnak se enni se inni. Sőt hirtelen kiderült az is, hogy baráti alapon vállalta el a munkát. Csak itt jegyzem meg, egy sztenderd esküvői fotózás, (tokkal-vonóval) kb. 2-300 ezer forint körül mozog.
Ez a hirtelen közlés kissé lehűtötte levélírónk lelkesedését, de bízott abban, hogy azért a vacsorára való mégis csak összejön.
Nos tévedett! Nem kicsit, nagyon! Noha én azt tanácsoltam neki, hagyja a fenébe az egészet, mert ebből semmi jó nem fog kisülni, ha már most az elején látszik, hogy semmi sem úgy történik, mint ahogyan ígértek neki korábban. Ennek ellenére elment a megbeszélt helyre. Bár neki se rokona, se ismerőse nem volt sem az ifjú pár sem azok családja, mert végül felülkerekedett benne a jó szándék, hogy mégse hagyja cserben a segítségkérőt.
Délután ismét telefonált nekem, de már a helyszínről. Elmondta, hogy fotós “barát” közölte, hogy tulajdonképpen ő ingyen(!) vállalta el a munkát és azon túlmenően, hogy a levélíró egy jó szót sem kapott, nemhogy köszönetet, mégis úgy is bántak vele, - még az őt elhívó fotós is-, mintha nem is létezne. Étlen, szomjan, a nagy melegben, végül is elege lett az egészből. És már csak arra tudott gondolni, hogy inkább hazajön. Bár akkor még azt sem tudta, hogyan, és miből.
Végül is a gyalog nekiindult, az addig elkészített fotókkal.
Mondhatnám itt a történet vége és vonjuk le a tanulságot. Mely szerint manapság sokan úgy gondolják, hogy az adott szó nem számít, hogy elvárhatják – azoktól, akiknek nehéz anyagi helyzete van -, hogy ingyen, vagy nevetségesen kevésért végezzék el a munkát. Úgy gondolják, hogy joguk van kihasználni a másik embert, hogy joguk van félrevezetni, becsapni. És úgy látom, sokan, akik maguk bevételre, haszonra tesznek szert, addig másoktól ELVÁRJÁK, hogy ingyen dolgozzanak nekik. (Mondjuk úgy, hogy a dicsőségért, barátságból? - de ezt nem elvárni, hanem felajánlani szokták!). Hát ennyit az erkölcsök mai neoliberális állapotáról.
Vagyis jól nézzük meg, kinek, mit hiszünk el, és “bemondásra” ne, csak írásos megállapodás alapján vállaljunk el munkát. Mert azokról akiket addig barátnak gondoltuk, az “üzletben” kiderül, nem azok.
Bár a mi esetünkben messze nem üzletről, hanem megvezetésről, becsapásról szólt a történet.
Azonban a történetnek nem itt van a vége.
Mert mindezek után, hogy levélírónk étlen szomjan, egy fillér fizetség nélkül pörkölődött a napon és elvégezte a munkát, kiderült, hogy valójában nemhogy fizetni nem áll szándékában senkinek, de még a képek is kellenének.
Nos, hát levélírónk gondolt egyet, s elvégezte az utómunkálatokat a képek jó részén, és ezeknek kisméretű változatát küldte meg a megrendelőnek, azzal, hogy egy nevetségesen alacsony ellentételezés fejében megküldi a teljes méretű képeket, sőt kívánság szerint további utómunkálatokat is végez kérésre. Az összeget levélírónk maga ajánlotta, - mely még a tized része sincs az ilyenkor szokásos árnak-, azzal, hogy mielőbb végezzenek ezzel az ügylettel. Ezt levélbeli megerősítés is követte.
S most végre tényleg pont kerülhetne ennek kellemetlen - és valljuk be - , kollégánkra nézve megalázó történetnek a végére.
Ám vannak olyanok akiknek semmi sem elég, akik ingyen akarnak mindent megkapni. Nos, a folytatásról szól az alábbi levél is, melyet a levél írója átadott nekünk közzétételre, azzal az általunk is támogatott szándékkal, hogy az ő példájából mások is okulhassanak. Mert úgy látjuk az efféle eset nem egyedi, sőt, egyre inkább nem az.
Az alábbi levelet tehát ezért tesszük közzé.
Mindazonáltal reméljük, hogy az ügy levélírónk reményei szerint zárul. Ha nem is előzetes, de utólagos reményei szerint.
( A képek csak illusztrációk!)
SZabad Riport Tudósító Iroda
Tisztelt Címzettek!
Előrebocsátom, nem zaklatási szándék vezet vagy hasonló. Mindössze a (megítélésem szerint) egyedül illetékesek részére kívánnék pár szóval reagálni egy, az előző percekben lezajlott telefonbeszélgetésre.
Az imént hívott engem telefonon bizonyos G. úr. Eléggé érdekes hangvételű jelzőkkel tűzdelt "felszólításának" a lényege:
Állítása szerint én "megvezettem" Önöket, és ezért "ő vette kézbe az egészet". Álláspontja szerint az általa megadott címre küldjem el az esküvőn készült képek ellenértékeként kapott összegről a számlát, és majd akkor Ő akarja kifizetni...
Az egyéb jelzőket stb. nem idézem, habár hiteles forrás alapján azt is megtehetném. De az egész nem erről szól.
Kérném szíveskedjenek elfogadni tőlem az alábbi információkat:
1. Egy esküvő fotózása alkalmával, előtte, utána csakis a pár, (általában a menyasszony) az illetékes a fotóssal szerződést kötni, vagy, ha ez nem valósul meg, a munka részleteiről, folyamatáról egyeztetni, "utasítást" adni, illetve az ezzel kapcsolatos "ügyintézést" lebonyolítani.
Ezt részletezi a csatolt linken lévő dokumentum szövege, amelyet az esküvők fotózásakor a kollégák is használnak.
(G. úr az előbb, két perce kb. ismételten felhívott, lényegében érdemi elemet nem tartalmazó kijelentésekkel, felszólításokkal. Ezt innentől kezdve zaklatásnak minősítem, kérem tájékoztassák őt, hogy a telefont nem vagyok hajlandó ezentúl felvenni, ha keres.)
2. Szerződést ugyan nem kötöttünk (velem legalábbis biztosan nem) azonban attól a perctől kezdve, hogy G. úr által üzemeltetett taxitársaság által jelzett kocsiba beültem J.-vel július 24-én, számára is nyilvánvaló volt, hogy milyen célból. Amikor a menyasszony is csatlakozott akkor már részleges instrukciókat is kaptunk a tervezett munkához. A szóbeli megegyezés is szerződésnek számit egyrészt, másrészt, mivel Önök tudomással bírtak arról, hogy engem a kollégámmal együtt hová és milyen célból visznek, valamint azzal is tisztában voltak, milyen célból szállítanak engem a helyszínre (helyszínekre) egyértelmű, hogy ez megvalósítja a szóbeli megállapodás tényét.
Így a G. úr által legutóbb külön kihangsúlyozott "én nem kértem magától semmit, sem a lányom" állítás nem megalapozott, és feltehetően az indulat szülhette ezt a kétségtelenül alaptalan fogalmazást.
3. Az tény, hogy Önök J.-vel egyeztek meg az esküvő dokumentálására. Jelen esetben egyáltalán nem számít, hogy milyen ellentételezés, milyen konstrukció keretében. Az is tény, hogy J. engem felkért a jelenlétemre, amelyet szakmai segítségkérésként, a területen való járatlanságával indokolt. Ezt Önökkel egyeztette, Önök tudomásul vették a jelenlétem, sőt egyes képeknél külön az én javaslatom alapján álltak be a fotózáshoz.
4. Az általam végzett fotózás során 178 db értékelhető képet készítettem, amelyeknek a kicsinyített másolatát már a szokások és a szabályok szerint elküldtem Önöknek, amelyet át is vettek. Válasz email-ben közölték, hogy a képek megfelelnek elvárásaiknak, kérték az összeset a normális felbontásban. Egyben elkérték a bankszámlaszámomat abból a célból, hogy az É. úrral történt telefonos megbeszélés kapcsán megállapodott összeget átutalják.
Ez a mai napig nem történt meg.
5. Én a tegnap este folyamán 6 db. képet teljes felbontásban az Önök címére elküldtem, igazolandó hogy az általam vállalt utómunkálatokkal végeztem.
6. Sajnálatos az a tény, hogy az Önök "megbízottja" J., eléggé megkérdőjelezhető módon engem "megvezetett" az egésszel kapcsolatban. Gyakorlatilag az utolsó pillanatokban közölte, hogy állítása szerint "ingyenes" a munka. Valamint az esküvő utáni általam jogosan felvetett igényre válaszul a G. úréhoz hasonló, habár annál minősíthetetlenül durvább hangvételű telefonban "igazított el" engem. Mindezektől függetlenül az Önök tudtával és beleegyezésével én az esküvőn nem őt, hanem Önöket, illetve az eseményt igyekeztem a legjobb tudásom szerint rögzíteni. Így gyakorlatilag egy fotós-munkát elvégeztem addig az időpontig, amíg a vendégsereg és a környezet eléggé sajnálatos "üvegen át néző" és kissé érdekes magatartása miatt a helyszínt elhagytam.
A polgári esküvőről és a templomi szertartásról ennek ellenére a képeket elkészítettem, így az esküvő-fotózáskor szintén szokásos "csak a szertartások" jellegű műveletét teljesítettem.
7. J. úrral ez ügy kapcsán kialakult kedvezőtlen viszonyunk ellenére az elmúlt hétvégén két alkalommal, É. úrral telefonon egyeztettük a továbbiakat, ő a már említett email szövegével egyezően a képekre igényt tartott, illetve biztosított arról, hogy amennyiben a bankszámlaszámomat megadom, arra a (különben egyértelműen méltányos és a szokásnak messze alatta lévő) összeget átutalja. Ezek a telefonbeszélgetések a normális hangvétel szellemében zajlottak le, kizárólag a munkával kapcsolatos elemeket érintve. A beszélgetéseink után sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy az általa ígért (illetve emailben is megerősített) átutalás nem történt meg, helyette a mai nap folyamán 4 (!) alkalommal hívott G. úr, a már említett hangnemben, illetve azzal a fő vonulattal, hogy én a megítélése szerint "megvezettem" Önöket.
Személyeskedésekbe nem mennék bele, de nekem is lehetne hasonló indulatú észrevételezésem erről az egészről.
8. Szintén a napokban a honlapom anyagába feltettem egy jegyzetet, hasonló témában, hiszen azért valljuk be, itt-ott kicsit "kockás" ez az egész dolog. Abban a jegyzetben senkinek a neve, sem a környezet, sem egyéb kifejezetten azonosításra alkalmas elem nem található, amely kifejezetten és célzottan valakinek a személyiségi jogait sértené. Az tény, hogy az elsősorban J. úr által generált szituáció példátlan: a kolléga megvezetése, a kétségtelenül nem ilyenkor megszokott környezeti elemek stb. ötletet illetve téma-indító alapot szolgáltathattak a jegyzet megírására. Azt viszont határozottan visszautasítom, hogy ezzel bárkit személy szerint és tetten érhetően "gyaláztam" volna. Az egy más kérdés, hogy az ilyen (és a hasonló) esetek akár példaértékűek is lehetnek más kollégák számára, elsősorban azért, hogy ilyen esetekben ajánlatos mindent papírra tenni, egyértelműsíteni, a másik féltől az esküvőn ténykedő fényképész megbecsülését elvárni. Így ezennel is kijelentem, hogy személy vagy név szerint nem nevesítettem sem Önöket, de még az áldott jó J. barátjukat sem. Amennyiben ez Önöket (de csak és kifejezetten kettejüket) zavarja vagy zavarná, kérem jelezzék felém.
9. A már említett mail-jükre visszautalva még egyszer: válaszomban közöltem, hogy az átutalás esetén az átvételről szóló visszaigazolást, elismervényt, stb. visszaküldöm Önöknek. Ehhez én magam ragaszkodom minden ilyen esetben. Mint szellemi szabadfoglalkozású önadózó, számlaadási kötelezettséggel nem rendelkezem, a személyi jövedelemadó teljesítésekor a már megszokott eljárás a bankszámla-forgalom, illetve az esetenkénti átvételi elismervények, nyugták csatolása a bevalláskor. Én nem vagyok adócsaló, adózási magatartásom évek óta visszakövethető és kontrollálható bármely szerv, stb. számára. Úgyhogy G. úr erre a témára vonatkozó utalásait is határozottan visszautasítom.
Vannak olyan hasonló esetek, amikor menetközben jön meg a "kedv" a nem kifizetésre vagy ködösítésre, éppen ezek miatt az esetek miatt elsőrendű fontosságúnak érzem a szabályoknak maradéktalanul megfelelő bevallási ügyintézést. Így van ez fizetős modellszerződések és egyéb hasonló fotó-munkák esetében is. …
Befejezésül, összegezve:
Elég sajnálatos, hogy idáig fajult ez az egész. Lényege azonban ennek ellenére is annyi, hogy az érintetek tudtával és beleegyezésével elvégeztem egy munkát, amelynek az "ellentételezését" a férjjel, mint illetékessel, kölcsönös egyetértéssel állapítottuk meg. Őszintén megnézve azért: Önök szerint "hiéna" vagy "haszonleső" szemlélet egy két szertartásos munkáért, a visszautazásért valamint a kép-feldolgozásért, a 6 órát is meghaladó utómunkálatokért ennyi pénzt kérni?
Ezt azért hangsúlyozom ki, mert nem is Önök ajánlották fel az összeget, én magam választottam ezt az egyébként nevetséges megoldást mindössze azért, hogy pont kerüljön az egész végére.
…
Elnézést a hosszú levélért, én nem akartam ezt, az egésszel így külön terhelni Önöket, sajnálatos a mai eseménysor, ami után adódik az egész helyzet egyértelmű tisztázása.
G. úrral a jövőben (ezt szíveskedjenek tudtára adni) nem vagyok hajlandó sem szóban, sem telefonon tárgyalni. Amennyiben tovább folytatja a hívogatást, stb. akkor az már értékelhető zaklatásnak minősülhet.
Budapest, 2010. augusztus 3.
Sz.
FRISSÍTÉS!
Örömmel adunk helyta fejleményeknek:
Levélírónktól kapott információnk alapján végül reményei szerint zárult az alábbi ügy, vagyis megkapta, szerény tiszteletdíját. Talán mégsem veszett ki minden tisszteség mára a világunkból!
Így hát bízunk benne, hogy hasonló esetekről már nem kell beszámolnunk.
Audie - SZRTI
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
