Harcosok, asszonyok és gyermekek. No és a lovak... AZ MNA ÍGY ÜNNEPEL Bőny 2010. aug.20.-21. - Helyszíni riport Az Arcvonal családi hétvégéje, a bőnyi Központi Táborban. - A "Vándorsólyom" ifjúsági tábor keretében ...''A NYUGALOM SZIGETE - HŰSÉGES LOVAINK... - ÉLŐ PÁRHUZAM A MAI IDŐK, ÉS SZENT ISTVÁN KORA KÖZÖTT... - TÁBORI ÉJSZAKA... - A BAKONYI BETYÁROK MÉG MINDIG LÉTEZŐ BECSÜLETE...''...''A hely gyönyörű, az erdő varázslatos, de a táborlakók mégsem zavarják meg nagyon az élővilágát. Ők már megtanulták tisztelni az állatokat, a természetet, mint, ahogy egymást is, az embereket. És megtanulták az alázatot; a természeti környezetük, s népük, hazájuk iránt...''
Az Arcvonal családi hétvégéje, a bőnyi Központi Táborban. - A "Vándorsólyom" ifjúsági tábor keretében
...''A NYUGALOM SZIGETE - HŰSÉGES LOVAINK... - ÉLŐ PÁRHUZAM A MAI IDŐK, ÉS SZENT ISTVÁN KORA KÖZÖTT... - TÁBORI ÉJSZAKA... - A BAKONYI BETYÁROK MÉG MINDIG LÉTEZŐ BECSÜLETE...''
...''A hely gyönyörű, az erdő varázslatos, de a táborlakók mégsem zavarják meg nagyon az élővilágát. Ők már megtanulták tisztelni az állatokat, a természetet, mint, ahogy egymást is, az embereket. És megtanulták az alázatot; a természeti környezetük, s népük, hazájuk iránt...''
1.A NYUGALOM SZIGETE
Amikor az ember megérkezik az Arcvonal táborába, - lenyugszik. Ennek a helynek sugárzása van, mely jót tesz a léleknek. Annak a léleknek, mely idetartozónak érzi magát.
Oly éles a kontraszt a külső világ és a táborban lévő, - Arcvonal Világa között, - hogy még az első látogatónak is feltűnik. Az még nem szokta meg. A többiek természetesnek veszik, s ezt a világot lelkükben már elviszik mindehová, ahol járnak.
Itt mindenki megbízik mindenkiben. Itt nincs fölösleges vetélkedés, itt egyensúly van. Minden, és mindenki között. Itt a bajtársias szellem, nem üres frázis. Mindenki ismeri a Vezető szavait erről: "A bajtársad, több mint a barátod!"
De, aki mégis azt hinné, hogy itt valami különleges lények járkálnak, - annak csalódnia kell. Mert egyszerűen "csak" emberek, a szó valódi értelmében.
2. HŰSÉGES LOVAINK...
Bár ezen az augusztusi ünnepi hétvégén, szünetelt a célirányos kiképzés, mindenki csak annyit tett, amit érzett, - de egy külső szemlélő azt gondolta volna, hogy mégis folyik a kiképzési munka. - Mily furcsa, itt a fiatalok, még szórakozásból is ezt csinálják. Az eredetileg meghirdetett programok folyamatosan zajlottak; - sport, - alaki, - alapszintű katonai ismeretek - légfegyveres lövészet, - önvédelem, - íjászat, - lovaglás, - népi hagyományőrzés, - és előadások.
Bár a foglalkozás vezetők nem voltak olyan maximalisták, mint egyébkor. Elvégre ünnepi hétvége van...
Eljöttek a harcosok családjai is, - asszonyok, gyermekek. Ők is megtették, amit kell, - részt vettek a munkában, s a foglalkozásokon egyaránt. Példás rendben folyt a tábori élet...
Gurgulázó gyermeki nevetés, asszonyi kacagás, és időnként felhangzó parancsszó; "Tábor...!!! Öt perc múlva az alakulótéren sorakozó!..." És ez mindenkire érvényes. Kicsire, nagyra, - harcosra, asszonyra és gyermekre.
- Mit köszönhetünk a lovaknak? - kérdezte Kolos a hallgatóságtól bevezetésképpen.
- A civilizációt! - hangzott a válasz.
- Igen! - bólintott az előadó. - Lényegében mindent nekik köszönhetünk. A legjobb barátaink ők. És a magyarságnak különösen fontosak a lovak.
A Magyar Nemzet élete, évezredekig, évszázadokig a lovaktól függött. És a ló nemcsak munkatárs, hanem barát és bajtárs is. És nem véletlenül volt az első a ló, amikor a huszárok este lenyergeltek. Először a ló ivott, csak azután a katona. Hisz' nem egyszer volt olyan, hogy a lónak köszönhette életét az ember, a csatában.
Egy gyönyörű kisbéri pej lovon mutatta meg Kolos, hogyan kell felszerszámozni a lovat.
Majd következnek a szíjak, a kengyel és a nyereg. A nyereg előtt fel kell tenni a ló hátára az izzadságfogó és védő vastag pokrócot, - majd magát a nyerget. De az sem mindegy, hogy milyen.
Befejezésül, történeteket mesélt az előadó a katonalovak legendás hűségéről, - s megemlítette, hogy egyetlen emlékmű van Magyarországon, mely a katonalovaknak állít emléket; éspedig Komáromban.
S az egyik legmeghatóbb lótörténet a következő: "1809-ben, a Győri Csatában halálos sebbel lóról eső katona, estében lekantározta nyergesét. A szintén sebesült, kantártalan mén, nyereggel a hátán, a tíz évvel korábbi csikóemléket őrizve, szülőménesébe, Bábolnára vágtatott. Ott, szimbolizálva a csatavesztést, összeesett és kimúlt. A csikósok így értesültek az eseményekről, s tudták biztonságba helyezni a lóállományt. Így menekült meg a Bábolnai Ménes, Napoleon fosztogató csapatai elől..."
Megjelentek a sűrűsödő esti félhomályban a régmúlt idők alakjai. Gejza fejedelem, Sarold, István édesanyja, s Koppány. - És Szent István, s a műve maga.
Az alábbiakban szemelvényeket olvashatunk ebből az előadásból:
''A NAGYPOLITIKA SEM MENTES AZ ÉRZELMEKTŐL, - A SZEMÉLYES, EGYÉNI INDÍTÉKOKTÓL''
...''Az események megértéséhez, Nagyon fontos Saroldnak, István édesanyjának a személye. Ebből az időből nem Gejza a legfontosabb ember, nem István és nem is Koppány. Hanem Sarold!
Sarold, István édesanyja rendkívül erős asszony volt. Úgy lovagolt, mint a katonák, úgy vívott, mint a katonák, úgy íjászkodott, - mint a katonák... Zöld szemű, aranyvörös hajú, nő volt. Rendkívüli szépsége, mindenkit megbabonázott. Mindezek mellett rendkívüli bátorsággal is megáldotta a sors!
Na, de hogyan is befolyásolják a nagypolitikát az érzelmek, s az egyéni indítékok?
Nos, mikor még Sarold nem volt Gejza felesége, - a magyar törzsszövetség öregjei, küldöttséget menesztettek kérőbe az erdőelvei vajdához, kinek a lánya Sarold volt, - hogy megkérjék Gejza számára a hercegnőt. Na, de ki is volt a küldöttség vezetője? - Hát Koppány!
És, amikor Koppány meglátta ezt a gyönyörű lányt, Saroldot, - azonnal bele is szeretett. Koppány amúgy is erősen érzelmi beállítottságú ember volt, - de ami igaz az igaz, Saroltba nem lehetett olyan nehéz beleszeretni. És Koppány annyira beleszeretett, hogy a lényegében a haláláig ez a szerelem vezérelte.
Ellenben Sarold nem viszonozta Koppány érzelmeit. Ő Gejzát szerette. Megtörtént az Esküvő, - Gejza és Sarold esküvője, - és olyan erős szerelem lett közöttük, amilyen kifejezetten ritkság volt abban az időben...
Aztán megszülettek a gyermekeik, először két leány, és harmadik gyermekként megszületett Vajk, vagyis István. Sarolt, az első pillanattól kezdve úgy nevelte, hogy Ő lesz a Király...''
(...)
Egyértelműen párhuzam vonható Szent István és kora, az 1000 körüli idők, - és a mai kor között. Akkor is és most is, a zűrzavarból kellett, és kell átvezetni az országot a rendbe! - A káoszból és szabadosságból, - a jól megszervezett, erős államformába.
Nem igazak azok a történelmi nézetek, melyek Istvánt gyengének és befolyásolhatónak állítják be. - Ennek pontosan a fordítottja az igaz! - István erős ember volt. És rendet teremtett egy olyan országban, mely széthullott volna, - ha nem teremtenek benne egységet. És ez a mai korra is igaz!
A rend és az erkölcs, a nemzet megmaradásának az alapja. Enélkül nincs nemzet, - ennek birtokában viszont az Magyarság reális eséllyel győzhet, a megmaradásáért folytatott küzdelemben...
4. TÁBORI ÉJSZAKA...
Későig tartott a baráti összejövetel az ebédlőben. Az táborból idevilágított az egyre nagyobb lánggal égő tűz fénye, - a vezető még sokáig válaszolgatott az előadás után felvetődött kérdésekre.
Takarodó után szolgálatba lépett az őrség, s éberen vigyázta a tábort egész éjszaka. A tér közepén állandóan égett a tűz, >> - és időnként éles kék fénypászmák gyúltak a sűrűségben is, ahogy a szolgálatban lévők járőröztek. Nem volt olyan zaj, vagy mozgás, mely elkerülte volna a figyelmüket.
A tudósítók nem aludtak a sátorban. Számomra jó fekvés esett a szabadban a földön, az autó mellett. Az erdei árnyakon táncolt a tűz fénye, odafenn hunyorogtak a csillagok, - idelenn a tűz fanyar füstjével keveredett a fű és föld illata.
A szunyogok is békén hagytak, némi riasztó fújkálása után. - A szivacs alatt a talaj, - kifejezetten langyos volt.
A fölénk hajló lombok, fölfogták a hajnali harmat cseppjeit is...
''Jó reggelt bajtársak, ébresztő föl!'' - 6 óra van. Begyógyult szemmel tápászkodunk föl, -
És elkezdődött a nap. Az idő hamar lepereg egy ilyen táborban, az embernek minden percet ki kell használnia.
A tábori körülmények nem adnak alapot arra, hogy az alapvető higiéniás cselekedetek elmaradjanak. - Zuhanyozás, tisztálkodás, borotválkozás... egy harcos sosem lehet borostás, ha éppen nem dúl a csata. És a felszerelésnek, is hibátlannak kell lennie. A bakancsnak ragyogni kell, de úgy, hogy; ''a légy is hanyatt vágódjon rajta...!''
5. A BAKONYI BETYÁROK MÉG MINDIG LÉTEZŐ BECSÜLETE...
Délelőtt beautóztunk a szomszéd faluba, - állomásra vittünk egy bajtársat, s hoztunk onnan egy másikat. Rögtön, szinte fejbe ütött minket a két világ közötti különbség. Az az óriási eltérés, mely az Arcvonal világa, és az átlagos magyar külvilág között van.
Odakinn a külvilágban romlottság van erőszak és káosz. Az Arcvonal tagjai és szimpatizánsai, azonnal összezárnak, ha kikerülnek ebbe a légkörbe. Ez történt most is. Figyeltünk egymásra az idegen helyen, - miközben az élelmiszer áruházban, némi bevásárlást eszközöltünk, -kávét, s gyümölcsöt a tábor kantinja számára.
Az ilyen figyelemmel, a legtöbb esetben sikerül megelőzni a nem kívánt eseményeket, - még egy ellenséges környezetben is.
Mikor visszaérkeztünk a táborba, egy gyönyörű ló legelt előttünk az úton. Na, valahogy el kellene onnan terelni, ha nem akarunk délig az út közepén várni! Persze a ló másképp gondolta, és nem akart az istennek se elmenni az út közepéről, még vezetőszáron se.
Na irányítás, kocsi nagy kanyar, be a fűbe, kikerül a lovat. Aztán leparkol, némi étel és gyümölcs kipakolás a tábornak. - Erre odajött őkelme, s belefúrta a fejét a szatyrokba. Aztán megkóstolgatta a zsebebemből kiálló tárcámat, - mindhármunknak beleszagolt a hajába, - mire nem tudtuk megállni, hogy ne adjunk neki valamit. Hoztunk almát, nagy lelkesen elropogtatta, - annyira el voltunk ezzel foglalva, - hogy a végén, egyetlen képet sem sikerült csinálnom erről a lekenyerezési, (lealmázási műveletről). Legalább is azt hittük, később kiderült, hogy kolléganőnknek mégis csak összejött :)
Különösen a bakonyi betyárokkal foglalkozott, Sobri és Savanyú Jóskával,- kik a Szeged környéki lovas betyárokkal ellentétben, - inkább gyalogosan jártak.
A XIX. században, amikor egyre jobban erősödött a magyar nemzet elnyomása, az idegen hatalom részéről, - szinte mindent megtiltottak a népnek. Ez megint valahogy olyan ismerősnek tűnik, - nemhiába választotta Levente, ezt a betyár témát, - ugyanis ismét nagyon aktuális lett.
Nem volt szabad fegyvert viselni. - Nohát, ma sem. - De az akkori hatalom még ezen is túlment: útlevél (passzus) kellett, az egyik faluból a másikba. - Aki ezzel nem rendelkezett, s netán még fegyvert is találtak nála, - azt simán felakasztották. Fegyveres csavargásért. - Minden bizonnyal ez nagyon tetszene a mostani hatalom birtokosainak is. Efelé haladunk, csak más formában. Ujj és írisz lenyomat az útlevélben, majd a személyi igazolványban, - s a tudósítónak olyan információi is vannak, hogy némely esetben, tervezik a csipek bőr alá ültetését is, és nemcsak a kutyákon, hanem embereken is.
Aztán, - nem volt szabad lovat tartani! A ló is fegyvernek minősülhet, ha gyorsan jár, - ezért a pórnépnek a lovaglást is megtiltották. - Ha valaki jobban belegondol ebbe, - akkor a mai világban szintén megtalálhatja ennek a megfelelőjét is. Talán nem is véletlenül olyan drága a benzin, - az USA-ban ennek az árnak a töredéke, fele annyiba sem kerül, - miközben az ottani keresetek, 10-szer többet érnek.
Sok egyszerű embert feakasztatott az idegen hatalom a XIX. század végén, - akiknek bármilyen távoli közük is volt a betyárokhoz, - vagy akár csak annak nézték őket.
Azonban a magyar olyan fajta, - hogy minél inkább szorítják rajta az igát, annál inkább le akarja rázni azt. Tévedés ne essék, magyarokról beszélünk, - s nem pedig a magyar nyelv primitív utánzatát beszélő gerintelen, gyökértelen senkikről, akiknek a megalkuvás és a gyávaság az életszemléletük.
Tehát a magyar nem tűri az igát. Akkor sem és most sem. Ám minél inkább szorítják, annál inkább ellenáll. Így születtek meg tehát a betyárok!
Akik az egyszerű néptől nem vettek el semmit, csak az akkori kollaboránsoktól, s vagyonos megalkuvóktól. Legendák járták Savanyú Jóskáról, hogy mennyire szerette a nép, s milyen gavallér módon vendégelte meg a szegényeket.
Mert az igazi betyár, az úriember. A becsülete teszi azzá, - az a bizonyos Betyárbecsület.
De nem mindenki betyár, aki annak mondja magát. Van aki egyszerűen csak kapcabetyár, és semmi köze az igaz betyársághoz. Van, aki csak zsivány és rabló, s annyi becsülete sincsen, mint köröm alatt a piszok.
Nagyon jól tudjuk, hogy ki a kapcabetyár, vagyis egyszerűen csak; martalóc. Az, akinek a Hazánál és a Népnél fontosabb a saját gyarapodása, az akinek a közösségnél fontosabb a saját egyéni érvényesülése, - az, aki a hódító hatalom megszálló törvényei ellen nem a nép érdekében, hanem saját koncáért lázad. Ezeket semmi sem különbözteti meg a hódítóktól. Éppen annyit is érnek a nemzetnek. Semmit.
És mint, ahogy rablók, fosztogatók ma is vannak, úgy léteznek, betyárok is. A szó nemesebbik értelmében. Isten ne adja a Disznófejű nagyuraknak, hogy összetalálkozzanak velük!
Amikor búcsúzunk, felcsatoljuk képzeletbeli vértjeinket. Amelykekre itt nem volt szükség, de odakinn bizony igen! - Hiszen hiába haza készülünk, - otthonunk egy olyan város, melyet már az idegenek uralnak... Bár már nem sokáig, mert rövidesen saját mohóságuk és erkölcstelenségük áldozatává válnak majd...
De az elkövetkezendő világ már nem az övéké lesz.
(Fort András - Szabad Riport Tudósító Iroda)
2010.08.26.
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
AJÁNLOM AZ OLDALT
