Budaházy Györgyöt felmentették első fokon az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészülete vádja alól

Bűncselekmény hiánya miatt felmentette Budaházy Györgyöt az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának előkészülete alól a Fővárosi Bíróság nem jogerősen szerdán. Egyidejűleg a tíz hónapja tartó lakhelyelhagyási tilalmat is megszüntették. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész bűnösség megállapításáért fellebbezést jelentett be, így a büntetőeljárás a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik majd másodfokon.

Amint azt korábbi közleményeinkben jeleztük (lásd itt és itt), a nemzeti mozgalom ismert alakjával szemben 2007. március 15-i elfogását követően büntetőeljárás indult a Btk. 139.§ (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés szerint minősülő alkotmányos rend erőszakos megváltoztatás előkészület bűntette miatt. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány által működtetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat biztosítja Budaházy György büntető védelmét, amelyet Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, az alapítvány kuratóriumi ügyvezetője lát el. Budaházyt először házi őrizetbe helyezték, majd ezt a másodfokon lakhelyelhagyási tilalomra változtatták, emiatt megélhetése, életvitele súlyosan elnehezült. Tavaly október 22-én a lakhelyelhagyási tilalom megszegése miatt (egy tüntetésen szólalt fel a Szabadság téren) jogerősen ötszázezer forint rendbírsággal sújtották.

Többszöri védői indítvány ellenére az eljárást bűncselekmény hiánya miatt nem szüntették meg, a Fővárosi Főügyészség vádat emelt, így került az ügy a Fővárosi Bíróság elé. Ezzel a bíróságnak jutott az a feladat, hogy még a nem demokratikus választások talaján működő Országgyűlés által 1989-ben törvénybe iktatott, de azóta sem alkalmazott legsúlyosabb állam elleni bűncselekmény „hatókörét”, s ily módon a politikai szellemű, közéleti „rendszerkritika” érvényesülésének büntetőjogi akadályait értelmezze, a vélemény-nyilvánítási, gondolatközlési szabadság jelentőségét felmérje – a rendszerváltozás után közel 20 évvel.

A bíróság 2008. január 23-án tartott tárgyalást követően 2008. január 30-án hirdette ki iránymutató jelentőségű, felmentő ítéletét.

A vád tárgyát Budaházy György különböző internetes portálokon (köztük a kuruc.info-n) közzétett, 2006. szeptember 27 és 2007. március 15-e között keletkezett 13 írása képezte, amelyeket a bíróság órákon át ismertetett az első tárgyaláson. (Az összes írás megtalálható a www.kuruc.info honlapon Budaházy György tematikus menüpontja alatt.) Mint ismeretes először a gyanúsítás tárgyát a 2007. március 8-án kelt "Hazafiak, magyar testvéreim" kezdetű, március 15-i évforduló kapcsán közzétett írás képezte. Mivel a nyomozó hatóság is érezhette, hogy ez önmagában kevés a gyanú fenntartásához, ezért később gyanúsítást most kiterjesztették további három írására is, ezek között szerepel a 2006. október 1-i "Honfitársak" kezdetű írás, a 2006. október 28-án kelt "Honfitársaim" kezdetű írás, illetve a 2007. január 16-án megjelent "Kedves hazafiak, magyar testvéreim" hosszabb elméleti írás. A vádirat a vonatkozó eljárási szabálynak megfelelő módon még ezen négy írás tekintetében sem jelölte meg pontosan a vád tárgyává tett cselekmény leírását, azonban a többi kilenc írásra csak általánosságban utalt, illetve csak a perbeszédben tért ki az ügyészség részletesen ezekre, ezzel a védelem szerint a törvényes vád követelménye is sérült. (Ezt az álláspontot a bíróság nem osztotta.)

Az ügyészség álláspontja szerint az írások olyan gondolatokat tartalmaznak, amelyek a hatóság értelmezése szerint a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének erőszakos megváltoztatására közvetlenül irányuló felhívásként értelmezhetők. Az ügyészség szerint a vádlott céljai között szerepelt a kormány elkergetése, a parlament feloszlatása, alkotmányos nemzetgyűlés összehívása, továbbá a társadalmi és tulajdoni viszonyok átalakítása.

Első fokon döntés született Buaházy Gyögy perében: Nem akarta megdönteni az alkotmányos rendet Budaházy

Az első tárgyalásról SoDi videói:

                          Budaházy tárgyalása - Első rész                Budaházy tárgyalása - Második rész                     Budaházy tárgyalása - Harmadik rész                                                                                    

A védelem elsősorban azzal érvelt, hogy az írások tehát rendszerkritikát és kormánykritikát is tükröznek, de az alkotmányos rend megváltoztatásra való közvetlen irányultságú és erőszakkal, illetve erőszakkal való fenyegetéssel megvalósuló cselekményre való felhívás nélkül. Az előkészületi cselekményt jelentő felhíváshoz konkrét bűncselekmény elkövetésére vonatkozó közvetlen felhívás kell, ilyenről az írások nem szóltak, mivel ehhez tudnia kellene a „felhívottnak”, hogy mikor, hová kell mennie, mi lesz ott a feladata, konkrétan milyen cselekvőségre hívják oda. Az írások a magyar nemzet sorsának jobbra fordításáért vívott politikai küzdelemmel kapcsolatos nézeteket tartalmaznak, amelyek a demokratikus jogállamiság fundamentumát képező vélemény-nyilvánítási szabadsága körében büntetlenül megtehetők. Éppen az alkotmányos rend részét képező alapértékekre hivatkozott Budaházy György akkor, amikor a népképviselet, népszuverenitás, vélemény-nyilvánítási szabadság és gyülekezési jog gyakorlására hívja fel társadalom jelenlegi helyzeten változtatni kívánó tagjait, elsődlegesen annak érdekében, hogy a jelenlegi kormányzat a helyéről eltávolításra kerüljön.

A védelem arra hivatkozott, hogy a jogállamiság legfontosabb következménye, eleme a jogalkalmazás vonatkozásában az, hogy a törvény által meghatározott bűncselekmény törvényi tényállási elemeit a lehető legmegszorítóbban értelmezze összhangban az Alkotmánybíróság vonatkozó határozataival, amelyek ugyanezt a megszorító értelmezést tükrözik a vélemény-nyilvánítás szabadságának korlátozása körében. Minden lépés a büntetőjogi felelősség kiterjesztésének irányába a szabadságjogokból vesz el, azok érvényesülési területét szabja szűkebbre.

Budaházy György az eljárás során az írások szerzőségét elismerte, de tagadta bűnösségét, és többek között azt hangoztatta: irreális feltételezés, hogy egyedül puccsot készített volna elő, írásai buzdító jellegűek annak érdekében a nemzet sorsának jobbra fordítása ügyében minél többen és bátrabban lépjenek fel. Írásaiban többek között azt fejtegette, hogy „új rendszerváltásra, új elitre és új játékszabályokra van szükség”, „többet ér egy diktatúra, ha az hazafias, mint egy demokrácia, amely elherdálja a jövőt”, „az embereket nem az emberi jogok, hanem a biztonság, a biztos megélhetés teszi boldoggá”, továbbá az országnak „területi revízióra” és „szakrális vezetésre” van szüksége. Október elsejei írásában konkrét időpont nélkül útlezárásokra buzdított, alkotmányozó nemzetgyűlés gondolatát vetette fel, illetve azt írta „erő felmutatása nélkül, egy demokratikusabb hatalmat sem lehet legyőzni, pláne nem ezt a diktatúrát”. Egy új rendszerváltozás szükségességét vázolta fel a húsz oldalas januári írásában a Szent Korona eszme és történeti alkotmány szellemisége alapján tételesen végigtekintve a különböző életterületekkel kapcsolatosan szükséges lépéseket, ideértve az államformát, oktatást, nevelést, kultúrát, gazdaságot, közképviseletet. Többször említi a harc, politikai küzdelem szófordulatát, ami azonban teljes bevett és megszokott a közéleti kérdésekkel kapcsolatban. Tételesen leírta, hogy „természetesen nem vérontásra kell törekedni, de nagyon elszántnak kell lennünk, ha fenn akarunk maradni a jövőben, és meg akarjuk valósítani a nemzeti túlélésünkhöz szükséges Magyarországot.” A cél szerinte: „A magyar nemzet felemelkedése és hosszú távon nemzetként való létének biztosítása a Kárpát-medencében…”Arra is utalt többször, hogy esetleges kialakuló tömegdemonstrációkban a résztvevőknek fel kell készülniük arra, hogy a rendőrség már megtapasztalt erőszakos cselekményeivel szemben, védekezni tudjanak. „Oda kell állni, ha nem akar erőszakot ! Pont azért, hogy ne legyen erőszak !”- írta egyik márciusi írásában.

    katt az indító gombra

 A bíróság az ítélet szóbeli indokolásában hangsúlyozta, hogy miután az írások szerzőségét a vádlott sem vitatta, elsősorban egy jogkérdésről, a véleményszabadság határainak, illetve az államrend védelmének dilemmájáról kellett dönteni. A bíróság rámutatott: a szólásszabadság a demokratikus államokban világszerte elismert, védett jog, amelyet a hazánkra is kötelező nemzetközi egyezmények mellett a magyar alkotmány is rögzít, és a magyar Alkotmánybíróság is több határozatában sérthetetlen, elidegeníthetetlen alapjogként nevez meg. Az alkotmányos alapjogok pedig demokratikus társadalmakban csak arányosan, a szükséges mértékig korlátozhatók.

Az indokolás szerint Budaházy György közvetlenül és konkrétan az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására nem hívott fel, ezért a vádbeli bűncselekmény nem állapítható meg.

Az Alkotmánybíróság korábban kimondta, hogy a népszerűtlen, „sajátos” nézetek megnyilvánulása a fejlődőképes, eleven társadalmak része. A közvélemény szabad alakulása nélkülözhetetlen a demokráciában. Nem a közlés tartalma, hanem közvetlen és belátható következményei alapozhatják meg a felelősségre vonást– érvelt dr. Kenéz Andrea bíró, az eljáró tanács elnöke és hozzátette: a strasbourgi emberi jogi bíróság szerint a véleményszabadság határa ott húzódik, ahol a közlés már erőszakra hív fel. A vádbeli írások azonban minden „harcosságuk” ellenére sem buzdítottak erőszakra, csupán az erőszak lehetősége vetődött fel – emelte ki.

A vádbeli írások keletkezése időszakáról szólva a bíró kifejtette: feszült közhangulat, nagymértékű társadalmi, politikai megosztottság és egzisztenciális bizonytalanság uralkodott, továbbá „a demokratikus intézmények bizalmi deficitje a bíróság részéről is objektív tényként mondható ki”. Addig elképzelhetetlen jelenetek zajlottak le a fővárosban, megjelent a nyílt, utcai erőszak is– mint például a tévészékház ostromakor. A rendőrség részéről megnyilvánult, ezt követő tömeges brutalitást, mint körülményt azonban nem említette, pedig ez jelentős hatást gyakorolt az írásokra.

A bíróság egyetértett az ügyészség álláspontjával annyiban, hogy a vádlott írásaiban többször is a szólásszabadság alkotmányos jogán túllépve megsértette a demokratikus értékeket, ám a bíró szerint önmagában a véleményszabadság határainak túllépése nem büntetendő, csak akkor, ha ennek közvetlen és belátható következményei is vannak, azaz a vádbeli cselekmény esetében közvetlenül arra irányult volna, hogy az ország alkotmányos rendjét – alkotmányát, államformáját, a hatalom gyakorlásának módját, kereteit, szervezetét – megváltoztassák. Ezzel szemben megállapítást nyert, nem volt a bűncselekmény megvalósításához szükséges mértékben és kellő konkrétsággal meghatározva térben, időben és módban az, hogy miként történne ez a megváltoztatás.

A bíróság hangsúlyozta: Budaházy György büntetőpere az alkotmányos demokrácia kereteiről, az alapjogok érvényesíthetőségéről, a toleranciáról, a radikalizmusról és a demokratikus társadalmakban nélkülözhetetlen nyitott gondolkodásról szól. Végül a bíró Bibó Istvánt, a XX. századi nagy magyar gondolkodó „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni” kezdetű gondolatát idézte fel. 

Az ítélet iránymutató, elvi jelentősége mellett a fenti, illetve az indokolás végén kifejtett értékeléssel a bíróság azonban maga is értékítéletet mondott Budaházy György írásairól, mivel véleményünk szerint fogalmilag a vélemény-nyilvánítási szabadság védett körébe tartozik minden olyan közlés, amely tételes jogi normába nem ütközik, ezért mivel a büntetőbíróság azt állapította meg helyesen, hogy az írások nem valósítottak meg bűncselekményt, akkor ezzel egyidejűleg alappal nem jelenthető ki az, hogy Budaházy György átlépte a vélemény-nyilvánítási szabadság határait. Az Alkotmánybíróság – bíróság és a védelem által hivatkozott - 36/1994. (VI. 24.) sz. határozatában éppen azt mondta ki, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak csak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül.

Éppen ezen megállapítás alapján az a lényegi üzenete az ügynek, hogy a tiltó normák formájában létező jogi korlátokat át nem lépő polgárok – köztük Budaházy György- bizonytalanság, megalkuvás, félelem nélkül vehetnek részt a politikai és társadalmi folyamatokban, a közéletben, mert ez egy demokratikus jogállam legfontosabb alappillére és ezt védte meg a mostani ítélet.

Ezzel megerősödhet mindenki abban, hogy a szabadságjogaival ne féljen élni, mert alappal lehet számítani arra, hogy a bíróságok valóban képesek függetlenül és a jogszabályoknak megfelelően, de az alapjogok iránti fokozott érzékenységgel dönteni olyan ügyekben, ahol a jelenlegi hatalmat bírálókkal szemben indulnak – nem egyszer úgy tűnik tendenciózusan megfélemlítő jelleggel - eljárások vagy ilyen személyek utóbb a nekik okozott jogsérelmek jóvátétele érdekében lépnek fel.

Nemzeti Jogvédő Alapítvány

www.nja.hu