Tisztelt Szerkesztőség!

Múlt pénteken délután négy óra tájban sétálni indultam a kisfiammal.

Olyan borsodi faluban lakunk, ahol elég jelentős számú kisebbség él, - néhány év múlva már ők lesznek a többség; ami a helyi ingatlanok árán már most látszik.

A kisfiam 22 hónapos; tehát még nincs két eves, (ennek a későbbiek  során jelentősége lesz). Sétálunk-sétálunk; minden követ és bogarat közelről megnézünk. Aki sétált már ilyen korú gyerekkel; tudja, hogy megy ez.

Egyik ilyen kis megállásunk alkalmával egy kő puffant mellettünk. Először fel sem tűnt. Második puffanás; most közelebbre esett a kő.

Ekkor már szétnéztem és láttam, hogy az út túloldalán, a járdán négy kis cigánygyerek áll, közülük egy 9 éves forma kislány volt a kődobáló.

Még mindig azt hittem, hogy tévedek.

Az nem lehet; hogy egy 9 ÉVES KISLÁNY kövekkel dobáljon egy nem egészen 2 ÉVES KICSIT.

Figyeltem a szemem sarkából. A következő követ az elöttünk álló bokor fogta fel. Ha az nincs, a kő telibe kapja a kisfiamat. Ekkor már a kislány (bevallom; nehezemre esik így nevezni ezt a kis véglényt) hangosan csúfolta is a kicsit. Nyenyenye, és ilyen hangokat hallatott, és repült az újjabb kő.

Persze kérdőre vontam, hogy képzeli ezt?

Mire a következő volt a válasz: “Te rohadt kurva, gyere ide; agyonszúrlak; belédböföm a kést; elvágom a kölköd torkát, agyonverem a kölködet…”; stb. A többit nem idézem; mert nem tűr nyomdafestéket. És mindezt egy kb. 9 éves gyereklány szájából; fényes nappal, a nyít utcán!

Hogy mit tettem? Mit tehettem volna? Ha felpofozom a kis retket; még én kerülök bíróság elé; ami még az optimistább forgótókönyv; rosszabb esetben a szerető család keres fel minket és gyútja ránk a házat.

Tehát tovább sétáltunk; hátunk mögött a kis retek tovább mondta a magáét; és valószínuleg rém büszke volt magára.
Lám, apu és anyu is így csinálja! Nekik is mindig bejön. A magyar semmit sem tud tenni, vagy azért, mer túl kulturált hozzá, vagy mert tudja, úgysem az ő oldalán áll a törvény.

Mondhatják, hogy túldramatizálom a történteket, hiszen mindenki érzékeny; ha a gyerekéről van szó, de azt hiszem, ez a fajta viselkedés már jóval túl van a gyerekcsíny fogalmán.

Hogy mit akartam kihozni mindebből?

Nos, 3 gyerekem van, a legnagyobb idén kezdi az első osztályt és nem a helyi általános iskolában.

Hogy miért? Elég sok hírt hallottam már több szülőtöl arról, hogyan terrorizálják ott a cigánygyerekek a magyarokat.

Maga az iskola már cigány többségű, aki csak teheti, máshová járatja a gyerekét. Most a saját bőrömön tapasztalhattam, milyen kis vadállatokkal kellene a gyerekemnek egy iskolába járnia! És  köszönöm, nem kérek belőle!

Tetü, rüh, ótvar? Az már csak a hab lenne a tortán.

Mindenki gondolkozzon el rajta (én már napok óta ezt teszem): milyen agresszív természet, milyen hátter, milyen szocializáció kell ahhoz, hogy egy 9 éves lány meg merjen támadni egy kétéves totyogót a nyílt utcán?

Milyen önbizalom; magabiztosság kell ehhez?

Nyilván tudatában van a kis retek, hogy őt senki és semmi nem bánthatja, a viselkedése semmiféle büntetést nem von maga után. Otthon is ezt látta, a szülők-rokonok is így viselkednek, minden következmény nélkül.
Amíg én 3 gyereket próbálok tisztességgel felnevelni (na persze nekünk ingyen tankönyv sem jár), neki biztosan van otthon még 4-5 testvére, aki hasonló nevelésben részesül.

Szép új világ vár ránk; ha ez így megy tovább...