A Kárpát-Haza Volt, Van és Lesz Isten akaratából, hiszen a Teremtőtől kaptuk mi ezt örök bérbe. A Teremtőnek szándéka Volt, Van és Lesz ezzel a Nemzettel, ezt a szándékot a magyar Szent Korona küldésével tette nyilvánvalóvá. Ennek a teremtői szándéknak a valósítása a mi feladatunk. Keresztény államot kellett, kell létesítenünk, nemcsak magunknak, hanem Európának, a teremtett földi mindenek kellős közepén. Óriási ez a feladat. Nemzetünket talán éppen ezért próbálják évszázadok óta elpusztítani.

A Jóisten kegyes hozzánk, mert ennek a hatalmas feladatnak az ellátásához olyan nemzetséget adott nekünk, amely páratlan a világon. A Turul Nemzetséget, a szakrális királyok sorát. Isten adta nekünk a Szent Korona programját, amelyben a Király és a Nemzet a Szent Korona egyenrangú tagja. Isten adta nekünk ezzel azt a magatartást, amely a szeretetvallásának a valósítása, minden gyarlóságunk ellenére. Isten adta azt a kapcsolatot, amely ember és ember között a legteljesebb áldozaton, szereteten alapul. Ő adta a harmóniát, ember és ember között, ember és a táj között. Ilyen műveltség formálódott itt a középkorban, amikor a hit megtestesült a keresztény államunkban. E műveltség serkentőleg hatott honfitársainkra, s mindazokra, akik elfogadták a magyar Szent Korona közjogi méltóságát, az Ő uralkodói nagyhatalmát. Olyan műveltség formálódott itt, amely nem elhasználta, hanem használta az örök bérbe kapott csodát, a Kárpát-Hazát. Ezt a műveltséget Hunyadi Mátyás óta óriási veszedelem fenyegeti. A Sátáni erők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a Fönn-töt elszakítsák a Lent-től. Ez az elszakítás a Nemzettől idegen. Mátyás halála óta, folyamatosan formálódik a mindenkori hatalmat kiszolgáló áruló réteg, de vele szemben megmaradt az a hűséges sereg, amely a Kárpát-Hazában a mai napig megtartotta az emberhez és a Földanyához való szereteten alapuló kapcsolatát.

A Kárpát-Haza Nemzetőrségének feladata, hogy a fönt és a lent műveltsége ismét egy legyen. Nekünk őriznünk kell Őseink hagyatékát. Ahogyan Ady is szól erről, egyik versében, "Őrzők, vigyázzatok a strázsán!". Az értelmiségre igen nagy feladat hárul, hogy az a mag, amelyet mindannyian a Kárpát-Hazába születettek megkapunk, az a mag fává terebélyesedjék. Életünk fájává. Ez a mag adja lehetőségét annak, hogy ebben a veszett, pusztulásba zuhanó világban a szeretet vallásán alapuló keresztény államot valósítsunk meg. Feladatunk ebben a sátáni világban sokkal nagyobb, mint bármikor is volt, de nem lehetetlen. Meg kell találnunk és meg kell fognunk öregapánk kezét. Folytatnunk kell azt, ami itt ebben a Hazában működött, ami itt csodákat valósított meg. Nekünk, most élőknek az a föladatunk, hogy visszaállítsuk az eredendő rendet, azaz folytassuk azt a szabadságharcot, amely mindig is létezett, amikor végveszélyben érezte magát a magyar.

Önmagunkba kell néznünk. Rendeznünk kell Istenhez való viszonyunkat, a viszonynak azt a formáját, ami örökségként ránk maradt, amely a Kárpát-Hazában a "végeken" ma is őrződik. Egy nemzet attól nemzet, hogy azonos módon viszonyul a Jóistenhez.
A hazában, a végeken, ott, ahol őrzők vannak és vigyáznak a strázsán, ezt ugyanúgy gondolják, bármely egyházhoz is tartozhassanak. A Nemzet egységét, a Teremtő Istenhez való azonos viszony hozza létre. Ebben az eredendő gondolkodásban a Nap a közénk született Istent, Jézust idézi meg. Jézus a Napban lakik, és onnan irányítja a világot, tartják eleink. A Nap túl mutat önmagán. Nem a Napot imádtuk, mint ahogyan a Teremtőre utaló Tüzet sem soha. Azt imádtuk, akit a Tűz, illetve akit a Nap megidéz számunkra. A Szent Koronánk is hasonlóképpen a Naphoz, a közénk született Istent, Jézust idézi meg. Hazának örökös, trónjáról le nem taszítható királya, maga Jézus Krisztus. Amikor István király halála érkeztekor, a Szent Koronát fölajánlja Szűz Máriának, a mi örök Boldogasszonyunknak, akkor ezzel Ő Szűz Máriát ennek a Hazának örökös királynőjévé avatja.

Az a társviszony, ami a szeretet vallása alapján ember és ember között valósult és valósul, a hagyományát tartó vidéken ma is ebben a hazában, az nem alá- és fölérendelő viszony, hanem mellérendelő viszony. Ennek az eredendő gondolkodásnak az alapképlete Hunor és Magyar, nem Káin és Ábel, nem Romolus és Rémus. Az Ég és a Föld fészek volt számunkra, s nem legyőzésére ítélt idegenség. Ilyen mellérendelő gondolkodás valósítja, kezdettől fogva a mi ősnyelvünket is, amely nem ismeri az alá-fölérendelést. Ez a mellérendelő viszony alakult ki köztünk és a Földanya között, köztünk és a ránk bízott, teremtett mindenek között. Ez a Krisztusi program, ez a szeretet vallása, ez a jézusi a világban. Ezt a jézusit, Isten akaratából mi, magyarok, kell, hogy újraéljük teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel, teljes hitünkkel. Ennek a valósítására, őrzésére rendelt bennünket maga a Teremtő Isten.