Egy szivárványos homo tobzódás utócsengése

avagy mire büszkék a felvonuló melegek és támogatóik?

Horn Gábor aki lassan a NapTV állandó vendége, legutóbb felháborodottan, és mélyen megbántva ecsetelte Verebesnek „megveretése” „megalázása” történetét.

Az eset, - ha úgy igaz, ahogy mondja – legalábbis elgondolkodtató.

Nem szép dolog a bántalmazás, a megalázás – mégis „hála” a kormány szította egyre elkeseredettebb ellenségeskedésnek, egyre jobban elharapódzik.

Horn Gábor úgy tesz, mintha nem látná a fától az erdőt. Hogy miért gondolhatjuk ezt?

Egy politikusnak illenék összefüggéseiben látni, értékelni, és kezelni a körülötte folyó eseményeket. Nem lehet egyes eseményeket összefüggéseiből kiszakítva kezelni. Ez álságos dolog, arra alkalmas csupán, hogy a naiv közönséget megtévessze.

A „homokos tobzódás”-on való megjelenése nem az igazi oka az őt ért támadásnak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy vele lévő barátnőjét – aki, vele ellentétben nem ijedt meg a saját árnyékától – nem érte semmi féle bántódás.

Ez a pofon bizony Horn Gábor személyének, egész pontosan az eddigi néprontó ténykedésének tudható be. A jelenleg is folyó gyalázatban való aktív részvétele (egészségügyi és gazdasági alapon történő népírtás, visszaélések leplezése, pénzek elherdálása, az ország gazdasági tönkretétele, a közerkölcs és morál lesüllyesztése, megosztás szítása, népbutítás – soroljam még?) Természetesen ő is, mint a többiek is tisztában vannak ezzel, de minden alkalmat megragadnak, e tények elkenéséhez, miközben a hol egy grál lovag, hol egy ártatlan szemlélő álcája mögé bújanak.

Mindenki tudja, nem az a baj, hogy homoszexuális beteg emberek vannak, mint ahogy vannak  skizofrének, kleptomániások, és más hasonló rendellenességekkel küzdők, az ő jogaikat sem kívánja senki csorbítani, sőt rengeteg módja és eszköze van a rajtuk való segítségnek, jogaik védelmének, gyógyulásuk, beilleszkedésük támogatásának. Vannak olyan kissebbségek, vallási csoportok is melyek hasonló problémákkal küzenek. És számukra is nyitva állnak ezek a lehetőségek.

 A probléma nem is ezzel van.

Amikor a szadeszes ún. liberális szellemet kieresztették a palackból a kormányzó szövetségesek, akkor derült ki igazán, hogy a szabadság számukra egyenlő a szabadossággal. Hogy a „reformok” egyenlőek a rombolással és soha nem látott mennyiségű, méretű "pénz-eltüntetéssel". És így tovább.

Azt az egyszerű filozófia, vagy akár a józan paraszti ész diktálta alapkövetelményt figyelmen kívül hagyják, hogy a szabadsággal csakis mások szabadságának korlátozása nélkül élhetnek.

A többség elleni szabadosság, ha tetszik a többség kárára történő pozitív megkülönböztetés óhatatlanul visszatetszést szül, eleinte. Később pedig, ha ezen nem változtatnak egyre erősödő ellenállást, védekezést vált ki. Amikor pedig ezt tovább fokozzák, és a lakáj média segítségével még olajat is öntenek a tűzre, akkor az fellángol, és végül egy megfékezhetetlen tűzvészbe torkollik. S ebben a tűzvészben nem csak maguk a gyújtogatók, hanem a védtlenek is áldozatokká válnak, épp úgy ahogy nem csak a minden eltörlésre való káros „termék”, de minden értékes is elpusztul.   

 Felmerül a kérdés, ha másként nem tudnak a hatalom és az ezzel járó lehetőségek közelében maradni, akkor akár a polgárháború szításától sem riadnak vissza? Ez minősíthetelen.

Amikor 2006 október 23-án a tömegbe lövettek, kardlapoztattak, akkor azt vágták a sérült és megalázott emberek szemébe, hogy nem kellett volna az utcára menniük. – Ugye még nem felejtették ezt el? Nos, maguknak most nem ezt válaszolják. Most égbekiálltó bűn, ha őket éri ennél sokkal gyengébb támadás. Most felháborodnak azon, hogy tojászápor a jutalmuk. Az ezt kiváltó okon miért nem háborognak?

Azon nem háborodnak fel, hogy családellenes a homoszexualitást, pedofíliát népszerűsíteni? –no meg büntetendő is. Nem felháborító és megengedhetelen számukra, hogy épp azt a családot, mely a társadalom építőköve, lehetelenítik el és alázzák porba minden eszközzel?

A rendőrség pontosan tudta, hogy egy ilyen közerkölcsöt sértő, közbotrányt okozó meleg büszkeség(?) címén történő felvonulás provokatív, s ennek megfelelően a várható reakciókat is felmérte. Első lépésben ezért nem engedélyezte a menetet. – Igen okosan! Azonban politikai nyomásra mégis beadták a derekukat. Ezzel most a rendőrség sem különb a rájuk nyomást gyakorlóknál. Élniük kellett volna a parancs megtagadásának lehetőségével, már, ha nem csak az autóik oldalán szolgálnak és védenek.

   

Igyekeztek hát felkészülni, hatalmas erőkkel, és mindenféle eszközzel, mely pontos megtestesítője azoknak, akiket valójában szolgálnak. 

 Ezzel együtt is elmondhatjuk olcsón megúszták! De meddig?

Audie Rácz Era