Kaptad, mert megérdemelted!

Egy egészséges lelkületű gyerek, ha jogosan kapott ki, a lelke mélyén tudja ezt, még akkor is, ha sír és méltatlankodik. Egy egészséges, normális erkölcsi érzékkel rendelkező felnőtt ember elismeri, ha jogosan bünteti meg a rendőr, ha figyelmetlenül vezet vagy veszélyezteti embertárasai testi épségét. De mit várhatunk el egy olyan embertől, aki nem a testi épségünket veszélyezteti nap mint nap, hanem a család, a társadalom, a nemzet lelki egészségét? Elvárhatjuk-e az ilyen embertől, hogy a társadalom öntudatosabb részétől kapott figyelmeztető jelzéseket, pofonokat úgy értékelje, hogy azok jogosak lennének? Nem hiszem! Mert ehhez az embernek szüksége van a belső, élő és határt szabó erkölcsre, ahhoz, hogy felismerje a bűnt, a rosszat, a helytelen cselekedeteket.

Orosz József talán most szembesült először az erkölcs szülte pofonokkal. A Népszabadságban megjelent cikkében Orosz József: Kaptam azért … (http://www.nol.hu/cikk/498137/) így panaszkodik: „Kaptam azért, mert meleg vagyok. Igen, ki ne tudná? Kaptam azért, mert más meggyőződésű vagyok. Igen, más meggyőződésű is vagyok. Kaptam azért, mert más a véleményem. Igen, a véleményem is más. Kaptam azért, mert zsidó vagyok. Igen, zsidó vagyok. Kaptam azért, mert állítólag nem vagyok magyar. Magyar vagyok. Kaptam azért, mert – egyszerűen csak – vagyok, létezem, élek.”

Egy jó szülő a hirtelen elcsattant pofon és a felszáradt könnyek után a térdére ülteti rosszcsont gyermekét és elmagyarázza, hogy miért is volt az a nyakas.

Nem én köpködtem le Orosz urat, nem én vágtam nyakon, hanem valaki más, habár az én erkölcsi normám szerint is megérdemelte a pofont, bár a leköpéssel nem tudok azonosulni, hisz ő is Isten báránya, még-ha elfajzott is. De mint három gyermeket felnevelő apa és hatszoros nagyapa, most megpróbálom Orosz Józsikának elmagyarázni, hogy miért is köpdösték le, miért pofozták fel, miért kellett kórházba kerülnie.

Tévedés ne essék, Orosz Józsefet nem azért verték meg, mert ferdehajlamú, hanem azért, mert megszegett egy általános erkölcsi normát. Szerelmi életünk magán ügy, nem tartozik másra! Márpedig az azonos neműek szexuális kapcsolata is hálószobatitoknak minősül, még akkor is, ha sokan közüggyé szeretnék tenni.

Orosz József most kapta meg azt az elkésett pofont, amit az édesapjától kellett volna megkapnia, amikor először érzékelték nála abnormális viszonyát a férfitársaihoz. Egy időben és jókor elcsattant atyai pofon csodákra képes és helyre billentheti az eltévelyedő gyermeket. De talán az is  elég lett volna, ha időben elmagyarázzák neki, hogy mi egyébre is való az a valami, ami a lába között fityeg. Igen, az elmaradt szexuális felvilágosítás tévutakra vezethet, főleg akkor, amikkor a meleg büszkeséget hirdetik úton-útfélen, mintha buzinak lenni dicsőség volna. Tessék tudomásul venni: nem dicsőség, hanem természetellenes. A természet kiveti magából azt, ami ellentétes az élet lényegével, vagy ő maga pusztul bele. A társadalom is ilyen, ha alapjait támadják, akkor a társadalom egészségesebbik fele védekezik. Persze, ha maga a társadalom vezetői is aberráltak, akkor ne csodálkozzunk azon, ha eldurvulnak a dolgok.

Orosz József nem azért kapta a pofonokat, mert más meggyőződésű, vagy más a véleménye, hanem azért, mert meggyőződését, véleményét, értékrendjét rá akarja kényszeríteni a társadalomra. A pofonokat nem neki kellett volna kapnia, hanem azoknak, akik mikrofon és képernyő elé engedik. Ha Orosz úr egy sima szatócsbolt vezetője lenne, akkor a kutya se törődne vele, hogy buzi, hogy zsidó, hogy liberális, hogy nemzetidegen. De amint közvélemény-formálóvá tették, maga a lénye, erkölcsi szintje, világnézete vált a társadalom markánsabb felében a kritika és ellenszenv tárgyává.

Senki ne higgye, hogy egy abnormális ember képes normális, valódi értékeket hitelesen képviselni.

Orosz József nem azért kapta a pofonokat, mert nem magyar, hanem azért, amilyen magyar. Persze az is tisztázandó lenne, hogy a maga zsidóságát milyen formában éli és értelmezi. Etnikai alapon vallja magát zsidónak? Vagy hite alapján zsidó? Vagy netán a választott nép fensőbbségtudatában élő zsidóként kell őt tisztelnünk és etalonnak tekinteni? Egyáltalán magyar zsidó-e, aki hazájának tekinti ezt az országot és nem lakhelyének, aki nemzettársának tekinti a magyart? Avagy zsidó és egyébként magyar állampolgár is úgy mellesleg. Ha valaki hallgatta valaha is rádióműsorát, akkor az tapasztalhatta, hogy milyen magyar is Ő, hogy milyen érzülettel van a nemzeti oldallal szemben, hogyan minősíti az általa nem kedvelt, de azt is nyugodtan kijelenthetem, hogy gyűlölt tábort, hogy milyen módszeresen rongálja a nemzettudatunkat.

Szeretném felhívni a figyelmet Orosz József írásának arra az alantas és veszélyes manipulációjára, ahol összekapcsolja homoszexualitását világnézetével, zsidóságával és magyarságával. Azt a képzetet kelti, hogy a zsidók ilyenek, ami nem igaz. Ő maga szolgáltat okot és indokot a gyűlölethez, hogy ellenérzések alakuljanak ki a zsidósággal szemben, mert összemos dolgokat, amik fajtól, vallástól függetlenül jelen vannak és bomlasztják a társadalomban szöveteit. Vagyis az sugallja, hogy aki a melegeket nem szíveli, az automatikusan a zsidókat sem kedveli és vica-verza, vagyis antiszemita. Erre szoktam mondani, hogy ezek nem hülyék, csak aljasok. Az Orosz Józsefhez hasonlók szinte mazohistaként gerjesztik az ellenszenvet maguk ellen, csak azért, hogy aljasságukat, önzésüket, idegenszívűségüket elfedjék, hogy folyamatosan zsarolhassák a társadalmat.

És végül essék szó az egész melegfelvonulás politikai hátteréről. A rendőrség első lépésben jogosan és törvényesen tagadta meg a melegfelvonulás jóváhagyását, már csak a józan ész is ezt diktálta volna. Politikai nyomásra mégis engedélyezték, tudva azt, hogy botrányba fog fulladni, hogy tettlegességig is fajulhatnak a dolgok. A készültség is ezt igazolta. Mindebből nyilvánvaló, hogy a rendőrség pártpolitikai érdekeket szolgálva engedett a nyomásnak. Az is nyilvánvaló, hogy a gyülekezési törvény szigorításához ürügyként ügyeket kell prezentálnia a hatalomnak. Mind a látható, mind a háttérhatalomnak szüksége van az ilyen botrányos eseményekre. Egyrészt azért, hogy eltereljék a figyelmet a mindennapok problémáiról, hogy felmérjék a társadalom ingerküszöbjét és tűrőképességét, hogy a rendfenntartó erőket folyamatos nyomás és dresszió alatt tartsák. A cél és a szándék egyértelmű. Nehogy egymásra találjon a társadalom egészségesebb felének értékrendje és az állam erőszakszervezeteinek haza iránti kötelességtudata! Mert ha a rendőrség nem a bűnt fogja védelmezni, hanem az erényt, akkor ki fogja megvédeni ezeknek a hatalmát? Na igen! Ez az ő nagy dilemmájuk! Gyurcsány elvtársnál csordultig telt a pohár. Hát még nálunk! Addig, amíg ő és tettestársai a törvény fedezéke mögül büntetlenül rothasztják hazánkat, addig nekünk a tojás, a paradicsom és a kockakő marad védekezésképpen.

Ez a melegfelvonulás több volt, mint a „szélsőségek” randalírozása. Ez a magyar társadalom morális küzdelmének egyik csatája volt. Ahol az erkölcs csapott össze az erkölcstelenséggel. Ezt a csatát nem csak az utcán kell megvívnunk, hanem az otthonainkban, a munkahelyeinken, a piacon. Akár úgy is, ahogyan a minap a gazdák tették az utcai árusításukkal, igaz, hogy ők a hatalom egyik szeletével szálltak szembe: a tisztességtelen kereskedőkkel, az árfelhajtó lánckereskedelemmel. A harc folytatódik.

Kéthly Anna bölcs és igaz mondásával zárnám soraimat: Erkölcs nélkül, jellemes emberek nélkül elvész a nemzet.

Budapest, 2008.  07. 08.

Takács András
Magyarországért Párt