Radikális vagyok?

Gondolatok a nemzeti ellenállásról

          Morvai Krisztina rovata

***

Kedves Magunkfajták!

Gondolkodtak-e már azon, vajon miért fasisztáznak és csőcselékeznek (t.i. b e n n ü n k e t, ellenzékieket, magunkfajtákat) őrjöngve, folyamatosan a jelenlegi kormánypártok s az őket kiszolgáló értelmiségiek és médiamunkások? Több válasz is létezik. Az egyik, hogy így akarják lejáratni Magyarországot egész Európában és szerte a világon. Erről már írtam ebben a rovatban. A valószínű válaszok között szerepel az is, hogy a megfélemlíthető magyar emberek előtt így akarják igazolni a hatalmukat. Erre utalt Gyurcsány hírhedtté vált 2006. őszi mondása, miszerint „itt ribillió van, s ha majd az embereknek választaniuk kell, hogy a ribillió vagy Gyurcsány Ferenc, akkor Gyurcsány Ferencet fogják választani". (A Kárpátia együttes szerint akkor lesz ribillió, ha Fiumében kiköt a hajó, de Fletónknak ehhez kevesebb is elég…)

Nos, én most egy harmadik „antifa-önigazolásra" utalok. (Előtte azonban hadd javasoljam, hogy a Magunkfajták szótárába vegyük fel a kedvesen csengő „antifa" főnevet illetve jelzőt. Becézzük így szeretettel a mi hős antifasiszta honfitársainkat, akiknek köszönhetően az egész nyugati világ kezdi úgy gondolni, hogy Magyarországon lámpavason lógnak a különböző kisebbségekhez tartozók…Érdekes jelenség ez egy olyan néppel kapcsolatban, akik egy pofont sem kevertek le a rendszerváltás során a zsarnokoknak, ÁVH tiszteknek, rózsadombi villájukban ragadt diktátoroknak…)

Tehát úgy gondolom, hogy ezeket a szenvedélyes ANTIFÁKAT semmiféle közös érték nem tartja össze, csak a Magunkfajták iránti gyűlöletük s az ellenünk vívott fáradhatatlan „osztályharc". Baloldalinak vallják magukat, de szélsőségesen emberellenes, profitvezérelt és multik-diktálta döntéseket hoznak. Emberi jogokról írnak programjukban, de közben gondolkodás nélkül lövetnek felvonulókat és kínoznak politikai foglyokat. Jelentem, az elmúlt hat év során megállapítottam, hogy az országromboló rablóbandának, azaz az MSZP-nek és az SZDSZ-nek s gazdasági holdudvaruknak – azaz üzlettársaiknak -, értelmiségi és média köreiknek semmiféle értékrendjük nem létezik. Nem ismernek el közös értékeket, közös elveket. Döntéseiket mindig az diktálja, hogy akkor és ott aktuálisan mi az, ami éppen „bejön", ami számukra hasznos, azaz pénzt vagy hatalmat hoz. A közös értékrendet pótolja tehát az ANTIFÁZÁS és a magyargyűlölet, a Magunkfajták rendszabályozásának egyéb formái.

Nagyon fontos, hogy mi mások legyünk. Különbek legyünk, mint ők. Legyenek közös, világos, nemes értékeink, alapelveink, s ezekre, mint sziklára építsük fel fontos döntéseinket – a Hazánkról, a Hazánkban. Az elmúlt héten arról írtam, miért fontos, hogy a jelenlegi pénz és profitközpontú Magyarország helyébe az Emberközpontú Magyarország lépjen. Felvázoltam azt a két tartópillért, amelyről úgy gondolom, hogy az újjászülető Magyarország alapja lehet: az emberközpontú gondolkodás és a magyar-érdek vezéreltség (szemben a külföldi érdek, multi-érdek, globális érdek vezéreltséggel, amely most jellemzi az ország vezetését.) Ma azzal folytatom, hogy milyen emberképe, milyen közösség és államképe legyen a Magunkfajták aktív közreműködésével újjáformálódó Magyarországnak.

Meggyőződésemmé vált, hogy ma Magyarországon – s egyébként szinte az egész világon – két emberkép, két ember-felfogás közötti harc folyik. Más megfogalmazásban: az a harc, amit folyamatosan érzékelünk, nem kevesebbről szól, mint az Emberről és nem kevesebbért folyik, mint az Emberért. Két ember-felfogás háborúzik. Bemutatom őket, s javaslatot teszek arra is, hogy melyiket válasszuk. Az egyszerűség és átláthatóság kedvéért felsorolva mutatom be a két emberkép jellegzetességeit.

- Az első emberképben az ember legjellegzetesebb sajátossága, hogy fogantatásától kezdve emberi méltósággal rendelkezik. Bár ez az emberkép nemcsak Isten-hívők számára „nyitott", mi Isten-hívők úgy valljuk, hogy az ember Isten teremtménye, aki az embert saját képére és hasonlatosságára alkotta, s ez az emberi méltóságunk alapja. Ebben a felfogásban az ember személy, mégpedig emberi méltósággal rendelkező személy, aki éppen ezért nem kezelhető tárgyként, dologként. Az államnak ebben a felfogásban tisztelnie kell minden egyes polgárát, s azt kell éreztetnie mindenkivel, hogy értékes és fontos. Mi ma Magyarországon folyamatosan ennek az ellenkezőjét érezzük. Azt, hogy nem számítunk.

- Minden ember valamilyen küldetéssel, céllal jött a világra. Ebből és az emberi méltóságból következően az ember nem kezelhető pusztán kizsákmányolható, olcsó munkaerőként vagy igénytelen fogyasztóként – ahogy azt ma Magyarországon gyakran látjuk. Ellenkezőleg. Minden embernek küldetése van, minden ember megszületésének és életének célja van s az életünk valahonnan valahová tart. A közösség és az állam fő feladata, hogy az embereket a küldetésük beteljesítésében segítse, támogassa. (Ne pedig akadályozza, ahogy azt most tapasztaljuk.) A liberális felfogásban az állam „éjjeliőr", akinek egyetlen feladata, hogy polgárát békén hagyja, ne szóljon bele abba, hogy mit tesz, hogyan boldogul. Ezt a felfogást vették át a magukat baloldalinak hazudók is – természetesen nem az igazi baloldaliakra, az emberközpontúan gondolkodókra célzok, hanem az MSZP-re és holdudvarára. Hazugság persze a dolog, mert az állam ma korántsem csupán éjjeliőr, hiszen ott van mindenhol, ahol nem kellene – például a magyar vállalkozókat lehetetlenné tévő és bűnözőként kezelő folyamatos ellenőrzésekkel, bírságolásokkal, fegyelmezésekkel, vagy a magyar gazdákat megnyomorító szabályozókkal. Sehol sincs viszont az állam, amikor nagyon is szükség lenne rá: például a falusi emberek százezreinek mindennapjait tönkretevő tömeges vagyon elleni és erőszakos bűnözéssel szemben.

- Az ember nem atomizált, magányos egyed, hanem közösséghez tartozó lény, aki akkor tud kiteljesedni, ha más emberekkel közösségben, szolidaritásban és szeretetben él. Ezért fontos a család, a faluközösség, vagy más helyi közösségek, az egyház, az egyesületek… Ellenfeleink számára mindezek olyanok, mint ördögnek a tömjénfüst. Figyeljük meg, mit támadnak a legnagyobb szenvedéllyel? A kistelepüléseket, az egyházat, a nemzetet, a nemzethez tartozás érzését….Mert enélkül könnyebben kezelhetőek vagyunk a számukra. Ha sikerül felszámolni a mezőgazdaságot, mint életformát, legázolni, haszontalannak bélyegezve akadályozni a családi gazdaságokat, bezáratni a kistelepülési iskolákat, leállítani a vasútvonalakat, megfojtani a falut, akkor szinte nyert ügyük van. Bemenekül a városokba egy új proletariátus, amely gyökértelen, céltalan, nem tartozik közösséghez, nincsenek hagyományai, nem érez küldetést, s mint ilyen, szabadon manipulálható. Ezért rendkívül fontos, hogy megőrizzük és megerősítsük a közösségeket, így elsődlegesen is a magyar falut, s erősítsük az emberek közötti szolidaritást. A nemzethez tartozás érzésének erősítése pedig nem egészségtelen nacionalizmus, nem fasizmus, ahogy az antifák láttatni próbálják. Ellenkezőleg. Szükségszerűen fakad ember mivoltunkból, emberi méltósággal rendelkező személy mivoltunkból. Abból a természetünkből, hogy igazán boldogok nem magányban és elszigeteltségben, hanem másokkal együtt tudunk lenni. S gyökereinkkel, hagyományainkkal, művészetünkkel, jelképeinkkel. A Magunkfajtákkal…

- Az általam javasolt emberképben az emberi méltósággal és küldetéssel rendelkező, közösséghez tartozó személynek felelősségérzete is van. Miközben számíthat a közössége(i) támogatására, segítségére, küldetése megvalósításában való „melléállására", neki is felelőssége van saját magáért és közösségéért. Méltóságából következik, hogy életcélját, küldetését meg kell találnia, s erőfeszítéseket kell tennie azok megvalósításáért. S aktív, gondolkodó és cselekvő alakítója, másokkal szolidáris tagja kell, hogy legyen közösségének, falujának, országának, nemzetének. Ez az egyik olyan érzés és tudatállapot, amelytől – oly sok más mellett – megfosztották a magyar embert. Amint azt a legutóbb írtam: nem érezzük, hogy hatni tudunk, nem érezzük, hogy nyomot hagyunk. De visszaveszzük az országunkat s ezen is változtatni fogunk.

- S végül: az ember lelkiismerettel rendelkező lény. Döntései során nem az aktuális hasznosság, a „mi az, ami nekem most bejön?" kell, hogy irányítsa, hanem a szilárd belső lelkiismerete és értékrendje. Lehet, hogy jobban „bejön" valamelyik multi élelmiszer láncnál vásárolni, hiszen olcsóbb is és parkolni is jobban lehet. De létezik olyan döntés is, amelyet nem kizárólag ez a szempont vezérel. Hanem a lelkiismeret s a benne élő érték. Mondjuk a Hazám és a honfitársaim, a magyar gazdák érdeke. S akkor a helyi piacon fogok vásárolni, magyar árut, magyar embert, magyar családokat gyarapítva.

Kedves Magunkfajták!

Ideje, hogy hazánk vezetőinek a döntéseit is egy világos, kiszámítható és elfogadható értékrend vezérelje, amelynek alappillérei az emberközpontú gondolkodás és a magyar-érdek vezéreltség. Ezen alappillérekre épülnének a ma bemutatott emberkép és közösség valamint államkép elemei, s ezen vázra a konkrétabb döntések. Várom hozzászólásaikat, különösen is a mai és a múltkori íráshoz, azaz az Emberközpontú Magyarországért program csíráihoz. Vitassuk meg, hogy milyen Magyarországot szeretnénk. Még ma megbeszélem a barikad.hu szerkesztőivel, hogy van-e lehetőség bemutatni a beérkező leveleket, ötleteket, javaslatokat. Ezért kérem, jelöljék meg, hogy hozzájárulnak-e levelük nyilvánosságra hozatalához, s igen, akkor névvel, vagy név nélkül…

Sok szeretettel kívánok minden jót!

Ui: Nagyon kérem a Kedves Magunkfajtákat, hogy az idei tanévre ne multinál, hanem kis magyar papírkereskedésben vásárolják meg az iskolai felszereléseket. Mi is így tettük lányaimmal-büszke vagyok rá. Győzzenek meg minél többeket a nemzeti ellenállásnak erről az aprónak tűnő, de fontos formájáról.

Szeretettel:
Krisztina

(Minden szerdán új írással jelentkezem. Kérem, ajánlják másoknak is a barikad.hu oldalt és ezt a rovatot. Ha van olyan ismerősük, akinek nincs internet hozzáférése de szivesen olvasná a rovatot, kérem juttassák el neki az írásokat nyomtatott formában. Hálásan köszönöm!)

Morvai Krisztina
kmorvai@t-online.hu

2008. augusztus 27.