TERRA INCOGNITA -> A világ ahol élünk

Cigánypitsa, azaz Cépista soha nem volt cigánybáró. Talán saját maga zavaros fejében születhetett meg olykor ez a képzelet, hiszen minden feltétel adott volt számára, hogy az legyen. Több mint százmilliós ingatlan vagyon, több tízmilliós autó és hát volt bőven a bankban meg otthon is…különös módon adta tudtára a külvilágnak, hogy ő bizony nem olyan, mint a többi magyar, vagy éppen cigány állampolgár. Hosszú órákat körözött a város utcáin a tízmilliós autócsodájával és állandóan telefonált…illetve állandóan a fején volt a mobilja, másik kézzel a kormányt fogta és a sötét napszemüveg mögül jelentőségteljesen szemlélte bizodalmát… barátja nem volt, bűntársa annál inkább. Ezek leginkább alattvalói, csatlósai, akiknek olykor ki-kidobott némi koncot a zsírosabb falatokból.

Nem csak az egykori KBI, majd később az SZBO nyomozói követték pályafutását. Sokan csak hozzám jutottak el panaszaikkal, melyekkel egy ideig nem tudtam mit kezdeni. Aztán két hónappal ezelőtt betelt a pohár. Olyan elkeseredett emberek kerestek meg, akik miatt a tőlem nyájasabb újságírók idegei is felmondták a szolgálatot.

Most így utólag, - amikor meghallgattam néhány köszönő telefonüzenetet és mailt – az a véleményem, hogy nem hallgathattam tovább, még ha benne is volt a levegőben az esetleges elnémíttatás. Kaptam egy mailt, amelyben egy édesanya írja: „ nagyon köszönök mindent magam és lányaim nevében. Sajnos L. már nem érhette meg ezt, biztos ő is tanúskodott volna ez ellen a tetű ellen…” nos, ha másért nem, ezért a levélért megérte…

Védelmi biznisz Cépista módra

Cépista soha nem volt tekintettel családra, hozzátartozóra. Amikor az adósságok miatt nem vert, fenyegetett és üldözött embereket, kedvenc passziójának hódolt. Kiült valamelyik városi szórakozóhely teraszára és néha ujját felemelve, határozottsággal megfenyegette az éppen arra járó, de neki nem tetsző fiatalokat: - vigyázz, mert becsukatlak! – szólt emígyen bárgyú tekintettel s a világ legtermészetesebb módján összekulcsolta a kezét, mint aki ezt nagyon is komolyan gondolja.

Az érintettek ugyan kinek is panaszkodhattak? A vendéglátó ipari egység tulajdonosának? Az sem tehetett mást, azt fogadta el, amit ez a derék cigány diktált. Kiskunhalason már bő egy évtizede cigánypistafélék védik meg a lakosokat – a cigányoktól. Ha tudnák, hogy Cépista mennyit rakott zsebre és mennyit kaptak ők ebből, már régen megérett volna köztük a status quo. Ha valaki nyitott egy zenés szórakozóhelyet, máris Cépistával szemben találta magát. Jött megvédeni a lakosokat a cigányoktól. Azok persze álmodni sem mertek pénzhiányban az ilyen puccos szórakozóhelyekről, meg általában nincs különösebb konfliktusok a magyar-magyarokkal, hiszen jól működő önkormányzatuk s „karbantartó” vezetőik vannak. Ha valaki nem kért Cépista általában kettő és ötszázezer közötti havi általányából, hát hamarosan tapasztalhatta, hogy romák szivárognak be a helyiségbe… ami persze annak volt köszönhető, hogy kaptak apanázst- ellátást a szórakozásra…

Cépista alakulatát nem volt egyszerű elküldeni sem. Ha befuccsolt a szórakozóhely és a tulaj felmondta a szerződést, akkor hárommilliós végkielégítést kellett fizetnie a fő-cigánynak. Ha nem? Jött a rád küldöm a romákat, elvágom a torkodat, kinyírom a családodat… ezért aztán inkább fizettek. Tehát ha valaki kapcsolatba került Cépistánkkal, akkor annak a napjai, üzleti téren meg voltak számlálva…

Kölcsönök Cigánypista módra

Cépistánál szóba sem jöhettek a csóró romák kölcsönei. Azok jobbára a Magisztrátus előtt ácsingóztak havonta egyszer havi segélyért és csak ámultak amikor hasonszőrű Pistájuk elhúzott mellettük egy tízmilliós melcsóval. Itt említem meg, hogy Cépista egy évtizede a bűncselekményekből felhalmozott vagyona elég lenne a halasi cigányság felvirágoztatására…

A főcigányt azok keresték meg elsősorban, akinek gyorsan szüksége volt pár millióra. Mindegy volt az irdatlan kamat, mely általában havi százszázalékos kamatról szólt, a szükség nagy úr! Ilyenkor általában a házuk volt a fedezet, ami az ügyvéd által megfogalmazott papír szerint Cépista részére járt, ha időben nem volt meg a pénz. Egy Halashoz közeli település polgára kétmilliót kért. Időre csak nyolcszázezer tudott megadni így Cépista döntött, a nyolcszáz felett jár neki a ház is…további kamatokkal. Az állandó rettegésben tartott ember végül aláírta a papírokat. Na persze a következőkben a nyomozók minden bizonnyal kifaggatják a főcigány balhéihoz asszisztált ügyvédet is…

Tanúk bizonyítják, hogy egy kölcsön meg nem fizetése kapcsán halálba kergette a fiatalon elhunyt taxist, aki már bujkált előle a verések miatt. A szerencsétlen fiatalember, aki két gyermeket hagyott hátra halála előtt már erősen gyógyszerezett… aztán nem bírta szíve sem a megpróbáltatásokat…

Cigánypista híres volt a kíméletlenségéről. Is. Amikor egyik komája volt pénzzavarban és nem tudta megadni, embereket küldött rá és folyamatosan fenyegette. A bizniszük közös volt, de a főcigányt ez nem érdekelte. A kétgyermekes apa felakasztotta magát. Másnap Cépista elment a lakására és erőszakkal elvitte kocsiját. Mivel a kamatokat ez sem fedezte, hát rá egy nappal visszament az autó téli gumijaiért is és rápirított az asszonyra, hogy neki a kamatok is kellenek. Az ezzel kapcsolatos történetet a minden tekintetben rendes romafőnök mondta telefonba nekem:

„ tudod van az életnek egy furcsa fintora. Amikor a Cigánypista rettegésben tartotta annak az embernek a feleségét aki felakasztotta magát, az asszony olyat keresett rögtön élettársul magának, aki megvédi a cigánytól… ez nem lehetett más, mint egy másik kasztból származó cigány. Hát ő a sógorom. Ő akadályozta meg a további szerencsétlenséget, hogy ne meneküljenek a többiek is a halálba, vagy ne maradjanak tető nélkül…”

Vajon kiderül-e minden a nyomozás folyamán? A legutóbbi eset aztán felkavarta az érzelmeket. A tisztességes építési vállalkozó kifizette a kölcsönt, de a kamatokra már nem futotta. Cépista folyamatosan zaklatta-fenyegette a családja kiirtásával is. A férfi felakasztotta magát. Amikor a szomszédja rátalált, az élettelen teste mellett hevert a mobilja. A szomszéd felvette és ismételte az utolsó hívást. Cigánypista volt a másik oldalon – ad oda nekem Jóskát – szólt a telefonba, amikor észrevette az idegen hangot. – Azt már nem adhatom – válaszolta a szomszéd – mert itt lóg a kötélen mellettem… Nos, erre az esetre van egy jobbító szándékú informátorom, aki tudni véli, hogy a vállalkozó küldött egy sms-t a főcigánynak, hogy pár nap múlva meg tudja adni a kamattartozást is, de Cépista visszaírt neki: már nem a pénzed kell, hanem az életed…

Jóska barátja akkoriban felkeresett és könnyes szemekkel üvöltötte a lépcsőházban: - Laci, mondjad azt most nekem, hogy ezt már nem úszhatja meg… Nos, üzenem Zoli…ezt már nem is ússza meg.

Ha mindez bebizonyosodik, remélhetőleg egy életre el lehet felejteni ezt a mérhetetlenül aljas, beteges bűnözőt!

Rablások Cépista módra

Jaj volt annak, aki el akart adni Cépistának valami nem éppen tisztességes terméket…zárjegy nélküli cigarettát, hason minőségű italt, vagy éppen más effajta terméket.

Amiről a bűnügyi nyomozók tudtak, az egy kiskunmajsai eset, amikor tízezer doboz cigarettát raboltak le a fekete árusoktól – fegyverekkel. Akkor éppen az egyik Cépistás-csicska fejéről esett le a csuklya, mire amaz üvöltött: - lődd már le, felismert…

Csakhogy a sors és persze a törvények útjai kifürkészhetetlenek. Az érintettek beszéltek volna, ha mentességet kapnak… ezt talán most megtehetik.

Talán a véletlenek egybeesése, hogy ugyanez a sztori megismétlődött Kecelen, majd Lajosmizsén is. A szálak ugyancsak Halasra vezettek.

Persze annakidején tudtam a dologról, de amikor kutakodtam az ügy iránt, finom figyelmeztetést kaptam: - van ahol nem számít, hogy egy halottal több vagy kevesebb.

Cépista nagy baja volt az, hogy egy idő után már abszolút nem érezte a veszélyt, ment előre, csak a pénz számított. Hatalmas vagyona mellett azért voltak esetek, amikor nem volt óvatos és őt is lenyúlták pár millióval. Ilyenkor azonnal telephelyére vezényelte szegedi és szeged környéki cigány-bűnözőit, akik jöttek is szamuráj-kardokkal és pisztolyokkal felfegyverkezve… de ez megszokott volt a halasi életben. Cigánypista intézkedett, mintha csak ő élt volna ebben az alföldi nagyvárosban. Azt hitte ő a törvényeken felül áll. Amikor az első cikk – és talán a legkeményebb – megjelent itt a hungaromagazinban, jelzett, hogy lesz ennek következménye…és gyorsan elment egy adósához, aki megint csak a kamatokat nem tudta fizetni és elhozta annak autóját. Az illető történetesen egy ex-rendőr… menyire kellemetlen volt, amikor másnap már a főcigány futkározott a család autójával. Na persze Cépista erre külön kiügyelt: ha valakitől elvette az autóját, néhány napig azzal futkározott, had lássa mindenki milyen erős keze van ilyen téren is…

A köz-hangja nem hagy kétséget

Amikor ezt a mérhetetlenül aljas gazembert elfogták, egy csomó roma gyűlt össze háza előtt és hallatszottak az első elégedett vélemények: - rohadjon meg egy életre a rács mögött – már nagyon megérdemelte ez a szemét – na ugye, addig jár a korsó a kútra, amíg össze nem törik a tulajdonos élete – csak ne engedjék ki amíg él … s hasonló vélemények hangzottak el a romák szájából…nos, akkor szerethették ők is Cépistát, aki gyakran éreztette velük ki az úr a városban.

Aztán van egy www.baon.hu portál és egyre látogatottabb. Nem szeretnék idézni onnan… mindenesetre a képzeletet felülmúló a mocsokáradat Cigánypistával kapcsolatosan.

A pszichológus szerint ez az ember valamiféle személyiségzavarban szenved…azaz, abban élte ki magát. Szerinte sokkal inkább a környezet is hibáztatható, hiszen az ilyen bűnözői hajlam szinte sokkoló a környezetre, a normális kapcsolatokat kereső embereket taszítja e viselkedésnorma, míg az elkövetőt éppen ez sarkallja a többre, a mások sanyargatására.

Kikértem egy nyugalmazott ezredes véleményét, aki szolgálata alatt még foglalkozott a halasi főcigány eseteivel, de mire összeállították a képet, változott a megbízatása:

- Szerintem Cigánypistának egyszerűen szerencséje volt. A jobb sorsra érdemes halasi cigányság tudta róla, hogy ha nem is fogadott besúgó, de mindenkit próbált terrorizálni azzal, hogy neki kapcsolata van. Az ő rendőri kapcsolata a hírszolgáltatásért kapott pár ezer forintos ellenszolgáltatás után megszűnt, ha csak nem volt összekötője, akivel tartotta a kapcsolatot. A rendőrségen belüli átszervezések is bonyolították az elfogását. Jelen esetben minden bizonnyal egy kitűnő csoportnak köszönhetően került rács mögé. Én arra bíztatnám az érintetteket, hogy nyíljanak meg, keressék fel az üggyel foglalkozó nyomozókat. Persze a félelem nagy úr, biztosan kell egy-két hét, mire ezt a nem hétköznapi bűnöző eseteit feldolgozzák és hinni tudnak abban, hogy valóban hosszú időre rács mögé kerül… higgyenek abban, hogy ez még egyszer nem történhet meg, hiszen ez a nyomozóhatóság már nem az aki maszatol, pöszmötöl, itt a kemény, vagy a keménynek hitt fickókkal szemben nagyon kemény zsaruk dolgoznak!

Ha pedig megszűnnek az álfeljelentések, melyek az utóbbi években Cigánypista haragosairól, vagy éppen azok környezetének ismerőseiről, barátiról szólnak – ha ő írta, ha nem – megint eggyel beljebb van a barátságról szóló íratlan törvény roma és nem roma között.

Ha valaki netán kétséget támaszt az iránt, hogy a nyomozóhatóság eleddig egy helyben topogott – ne tegye. Időközben olyanoktól is szereztem információkat, akiket a rendőrség a Cépista ügyben bevont, akár titkos lehallgatásokkal is.

Azt nem állítom, hogy mindössze a fent leírtak vannak a tarsolyomban. Talán az sem árt, ha tudják egyesek, hogy az általam oknyomozott történésekről már nem csak én tudok…de az egy másik történet lesz…

Posztobányi László

A rettegés foka véget ért – a cigánybáró lakat alatt