GYURCSÁNY „BÉKÉJE”

 Objektív beszámoló a szeptember 20-i eseményekről, szubjektív szemmel.

Ezen a napon több demonstráció is volt.

Gyurcsány és új Magyar Demokratikus Charta-ja szeptember 20-ára hirdette meg a kirekesztés és a rasszizmus elleni rendezvényét a Kossuth térre, mely a köztársaságért, demokráciáért és a szabadságért címet viselte.  A „csapat” a Horváth Aladár vezette roma tüntetőkkel is kiegészülve jóindulatú becslés szerint közel 3000 fővel várta, vezérük nagyívű „őszinte” megnyilatkozását.

Addig is a felszólalók újfent náci veszéllyel riogattak, a barna eső elleni esernyőnyitást is sürgetve.

Majd ezt követően Fletó beszéde következett.

Hááát... Ritka érdekes egy beszéd volt, az már szent igaz!

A szocik „bölcs” vezére nem éppen mértéktartó színészi eszközökkel illusztrálta mondandóját. Nem volt mentes a mű érzelmektől, és a hatásvadász kifejezésektől.

Látszott, elnök úr haszonnal fogatta a klasszikusokat.

(Nem hiába! Ő még a sorozatos „reformálatlan” tudást adó iskolákban tanult! Ahol a klasszikusokat nem csak „leadták”, hanem tanították, megszerettették!)

Szinte könnybe lábadt szemmel hallgatták hívei, amikor a szeretetről, a tízmillió, számára oly fontos magyarról beszélt.

Milyen kár, hogy „hála” többek közt neki, és elvbarátainak, nem hogy, nem vagyunk tízmillióan, és fogyunk rendre, tervszerűen, de még csak a szikráját sem érezzük a fontosságunknak, ha csak nem a pénzünk, s maradék javaink, egészségünk, no és a SZAVAZATUNK a tét!

A kirekeszés, ellentétszítás demagóg nagymestere, szájából nem csak ez, hanem a békéről való „elérzékenyült” szavak is célba találtak feledékeny, vak követőinél.

Mint lepkék a gyertyalángba, úgy hullottak a vörös sapkás, vörös ernyős hivei a lába elé.

Mámoros éljenzéssel éltették a Nérót. A lángok táncában gyönyörködve észre sem vették, ég az ország, égnek a házaik. Elég egész életművük, emberségük, s mind az, amiért érdemes élni, a gyermekeik jövője, a szabadságuk, egészségük, magyarságuk, megsemmisülnek gyökereik, a globalizáció oltárán hamvad maradék identitásuk, hagyományaik.

Gyurcsány nem hazudtolta meg magát, hazugságait olyan hittel kiáltja, zokogja el, hogy még önmaga is elhiszi, az a demokrácia, amin most lábbal tipor, épp virágbaborul. Hát hívei is boldog mámorban követik, s hisznek benne, mint a megváltóban. Holott, ha ömaga nem is hitte el, de azért halkan, szemlesütve azt mondta, lehet, hogy tévedett, esetleg hibázott is, de bűnbe nem esett.

S közben nem szakadt le az ég!

Végülis ügyes beszédet mondott, hiszen, láthatólag mindazok, akik még mindig bíznak benne, elhitték – megint! – hogy íme, itt áll a messiás! S ők itt voltak, lelkesen tasoltak, talán 3000-en is lehettek. S üdvözült mosollyal térhettek haza, a mester szavaival útra bocsájtva: MENJETEK BÉKÉVEL!

LEGYEN BÉKE!

Erről beszélt nekik; hogy mennyire fontos számára a béke, s hogy megértés, elfogadás legyen minden magyar között, itthon és határon túl! S nem akadt senki, aki megkérdezte volna, miért csak mondja? Miért nem teszi inkább?!

Hát mentek békével, boldogan, ahogyan a biblia mondja, boldogok a lelki szegények mert övék a mennyeknek országa. S az ő jutalmuk valóban ez lesz?

***

E napon kicsit arrébb és korábban, de szintén rohamrendőrök védte kordonok közé zárva zajlott a 13 milliós sikkasztás egyik gyanusítottja, Kolompár Orbán által „a cigányság történelmének legnagyobb szabású demonstráció”-jaként meghirdetett „erődemonstrációja” melynek deklarált célja volt, hogy a szélsőjobboldali cigányellenes megnyilvánulások ellen tiltakozzanak. A „a cigányság történelmének legnagyobb szabású demonstráció”-ján alig 500 fő vett rész.

Ahogy a büncslekmények gyanusítottja korábban nyilatkozta az MTI-nek: a demonstrációt a „szélsőjobboldali nézeteket valló tömörülés, a Magyar Gárda” és az utóbbi hónapokban történt cigányellenes fellépések, támadások miatt szervezik, hogy így hívják fel Európa és a világ figyelmét, „betelt a pohár, elég volt”, és a cigányság erőt mutatva képes megfogalmazni akaratát, és ha kell, meg is tudja védeni magát a szélsőségekkel szemben. 

Azért esett a választás az Olimpiai parkra, mert az olimpiák idején mindig béke volt – jelentette ki Kolompár Orbán, az MCF vezetője. (mint pl. idén Grúzia esetében? - a szerk.) Mint mondta, az MCF is békét szeretne, majd hozzátette, azt kívánjuk, hogy minden nap legyen olimpia.

A megyei cigány önkormányzatok elnökei szóltak arról is, hogy be kell szüntetni a cigányok elleni pszichoterrort, de elhangzott az is, hogy „ha ez a náci, nyilas bagázs kezet emel a cigányokra, nagyon nagyot fog kapni, remélhetőleg a magyar államtól, de ha nem a magyar államtól, akkor tőlünk”.

Daróczi Ágnes kijelentette, hogy munkát, kenyeret, minőségi oktatást akarnak.  Ezzel igen nagyon egyetértünk, mert mint  a  történelemben is járatos romáktól megtudhattuk ők a magyarokkal egyidőben érkeztek ide a Kárpát-Medencébe.

Az emlékműnél Kolompár Orbán egy műanyag lavórban tisztára mosott egy Árpád-sávos zászlót. Elmondta: erre azért van szükség, hogy lemossák azt a gyalázatot, amit az utóbbi időben az alatta vonulók rákentek. A menet hangos üdvrivalgással fogadta a gesztust.

Vajon azt a gyalázatot mikor szándékoznak lemosni, melyet az egyre elharapódzó, rasszista, bűnöző, gyűlületkeltő cselekedeteikkel kentek vétlen, ártatlan és kiszolgáltatok magyar és cigány állampolgárokra? (a szerk.)

Az egyre elharapódzó cigánybűnözésről, uzsora maffiáról, a párszáz év óta itt tartozkodó cigányok  beilleszkedésének teljes hiányáról, (hogy ne is soroljuk tovább) egyetlen szót sem ejtett a pozitív diszkrimininációt élvező cigányság képviselőinek egyike sem.

***

Még egy esemény zajlott ezen a napon, mely a Hősök terén vette kezdetét, s onnan erős rendőri felügyelettel egy menetben a Szabadság térre készült eljutni. A Hősök terén az események rendben lezajlottak.

A menet eleje már beért a Szabadság térre, ám a vége még épp csak a Deák tér környékén járt.

A Magyar Gárda kisérete mellett sokan egyenesen a Hazatérés Templomába mentek istentiszteletre.

Jónéhányan cipőket is hoztak magukkal, mint Toroczkai László elmondta, azon emberekét, "akik a kommunista, bolsevista és liberalista diktatúra, valamint a cigánybűnözés áldozatává váltak". Az esemény egyik elemeként ezek elhelyezésre kerültek volna a Szabaság teréhez nem méltó szovjet emlékmű lábánál.

Azonban a rohamrendőrök, már jóval korábban kordonokkal vették körül széles sávban az építményt, így akadályozva meg a cipők elhelyezését.  Ezért aztán Szögi Lajos tanár úr, és még sokak cipőinek elhelyezésére nem kerülhetett sor.

Még szinte el sem kezdődött Toroczkai beszéde, máris oszlatni kezdték az ott megjelenteket, felszólítás, figylmeztetés nélkül könnygázt lőve az emberek közé. Sokan először csak a füstöt észleve azt hitték, valami kigyulladt talán, azonban hamarosan kiderült, s mint a képek is tanusítják, semmiféle tűz nem volt, csak a füst, azaz a gázfelhő.

Az elgázosított tömeg próbálta elhagyni a teret, azonban, a kordonok és a környéken minden irányban felsorakozó rendőrsorfalak miatt, csak nagyon szűk hely maradt, hogy az ott lévők kimenekülhessenek a folytogató, szemet, tüdőt szúró gázfelhőkből. Mindját több lövedéket is kilőttek, az eleinte mit sem sejtő, és értő résztvevők közé.

A rendezvény úgy ért véget, hogy szinte el sem kezdődött, s a Hösök teréről érkező menet egy jó része még oda sem ért. Természetesen hamar elterjedt a híre a fogadtatásnak, így sokan jogos felháborodásuknak adtak hangot – nem épp udvarias formában.

Végül is sikerült az ott lévőket megzavarni, és védekezésre, menekülésre kényszeríteni.

De akadtak, akik nem csak hangot adtak felháborodásuknak.

Az összegyűltek jó része csak a Bajcsy-Zsilinkszky út felé tudott menekülni, ahol a felbosszantott emberek, és a közben odaérkező menet tagjai megpróbáltak ellenálni, vagy legalábbis felháborodásuknak hangot adni. Ám ezzel a hatóság nem törődött, láthatóan, előre megírt forgatókönyv lépéseit hajtották végre.

Az Arany János utcában az egyik sarkon egy betört ablakú, kormos ajtajú rendőr autót láttunk. Később azt mondták 3 rendőr került kórházba, feltehetőleg ők ültek a megtámadott autóban.

Tanúja voltunk annak is, amikor az egyik ház legfelső erkélyéről egy „bátor” nem éppen kisportolt férfi kiabált le, az éppen a könnygáz elől menekülőben lévőknek, válogatás és gondolkodás nélkül lefasisztázva őket (több „jókívánság” közt). Fiatalokat, idősebbeket, férfit nőt, bámészkodót egyaránt. Ezen a gyűlöletkeltő rasszista magatartáson megdühödött emberek válogatott sétések közt invitálták, tán fáradna le és mondaná el ott ugyanilyen bátran a vélemnyét. Nem tette. (– vajon miért?)

Eközben kaptuk a hírt, hogy a Hazatérés Templomában az istentiszteleten résztvevők, és a tér elgázosításakor oda menekülö, mintegy 150 ember közé a templomba is könnygázt fújtak.

Sőt az épület bejáratának környezetét is elzárták rendőrkordonnal. Így az ottrekedtek nem merték elhagyni az épületet, illetve a bejárat előtti részt. Attól tartva, hogy, netán attrocitásnak jobb esetben vegzálásnak lesznek kitéve.

Az épület előtt állva, a Magyar Gárda védelme alatt kerestek megoldást szorult helyzetükre. Próbáltak megegyezni, szabad, attrocitás mentes távozásukra garanciákat kapni. A rendőrséggel többek közt Gaudi-Nagy Tamás, és az Ember Jogi Bizottság Elnöke Balogh Zoltán telefonon, valamint Göbl György személyesen is megpróbált dűlőre jutni.

Végül is fáradozásait siker koronázta, mert a tárgyalások közben többszáz fősre duzzadt rohamrendőri erődemonstrácó lassan levonult. Így a templomot még az istentisztelet bejezte előtt távozni kívánók, bántatlanul és háboríttatalanul elhagyhatták.

Így tettek Gaudi-Nagy Tamásék is Morvai Krisztinával, s még néhány civil jogásszal, akikre még aznap este munka várt. A tér lassan kiürült, alig lézengtek néhányan, rendőrök, és járókelők. Mire az istentisztelet is végetért, már mindenki békében távozhatott.

Attól fogva, hogy a gáztámadás a szomszédos Szabadság téren megkezdődött, zúgtak a harangok mindvégig. Az embernek olyan érzése támadt, mint amikor faluhelyen nagy baj van, hogy mindenkit figyelmeztessenek a közelgő veszedelemre, félre húzzák a harangot, s az szól, amíg csak el nem ül a vész.

2008.09.21.

Audie Rácz Era