Ahogy Csurka István mondta, jó tízegynéhány éve: Palesztinok leszünk saját hazánkban!"

 

Emlékezzünk, mit is mondott Mayer Amschel Rothschild bankár: "Engedd meg, hogy én bocsássam ki és felügyeljem a nemzet pénzét, és fütyülök rá, hogy ki hozza törvényeit ” Hát erős a gyanúm, hogy ez esetben sincs másként. Aki a pénzünket kezeli, az, az életünket is irányítja. Így nem csak a pénzünket uralja, hanem akár élet és halál ura is egyúttal.

Emlékszem, pár hónapja - mi is írtunk róla -, felröppent a hír, hogy  törvénnyel próbálnak gátat vetni az uzsora kamatnak. Sem akkor, sem azóta nem hallottunk róla, hogy ez mennyiben érintené bármelyik „hazai” (értsd: Magyarországon működő) bankot.   Mert az nem kérdéses, hogy az itthon működő, részben, vagy egészben külföldi tulajdonú bankok, - ők is multi cégek, ne feldjük! – épp oly kártékonyak, ha nem jobban, mint az uzsorások.

Miért? Igen egyszerű. Egy felől olyan feltételeket teremtenek, amely alapján az uzsora maffia hálójába kergetik a kiszolgáltatott delikvenst. Lassúak, bürokratikusak, rugalmatlanok, s a fedezet tekintetében sem szívbajosak éppen. Másfelől, ha mégis adnak hitelt, azt olyan hitelfeltételekhez és külön költségehez kötik, hogy, a hitelkérelmező, foghatja a fejét, s megállapíthatja, hogy bizony ez sem más, mint uzsora hitel. A hitelért folyamodó sem így, sem úgy nem jöhet ki jól belőle.

A bankok csak bizonyos módszerekben, és eszközökben különböznek az uzsora maffiától. Ám a végeredmény tekintetében nincs különbség.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az ügyfelet félre tájékoztatják, a kis betűs részekről egyáltalán nem adnak se részletes, se autentikus információt. Nem hívják fel az ügyfél figyelmét a buktatókra, megszorításokra, és olyan „tolvajnyelvet” ha tetszik szakzsargont használnak ködösítés gyanánt, amit csak a „vájtfülűek” értenek. Nem is csoda, hisz mindezekben is a saját hasznuk rejlik.   Amikor némi kereskedelmi információkat tanultam, akkor a szerződést, mint a legnagyobb és legfontosabb eszközt tanították, mely MINDKÉT FÉL megelégedettségével köttetik.

 S vitás esetekben a legjobb eszköz, hogy a KÉT FÉL biztonságát, és jogvédelmét garantálja. Olyat azonban nem tanítottak nekünk, hogy az egyik fél akár csak egy kicsit is változtathatna, vagy eltérhetne a szerződést betűjétől. Vagy hogy utólag másként értelmezze, mint megkötéskor.

Ma pedig mit látunk? Azt mondja a kölcsönadó fél, hogy x%-ért ad külcsön, de utóbb kiderül, hogy ez ezért még további pénzbe kerül nekünk, vagy azt, hogy most ennyi % a kamat, de ha én úgylátom, hogy a betervezett hasznom nem elég, akkor majd egyoldalúan megemelem.   És ezt törvényes garanciával teheti meg! Nos ez a híres bankár „etika”? És persze egy percre sem szabad elfelejtkeznünk azokról, akik lehetővé tették számukra, hogy ezt büntetlenül megtehessék!

Egyébként is a véleményem az ilyen szerződésről, (ahol az egyik fél, - mint kiszolgáltatott - alárendelt szerepben áll szemben egy teljes vértezetben felálló szervezett maffia ellen, ott nem szerződés köttetik. Az a szerződés, valójában ULTIMÁTUM!