|
Levelek cigányoknak
2009.02.19. 13:45
Olvasói leveleket adunk közre a továbbra is megoldatlan cigány kérdéssel kapcsolatban. Ahogy elnézzük, igen hasonló problémákat feszeget mindegyik levél. Ez pedig azt jelenti hogy a felvetett problémák nem egyediek. Olvasóink küldték, a levelezőrendszerekben keringő alábbi levelet.
"Magyar ember levele a Cigánynak!...
Kedves Cigány!
Levelem azért íródik, mert a köztünk lévő ellentét már-már mérhetetlenné válik. Nem azért írok, hogy ezt tovább fokozzam. Azért írok, hogy értsük egymást végre. A nyílt beszéd szükségszerűen fog olyan mondatokat tartalmazni, melyekre ráfoghatjuk, hogy rasszista. De ne feledjük, te is rasszista vagy (ilyen alapon), ha magyarnak nevezel engem.
Most az egyszer lássuk be, hogy komoly különbségek vannak közöttünk.
Most az egyszer tartsuk ezt evidenciában, és ne a szavakon lovagoljunk. Nem szeretlek téged. Miért? Talán mert mások vagyunk? Részben igen. Én törekszem a másságunkat a magam oldaláról kezelni. Segítelek. Milliárdokban mérhető az, az összeg, amit havonta a számládra utalok. Te ebből annyit érzékelsz, hogy "rajta vammá a családi a kártyán". Ezért a pénzért nekem keményen meg kell dolgoznom. Hogy ne menjen ez így a végtelenségig, gyermekeidet csekély műveltsége és szellemi képességei ellenére beerőltetem iskolákba, hogy tanulhasson, szakmája legyen, és képessé váljon az önellátásra. Tanárt verni nem épp a hála megfelelő formája.
Óriási különbségek vannak köztünk. Neked az ideálod a mérhetetlen gazdagság. Persze az ehhez vezető tisztességes út megtételére képtelen vagy. Engem pedig ezért irritál, amikor a gazdagság külső jegyeit magadon hordod. Meg vagy rakva arannyal, szép autód, krokodilbőr csizmád van. Palotában élsz. Te ezt úgy hívod, sukár. Én úgy, cifra nyomor.
Nem vagyok irigy. Csak tudom, hogy az ehhez szükséges összegre hogyan tettél szert. Bűncselekményekkel (elveszed, amiért más megdolgozott), és a törvény által számodra nyitva hagyott kiskapukon (elveszed a közös asztalról anélkül, hogy bármit is tennél oda). Nem csak téged hibáztatlak ezért. Ezt neked valakik megengedik. Az én rovásomra. Törvényesen, vagy törvénytelenül, de elveszed azt, ami az enyém. Cserébe utálatot, fenyegetést, bántalmazást, erőszakot, halált kapok érte. Félnem kell tőled. Miért? Munka... igen, ez gyakori magyarázat a szádból... Hogy a cigány nem kap munkát sehol. Igazad van. Nem adok neked munkát.
Miért ? Nem azért, mert cigány vagy. Azért nem, mert nem értesz semmihez. Nem tanultál szakmát, vagy ha tanultál is, az elvégzett munkádban nincs köszönet. Gyakori kifejezés egy összecsapott, szakszerűtlen munkára a "cigánymunka".
Szerinted ennek miért pont ez a neve? Ha téged alkalmazlak esetenként, a végeredmény mindig ugyanaz. Bevételkiesés, sokszoros időbeni csúszás, elégtelen kivitelezés, munkaeszközök, alapanyagok eltűnése. Tehát nekem, munkáltatónak jobb, ha csak eltartalak az adómmal. Akkor legalább nem hátráltatsz. Az a szörnyű, hogy nem is törekszel rá, hogy változtass ezen. Acsarkodsz, rasszistázol, hisztizel, hogy milyen rossz neked.
De nem akarsz kilépni a saját árnyékodból, pedig mindkettőnknek jobb lenne.
Mind a ketten tudjuk nagyon jól, mi lenne a vége, ha magadra hagynálak. Nem lenne kit lehúzni szociális alapon, vagy bicskával. Rövid időn belül éhen halnál, vagy a saját mocskodba fulladnál bele. És barátom, nem sok időd van már. Lassan az összes cérnám elszakad. Minden nap elkövetsz valamit ellenem, még ha nincs is benne a híradóban.
Rövidesen eljön az idő, amikor hirtelen megvonok tőled minden kedvezményt. Akkor aztán "romázhatsz", ahogyan jólesik.
Szerintem ne akard ezt elérni. Jobb, ha megvagyunk békességben egymással. Mit várok tőled?
1. Feltétlen tiszteletet, mert én vagyok a kenyérkeresőd.
2. Erőszakmentességet, mert ha egyszer én visszacsapok a tesóimmal, az neked nagyon fájni fog... tudod, még mi vagyunk többen (már bocs, de úgy tudom, ezt a nyelvet beszéled).
3. Törekvést az önellátásra. Tanulást, tanulni akarást, pontos munkavégzést. Ez a sikeredhez szükséges 20%. A maradék 80% legyen az én gondom, meg fogom oldani. Minden segítséget megkapsz.
4. És végre fejezzük be ezt a rasszizmusról szóló ökörködést, hisz mind a ketten tudjuk jól, hogy nem a barna bőröd zavar engem.
Baráti tisztelettel: A MAGYAR
U.i.: Beszélni lehet, de a tettek minősítenek."
Ez a levél a Zalatájban is megjelent.
Nyílt levél roma barátomhoz
Kedves roma barátom.
Kérlek téged add át e levelet roma barátaidnak, kérlek add át nekik, hogy megértsenek minket. Ez a mi segélykiáltásunk felétek.
Kedves roma barátom, barátaink.
Legyen elég. Nem bírjuk tovább. Évszázados szakadékot szeretnénk eltüntetni évtizedek óta dolgozunk ezen, de lassan nem bírjuk tovább. Elég!
Elég.
Nem tudunk többet tenni értetek, mi magyarok. Mit vártok még tőlünk? Szociológusok hada dolgozik értetek. Szociológusok, önkéntesek ezrei figyelnek titeket. Integrálni szeretnénk benneteket a magyar társadalomba. Integrálni, hisz bár nem mi kértük, hogy legyetek velünk, nem mi mondtuk nektek, hogy éljetek itt, nem mi kértünk könyörögve titeket arra, hogy éljünk egymás mellett, ti jöttetek, és ez így van jól. Gondot akasztottatok a nyakunkba, és mi a ti gondjaitokat szeretnénk megoldani. Kérünk titeket, segítsetek.
Segítsetek.
Tudjuk, hogy rosszul szocializálódtatok. Tudjuk, hogy mélyről" jöttök. Tudjuk, bár nem értjük miért. Mi mindent megteszünk értetek. Segélyt kaptok. Segélyt abból a pénzből, amit a magyar emberek adóznak. Nincs más dolgotok, mint várni. Várni a segélyt, de kérlek titeket roma barátaim: ha mi segítünk, segítsetek. A segélyt nem azért adjuk, hogy pár nap alatt feléljétek. Nem azért adjuk, hogy eligyátok. Nem a játékgépre. Nem kocsmára. Segélyt azért kaptok, hogy a számtalan gyereketekre költsétek. Hogy a gyereketek iskolába tudjon járni. Azért, hogy tankönyvet vegyél neki. Azért, hogy legyen pénze ételre, italra, ruhára. Tudjuk, hogy nem tudunk annyit adni, amennyi kellene. Tudjuk, hogy akármennyit adunk, kevés. Értsétek meg roma barátaim: nincs több. Ti egyre többen vagytok. Mi egyre kevesebben. Most kell lépnetek, mert ahogy egyre többen lesztek, mi egyre kevesebben. Egyre kevesebb embernek kell majd eltartani egyre többet. Az időtök vészesen fogy. Ha most nem léptek, később már nem tudtok.
Segítsetek roma barátaim!
Integráció. Nem szép szó, talán nem is értitek. Integráció. Valamiféle beépítés. Összevonás. Eggyé válás. A mi célunk ez. A cél, hogy kapj munkahelyet. Kapsz. De ahhoz neked is tenned kell valamit. Kérlek, kérlek titeket roma barátaim, tanuljatok. Higgyétek el, ha tanultok, nem kell majd nélkülözni. Nem kell megélhetési bűnözés. Nem lesz börtön. Nem kell menekülni a rendőrség elől. Nem kérünk sokat, csak egy kis tanulást. Nem illik abbahagyni az általános iskolát a harmadik osztály után tizenhat évesen, és inkább szülni. Barátaim. Magyarországon laktok. Magyar emberek vagytok. Nem csak jogotok van, jogotok arra, hogy segélyt várjatok. Kötelességeitek is vannak. Ilyen az általános iskola. Kötelező. Nem lehetőség, kötelezettség. A néhány lurkónak kötelező kijárnia a nyolc általánost ha már te nem tetted meg. Megtanulnak írni, olvasni, és akkor, majd ha kapsz egy levelet, nem kell mondani szégyenkezve: nem tudom mi áll benne.
A gyerek tanulhat. Minden lehetősége megvan rá. Mi magyarok, mi is tanulunk. Gondolj bele, roma barátom: miért nincs munkád? Nem. Nem, azért mert roma vagy, nem azért, mert nem szeretünk, mert üldözünk, nem azért mert kirekesztünk, nem azért mert nem bízunk benned, azért mert alacsony a képzettséged. Miért vegyelek fel téged dolgozni, ha nem értesz hozzá, mert nem tanultad meg? És miért ne téged vennélek fel dolgozni, ha megtanultad, ha értesz hozzá?
Segítsetek roma barátaim!
Próbáljatok meg velem együtt élni. Miért kell nekem félnem tőletek? Miért én félek, én aki segítelek téged? Van kutyád, roma barátom, van, tudom. Mit szólnál, ha a kutyád, akit te etetsz, itatsz, szeretsz, simogatsz, megharapna? Mit szólnál, ha a kutyád csapatokba verődve, fenyegetően morogva rád, néha meg-megharapna? Szeretnéd még azt a kutyát? Etetnéd, roma barátom? Netán egyszer csak azt mondanád: ej, kell a fenének ez a hálátlan dög!- és többé nem szeretnéd őt.
Segíts nekem, hogy segíthessek Neked.
Én segítek. Házat építek neked, ingyen, olyat, amilyet a magyar ember nem kap. A gyerekeidnek felzárkóztató, beilleszkedést segítő programokat találok ki néha veled közösen. Pénzt adok neked az el nem végzett munkádért. Hosszú évek óta magyarázom a magyar barátaimnak, hogy ti, a roma barátaim ugyanolyanok vagytok, mint én. Előrébb veszlek a sorban, ha lakás kell, te kapod hamarabb, ha a gyerek iskolába megy, te kapsz hamarabb pénzt, ha kell pozitívan diszkriminállak. A magyarok nem értik miért? Nem akarják megérteni, miért teszem, és nekem nehéz elmagyarázni nekik, hogy a szebb jövőért.
Érted. Értem. Érted?
Segítsetek roma barátaim!
Lassan meg kellene érteni. Hiába teszek meg érted mindent, hiába adnék neked munkát, ha neked az nem kell. Hiába építek házad, ha az udvarra végzed a dolgod, és eltüzeled a parkettát. Hiába védelek, ha a magad ellensége vagy. Egyre nehezebb ez, roma barátom. A magyarok régebben azért zúgolódtak, mert bűnöztél. Mert nem dolgoztál. Mert a gyerekek nem tanultak. Mert loptál. Mert tiéd volt az éjszaka, s mi féltünk. Akkor elkezdtünk barátkozni veled. Mi. Mi kilencmillióan, próbáltunk barátkozni veletek, egymilliónyi romával. Nem így kellett volna. Fordítva. Neked kellett volna odaállni elém és azt mondani: hahó, itt vagyok, tanulnék, dolgoznék, miben tudok segíteni? Nem tetted. Léptünk mi. Már van saját ombudsmanod. Saját önkormányzatod, Saját falud. Saját értékrended. Saját életed. Ha nekem van saját falum, saját értékrendem, saját életem, az neked nem tetszik, ám én fogadjam el e tiédet. Jól van hát, megteszem. Megteszek mindent, de na használd ki a jóindulatomat.
Mi azt szerettük volna, hogy közös életünk legyen. Közös önkormányzatunk. Közös településünk. Közös országunk. Szerettük volna szeretnénk, hogy közös gyerekeink legyenek. Hogy a szép romalányod a szép magyar sráccal, szép, közös gyereket nemzzen. Te ezt sem akarod. Nem akarod egyiket sem, nem akarod a segítségemet.
Miért nem segítsz nekem, roma barátom?
Tedd félre az előítéleteid. Mert előítéleteid neked vannak velem szemben, nem nekem veled. Előítéletes vagy, velem, és te mondod ezt rám. Mit kellene még tennem, hogy higgy nekem? Mit kellene tennem, hogy megérts egem, hogy megértsd, amit most teszel, csak mélyíti a szakadékot. Én több tíz éve féltelek, óvlak. Segélyek. Szociológusok százai. Kampányok, az elfogadásért. Házak Iskolák. Programok. Esélyegyenlőség. Ombudsman. Tolerancia. Liberalizmus. Pozitív diszkrimináció. Ezek mind, mind olyan dolgok, amiket én teszek érted. De te nem változol. Ugyanúgy nem tanulsz, nem dolgozol, bűnözöl, veszekszel, perelsz, kiabálsz, hol Strasbourgba, hol Svédországba rohansz panaszkodni. Segítenék, ha hagynád, roma barátom. Még mindig segítenék roma barátom. Erőmön felül. Szembeszállva a többség akaratával, aki már unja a neked adott segítséget, és joggal kérdi: ő mikor kap? Segítenék. Segíts kérlek, hogy segíthessek.
Itt az idő, roma barátom.
Most kell lépni, amíg nem késő. Többször utaltam levelemben a szociológusokra. A népesség-nyilvántartókra. Kedves roma barátom. Tudod, hogy egymillióan lettetek? Tudod, hogy az előrejelzések szerint 100 év múlva a magyar lakosság majd 35%-át teszed ki? Tudod, hogy 200 év múlva majdnem minden második magyarországi lakos roma lesz? Itt az idő tehát, hogy változtass. Itt az idő, hogy a gyerekeid taníttasd. Itt az idő, hogy te magad is tanulj. Itt az idő, hogy dolgozz. Itt az idő, mert száz-százötven év múlva nem lesz annyi magyar, aki eltartson.
Itt az idő tehát, hogy elfogadj engem, roma barátom.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
