A JÖVŐNK.INFO Exkluzív interjúja Győrkös Istvánnal

Beszélgetés Győrkös Istvánnal, a Magyar Nemzeti Arcvonal - Hungarista Mozgalom vezetőjével.
(2009. február 14.)

Mint az Arcvonal vezetője, hogy látja a mai helyzetet?

Mindenki érzi, hogy baj van. Az emberek döntő többsége a bajok forrását képtelen meghatározni, ezért az ismeretlentől való félelem és a bizonytalanság számukra még tovább fokozza a kilátástalanság érzését. A minden alapot nélkülöző hatalmi ígérgetéseknek már csak nagyon kevesen hisznek, ezért a többség egy része apátiába zuhanva várja a jövőt, vagy valamilyen egyéni túlélési tervet igyekszik kidolgozni.

A másik része közösségi válaszokat keres. De mert ők sem látják a bajok valódi okait, minden jó szándékuk ellenére zsákutcába sodródnak.
Ez ideológiai és jövőstratégiai zavarokat okoz, számtalan kis csoportosulás fogalmaz meg hamis, vagy utópisztikus jövőképet, alkot működésképtelen ideológiát, melyek egymás ellen hatva cselekvésképtelenné teszi ezeket a különben jóindulatú csoportosulásokat. Ez a folyamat a közelmúlt történései következtében felgyorsult, ezért itt az ideje, hogy nyilvánosságra hozzuk az Arcvonal álláspontját, jövőképét, ideológiáját és stratégiáját. Ez segítheti a tisztánlátást, talán közös nevezőként is működhet, és csökkenti, vagy felszámolja az egy oldalon álló, de egymással szót nem értő csoportosulások közötti ellentéteket.

Mi az Arcvonal álláspontja?

Az Arcvonal álláspontja szerint a polgári társadalmi rend végóráit éli. Haldoklik, és ez a folyamat visszafordíthatatlan. A dekadencia a haldoklás biztos jele. A dekadencia következménye a degenerálódás, mely már teljesen átitatta a nyugati társadalmakat. Jeleivel naponta találkozunk. A homoszexuálisok felvonulásai, a szinglikultusz, a konzumidiotizmus, az abortusz, a holokauszt vallás csak egy-egy megnyilvánulása az általános leromlásnak. Hullafoltok, melyek még a teljes pusztulás előtt megjelentek.

Mindig voltak ilyen jelenségek. Miért tartja a mostaniakat ennyire veszélyesnek?

Az ilyen jelenségeket egy egészséges társadalom a rendelkezésére álló eszközökkel igyekszik megszüntetni. Ilyen mértékű jelentkezése csak egy beteg társadalomban lehetséges. Ez történelmi tapasztalat. A történelmi Róma és a feudális társadalmi rend végóráira ugyancsak a dekadencia volt a jellemző. Egy szűk arisztokrácia erkölcsi fertőben fetrengve már nem tudott válaszokat megfogalmazni a sors kihívásaira, ezért pusztulnia kellett. Az újkori burzsoázia –a vagyonos városi polgárság- a hatalomátvétel idején magasabb erkölcsiséggel, vagyonnal és tömegbefolyással rendelkezett, mint a haldokló arisztokrácia. A hatalomátvétel sok vérrel és szenvedéssel, forradalmak sorozatával egész Európában lezajlott. A plutokrácia, mint a polgári társadalom irányító rétege, szintén képtelen a mai kihívásokra megfelelő válaszokat megfogalmazni. Ezért a hatalom oszlopainak tekinthető négy tényező közül már eggyel sem rendelkezik. Bekövetkezett ugyanaz az állapot, mely annak idején a feudális rend bukását okozta.

Mik a hatalom tartóoszlopai?

A hatalom tartóoszlopai az erkölcsi fölény, a gazdasági erő, a katonai erő és a tömegtámogatás. Az európai polgári társadalmi rend erkölcsileg a második világháborúban kivégezte saját magát. Ettől kezdődően folyamatos volt az erkölcsi romlás, mára az erkölcsiségnek még a nyomai is eltűntek. A gyarmatosításból, a bankok kamatszedéséből, a technológiai fölényből és az erkölcstelen világkereskedelemből felhalmozott óriási tőkét a nyugati társadalom felélte, és a gazdasági súlypont távol-keleti eltolódása következtében soha többé nem tudja még a gazdaság minimális egyensúlyi állapotát sem megteremteni. A gazdasági csőd, annak ellenére, hogy a nyugat „világkrízisről” beszél, kizárólag a polgári gazdasági rend, a kapitalizmus csődjeként értékelhető. Katonai erőről már nem lehet beszélni. A vesztes koreai és vietnami háborúk után nevetséges vergődést produkálnak Irakban és Afganisztánban. A nyugatellenes erők által tudatosan elnyújtott felőrlő háborúk végleg lejáratják a technológiai fölénnyel rendelkező, de harcképtelen katonai rendszert. A tömegtámogatás –részben a felsorolt okok, részben a kelet gyors fejlődése miatt- egyenlő a nullával.

Valóban rossz a világpolitikai helyzet, de ez még nem egy lezárt kérdés. Javulhat a közeljövőben?

Politikai haldoklás is nyilvánvaló és bizonyítható. A polgári társadalmi rend alapegysége a polgár, társadalmi egysége a párt, ideológiája a liberalizmus, gazdaságilag a kapitalizmus elvei az irányadóak. Ezeknek az alapelemeknek egyike sem felel meg a mai kor elvárásainak, ezért nyilvánvaló, hogy a nevezett elemek által létrehozott politikai képlet –a demokrácia- kerékkötőjévé vált minden ésszerű átalakulásnak. A polgári rendszerek kialakulásának idején a Föld lakósága egymilliárd ember volt, és Európa vezető szerepét nem lehetett megkérdőjelezni. Az emberiség közös tulajdonát képező Föld javait akkor még a legigazságtalanabb módon is el lehetett osztani, mert a katonai és a gazdasági erő képes volt érvényesíteni ezt az akaratot. Rablógazdálkodás folyt minden szinten, és mindez egy szűk –plutokrata- réteg érdekében. A belső rend fenntartása megkövetelte a rablott javak egy részének szétosztását, nyilván a társadalmi hierarchia függvényében. Ezt a hierarchiát demokráciának nevezték.
A gazdasági, politikai és katonai súlypont Ázsiába történő átrendeződése, a Föld lakóságának közel hétmilliárdra emelkedése, Nyugat önellátó képességének megszűnte és sok más tényező miatt a kapitalista demokráciák működésképtelenné váltak. A hagyományos –kizsákmányoló- elvet gyengeségük miatt fel kellett adni, és nincs helyette semmi új. A dekadenciából adódó munka és harcképtelenség rohamosan súlyosbítja a helyzetet. Az a hatalmi arrogancia, mely a nyugatot évszázadok óta jellemzi, kizárja az emberiség közös problémamegoldásának minden lehetőségét. A demokráciák gondjainak növekedésére a hatalom képviselői magyarázatot nem adnak. Nem volt háború, katasztrófa, járvány, nincs hivatkozási alap. Azt, hogy egy idejétmúlt, minden ízében romlott, javíthatatlan rendszert erőszakkal tartanak életben, nem fogják elismerni. Sorsukat azonban nem kerülhetik el, mert ez a rosszhoz való görcsös ragaszkodásuk okozza pusztulásukat.

Milyen Magyarország helyzete?

Hazánk a perifériára szorult csatlós elszomorító képét mutatja. Az elmúlt húsz év bűnei megbénítják a társadalmat, az önzésre és a harácsolásra épített demokrácia már működésképtelen. A rend felbomlóban, nincs társadalmi párbeszéd, a gazdaság romokban, az értékteremtő munkának nincs becsülete. A társadalom még nem értette meg, hogy magával a polgári társadalomképlettel van a baj, de ennek ellenére nincs becsülete a polgári életvitelnek, és a pártok közutálat tárgyai. A társadalom természetes védekezőképessége hozta ugyanazt az ítéletet, melyet az Arcvonal ideológiai síkon már régen meghozott.

Pártokat említett. Melyikre célzott?

Minden párt, legyen az bármennyire radikális, a polgári rend szekerét tolja. Minden olyan csoportosulás, mely a fundamentalista hungarizmus, vagy nemzetiszocializmus eszmeiségét vallja, szintén a polgári rend támogatója, csakúgy, mint a különböző ősiségi, szentkoronás, magyar vallásos közösség. Képtelenek megérteni, hogy új időszámítás kezdődött, melyben semmilyen múltbeli vallásnak, ideológiának irányelvként nincs helye. Mert mindegyik velejéig fertőzött a polgári gondolkodásmóddal.
Ha egy nemzeti radikális tömörülés pártot alapít, elfogadja a polgári rend normáit. Ezek után már nem radikális, hanem megalkuvó. Mert a nemzetellenes erők szabályai szerint működik. A fundamentalista nemzetiszocializmus, hungarizmus ezer szállal kötődik a polgári rendhez. Meg kell vizsgálnunk ezen irányzatok vezető személyeinek életútját, és azonnal láthatjuk, hogy mennyire betartották a haldokló polgári rend szabályait, és minden erejükkel annak megjavítására törekedtek. Az európai vallások eljátszották történelmi szerepüket, mely teljes önfeladással és a polgári rendbe történő betagozódással végződött. Nem az alapelveik, hanem pontosan annak ellentétjei szerint működnek.

És mi van a baloldallal?

A baloldali radikálisok, az anarcho-bolsevisták, és sok más hasonló polgári és nem polgári szerveződés, tömörülés a polgári rend leghűségesebb segédcsapatai. A radikálisok hatalmi támogatással azt a feladatot hajtják végre, mely az emberekben a változás elutasításának érzetét ébreszti fel. Oktalanul rombolnak, gyújtogatnak, a mindent elpusztító anarchia rémképét vetítik a társadalom elé. A közelmúlt hazai erőszakos eseményeiben ezek az anarcho-bolsevista aktivisták bemutatkoztak, minden rombolást, gyújtogatást, rendőrverést ők hajtottak végre. Felelőségre közülük senkit nem vontak. A szalonképesebb baloldal képtelen céljait megfogalmazni. Totális zavar állapotában van, társadalmi tevékenységre alkalmatlan. Eljátszotta történelmi szerepét, nincs még egy esélye.

Mi a helyzet a civil kezdeményezésekkel? Lesz valamilyen szerepük a jövőben?

A különböző egyesületek, jogvédők és társaik feladata a társadalom megosztása, értelmetlen viták kiprovokálása az általános kifárasztás terveinek megfelelően. Mindez nem a túlélési stratégia része, hanem csak a haldoklás idejének kitolását szolgálja. A sok kis félrevezetett aktivista, gyújtogató, romboló, ó-szövetségről papoló ezt nem tudja, de fenn az irányítók csak ezért tartják őket.

Más lehetőség nincs?

A polgári társadalom egyetlen ágazata sem mentes a súlyos, javíthatatlan gondoktól. Ezek felsorolása nem lényeges, egyetlen alaptételt kell elfogadnunk: semmi sem javítható! A haldoklás egy bizonyos stádiumában a haldokló már menthetetlen. Hiába pirosítják képét a hazugság rúzsával, hiába hamisítják a kórlapját hamis adatokkal, a halál már a markában tartja.

Ha a polgári társadalmi rend menthetetlen, akkor mit hozhat a jövő? Hosszú haldoklást?

Fokozatos leépüléssel, a nagyobb, majd a kisebb közösségek felbomlásával, az anarchia terjedésével, a maradék szociális háló szétszakadásával kell számolnia mindenkinek. Nyilván ez a folyamat sem tart sokáig, és így is válaszút elé kerülnek úgy a magyar, mint az európai emberek. Elképzelhető, hogy végső kísérletként a dekadens polgári rend a kozmopolitizmus háttérbe helyezésével utat nyit a nemzettudatú, hazafias gondolkodású, de még a polgári értékrendet elfogadó irányzatoknak, remélve, hogy így újabb energiákat tud felszínre hozni. Ez sem járhat eredménnyel, mert a gyorsan romló általános helyzet nem teszi lehetővé ennek a nagyon lassú, átmentő folyamatnak a kiteljesedését, végrehajtását. Az európai ember számára marad a végső, a valódi megoldás, a haldoklási folyamat drasztikus befejezése. Eljön a vér és a vas ideje.

Többször használta az európai ember kifejezést. Miért?

Mert amiről beszélünk, az kizárólag európai és észak-amerikai probléma. A liberális világnézet az európai emberek betegsége és ezért az abból fakadó kapitalizmus csődje is elsősorban őket érinti. Pontosítva, amit most tapasztalunk az a judeó-kapitalizmus csődje, mely lényegében a zsidó hegemónia végét jelenti. És az Atlanti Szövetség világméretű vereségét. Az európai ember ha kilábal ebből a betegségből, újra meg fog erősödni, de kénytelen lesz elfogadni az új játékszabályokat. Ráadásul olyan játékszabályokat, melyek megalkotásában igen kis szerepet vállalhat. Ez a büntetése.

Mi a véleménye a zsidóságról?

Rendkívül megosztottak, egy részük –a kisebb részük- érzi a katasztrófa közeledését, ezért igyekszik normálisan viselkedni. A többség azonban elvakultan követi megszállott vezetőit, akik képtelenek reálisan felmérni a változásokat. Ebből rövidesen igen súlyos gondjaik lesznek, és mire észhez térnének, már késő lesz.

Úgy gondolja, hogy vannak jó zsidók és rossz zsidók?

Igen. A jó zsidó az, aki mindig a zsidóság érdekében cselekszik, a rossz az, aki nem. Ez a megállapítás minden népre egyformán érvényes. A kérdés csak az lehetne, hogy a jó zsidó lehet-e jó magyar. Ez kizárt. Mert míg egy jász, sváb, vagy kun népcsoporthoz tartozó ember lehet egyszerre jó jász és magyar, addig az idegen kultúrával, szokásokkal és lelkiséggel rendelkező zsidó képtelen összeegyeztetni saját világát a mienkével. Erre még nem volt példa, annak ellenére, hogy sok zsidó nagy magyarnak tartotta magát.

Volt-e személyes rossz tapasztalata a zsidósággal kapcsolatban?

Csak rossz tapasztalataim voltak, de gondokat ezek nem okoztak. Ahhoz az alaptételhez tartottam magam, hogy a zsidó mindig hazudik. Minden zsidó és mindig. Jézus –aki ugyancsak jól ismerhette őket- a szemükbe vágta: A hazugság atyja, a Sátán a ti atyátok. Rövid és igaz megfogalmazás, és aki ehhez tartja magát, sok baja nem lehet a zsidósággal. Itt kell azt is megjegyezni, hogy ma mindenki hazudik. Nem a zsidóság érdekérvényesítő eszköze már, hanem mindenkié. És amikor mindenki hazudik, az olyan, mintha nem hazudna senki.

Az úgynevezett fundamentalista hungaristákról miért van rossz véleménnyel?

Nem ítélem el őket, személyes ismerőseim, és jó emberek. Értékeket őriznek, működésképtelen értékeket. Az emberiségnek –és azon belül a magyarságnak is- végig kell járnia azt az utat, melyet a sors jelölt ki számára. Ezen az úton nem szabad megállni, mert az események - a történelem - elmegy a megálltak mellett, és ott maradnak az eseményláncolatok egy, számukra kedves pontján. Maradiakká válnak. Az idő múlásával óriási változások zajlanak le a világban, új kihívásokkal kell szembenéznünk, de mindez a maradiakat nem érdekli. Kapaszkodnak a dogmásított elveikbe, és csodálkoznak, hogy nem figyel rájuk senki. Egyetlen mai problémára sincs használható válaszuk. A másik nagy gondom velük az, hogy teljesen elméleti síkon mozognak. Filozofálgatnak, elvont témákkal foglalkoznak. Nagyon vigyáznak arra, hogy a polgári társadalom ne tudja barbárnak, vagy erőszakosnak címkézni őket. Ez nem más, mint igazodás a liberális polgári normákhoz. Azokhoz a normákhoz, amiket el kell törölni. Vannak olyan csoportosulások is, akik szavakban ugyan hungaristáknak vallják magukat, de valójában nemzeti kommunisták, vagy némi nemzettudattal rendelkező anarchisták. Közéjük tartoznak az úgynevezett NS tömörülések is. Kommunaszellemiség az egyetlen közös nevezőjük. Velük nem érdemes foglalkozni.
Minden hatalmi képlet felosztotta a társadalmat kedvezményezettekre és fenntartókra, alárendeltekre. A kedvezményezettek eleinte kevesen voltak, majd a kedvezmény a civilizációs fejlődés során egyre nagyobb rétegekre terjedt ki. A közelmúltban egyszerre jelentkező különböző világnézetek mindegyike felosztotta a társadalmat a saját elvei szerint. A liberális rendszerekben a plutokrácia és a nagypolgárság, mint kiemelkedően kedvezményezett, a polgárság és a kispolgárság, mint középréteg, és a munkások és proletárok alkottak külön társadalmi csoportokat. A bolsevizmus osztálytársadalmat alakított ki, melynek az osztályharc volt a működtető elve. Kevés kedvezményezettel, sok alattvalóval –akikről alapszinten gondoskodott is- és sok ellenséggel. A fasiszta, nemzetiszocialista, hungarista ideológia szintén felosztotta a társadalmat egy korporatív-hivatásrendiségi elv szerint, melyet még a népi származás figyelembe vételével is kiegészített. Lényegében szintézise volt a másik két megosztó elvnek, melyet egy új elemmel, a népi származással egészített ki. A kedvezményezettek körét így nagymértékben szélesítette, de az ellenségét is. Ezek a világnézetek a polgári, vagy polgárosodó alapképletre épültek, annak számtalan hibáját átvették. Ma már nincsenek olyan társadalmi csoportok, melyek valamiféle társadalommegosztó rendszerbe beilleszthetőek lennének. Teljesen szétesett minden európai társadalom, új szempontok szerint kell újjáépíteni. A zsidóság már kialakította a saját kedvezményesítő elvét, mely a kedvezményezettek számát nagyon szűkíti, lényegében csak a zsidókra és a feltétel nélküli kiszolgálóikra vonatkoztatja. Mindenki más csak alárendelt. Ezzel áll szemben az Arcvonal ideológiája, mely szintén megosztja a társadalmat, de a korszak által megkövetelt szempontok szerint. A kedvezményezettek közé sorol minden igaz, tisztességes magyart, aki a munkástársadalom elvei szerint él, és alárendeltségi helyzetbe kényszeríti a normák megszegőit. Így a kedvezményezettek a magyar társadalom többségét alkotják.

Ezt az eszmeiséget még hungarizmusnak nevezhetjük?

Igen. Ez a mai kor hungarizmusa. Mert a magyar nép érdekeit akarja igazságosan érvényesíteni. A politikai hungarizmus a történelem kihívásaira adott magyar érdekű válaszok összessége. Egy érdekérvényesítő elv, mely nem zárja ki a legkeményebb megoldásokat sem. Ki kell hangsúlyozni azt, hogy nem szabad a múltban gondolkozni. Fel kell mérni az erőinket, a lehetőségeinket, az életterünk adottságait. És félre kell dobnunk minden zavaró tényezőt, úgymint Trianont, nemzetiségi ellentéteket, irredentizmust, kisebbrendűségi érzéseket, alaptalan nemzeti gőgöt. Ezek nem építő elemek, hanem rombolók. A munkára és a harcra kell összpontosítanunk minden erőnket és tudásunkat, mert csak így érhetünk el az igazságosság világába.

Nem utópia ez?

A liberálisok számára biztosan, a kommunisták számára már nem annyira, számunkra pedig nyilvánvaló jövőkép. Európa minden országában vannak hasonló gondolkodású tömörülések, és ez csak megerősíti a jövőképünk megvalósulásába vetett hitünket.

Még erősnek látszik a liberális világ. Mikor és milyen módon változik a kép?

Valóban annak látszik, de csak látszik. Képtelen a változást megakadályozni. Már említettem, hogy eljön a vér és a vas ideje. Ez a világtörténelem legkegyetlenebb, legpusztítóbb időszaka lesz. Tűzben, mocsokban és vérben fog megszületni az új világ. Akinek kétségei vannak erre nézve, tanulmányozza Jugoszlávia felbomlásának eseményeit. Ez mostanában történt Európa közepén, és nem volt se világnézeti, se vallási háttere. Mi lett volna akkor, ha még ezek a lényezők is súlyosbították volna a helyzetet? Hazánkban az átmenet nem lesz vértelen. Sok az elfojtott feszültség, nagy a félelem. Ez agressziót szül, az pedig újabb bűnöket. De végül letisztul majd minden. Bármikor és bárhol elkezdődhet a folyamat, akár hazánkban is. És pár éven belül minden lezajlik.

Mi lesz az úgynevezett ellenségek sorsa?

Nincsenek úgynevezett ellenségek. Ha üt az óra, mindenkinek választania kell. Az első pillanatban. Aki jól választ, a sorsközösség részévé válik, aki rosszul, örökre ellenség marad. Nyilvánvaló, hogy ők nem kerülhetnek be a kedvezményezettek társadalmába. Felmerülhet az a kérdés, hogy ha az elmúlt évek bűnösei most a jó oldalt válasszák, mi legyen velük. A harc, az áldozatkészség és a vér lemossa a bűnöket. Mi nem a polgári társadalmak sémái szerint gondolkodunk. A mi oldalunkon, ha harcolunk, mindenkinek harcolnia kell, ha építkezünk, akkor mindenki épít. Képességei szerint. Nem győzöm hangsúlyozni: egy új világ új normái szerint kell gondolkodni és élni.

Mik az alapnormák?

A munkás magyarok új társadalma a jövő társadalmi képlete. Pontosan meghatározásra kerül a munka fogalma, az értékteremtő, az értékközvetítő és az értékvédő munkáé, és az is, hogy ki tekinthető munkásnak. Az új társadalmi rend kedvezményezettjeinek. A munka nemzetszolgálat és ezért akik nem végeznek társadalmilag elfogadott munkát (munkakerülők, nyerészkedők, ügyeskedők,stb.) nem lehetnek teljes jogú tagjai az új munkástársadalomnak. Ezért őket átneveléssel, vagy kényszerítéssel tesszük hasznossá társadalmunkban. A vagyonosodás korlátozott, az igazságosság elveinek megfelelően. De ez a távolabbi jövő, részletesen az Eszmei alapjainkban már kidolgoztuk. Most a harc ideje következik, arra kell felkészülnünk.

Mivel a pártot, mint a polgári rend szerves részét, elutasítják, hogyan fogják ezeket az elveket érvényesíteni?

Mozgalmi síkon. Máshogy nem is lehetne. Népi mozgalom áldozatkészségre alapoz, a párt megélhetési politikusokkal operál. Kell is egy erős népi mozgalom, mert a valódi ellenség nem is a hatalom, hanem a zavaros helyzetet kihasználni akaró anarcho-bolsevisták oldaláról fenyeget. Velük szemben nincs kímélet, könyörtelenül le kell számolni velük. Ez népi támogatás nélkül igen nehéz művelet, ezért kell az erős népi mozgalom. Tudatni kell az emberekkel, hogy az anarcho-bolsevizmus mindent, újra kihangsúlyozom: mindent le akar rombolni, mindent el akar pusztítani. Mi összegyűjtjük a valódi értékeket, az ősi értékeket, és átmentjük az új világba. Óriási, sokszor elfeledett, eltakart értékekről van szó, melyekre égetően szüksége lesz az emberiségnek.

Az Arcvonal normáit nem lehetne általános elvárássá tenni?

Az Arcvonal olyan magas elvárásokat fogalmaz meg, melyeknek az átlagember nem tud megfelelni. Nagy feladat sikeres végrehajtása átlag feletti embereket kíván. Ez viszont nem párosul egy felsőbbrendűségi tudattal. Nincsenek felsőbbrendű emberek, viszont alsóbbrendűek –sajnos- még vannak. A népi mozgalom egész emberekre, az érett értelmű, erős erkölcsű emberekre épít. A különleges elhivatottságot érző embereknek viszont az Arcvonalban a helyük. Itt tudják valódi énjüket a többség javára és a közös érdek hasznára kibontakoztatni.