|
USZÍTÓK, TAKARODJ!
Audie 2009.03.24. 22:57
Azért fontos minél több fórumon közreadni, hogy az ilyen félművelt mohácsiviktóriák meg a hasonszőrű "jogvédők" és bűnöző kolompárorbán félék mérhetetlenül ostoba, rasszista fröcsögéseinek senki se üljön fel. Nem mástól kell elvárni a megoldást, vagy gondoskodást! Saját maguknak kell tenni boldogulásukért. A megélhetésért pedig dolgozni és nem bűnözni kell! A tisztességes jogvédők és roma vezetők, ha a józan paraszti eszükre hallgatnak, tudják, hogy pontosan ez a feladatuk. Épp az ő dolguk, hogy uszítás, és a cigányság rombolása helyett, tegyenek végre valami hasznosat is azok felemeléséért, akikért állítólag "dolgoznak", akiket képviselni akarnak! A megélhetési bűnözőknek pedig nincs helye sem a közéletben, sem a tisztességes emberek között. Halgassanak ex vezérükre: "el lehet menni az országból!" USZÍTÓK, TAKARODJ!
"Sokkoló beszámoló egy iskolából a cigánygyerekek viselkedéséről" címmel egy igen tanulságos és sajnos a jelen iskolai közállapotokat tükröző cikket jelentetett meg a barikád.hu
Az alábbi tanári vélemények olyan tipikus és immár generális problémákra világítanak rá, melyek nem csak a levélíró iskolájában tapasztalhatóak. Sőt nem csak az iskolákban, hanem bármely közösségben, vagy az utcán, a mindennapokban is.
Azért fontos minél több fórumon közreadni, hogy az ilyen félművelt mohácsiviktóriák meg a hasonszőrű "jogvédők" és bűnöző kolompárorbán félék mérhetetlenül ostoba, rasszista fröcsögéseinek senki se üljön fel.
 
Mivel az effélék, a szoclib dörgölőzésük közben épp olyan demagóg hazudozókká és korruptakká kupálódtak, mint azok, akiknek az asztaláról kunyerálják a "morzsákat" és nyalogatják mocskos talpukat, ezért fontos, hogy lássuk minden szavuk álságos.
Nem mástól kell elvárni a megoldást, vagy gondoskodást! Saját maguknak kell tenni boldogulásukért. A megélhetésért pedig dolgozni és nem bűnözni kell!
Ahhoz pedig, hogy munkát kapjanak, meg kell tanulniuk, viselkedni, szocializálódni (esetleg írni, olvasni,), és nem utólsó sorban becsülettel dolgozni. Ez pedig szemlélet-, és értékrendváltást követel, - mégpedig nagyon sürgősen.
A tisztességes jogvédők és roma vezetők, ha a józan paraszti eszükre hallgatnak, tudják, hogy pontosan ez a feladatuk. Épp az ő dolguk, hogy uszítás, és a cigányság rombolása helyett, tegyenek végre valami hasznosat is azok felemeléséért, akikért állítólag "dolgoznak", akiket képviselni akarnak!
Ha pedig erre képtelenek, akkor gyorsan álljanak félre, és adjanak helyet azoknak, akiknek valóban fontos a cigányság felemelése, segítése! Addig azonban míg politikusi-, jogvédő-, vagy roma vezető szerepben tetszelegnek, addig nem mások, mint megélhetési bűnözők!
A megélhetési bűnözőknek pedig nincs helye sem a közéletben, sem a tisztességes emberek között. Halgassanak ex vezérükre: "el lehet menni az országból!" - a harácsolt javak nélkül!
Audie Rácz Era
Egy tanár levele
Egy magyarországi általános iskolában tanítok középkorú tapasztalt kollektívában. Településünk nem Borsodban található, még csak nem is a közelében. Tágabb környezetünkben alig jelent problémát a cigánykérdés egyelőre. Bár egyik alsós gyerekünk a tanító nénijének már beszólt a minap, hogy hiába dumál, mer mán úgyis mink vagyunk többségben!
Iskolánkban félévzáró értekezletet tartottunk, melyen a szokásoknak megfelelően értékeltük az osztályok teljesítményét elsőtől nyolcadikig. Az alábbi értékelés az elsősök osztályfőnökétől és napközis nevelőitől származik, akiknek a nevét (mint ahogy iskolánk, településünk, megyénk és jómagam nevét sem) nem teszem közzé, okulva egyebek mellett a tanárverésekből és a miskolci rendőrkapitány esetéből, aki bátorkodott szakmai kérdésekben tényeket közzétenni a cigánybűnözésről - szóval, mert félünk. A pedagógus kollégák szavait, mondatait szó szerint közlöm. Nem rendszereztem tematikailag a mondatokat, úgy írtam le, ahogy azok elhangoztak.
1. osztály félévi értékelése (2008/09):
"Az osztályomba járó gyerekek túlnyomó többsége kritikán aluli képességekkel és szülői háttérrel rendelkezik. Mindössze négyen vannak, akik megfelelő családi háttérrel rendelkeznek.
Szaguk alapján - nem félek kimondani - magamban büdösekre és illatosokra osztom az osztályt. Ha szóvá teszem a szülőknek, hogy a gyerekük mosdatlanul jön iskolába, ordibálnak, fenyegetőznek Mi köze hozzája, magának az a dolga, hogy megtaniccsa! Vannak, akiknek a kezén hétfőn még ott van a pénteki vízfesték nyoma. Volt, akinek a ruháján és a hajában hetekig ott volt az ételmaradék. Már pedig nem fogom hagyni, hogy büdösen, koszosan járjanak az osztályomba! (Megjegyzés: Van, akinek rühös a bőre, és gyakori a tetvesedés az iskolában.)
A gyerekek követelőzők, akaratosak, hangosak, türelmetlenek, irigyek, koszosak, mosdatlanok. Vannak közöttük, akik éheznek, és ez számukra fizikai fájdalmat okoz. Az az igazság, hogy többek szüleit kiskorúak veszélyeztetése miatt fel kellene jelentenünk. Egyelőre nem tettük, mert bizonyítani is kellene, és ki tudja, mi lenne a következménye. A minap este felhívott otthon mobilion az egyik gyerek családja és megfenyegetett. Senkinek nem adtam meg a mobil számomat.
A Családsegítő Szolgálatnak szóltunk már, de a szolgálat munkatársainak segítségét is durván visszautasítják. Az osztályban többeknek nincs téli ruházata, a legnagyobb fagyban is vászoncipőben járnak, de kólára, chipsre és ékszerekre valahonnan futja.
A képességeikről szólva: A szóbeli kérdéseket nem értik, nem fogják fel. A betűk hangjait nem hallják meg, nem tudják értelmezni. Nem tudnak egymással játszani, csak veszekedni, és egyfolytában ordítoznak. Némi javulás, hogy az osztály legdurvább gyereke már nem verekszi végig az egész napot. Négy gyerek kivételével nem tudnak semmit, nem ismerik a betűket, a számokat.
Hazudnak és lopnak, pedig csak 6 évesek. Nem úgy lopnak, hogy elcsenik az asztalról a radírt vagy a ceruzát, hanem előre megfontoltan, kitervelten. A lányok erőszakoskodnak a fiúkkal. Rájuk másznak, tapizzák, csókolgatják őket, a fiúk igyekeznek menekülni.
Az iskolai élet egy végeláthatatlan küzdelem az osztályban. Semmit sem érnek a tanult és a korábbi osztályaimban sikerrel alkalmazott pedagógiai módszerek, pedig azokban az osztályokban is volt gondom bőven. Amíg egy szót leírnak, kétszer-háromszor beesnek a pad alá, mert nem tudnak egy helyben ülni. Tudják viszont betéve a Tv-sorozatok tartalmát. Éjszaka is a Tv előtt ülnek, mert elmondják, hogy mi volt az esti horror és pornó filmekben.
Óriási bajok, súlyos bajok vannak! A minap egyikük lepisilte a másik táskáját és tetves ribancnak nevezték egymást. A könyvet legtöbbször félre kell tetetnünk velük órán, mert remény sincs arra, hogy haladjunk az anyaggal, inkább megpróbálunk a tanítás helyett nevelni, amennyire lehet. Legtöbbnek nincs felszerelése, tolltartója, tornacucca, és mellette játsszák az agyukat.
Ha a gyerek semmit sem tanul az iskolában, akkor is jobb helyen van itt, mint otthon. Egyiküknek év eleje óta egy aláírás sincs az ellenőrzőjében, félévkor a szülő mégis rám rontott, reklamált a gyerek értékelése miatt.
Folyamatosan hadakozunk a szülőkkel.
Nem tudnak egy helyben ülni, egyáltalán a széket használni, nem tudnak orrot fújni, ceruzát használni. Egyik kezemmel a ceruzás kezét fogom, másikkal mutatom, hogy hova nézzen.
Nem figyel fel a saját nevére!
A lapot középen kezdi el nézegetni és nem a bal felső saroknál. Mint egy majom, úgy mutogatom neki ugyanazt az ábrát egyszerre a táblán, és a könyvben is, nem tudja, hogy mit kell néznie. Nem tudja, melyik a jobb és a bal keze. Nem ismerik az alatta, fölötte, mellette fogalmakat.
A menzán nem tudja a kanalat használni. A száját teszi bele a rizsbe, úgy lapátolja be az ételt, gyorsan, mohón, mint a kutyák. Nem tudják használni a WC-t.
Már az oviba sem jártak rendesen. Ha a kötelező nagycsoportba be is volt íratva a gyerek, egy napot járt, két hétig hiányozott, így ment egész évben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
