forrás Magyar Hírlap / Csath Magdolna 2009.04.13. 11:01
A Magyar Hirlap-ban, "Egy dal az éhes proletárnak" címmel jelent meg Csath Magdolna írása. Éppen ezért a családoktól nem elvenni kellene, hanem támogatni őket. Az eddig sem túlzottan kiváló anyagi körülmények között élő nyugdíjasokat sem kellene még tovább nyomorgatni, hiszen már most is nagyon alacsony a magyarok várható élettartama. Mindez azonban nem érdekli az uralkodó MSZP–t és a vele összekacsintó SZDSZ–t. Számukra csak az a fontos, hogy gondolkodás nélkül kiszolgálják azt az érdekkört, amely hatalomban tartja őket. Közben pedig hadd pusztuljon a lakosság, és kerüljön a maradék nemzeti vagyon is idegen kézbe! Ez az országvesztő út nem folytatható. Bajnai nem lehet Magyarország miniszterelnöke, és emberellenes csomagja nem valósítható meg. Akkor sem, ha ezt Veres János és Simor András a kormány nevében megígérte az EU pénzügyi biztosának, Joachim Almuniának és az IMF elnökének, Dominique Strauss Kahnnak. Magyarországnak nem idegen parancsokat végrehajtó vezetőkre van szüksége! Eljött annak az ideje, hogy a civil társadalom elszámoltassa azokat, akik – immáron hét éve – irányítják az országot, s ezalatt gazdasági és morális káoszba taszították.
Egy dal az éhes proletárnak
A gazdaságról magyarul Az MSZP miniszterelnök–jelölő nagygyűlésén, miután nagy többséggel megválasztották a párt miniszterelnök–jelöltjének Bajnai Gordont, elénekelték az Internacionálét. Nem tudom pontosan, mi indította erre a párttagokat, a lelkiismeret furdalás–e, vagy a cinizmus. Jelöltjük, Bajnai Gordon a zavaros körülmények között meggazdagodottak képviselője. Amire készül, az pedig átlagemberek eddigieknél is kegyetlenebb megsarcolása, és a tőlük elvett pénzek átcsatornázása a pénzvilág, a nagytőke és a velük érdekszövetségben lévő szűk hazai újgazdag réteg zsebébe.
gy is fogalmazhatnánk, hogy Bajnai csomagja a szegények, a proletárok még mélyebbre taszítását és a középosztály lezüllesztését, "proletarizálódását" jelenti. Ezért nagyon is indokolt az internacionálé felhívása: a "fel–fel te éhes proletár"!
Csak hát kissé abszurd, hogy azok buzdítják fellépésre az éhes proletárokat, akik eddig is elszegényítették, és a jövőben még jobban el akarják szegényíteni őket! Igaz, az egész helyzet abszurd. Magyarország ma erkölcsileg és anyagilag egyaránt lezüllesztett, versenyképtelen gazdaságú ország, amelyben a legfontosabb érték, a humán erőforrás, az ember tudása egyre jobban kopik, egészsége pedig romlik. Most beruházások kellenének ebbe az erőforrásba a jövő érdekében, azaz költeni kellene az oktatásra és az egészségügyre is. Ráadásul fogyatkozik is ez az erőforrás, mert alacsony a születések és magas a halálozások száma.
Éppen ezért a családoktól nem elvenni kellene, hanem támogatni őket. Az eddig sem túlzottan kiváló anyagi körülmények között élő nyugdíjasokat sem kellene még tovább nyomorgatni, hiszen már most is nagyon alacsony a magyarok várható élettartama. Mindez azonban nem érdekli az uralkodó MSZP–t és a vele összekacsintó SZDSZ–t.
Számukra csak az a fontos, hogy gondolkodás nélkül kiszolgálják azt az érdekkört, amely hatalomban tartja őket. Közben pedig hadd pusztuljon a lakosság, és kerüljön a maradék nemzeti vagyon is idegen kézbe! Ez az országvesztő út nem folytatható. Bajnai nem lehet Magyarország miniszterelnöke, és emberellenes csomagja nem valósítható meg. Akkor sem, ha ezt Veres János és Simor András a kormány nevében megígérte az EU pénzügyi biztosának, Joachim Almuniának és az IMF elnökének, Dominique Strauss Kahnnak. Magyarországnak nem idegen parancsokat végrehajtó vezetőkre van szüksége!
Eljött annak az ideje, hogy a civil társadalom elszámoltassa azokat, akik – immáron hét éve – irányítják az országot, s ezalatt gazdasági és morális káoszba taszították. Valamint idegen érdekeket szolgáltak, miközben saját maguk is hatalmas vagyonokat halmoztak fel. Nézzük csak elkövetett bűneiket, a kókai hazugságokat a dübörgő gazdaságról, a tönkretett libatenyésztő gazdák tragédiáját, a baráti köröknek átadott állami vagyonelemeket, az uniós támogatások hálózati tagokhoz juttatását, a privatizációkból befolyt összegek eltüntetését, a kormányzati negyed építése miatti óriási pocsékolást, a felesleges presztízsberuházásokat, amelyek során jelentős költségvetési pénzek kerültek baráti- üzlettársi zsebekbe, és az összes többit, az állami pénzek gondtalan kezelését és pocsékolását.
Ha ezeket mind összegyűjtjük, máris fény derülhet arra, hogy miért nőtt meg az államháztartás hiánya, továbbá, hogy a magyar kis– és közepes vállalkozások miért nem jutnak levegőhöz hét éve. Ebből pedig az is következik, hogy elvenni nem azoktól – közalkalmazottaktól, családoktól és nyugdíjasoktól – kell, akiktől Bajnai el akar venni, hanem azoktól, akik hozzá nem értő, pocsékoló és korrupt magatartásukkal a jelenlegi válsághelyzetet előidézték.
Közéjük sorolhatjuk az állami cégek sok milliót kereső vezetőit is, akik képtelenek a rájuk bízott vállalatokat jól irányítani. Helyette évente kérik a költségvetési támogatást, ami aztán úgy folyik el, hogy a cég működése közben jottányit sem javul. És míg az emberek zsebéből újabb sok százmilliárdot akarnak kivenni Bajnaiék, a külföldi tőkének adott kedvezmények ennél nagyobb összeget tesznek ki évente. Becslések szerint 1200–1300 milliárd forint az az adó, amelyet nem fizet be a külföldi tőke, és ami ha befolyna az állami költségvetésbe, attól jelentősen javulna a büdzsé helyzete.
Ha tehát a problémák valós okait megvizsgáljuk, akkor azonnal látható, hogy a Bajnai-féle megszorítás indokolatlan. A problémát megoldani ezzel a módszerrel nem lehet. A Bajnai-program primitív pénzbehajtás a nagytőke érdekében. Ezért a valódi betegséget és annak okozóit kell meghatározni, s ezután alkalmazni a megfelelő gyógymódot. Ez a gyógymód pedig csak a válság érdemi kezelése lehet, mégpedig szakmailag és erkölcsileg hiteles emberek által.
A hiányzó pénzeket azoknak kell a költségvetésbe befizetniük, akik a betegséget okozták, akik pocsékoltak, és még most is tovább pocsékolnak. Az egész rendszert kell átalakítani, újratervezni, mégpedig a nemzet iránt elkötelezett szakemberek segítségével. Ezek között pedig nyilvánvalóan nem lehet olyan, aki bármilyen módon felelős az ország válságba taszításáért. A megtisztuláshoz előre hozott választásra van szükség. Ezt követően pedig az első legfontosabb feladat – társadalmi támogatással – a bűnösök elszámoltatása és a nemzetépítő stratégia kidolgozása lesz. És akkor, ahogyan az Internacionálé mondja, jöhetnek a győzelem napjai. Győzelem a nemzetellenes, neoliberális uralkodó körök felett. És akkor – megszorítások nélkül is – ki tud kerülni az ország a gazdasági és a morális válságból.