AZ ÁTKOZOTT TRIANON

2004. június 5-én a Sydneyi Magyar Házban tartott elődás szerkesztett szövege.

Kedves Magyar testvéreim !

Tegnap, június 4-én volt 85 éve annak, hogy az elsõ Világháború elvesztése után 1920. június 4-én a Versailles-ban a Trianoni Békeszerzõdés alatt szétdarabolták a több mint ezeréves hazánkat, a Történelmi Magyarországot.

Az elsõ Világháború , elõzete,elõkészítése és annak elvesztése!

Az 1700-as évek második felében Európát új eszmeáramlat, a “Felvilágosodás” eszméje hatotta át. Franciaországból indult ki, de mindenütt követõkre talált Európa szerte. Ez az eszme, a szabadságot, egyenlõséget és testvériséget teszi kiindulópontul.

Ez a koreszme a magyarságot is csakugyan áthatotta és szembehelyezte az idegen uralkodó házzal , és ezért 1848-ban kitört a Szabadságharc az Osztrák elnyomás, a Habsburgok ellen! De ellenben egyidõben a Tatárjárás-Törökvész elõtti és utáni különbözõ idegen fajok, Magyarországra törvénytelen bevándorlók és azoknak leszármazottjai is ugyancsak öntudatra kelve, majd a Habsburg rafinált politikája sugalmára “oszd meg és uralkodj” módra felhergelte ezeket az idegen fajokból Magyarországon született és már magyarrá vált nemzetiségeket, és az 1848-as Magyar Szabadságharc leverésében õk is részt vettek az Osztrák Habsburgok oldalán a Magyar néppel ellen!

Így már a 19. század végén és a 20. század elején, a felébresztett Oláhok is délkeleten 1906-ra nyolcvanhatezer könyet nyomtattak ki, és ezekkel a hamis Dákó-Román történelmi könyv ükkel elárasztották az európai országok és amerikai összes könyvtárakat, politikusok könyvespolcait a Közép-Európai igaz történelem, Magyarország ellen.

Végül is ezekkel az akciókkal megnyerték Európa politikusait Magyarország ellen!

Egyidõben ezzel a Trianon a Clemensceon Francia Miniszterelnök torzszülötte megvalósítására, erõsen besegítettek a “Benes és Masaryk, akikkel együttesen agyalták ki az új Közép-Európát, a magyarság kárára.

Mert ezek az idegen fajokból bevándorlott népek hegyekben húzódva böven szaporodtak, amíg a Kárpátmedencei magyarság a völgyekben erõsen vérzett a haza védelmében. addig rank telepedett idegen fajok leszármazottjai pedig a hegyekben meghúzódva figyelték a magyarok küzdelmeit az elnyomó ellenséges seregekkel szemben. Így amíg a magyarság fogyott, õk egyidõben nyugodtan szaporodhattak a saját nyelvükben, kultúrájukban a Magyar Korona védelme alatt.

Így már a huszadik évszázad elején vezetõik öntudatra keltõ munkáikkal a különbözõ fajú nemzetiségeket “szeparatizmus” formájában elkülönülésre bírták a több mint 1000 éves ottlakó õsi magyarságtól, az eredeti házigazdától.

A huszadik század elejére a Világ Színpadja már meg volt rendezve. Tudniillik a 19. század végén Anglia már hadat üzent Németországnak, hogy ha nem állítja meg az “U-boat” tengeralattjárók gyártását, akkor Anglia fogja megtámadni Németországot.

Ha ez nem történik meg, ami nem történt meg, akkor meg más ürügyet használva, hisz a Németországból Angliába áttelepedett Rothill fiaival együtt a Nemzetközi Bank megalapítója, és az új Nemzetközi Vállalatok finanszírozó tõke monopólium, terjeszkedési vágya az egész világszerte, a nyersanyagokért, piacokért vívott harc, a gyarmatosítás, a világ felosztása a nagyhatalmak ellentéteit a 20. század elejére egészen végsõkig kiélezte.

Az évszázad elején már az eszeveszett fegyverkezés, militarista kardcsörgetés, felelõtlen nacionalizmussal való játékok. És az egész Európa szerte a szociális problémák megoldatatlan problémái mindenki áltál egyértelmü világháború irányába mutattak.

És ha még ez sem történt volna meg, akkor a szarajevói merénylet ürügyet felhasználva (1914. június 28-án) amikor egy szerb Gavrilo Principet biztattak fel az osztrák trónörökös Ferenc Ferdinánd ellen, amikor a szerb leölte a trónörököst feleségével együtt, ami csupán csakis egy ürügy, egy gyenge jogcím volt, a már elõzõleg kitervezett elsõ Világháború kirobbanására.

Ez csakis egy vékony alibi volt, hogy Ferencz József egy ultimátumot küldjön Szerbiának, amit õk visszautasítottak !

Így az Osztrák-Magyar Monarchia által megtámadott Szerbia, amit Németország követett, elkezdték az Elsõ Világháborút! Ez a Magyar érdekeket egyáltalán nem szolgálta. Mily érdekes, hogy az évszázad elején a Magyar politikusoknak még hire hamva sem volt, egy közeljövõben esetleges Világháborúról?! De az orosz Cár, már a 19. évszázad végén felkérte az újonnan létrehozott Román királyt, hogy segítsék õt a Krimea félszigeten a törökök ellen, és a háború befejezése után koncként megkapja Erdélyt.

Majd a franciák megkérték az Oláhokat, hogy õk segítsenek a Krímeai háborúban az orosz Cár ellen, és akkor fizetésül Románia megkapja szülõföldemet, Erdélyt.

Majd miután megtörtént az 1919-es orosz forradalom, akkor meg segítsék õket Sztálin ellen, és így megkapják Erdélyt hálául. Tehát a szülõföldem, Erdély, már még az 1800-as években már el volt adva az Oláhoknak különbözõ más népek által.

Az így a hátterekben a kulisszák mögött megtervezett elsõ Világháború mesterséges kirobbantása, és Magyar érdekeket nem szolgáló háborúba és a Világháború vége felé, vesztessége közben több mint 600 000 halottunk mellett a Magyar hadsereg mindenütt ellenséges területeken állt.

Legyõztük az oláhokat, szerbeket, cseheket. A csehek nem voltak hadviselõ népek, nem volt államuk vagy seregük. Románok meg akinek csakis 1864 óta volt országuk olyan mint Románia, 1918 május 8.-án külön békét kötöttek velünk.!

Az 1918 november 2.-án való “Paduai” fegyverszünket alatt a társult hatalmak ami az “Ausztria, Magyarország, Németország” között jött létre, ez egyezmény szerint a Magyar Csapatokat az 1914 elõtti határokra kellett visszavonni. E tüzvész idõkben aztán az elõzõ kormányt felrúgva, 1918 november 3.-án létrehozták az elsõ illegális Kommunista Bolsevista “Károlyi Kormányát”, melynek a nem Magyar faju Kun Béla, de inkább Linder Béla hadügyminiszter sugalmára, hogy “Nem akarok többé katonát látni“ leszereltette a Magyar hadsereget, és így az országot végveszélybe sodorta!

Még aháború vége felé a történelmi Nagy Magyarország 21 milliós lakosságából még mindég 17%a állott fegyverben, vagyis 3 és fél million hadsereget jelentett.

Ennél nagyobb sereg Közép-Európában nem létezett, és az a közép keletrõl õsöktõl származó magyarellenes fél spricc Kun Béle és Linder Béle külülgyminiszter ezt a haderõt leszereltette.

Ezután 1919 március 20-án a bolsevista szellemü, de grófi családból származó Károlyi Mihály kormánya lemondott.!

A nagy magyargyülölõ Kun Béla, aki Moszkvában volt kiképezve, minden választás nélkül egy proletárdiktatúra jellegü Tanácsköztársaságot alapított ! Vörös Hadsered néven sereget akart létrehozni, ahová senki sem akart jelentkezni. Így az ország védetlen léttére, a csehek északról és az oláhok délkeletrõ, 1919. augusztus 20-án minden ellenállás nélkül Budapestre bevonultak. A pesti lakosság és a munkások kapákkal, kalapácsokkal és ami a kezükbe került mindennel, kiverték elõbb a cseheket a komáromi hídon át és végülis az Antonescu seregét meg a Belgrádban állomásozó Francia Miniszterelnök Clemenceaués a külügyminiszter parancsára, “hogyha nem hagyják el azonnal Magyarországot, akkor Õ megtámadja õket” . Erre aztán a roman csapatok kivonulva, fosztogatva, kirabolták Magyarországot. Amikor pedig Erdély közepén megállva Clemenceau megkérdezte, hogy milyen jogon álltak meg Erdély közepén, akkor Maniu és Antonescu azt válaszolták neki, hogy "fegyver jogán!"

Ekkor történt az, hogy az a nyavalyás Kun Béla és Linder Béla által lefegyverzett magyar és székely visszavonuló csapatok hazamenve Székelyföldre érve, az oláh Maniu-Antonescu felfegyverzett roman katonai támogatásával a Kárpátokon átkelõ oláh favágók fejszével levágták tízezer fegyvertelen katona fejét.

Közben a középkeleti nem Magyar származású Kun Béla annyira Magyar gyülölõ volt, hogy még a csonka kis Magyarországot sem akarta megtartani.!

Ezt csakis a Horthy Miklós által Szegeden megszervezett fegyvertelen, általában tisztségbõl álló kis sereg tudta 1919. November 16-án megállítani , és Budapestet elfoglalni és ezt a bolsevista armádiát az országból kikergetni.

Erre aztán a környékbeli ellenséges nemzetek , szlávok, oláhok annyira húzódtak vissza, amelyek késõbb a Trianoni határok lettek.

(Csak megjegyzem, hogy Kun Béla egy olyan gonosz ember volt, hogy még az a hóhér Sztálin sem bírta ki, hanem sógora létére saját kezével fojtotta meg õt, Moszkvában.)

Egyet nem értek az egészbõl: hogy hogy a csudában tudtak és tudnak ilyen emberek nem Magyar származásuk ellenére is olyan magas pozícióra felkapaszkodni a Nagy Magyar gyülõletük ellenére, hogy ilyen nagy károkat tudnak tenni a Magyar nemzet ellen? Hisz még nem is Magyar fajból származnak.

Ezután megkezdõdtek a Trianoni tárgyalások, amelyekre a magyar delegátusokat be sem engedték!

Gróf Apponyi Albert, a 73 éves öregember képtelen volt a nemzetének halálos ítéletét aláírni, és inkább tisztségérõl lemondva elhagyta Párizst, Franciaországot. A Trianoni békeszerzõdést aláíró 18 ország közül csakis kettõ: Amerika és Törökország tagadta meg , nem is írta alá.

( Majd csak a titkos iratok nyilvánosságra hozatala után tudtuk meg Pásztor Péter írásából, “The Vix Mission in Hungary 1918-19” . Az USA vagyis Wilson államelnök nem írta alá a Versailles-i Trianon békeszerzõdést és a Szenátusa 1919. November 19.-én elvetette! )

A nemzet szorongásátó és megdöbbenésétõl kísért drámai tanácskozások után új delegátusokat ( küldötteket ) nevezett ki a kormány.

Bernard Ágoston, népjóléti miniszter és Drasche Lazar Alfred volt a követek május végén elindultak Párizs felé.

Az ország hangulata nyomasztó volt, a sajtó hangja levert, rezignált és drámai volt. A kormány június 4-re katonai készenlétet rendelt el, és az összes csapattestnél a csendõr-összpontosítások történtek a városokban.

Rádió és TV hiánya miatt csakis telefonon történt meg az állandó összeköttetés Párizs és Budapest között. Az egész ország utcáin már kora reggeli órák óta valami nyugtalanság jelent meg a járókelõk arcán. Az emberek üres tekintettel jártak-keltek, s mintha egy egész éjjel virrasztottak volna. Aztán egyszercsak délelõtt 10 óra után csörögtek a telefonok, és Párizsból jelezték az átkozott végzetet. Ezek után Pesten, majd villámgyorsan az egész országban a “magyarok két óra hosszat tartóharangkongással temették el több mint ezeréves múltukat, és egyben jövõjüket a Kárpát medencében!”

Budapest és az egé sz ország percek alatt feketébe öltözött! Az utcákaon ismeretlen magyarok egymás nyakába borulva, zokogva kiabálták, hogy “Nem, nem, soha !!” és csoportosula, tömegesen énekelték a Magyar Himnuszt! Az egész ország gyászba esett, a hamar megtelt templomokban a papok próbálták a gyászoló népet Istenhez való fohászaikkal imáikka vigasztalni, de nem lehetett. Nem, mert ez volt a

“Több, mint ezeréves Történelmi Nagymagyarország keresztrefeszítésének napja”!

Az az átkozott 1920-beli Trianoni Béketárgyalás a Történelmi Nagymagyarország 1025 éven át, szerves részei 325 000 négyzetkilóméter területének 72%-s, vagyis kétharmadát,a 92 000 négyzetkilómétert rabolta el igazságtalanul a több ezerévre visszamenõleg a Mezopotámiai-Sumér-Szkittya-Hun-Avar-Árpád utolsó honfoglalás, visszafoglalás örökségünk két harmada veszett el népünkkel, városainkkat, hegyeinkkel, folyóinkkal, ásványkincseinkkel és mindennel a Kárpát-medencében!

Az igazsságtalanul elbitorlott Történelmi Magyarország részei:

1./- Nyugat-Magyarország

Még a háborút kezdõ Ausztria megkapta a Nyugat-Magyarország Csallóköz Muraközét, és Lajtaságot több mint 70 000 magyar nyelvü lakossággal Moson, Sopron és Vas megye nyugati része! Má már állítólag csak 8 000 magyar él ott csoportokban, a többi már beleolvadt az Osztrák és Nyugat-Európa népeibe.

Ma ezt a részt Burgerland-nak nevezik, mintegy 4 000 négyzetkilóméter. Nyugati része hegyes-dombos vidék, Alpok nyúlványai. Még a Fertõ tavat is kettévágták.

2./-Felvidék

Az elbitorlott területeken nagy Magyar városokat vesztettünk el.

Pozsony: itt zajlott le a honfoglaláskori utolsó gyõzedelmi csata a bajorok ellen.

Pozsony vár fontos határvédõ szerepet töltött be. A mohácsi vész után 1531-1784-ig mintegy 253 évig mint koronázó fõvárosunk szerepelt. 11 királyt és 8 királynõt itt koronáztak meg

Komárom: évszázadokog gabonakereskedelmi város, kiváló stratégiai hely, erõdítmény-város volt. Falai közé kb 60 000 katonát is be tudott fogadni. Bástyáin a “Nec arte nec marte” avay magyarul “Sem csellel sem erõszakkal” nem lehet bevenni felirat volt. Félmilliónyi magyart telepítettek ki Magyarországra!

Nagyszombat: történelmi szempontból jelentõs város volt. Királyok tartózkodóhelye volt. Besztercebánya, Selmecbánya és Körmöcbánya után Kassa következik. Ez a város már az Árpádházi királyok korában erõsen gazdagodott. Rákóczi Ferencz fejedelemnek az a város volt a székhelye. A törökországi Rodostóból 1906-ban hazavitt hamvait is ott helyezték el. Zrínyi Ilona és Bercsenyi Miklós is ott lett eltemetve.

3./-Kárpátalja.

Ungvár: ahol több mint ezer évvel ezelõtt Árpád fejedelem jött be visszafoglalni a Sumir-Szkittya-Hun-Avar õseink földjeit. Munkács, Beregszász kuruc idõkre emlékeztetnek.

4./-Erdély.

Szülõföldemen, Erdélyben az 1910-es népszámlálás szerint 2 000 000 magyar és 750 000 székely élt külön számolva. Annak ellenére, hogy az 1920-as romániai népszámlálás alatt Románia 12 000 000 lakosa ma már több mint 23 000 000-ra nõtt fel, aminek alapjául véve az erdélyi magyarság székelyekkel együtt kb. 4 000 000-nak kellene lenni, és mégis Románia hivatalosan csak 1 700 000 magyar ajkú lakost ismer el.

Nagyvárad: adataink szerint XI. században Szent László király által emelt Vár alapította. A fontos kereskedelmi utak mentén gyorsan fejlõdött. Nagybánya már a 1329-es arany-ezüst bányászat miatt híres volt.

Arad: õsi Magyar város. A Maros folyó partján, az 1848-as Magyar Szabadságharcban itt végeztek ki 13 tábornokot.

Temesvár: õsi Magyar város, õsi várral, ma jelentõs nagyváros.

Szülõvárosom, Kolozsvár, az Árpád idõk alatti Gyula törzsében létezõ Colos, Kolos- vagyis Kolozs vezér kolozs nemzetség fõje, egy régi római város Napoca romjaira várat, Kolos-Vár várat építtettek, s melybõl Kolozsvár fejlõdött ki az évszázadok folyamán. Õseim mint általában katona emberek, ott éltek-haltak ezer even át, nagyapám dsr. kolozsi-Kolozsy Péter. Kolozsvár táblabíróját magyarsága miatt 1923-ban ott ölték meg az oláhok a fõtéren a Mátyás Király elmlékmü elõtt. Erdély fõvárosa, müvelõdési központ, a Trianon alatt 212 000 magyar lakossal, sajnos ma már csak egy harmada az. Fontos kereskedelmi gócpont. Nagy múltú iskolák, egyetemek és rengeteg történelmi emlékmüvek. Mátyás király és Bocskay István szülõvárosa. Itt iktatták be fejedelemségbe János Zsigmondot, Bocsakay Istvánt és Bethlen Gábort.

A fõtéren a hatalmas gótikus Szent Mihály templom és Mellette a Fandrus János szobrászmüvész Mátyás Király csoport lovas emlékmüve. A Farkas utcában létezõ református templomban II. Apafi fejedelem is itt van eltemetve. Ez a város ízig-vérig Magyar eredetü.

Torda: a Torda nevezetü táltos után elnevezett honfoglaló magyarok egyik elsõ vára, a XIII, században városi rangra emelkedett, több mint 100 országgyülést tartottak itt. Ezek közótt az 1568-as volt az egyik kimagaslóbb, amikor kikiáltották elõször Európában a vallásszabadságot.

Gyulafehervár: Szent István idejében az erdélyi hadnagyok szálláshelye volt. Önálló fejedelemség 1690-es székhelye. Az 1622-es években fontos müvelõdési központ. Hunyadi János, Hunyadi László, Izabella királyné, Martinuzzi György, Báthory András, János Zsigmond, Korvin János. Világhírü a Batthiányi Könyvtár.

Marosvásárhely: Székely Vásárhely volt az eredeti neve.Teleki Sámuel több mint 40 ezer könyve. Híres iskolaváros. Bolyai Farkas egyetem.

Brassó. A II. Endre király idejében ide telepített szászok, svábok, alapitották meg ezt a várost.

Nagyszeben. Ugyancsak szászok.

Székelyföld három különbözõ városai: Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy. Déli Kárpáatok vagyis a gyulai havasol kezdeténél Fogaras, majd nyugatra Vajda Hunyad és északra fent Kalotaszegen Banffihunyad következik.

5./-Délvidék.

Az elrabolt területek alföldi része, melyet három nagy folyó foglalja magába, a Tisza, Dráva, Száva. A Baranyai Háromszög, a Duna és a Dráva közötti Dunamenti, ártéri táj. A Bácska a Duna-Tisza között fekvõ lapos terület. Ezt a területet a honfoglaló vezérek közt a Botond, és a Csanád vezérek szállták meg, oklevelek 1094-ben említik meg elõször Bács várát. Király látogatásakor országgyülési székhely is volt. A szerencsétlen mohácsi csata után 1526, a portyázó török csapatok rövid idõ alatt a honfoglaló falvakat mintegy 400 000 magyart elpusztítottak. Majd erre az üres térre 1860-as években jöttek ide bosnyákaok, bunyevácok és sokácok. Az 1690-es években Carnojef Arsenije vezetésével sok ezer szerb család húzódott fel a Balkánról.

A XVIII. századra az Alföld újra elnépesedett. Német, sváb telepesek ezrei telepedtek le a Bánság részeire. XIX. század közepén már tarka néprajzi egyveleg alakult ki. 1780-ban készült a Péterváradi vár, Újvidékkel szemben a Dunaparton, a legnagyobb katonai vár.

Újvidék: jelentõs müvelõdési központ a Duna mellett, még ma is nagy százalékban magyarok lakják. Magyar színháza van.

Szabadka városát IV. Béla király alapította, és Mária-Terézia emelte városi rangra. Egyik legjelentõsebb épülete, a zsolnai kerámialapokkal kirakott eklektikusz stílusban épült városháza. Szabadka kirándulóhelye, Palics jelentõs idegenforgalmi, pihenõ és fürdõvároska, a Palicsi tóval, amely 43 négyzetkilóméteren fekszik.

Jelentõs városok még Zombor, amely a Zombor honfoglaló vezérrõl lett elnevezve, Magyarkanizsa, Zenta, Apatin, Gombos és a Bánságban Nagybecskerek. Délvidéknek kb félmilliónyi magyarsága van, zöme Bácskában él.

Horvát-Szlavón Dalmátország: Fiume (Rijeka), az elsõ világháborúig az egyetlen Magyar kikötõ volt. Az Adriai tenger északi részén fekvõ Quarnero öböl Fiume városa Mária-Terézia jóvoltából 1779-ben került Magyarország birtokába. A Trianoni határozat alapján a város 21 négyzetkilóméter területe került Olaszországhoz, és a második világháború után Jugoszláviához. Abbázia, ma Opatija kedvelt üdülõhelye volt a magyaroknak, tüdõbetegségeket gyógyítottak itt, kedvezõ éghajlata miatt.

A tény mindenesetre az, hogy a Trianoni Béketárgyalás bebiztosította, és kivitelezte az összes Duna medencei népeknek a nemzeti álmát, a magyarok kárára. Egyes népek, mint pl. a csehek, szerbek többet is kaptak a Trianoni koncból, mint amennyit elbírtak.