Egy nap az MNA nyilvános táborában
Az MNA nyilvános tábort hirdetett május 1. és 3. között.
Bárki jelentkezhetett, s aki a támasztott néhány alapkövetelménynek megfelelt az részt vehetett a képzésben. (semmilyen katonai előképzettség nem volt feltétel)
A megbeszélt helyszínre érkezés után mindenkit eligazítottak, majd megmutatták, hol helyezkedhet el. Akik már letették a holmijukat, beszélgettek, ismerkedtek egymással.
A szervezők arról is gondoskodtak, hogy senkinek se kelljen hiányos, vagy alkalmatlan felszereléssel végigcsinálni a kiképzést. Bár a résztvevők már előzőzetesen pontos útmutatást kaptak az alapöltözet, a szükséges felszerelés és élelelem összeállítására.
Az érkező tájékozódhat a tábor rendjéről, melyet a bejáratnál a TÁBORI HÍRADÓ táblára függesztettek ki.
Beljebb érve látható, hogy már állnak a sátrak, melyek a kiképzés résztvevőire várnak. A tér egyik részén a tábortűz számára kialakított helyen lehet várakozni, míg a regisztrációs folyamaton minden érkező átesik. Rönkökből készült padok vannak körben elhelyezve.
Több építmény is található még itt. A kantin, melyben ideiglenesen elhelyezték a felszereléseket, vannak raktárak, mely szintén zárható. De épült egy tetővel ellátott másik építmény is mely betölti az étkező, vagy épp az oktató „terem” funkcióját is egyben.
Minden egyszerű, és praktikus. S mint megtutdtuk, minden építmény és közmű, a csapat kezemunkája. Minden évben gyarapodik a tábor felszereltsége. Mostanra a higiéniás feltételeket is biztosították, zuhanyozási lehetőség is van. A kantinban vannak ugyan székek, de az étkező részben szintén padok vannak, melyeket a bajtársak készítettek.
A vízellátást is maguk oldották meg az idők folyamán.
Egyik dolog a másikra épülve. Fokozatosan fejlődik minden, ahogy maga az élet is.
Meglepve, de jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy itt külön figyelmet fordítanak a szelektív szemétgyűjtésre is.
Végig járva minden részét a tábornak mindenütt katonás rend, szervezettség uralkodik, és a tárgyak, odaadásról, hozzáértésről, nemes egyszerűségről, és megbizhatóságról beszélnek.
Épp emiatt a tábor maga is erőt sugároz. Ahogyan az ideérkezőt is rövid idő alatt mágába olvasztja ez a környezet.
Miután lezárult a regisztráció, és mindenki elhelyezte a felszerelését, sorakozó következik. Melynek szintén megvan a maga rendje, módja. Zászlófelvonás után egy eligazítás keretében ismertetik az aznapi programot, a feladatokat.
Az egyik kiképző elmondja, a kiképzés célja, hogy mindenki megtanulja a szükséges gyakorlati ismereteket s ezen túlmenően olyan hozzálást sajátítson el, mely méltó a bajtársaikhoz, - s teszem hozzá méltó minden igaz magyar hazafihoz. A várható kemény felkészüléssel kapcsolatban idézte az igaz mondást:”Minden csepp verejték a kiképzésen, egy csepp megmentett vér a harcmezőn”
Ezt követően a közös étkezés keretében mindenki elfogyasztja a hozott ebédjét, majd az „ebédlő” „oktatóteremmé”alakul át és elméleti oktatás következik.
Ezután rajokat alakítanak, és minden raj megkapja a maga feladatát, s annak sorrendjét.
Mivel külön szintfelmérésre nem került sor, ezért maguk a végrehajtott feladatok szolgálnak a szintfelmérés alapjául. A gyakorlatokat különböző helyszínen és különbözö „eszközökkel” hajtják végre. Este majd kiértékelik, hogy ki milyen szinten van erőnlétben és feladat végrehajtásban
Mi elsőként a 2. rajjal tartunk, utunk az akadálypályára visz. Ahol először egyesével végigjárjuk az akadályokat. Elmondják, hogy a feladat végrehajtása közben mire kell figyelni, hogyan lehet a leghatékonyabban, leggyorsabban végrehajtani őket. Később a feladatot nem egyenként, hanem csapatként, és párokban végzik, s ez már csapatot kovácsol. Mindenkinek vannak erősségei és van amiben segítségre szorul. Az igazi csapatmunka segít tökéletesíteni, sőt kiegyenlíteni a teljesítmény különbséget. Feltétele az egymásra való odafigyelés, az állandó szemkontaktus.
Itt is azt tapasztaltuk, akárcsak a sorokozónál, hogy az első lépések még rutintalanok. Azonban a gyakorlás, a csapatszellem, és a hozzállás nyomán lépésről lépésre tökéletesedik a feladat végrehajtása.
Egyik akadályt a másik után egyre jobban és könnyebben sikerül leküzdeni, dacára annak, hogy a vége felé már mindenki egyre fáradtabb.
A kiképzők, mindig segítenek a hibák kijavításában, a végrehajtás tökéletesítésében. Figyelnek mindenkire, nem csak szóban, hanem a gyakorlatban is megmutatják legjobb módszert, folyamatosan biztatják és dicsérik vagy javítják a bajtársakat.
Eközben más rajok az alaki -, önvédelmi foglalkozáson vannak, vagy épp a lövészetet gyakorolják. A rajok váltják egymást pontos rend szerint, így mindenkinek van módja elsajátítani mindegyik gyakorlat szükséges alapismereteit, fogásait, technikáit.
Míg a rajok a kiképzésen vannak, addig azok, akik az ellátásért felelnek elkészítik a közös vacsorát.
Ehhez nem csak a krumpli pucolás szükségeltetik, hanem a tűz folyamatos táplálása is, tehát a konyhai munka szerves része a favágás, azaz a tűzifa elkészítése is.
Mire mindenki fáradtan visszatér a kiképző helyekről, addigra a vacsora is elkészül.
Most lehet lezuhanyozni, rendbeszedni a felszerelést, megvarrni az elszakadt nadrágot.
Míg a munka után a bajtársak asztalhoz ülnek hogy megérdemelt vacsorájukat közösen fogyasszák el addig mi a táborvezetővel és az esti „szellemi táplálék” előadójával Lajdi Róberttel elsétálunk, hogy megnézzük azt a keresztet, amit egy bajtásuk készített, és az MNA állított fel ünnepélyes keretek közt, az arra érdemes kiválasztott bajtársakkal.
Ezzel a csodálatos kettős kereszttel, melynek a „köroszt” is része, adóznak kegyelettel és tisztelettel az elesett katonák emlékének. Azt mondják, ’45 tavaszán itt még komoly harcok folytak. S ezen a területen rengeteg halott maradt, voltak köztük magyar leventék, orosz és német katonák.
A kereszt valóban csodálatos, mintegy 3-4 méter magas, faragott hagyományos szimbólumok díszítik. A nap, a hold, a tulipán, mely egyben a termékenység jelképe is anyaméhet formázó alakja miatt.
A kereszt láthatólag kemény munka gyümölcseként készült, ám mégis látszik az az alázat amivel készítője megtisztelte.
De maga a kereszt is a tisztelet és a büszkeség érzését vegyíti megjelenésében, s az előtte főthajtónak olyan érzése ébred, mely ezt visszatükrözi.
Talán a bennünk keltett hatást azért is érezzük annyira lenyűgözőnek és kegyeletteljesnek egyszerre, mert a lemenő nap, ezen a kis dombtetőn aranyfénnyel körbefolyva még jobban kiemeli a tájból.
Láttán egy mondat tolul az eszembe: Hűségem a becsületem!
Visszatérünk a csapathoz, közben beszélgetünk a magyarság történelméről, őseink keresztény hitéről, történeti forrásokról.
A vacsorát követően meggyújtották a tábortüzet, melyet mindannyian körülülünk.
Lajdi Róbert pedig belekezd érdekes előadásába.
Ám végül is ez nem egyoldalú előadás lett, - ő is így akarta -, mert a bajtársak időnként párbeszéddé emelték. Meglepődtem, hogy a jelenlévők, mennyire járatosak a témában. Többen is kiegészítették a mondadót a saját ismereteikkel. (Az előadásról a későbbiekben készítünk összefoglalót.) Okosan szóltak hozzá. Kérdések és válaszok követték egymást.
Mind fizikailag mind szellemileg jól képzett bajtársakat ismehettünk meg. Öröm volt együtt tölteni az első napot, mely még nem a maximális teljesítményről, hanem az akarásról és tettrekészségről szólt elsősorban. Az első nap volt a kezdet, azonban a 3. nap végére mindenki bizton elmondhatja, hogy a maximumot nyújtotta.
Audie Rácz Era
AJÁNLOM AZ OLDALT
