Szalay Gábor: KERESZTAVATÓRA

Keresztavatóra   Állt a fa az erdőn, napsütötte ágak Zöld lombjai közül madárhangok szálltak Szálltak fel az égig, át a magyar tájon A természet lelke pihent minden ágon   Az ifjak arra jártak, víg dal szállt a széllel, A dal erős hangja birokra kelt a messzeséggel, És lebírva azt eljutott a fához Sudár termetű karcsú akáchoz És kérdezte tőle : adod e a tested Hogy önmagad újra lásd nagy kettős keresztnek?   Jössz e oly keresztnek, feszülni világba Mely lelkünk erős hitét messzire kiálltja Mert bár ledönt majd fejszénk, simára váj gyalunk, Neked dombunk ormán új életet adunk.   Jössz- e mondd keresztnek, érzel-e oly erőt, Hogy délcegen megállj a csúf vihar előtt az akarat erejéhez csak erős test járja Leszel-e hát mond, hitünk keresztjének fája.   És felelt a fa, recsegtek az ágak Lombok közt a napsugarak vad körtáncot jártak Van bennem oly erő, s van oly akaratom, Vigyétek a testem, itt van, néktek adom.   Az ifjak kidöntötték, simára gyalulták, Vésőkkel, késekkel testére felírták Szívük összes gyönyörű szép vágyát Keresztté ácsolták az akác erős fáját   És ím itt áll a kereszt, itt áll most az ormon S előtte az ifjak, hogy lelkük egybeforrjon, s ím itt áll a kereszt, hirdeti az álmunk Melyet egy nap bajtárs mi valóra váltunk S ím itt áll a kereszt állni fog végig Hirdetve igazunk egész fel az égig S ím itt áll a kereszt s mi daloljuk újra Szálljon messze széllel indulónk most zúgva S hirdesse a kereszt itt az ormon állva Hogy készülünk tovább a nagy tisztító lángra Szalay Gábor bajtárs (a verset a tábor ideje alatt írta)