Riporterünk több levélváltás és hosszas egyeztetés után találkozott „egy Tettrekész rendőrrel”. A helyszín egy vidéki város kávézójának terasza. A találkozás szerkesztett változatát most megosztjuk olvasóinkkal.

Hosszas utazás után nem sokkal egy óra előtt érkeztem meg a célállomásra. A vasútállomástól taxival mentem a találkozó helyszínére, hogy el ne késsek. Az átlagos kisváros délutáni kavalkádjában nem volt semmi szokatlan, mégis izgatottan sétáltam a taxitól a megadott irányba a kávézó felé. Korábban érkeztem, van még öt perc a megbeszélt időpontig. A teraszon diáklányok kóláznak és egy idősebb házaspár kávézgat. A terasz szélén egy a többitől távolabb lévő asztalnál foglalok helyet és fürkészve nézem a közeledő embereket.
Percek telnek el, de csak a felszolgálólány jön, aminek örülök is. Paradicsomlevet rendelek. Ránézek az a telefonra: Egy óra.
Ahogy a telefonról felnéztem vettem észre a felém közeledő fiatal férfit. Sportos alkat, fekete farmer, világos ing, rövid haj és már messziről mosolyog..
Rövid bemutatkozás, s míg a szokásos „tiszteletköröket” lefutjuk, Ő is rendel.

Most úgy illene, hogy az olvasóknak is bemutatkozol. Mit árulhatsz el magadról?

Te is tudod, hogy jóformán semmit. Nem szeretném az állásomat elveszteni.

Na jó ok, de mégis.

Egy vidéki városban vagyunk. Itt élek, itt nőttem fel, és itt is dolgozom. Van egy aranyos kislányom és egy gyönyörű feleségem. Hatodik éve vagyok rendőr. Ennyi elég?

Persze tökéletes. Elmondanád az olvasóknak, hogy hogyan kerültél kapcsolatba az Arcvonallal?

A szakszervezeti oldalon volt egy link erre a Jövőnk portálra. Az érdi lövöldözésről volt valami cikk, már nem emlékszem rá. Körülnéztem kicsit és akkor olvastam bele a vezetőtökkel készült interjúba, majd a keresőbe beírtam a „rendőrség” szót. Elolvastam azt a cikket, amiből nemrég a botrány lett. Utána írtam nektek és így jutottam el ahhoz az MNA (kerület –szerk.)vezetőhöz, aki a cikket írta.

És mi volt az ami a levélírásra sarkalt?

Az a szemlélet, ami a cikkben volt. A rendőrséget teljesen leépítik fentről. Az emberek épphogy csak le nem köpnek az utcán. A cigányokkal szemben, lassan extrémizmus intézkedni. És a legújabb ez a sünözés. Pofátlan taknyos kölykök dobálják ránk az utcán nap, mint nap, holott mi őket védjük, értük dolgozunk. És ezt a „fősodratú” média még futtatja is.

És hogy alakult a levelezés?

Nehezen indult meg, mert csak a második levelemre válaszolt. Bizalmatlan volt, azt sem akarta elhinni, hogy „zsaru” vagyok.

Ahogy én tudom, ennél tovább jutottatok nem?

Igen, valóban. Kaptam tőle postán egy tucat újságot, meg füzeteket. Azt írta, hogy a saját érdekemben ne tartsak veletek kapcsolatot. Ne beszéljek a kollégáknak rólatok. Azt mondta újságot sem küld többet, mert minden fontos dolog fent lesz az oldalatokon, azt figyeljem. Végezzem a munkámat, ahogy eddig is. Aztán gyakorlatilag elköszönt.

Többet vártál? Mire számítottál?

Nem, nem vártam semmit igazából. Arról akartam meggyőződni talán, hogy Ti valóban léteztek.

Említetted a kiadványokat, füzeteket. Elolvastad őket? Mi a véleményed?

Igen az újságokat elolvastam, a füzetekből a vallásosat (Az MNA erkölcsi alapjai –szerk.) még nem, az nem fogott meg, de majd elolvasom.

Vélemény?

Hát az hosszú lenne. Itt vagyok. Ennyi elég lesz? (mosolyog –szerk.)

Jól van, beszéljünk másról. Miért lettél rendőr?

Alapjába véve rend és igazságszerető ember vagyok. Szüleim úgy neveltek, hogy becsületesen éljek és dolgozzak. Gyerekkorom óta sportolok. Kézenfekvő volt, hogy „gimi” után a rendészetibe megyek tovább.

Milyen az élete ma rendőrként vidéken?

Nálunk a helyzet jónak mondható. Ez betudható annak is, hogy kisváros vagyunk. A kapitányság vezetői jó szakemberek és a városunk sincs –cigányügyileg- nagyon megfertőzve. Persze mindenhol vannak kisebb problémák, de mi még szerencsések vagyunk. Az igazi piszkosságok megyei szinten kezdődnek. Néha hallunk különböző történteket, de már ezek sem érdekelnek, mert csak felbosszantom magamat.

Milyen problémák vannak nálatok általában?

Nálunk kétféle probléma van. Az egyik anyagi természetű, vagyis nincs elég pénz semmire. Általános dolog az egész országban, hogy a kiegészítő felszereléseket magunknak vesszük meg a saját pénzünkből. De nem ritka, hogy a járőrök dobják össze a nyavalyás lámpaelemekre is a pénzt. Ha a kapitányságon tönkremegy valami, akkor vagy megcsináljuk mi, vagy heteket várunk arra, hogy jöjjön valaki és megszerelje vagy kicserélje.

A fizetésünk lassan a megélhetésre sem elég.

Kényes téma, de a család el van maradva számlákkal. Megemelkedett a lakás részlete, így nem győzzük utolérni magunkat. A feleségem óvónő, de nemrég közölték vele, hogy jövőre már nem tartanak rá igényt. Ha nem talál más munkát, nem tudom mi lesz velünk, mert az én fizetésem a számlákra sem elég. És tudom, hogy nem csak mi vagyunk egyedül ebben a cipőben.
A másik nagy probléma az, hogy nem végezhetjük rendesen a munkánkat. Mert olyanok a törvényeink, hogy a bűnözőnek több joga van lassan, mint nekünk.
Igazából itt a cigányokkal szokott gond lenni. Bevisszük őket és olyan pofátlanok, hogy az ember keze ökölbe szorul. Nyíltan fenyegetőznek, és ha azt mondjuk: Kuss, akkor meg a jogaikat emlegetik és ügyvédért kiabálnak.

Mikor és miért lettél Tettrekész?

Pár hónapja lettünk tagjai a szakszervezetnek egy kollégámmal. Igazából szimbólum lett a Tettrekész, a rendőrségen belüli ellenállás szimbóluma. Nem jól mennek a dolgok, valahogy változtatni kell. Ma holnap utcára kerülhetek, veszélyeztetik a családom életét. Nem azért tanultam évekig, hogy a helyemet a putriból kivakart cigányok vegyék át.
Így legalább a tudat vigasztal, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a gondolataimmal.

Van nektek abból bármi hátrányotok, hogy ennek a szakmai szervezetnek vagytok a tagjai?

Nem. Egyáltalán. Nem foglalkozik evvel nálunk senki. Jó csapat vagyunk.

Mi a véleményed a mai magyar politikáról?

Felháborító, ami ebben az országban megy. Csak marakodnak a politikusok és, közben meg szép lassan kifosztják az országot. A politikának ma már nincs becsülete. Régebben még nagy miépes volt a szívem, de ma már tudom, hogy az is csak egy jól megszervezett gőzleeresztő volt..

Ha már a gőzleeresztőnél tartunk, mi a véleményed a jobbikról és arról, hogy Szima Judit főtitkárasszony indul a jobbik listáján?

Nézd, tudom mire gondolsz, de meg kell értenetek! Az emberek még hisznek a pártokban, azoktól várják a segítséget. Teljesen mindegy, hogy én mit gondolok a jobbikról, mert egyedül vagyok a véleményemmel. Felvázoltatok egy jövőképet, amire az emberek még csak gondolni sem akarnak. Pláne, hogy nem lehet tudni semmit arról, hogy mit csinálnátok a változások után. Az emberek békét akarnak, nem pedig vérgőzös jövőképet.
Azt szeretik, ha azt mondják nekik amit hallani szeretnének. Nem érdekli őket, hogy ezek többsége csak üres lózung.

Az meg, hogy a főtitkárasszony indul a jobbik listáján, az egyedül az Ő dolga. Ő is hisz benne és ezért megtesz mindent. Én tisztelem érte.

Ok, hagyjuk a jobbikot. Mi a véleményed? El fog jönni a „vér és a vas” ideje?

Szerintem mindegy minek nevezzük, de változás lesz. Ez benne van a levegőbe. De nem csak ti mondjátok ezt, mondják ezt mások is. Posta Imrétől kezdve cigány vezetőkig. Aki nem hülye az tudja, hogy polgárháború lesz. Csak idő kérdése.

Mit gondolsz miként fog a rendőrség viselkedni egy ilyen helyzetben?

Nehéz megmondani, nem vagyok elemző. Az biztos, hogy amíg kukagyújtogató szinten fognak menni a dolgok, addig egyetlen rendőr sem fog közösséget vállalni az ellenállással. Egy komolyabb országossá duzzadó csetepaté esetén már elfognak gondolni a kollégák, a „hogyan tovább”-on. Félő, hogy az indulatok hevében a rendőrök is a célkeresztbe kerülnek. Nem is merek rágondolni mi várható.

Örülök neki, hogy sikerült megszervezni ezt a beszélgetést. Elköszönök, minden jót, erőt és egészséget kívánok a további munkádhoz. Bízom benne, hogy egyszer még találkozunk.

Én is örülök, hogy megismerhettelek benneteket. Ha tettel vagy anyagilag nem is, de lélekben támogatlak benneteket. Vigyázzatok magatokra. Szükség lesz rátok!