Bogár László interjú

A polgárháborúnál is veszélyesebb a társadalmi rothadás

Az a közösség, mely képtelen önmagával szóba állni, önmagát pusztítja el

- Bogár László közgazdász professzor írásai egyértelműen hazánk jelenlegi válságos, pontosabban vészterhes időszakát elemzik. Ezek a megdöbbentő helyzetelemzések arra figyelmeztetnek, hogy egy évtizedünk van arra, hogy megmaradjunk, de ha nem cselekszünk, az országunk végleg elpusztul. Ez a válságos időszak, melyet nap, mint nap átélünk egyáltalán békeidőnek nevezhető?

Hazánk történelme során még nem volt ilyen vészterhes időszak. Az elmúlt ezer évben csak pusztító járványok, és háborúk esetén fordult elő az, hogy ez a nemzet megengedte, hogy évtizedeken át, pusztuljon a nemzet saját, fizikai teste. A 40 éve tartó népesedési lejtő mellett egészségi állapotunk is lejtőre került. Ez akkor is nagyon drámaivá teszi a helyzetet, ha nyugatra is jellemző a népesedési lejtő, bár az egészségügyi nem. Csak Ukrajnában és Oroszországban rosszabb a helyzet, mint nálunk.

Nyugati fejlődésünk útján most van a legdrámaibb időszak. Meg kellene fejtenünk azt, hogy mindez miért történik. Ha reményeink szerint létezik ebből kiút vagy van visszaút, akkor ezt hogyan lehetne véghezvinni. A magyar nemzet nagyon nagy bajban van. Békeidőben még nem fordult elő, hogy lepusztulási lejtőre került volna.
Ez a tragikus tény elgondolkodóvá kell, hogy tegyen bennünket.

- Valóban békeidő, amiben élünk?

Jó ideje ez csak látszat, mert ez erősen háborús idő foglalata. Ebből következik a kérdés, ki miért akar elpusztítani minket, és milyen fegyvereket használ.
Miközben nekünk állandóan békéről, demokráciáról, alkotmányos megoldásról papolnak, szónokolnak, valójában a nemzet kipusztítása, népirtó háború zajlik ellenünk. Az ellenség azonosítása nem egyszerű dolog, mert ez valójában egy létszerveződés kód legbelsejét jelenti, amit a neoliberalizmus társadalmi, gazdasági ideológiájával szoktunk beazonosítani.
Ennek lényege: a gazdasági érdeked mindenek fölé helyezheted.

- Egyértelmű, hogy nagyon szorult és kétségbeejtő helyzetben vagyunk.

Megfejtendő, hogy a magyarság miért került hatványozottan csapdába. Miért válik egyre képtelenebbé arra, hogy felismerje és képviselje a saját létérdekeit? S ezzel saját pusztulását idézze elő. Minden más emberi közösségnél ez elképzelhetetlen.
Arra hiába várna bármely közösség, hogy mások ismerjék fel, és képviseljék az ő érdekeit, mert ők a sajátjukat fogják képviselni, és nem a miénket.
Magyarországot Trianon óta betiltották. Tilos beszélni a hatalom érdekeit sértő dolgokról, mert aki megteszi, az fasiszta, antiszemita, és gyűlöletbeszédet követ el, legalábbis az uralkodó vélemény-hatalom szerint.

- A magyarság történelmi ezer évének legsúlyosabb drámája, kihívása előtt áll. Mit tehetünk?

Két dolgot kell elsőként végrehajtani: Ez az elbeszélhetőség és a megbeszélhetőség. El kell tudnia beszélni mi ez a helyzet, hogyan kerültünk bele? Utána azt kell megbeszélni, hogy milyen összehangolt nemzet stratégiával, és hogyan fogunk ebből a helyzetből kikerülni. Mindkettő rendkívül nehéz. Mert ámítjuk magunkat, és nem merünk belenézni a saját sorsunk tükrébe. Képtelenek vagyunk nemzetstratégiát kidolgozni, áldozatokat hozni, pedig erről a lepusztulási lejtőről nincs más kiút.
Gyors, könnyű és olcsó megoldásra nincs lehetőségünk. Azzal kell számot vetni, amíg ezt nem tesszük meg, addig sajnos a sorsunk, a lejtőn halad. Nincs olyan, hogy majd csak jóra fordulnak a dolgok. Ha nemzet az el- és megbeszélésre ilyen módon képtelen, akkor már elérhető közelségben van a vég.

- Milyen szakaszai vannak a történelmi nemzetek hanyatlásának?

Háromezer évvel ezelőtt a görögök három fogalommal jelezték az emberiség hanyatlásának történetét:
Anómia, ami a lélek belső békéjének megbomlása - amikor a lélek teljesen szétroncsolódik. Ezt követi az:
Anarchia, amikor a rendetlenség az emberközi térbe kerül. Ekkor már csak nagyon kemény rendészeti eszközökkel lehet a rend látszatát fenntartani.
Ezt követi a
Káosz, amikor már a rend látszatát sem lehet fenntartani.

- A hazánkban meglévő állapotok Ön szerint hová sorolhatóak?

Hogy Magyarország hol tart az anómia, anarchia, káosz lejtőjén, még nem tudjuk beazonosítani. Nagy valószínűség szerint már az anarchia állapotát is elhagytuk, csak nem akarjuk tudomásul venni. Az anarchia és a káosz közti sávban vagyunk.
Ha a magyar nemzetközösség a közel jövőben képtelennek bizonyul ennek felismerésére, akkor a következő évtizedben oly mértékben uralkodik el a káosz, hogy visszafordíthatatlanná teszi ezeket a folyamatokat.

- Fennáll-e a polgárháború veszélye?

Bár fennáll a pusztító polgárháború lehetőségének közeli veszélye, az, verbálisan jelenleg is tart. Ha a szavak ölni tudnának, sok ezer áldozatuk lenne. Megnyugtató, hogy a szavak közvetlenül nem tudnak ölni, de hosszú távon annál inkább kifejtik pusztító hatásukat. Igen tanulságos Bábel történetének üzenete. Ha valaki el akar veszejteni egy emberi közösséget, annak az a legegyszerűbb módja, ha összezavarja a közösség nyelvét.
Ha a közösség képtelen önmagával szóba állni, akkor mindenféle pusztító erőknek nyert ügye van, mert a közösség saját magát fogja elpusztítani.

Van néhány kulcsfontosságú mozzanat, amellyel szembesülnünk kellene ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen a helyzetből való kikeveredésre. Az csak a látszat, hogy a polgárháború, a társadalmi robbanás a legnagyobb fenyegetés. Van ennél egy sokkal veszélyesebb dolog, és ez a rothadás.

- A kettő közt mi a lényegi különbség?

A robbanás belevilágít reflektorként a lényegi folyamatokba, és a megtisztulás lehetőségét is kínálja a közösségnek.
A lassú szétrohadás, az nem kínál semmit. Szép lassan, folyamatosan, úgy, hogy észre se vesszük, 5-10 évenként regisztráljuk, hogy ezt elképzelni sem tudtuk, folyamatosan szétrohadnak azok az elemi kötések, melyek egy emberi közösséget összetartanak, és nem mérjük fel a veszélyt.
Amíg nincs bátorsága és elhatározottsága a magyar társadalomnak arra, és képtelen arra, hogy elbeszélje a kialakult helyzetet, és utána neki lásson megbeszélni, hogy mi volna a teendő, a rothadás állapotában élünk.

- Az emberi közösségek miként születhetnek ujjá?

Minden emberi közösség 3 rétegben folytatja önmaga újratermelését:
- lelki-erkölcsi- szellemi talapzat, erre épül rá a
- fizikai teste, a nemzet teste, melybe a születések száma és az egészség állapota tartozik, majd ezt követi az
- anyagi szükségletek újratermelésének világa.
- Ez teljesen ellentétes a marxi és neoliberális elméletekkel, miszerint mindennek az anyagi lét az alapja.

A pusztító világerő, megjelent már a jakobinus álruhában, a bolsevikok álruhájában, most a neoliberális álruhában. Ez nem szabad, hogy megtévesszen bennünket, mert ugyanarról a világpusztító erőről van szó, melyet nem célszerű néven nevezni.

- Miért?

Mert egy nagy erejű, globális, véleményhatalmi rendszer segítségével elindították azt az impulzust, amely arról szólna, hogy ez az erő egyáltalán nem is létezik. Aki azt állítja, hogy létezik, az a gyűlöletbeszéd körébe esik, és büntetőjogilag is szankcionálható. Aki ezt a világpusztító erőt feltételezi, arra rásütik, hogy "hülye", azaz beteg, vagy gazember, azaz bűnöző. Vagy kezelni kell vagy börtönbe kell zárni. Ezt meg is tették velük a történelem során, többször is.
Ez a pusztító világerő parazitaként működik.

- Egy pusztító, parazitaként működő világerő mellett mi lehet a fejlődés útja?

Logikailag 3 menete létezik minden ilyen helyzetnek:
- a parazita elpusztítja a világot
- a világ pusztítja el a parazitát,
- a parazita szimbiótává válik, és szimbiózisban élnek.

Ez ma a világ számára nyitott. Washingtoni konszenzus néven, konferencián fogalmazták meg a politikailag és gazdaságilag korrekt megközelítés lehetőségét. Ez a világerő az elmúlt 20 évben 3 döntő jelszót harsog: liberalizálás, deregularizálás, privatizálás.
Ennek a világpusztító parazitának e 3 az alapelve. Teljes liberalizálást akarok, és semmi ne akadályozza a rákos sejtek szaporodást. Teljes deregularizációt akarok, hogy a szabályozók mechanizmusai ne szóljanak bele, hogy én hogyan szaporodom. A tőkét ne macerálják mindenféle normákkal és szabályokkal, mert a szabály betartása pénzbe kerül, és az csökkenti a profitot. Valamint teljes privatizációt akarok.
Mindenki tudja, hogy az immunrendszer a szervezet legrosszabb tulajdonosa, ezért tessék privatizálni az immunrendszert is, az én javamra, és én majd megoldom, a magam hasznára. A világ urai a rákos burjánzás követendő példáját ajánlják a világnak csillogó szemmel. A globalóma, a világparazita, a világ elpusztítására épül.

- Az emberiségnek nincs ereje, bátorsága, felismerni, hogy egy végzetes pusztító úton van?

A visszafordítás egyik lehetősége, ha sikerülne egy krónikus betegséggé átalakítani. Ami azt jelenti: ha én elpusztulok, te is elpusztulsz, globalóma. A világgal együtt te is el fogsz pusztulni. Erre a választ még nem tudjuk. Lehet megegyezés, de lehet az is a válasz, ha el is pusztulok, addig is csodálatosan élek. Szabad rablás és kiváltságos, mindenben luxus élet.

- Magyarországon a legmélyebb a válság. Merre és hol lehetséges kiút?

Három lépésben termeli magát ujjá az emberi társadalom,
Első, a mindent meghatározó a lelki- erkölcsi- szellemi alapzat, erre épül rá a nemzet fizikai teste, a legfelszínibb réteg csupán az, amit gazdasági, az anyagi szükségletek kielégítésének újrateremtéseként emlegetnek.
Fordítva bejárva az utat, azzal kell szembesülni, hogy magyar gazdaság régen nincs. Az valójában 25 globális, óriás vállalat telephelyeinek hálózata. Ami ezen kívül, az a történelemből kilökött páriáknak, a bennszülötteknek a gazdasága. Az is pici térbe összepréselve, eleve normaszegésre kriminalitás határán élve.
Hagytuk, hogy gazemberek országoljanak felettünk. Az elit, a politikai origarchia feladata volna a közösség érdekeinek képviselete, javainak gyarapítása, ehelyett az ellenkezőjét teszik.
Magyar gazdaság rég nem létezik. Az összes profit, ami megtermelődik a magyar gazdaságban, annak 92 %-a az övéké, a multiké. Ha rajtuk múlik 100 % lesz az övék. Akkor már csak hitelből élhetünk, mert semmink sem lesz. Ez 1988-ig még 0 % volt. Ez a folyamat nem magától zajlott le. Még ünnepeltették is velünk, mondván: felvirágoztatnak.
A teljes nemzeti jövedelem 25%-át kivonják. Részben adósságként, részben profitként. Ez már nem latin-amerikai, hanem afrikai szint. Logikus következmény, miután nálunk semmi ellenállás nincs, sőt még szívóhatás is működik, magunkra rántjuk a világparazitát. Magyarország állampolgárait a Parlament részvényesekként sem kezeli, míg a kormány igazgatótanácsként működik, a világparazita érdekeit képviselve.

- Ez afrikai, gyarmati szint, mely megbénítja az állampolgárokat

Cselekvésképtelenség esetén elpusztulunk, 10 éven belül.
Vagy valami olyannak kell történnie, amire nincs elég képzelőerőnk. A velejéig romlott, szétrohadó politikai szervezetet, arra kényszeríteni, hogy a mi érdekeinket képviseljék.

A gazdaság nem a miénk. Ami a miénk, az a szemétdomb. A lehulló anyagcsere végtermékekből guberálunk, és a hulladéktárolóért is egyre több pénzt kérnek. A megszorítások 30 éve zajlanak.
1986-ban, 1995-ben, Gyurcsány és a jelen politikusai 3 dolgot állítottak hazug módon:

1./ Megvádolták saját népüket, már Kádár János is, Bokros és Gyurcsány, ti vagytok, akik túl fogyasztotok, sokat esztek stb. ez az oka a deficitnek.
2./ Mint jó atya meg kell, hogy büntesselek benneteket, ezért erőforrás megvonás van, ez a megszorítások lényege, préselem össze azt az egyébként is nyomorúságos élet tért.
3./ Így lesz jó nektek, az országnak, mert nő a jövedelmetek, mert eltűnik majd az adósságotok.

Ha csak ezt az ígéret halmazt nézzük, az
1 keresőre jutó reálbér ma 5 %-kal kevesebb, mint 1979-ben. A nominálisan is csökkenő reálbér 2008-ban 118.000.-ft, 5%-kal ér kevesebbet az 1979-es 3850.-Ft-nál. Akkor 1.50 volt a vonaljegy, ma 300 ft. Kétszásszoros áremelkedéssel számolunk. Ennek alapján ma 800.000 forintos átlagfizetés lenne a reális.

Ez a tény mindent megcáfol. A megszorítások értelmüket vesztik. Ha alacsonyabb szinten élünk, mint 30 éve, hogyan fogyaszthattunk volna túl? Az adósságállományunk is 100 milliárd dollárral több, mint 30 éve volt. Óriási áldozathozatal mellett óriás mértékben nőtt az adósságállomány, plusz eltűnt 100-200 milliárd dollárnyi nemzeti vagyon, és ez csak az anyagi része, ha a természeti és emberi értékekben történő lepusztulást nézzük, akkor még súlyosabb a helyzet.

- Ez önmagában matematikai talány, képtelenség.

Igen, és túl sok idő nincs a megfejtésére. Ha az új kormány a megválasztása után nem azzal kezdi, hogy ezt a matematikai feladványt megoldja.

Két fontos döntő intézkedéssel kell kezdeni.

1./Azonnali hatállyal felfüggeszti a kamat és profit transzfert, és azonnal tárgyalásokat kezd - mert ez adhatja az egyetlen reményt a magyar társadalomnak, hogy talán nem semmisül meg - a világpusztító erők képviselőivel.

2./Ezzel párhuzamosan, azonnal felállítja a nemzeti vizsgálóbizottságot, amelynek az a feladata, hogy 32 évre visszamenőleg Fekete Jánostól, Nyers Rezsőtől kezdődve, személyeken, intézményeken, melyeknek bármilyen szerepe lehetett ezekben a folyamatokban, a rendszerváltás 20 éves tevékenységéig számon kéri a tevékenységüket, és felelőségre vonja a vétkeseket. Belső és külső teljes nyilvánosság elé tárja a valós állapotokat.

E 2 oldal nem elválasztható.
Ez utópisztikusnak látszik, de ezen túl csak az utópisztikusabb, aki azt hiszi, hogy van más megoldása a folyamatnak. Olyan tragikus a helyzet, hogy az elképzelhetetlen. A csoda az egyetlen realitás. Sok olyan dolog fog történni, ami ma teljesen elképzelhetetlen.

A nemzet fizikai testének újjátermelésével is szembe kell néznünk. Már rég nincs mersze a magyar társadalomnak szembenézni a tükörrel, mert olyan szörnyű a kép. 4 nemzedék alatt 250 ezerről 50 ezerre fog csökkenni a születések száma, (250-170-90-50) míg 100 ezerről 200 ezerre nő a halálozások száma. Nincs stratégia, még a kérdést sem tesszük fel. A lepusztulási lejtőn nincs megállás. Minőségi probléma a sérültek születése pénz miatt. Pénz- maffia - sérült, fogyatékos gyerek... Ne tegyünk úgy, hogy nem tudunk róla. Az elkövetkező generációk átkozni fogják, azt, hogy megszülettek.

Az egészségvagyon lepusztulása is katasztrofális. A férfiak 35-55 éves kor közti halálozási aránya 1971-ben jobb volt nálunk, mint Ausztriában. Ma háromszor magasabb nálunk a halálozás. Furcsa fásultság, érdektelenség van, és magán tragédiának tekintik az országos tragédiát. A világ 3 legrosszabb országa között vagyunk.

- Mi lenne, ami magától megfordítja ezeket a tragikus folyamatokat?

Mivel a lelki erkölcsi szellemi talapzat szétroncsolt állapotban van, a magyar társadalom lehajtott fejjel, bűntudatosan él.
Minden emberi közösség a földön 3 történetre építkezik. Van eredet-története, tudja, hogy mik a gyökerei, tudja a küldetését, hogy mi a feladata a világon, és van üdvtörténete, és szenvedéstörténete. Megpróbál tanulni a múltból, abból a működésből, ami az eredetét és a működését összeköti, ezer év történelmében.
A magyar társadalom hagyja, hogy ez a pusztító világerő, betiltsa, tönkre tegye, megalázza, kigúnyolja. Mindent megtehet vele szabadon, csak az a lényeg, hogy semmiben se lehessen éltető erőforrása, sem az eredet, sem az üdv- sem a szenvedéstörténetében. Meghamisítja a történelmet, hogy ne lehessen éltető forrása, mely táplálhatná.
Hazugságban és félelemben élünk. Hazudunk magunknak és kifelé is. E kettő erősíti egymást. Öngerjesztő örvényekben vagyunk. Ebből a végzetes körből, öngerjesztő folyamatból kell valamilyen módon kilépni. A gondviselés csak a bátor, és becsületes cselekedeteinken keresztül tud segíteni. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Csak akkor tud segíteni, ha bennünk indulnak meg a teremtésnek azok a folyamatai, amelyek bátor és becsületes cselekedeteken keresztül adnak tanúbizonyságot arról, hogy képesek vagyunk felismerni, és bátrak vagyunk képviselni a saját létérdekeinket, melyet minden élőlény megtesz ezen a világon.

- Milyen nemzetstratégiát lát célravezetőnek?

Tudnunk kell, hogy a felvilágosodástól a bolsevizmuson át a neoliberalizmusig a "múltat végképp eltörölni" gondolata pusztuláshoz vezet. Elpusztítanak minden szakrális és nemzeti hagyományt, feje tetejére állítják a világot, azzal, hogy alapjává a hazug anyagi viszonyokat teszik.
A kisebbségben lévő nemzetnek - ez rendkívüli dráma, amit meg kell fordítani - a lepusztulási lejtőt, a lelki, szellemi erkölcsi talapzat segíthet megállítani. Újra kell teremteni a nemzetet, mint beszédközösséget.
Az ország sok pontján, 500 helyen jártam. Mindenütt szorongó valójában reménység energiákat megmozgató, tettre kész és igen is a nemzethez tartozó emberekkel találkoztam. Emberi közösségek, melyek előképét adják a nemzeti újra építkezésnek. Sajnos a többség nem ez. A kommunikációs teret létre kell hozni. A lepusztításunk azért ment könnyen, mert szétverték a beszédközösséget, és a nemzet nem állt szóba magával. Nem tudja elmesélni és feldolgozni a meglévő helyzetet. Szét vagyunk roncsolva. A tömegkommunikációs csatornák élen járnak ennek végrehajtásában.
A hazugság, az önámítás, a félelemnek ennek a ketrecéből kell valamilyen módon kitörni.
Hiába várunk valakire, hogy majd jön és megoldja. Nincs ilyen megoldás.

Jönnek a jók, és mindent megoldanak. Nincsenek jók. Aki belép a hivatalos politikai mezőbe, az azonnal kiteszi magát a pusztító világerőknek. A pusztító világerő azonnal megszáll mindenkit, aki a kormányzás közelébe kerül, sőt már előtte. Ezt tudomásul kell venni. Ha a nemzet maradéka nem tudja létrehozni azokat a nagy erejű kényszereket, amelyekkel rákényszeríti a politikusokat, hogy ne legyen más választásuk, mint a nemzet érdekét képviselni, akkor elvész a nemzet.
A politikusok számára ugyanis az a könnyebb út, ha azokat a diktátumokat fogadja el, melyet a pusztító világerő népével szemben vár el tőle.

Minden politikai szereplő hazugságra van kényszerítve, a világerő anyagi erőforrás kivonása miatt. Magyarországon a globális szivattyú kezelőinek még a gondolatait kitalálják. Az előző rendszerben is elfogadták: Éljen és virágozzák magyar - szovjet barátság! A lelkeket teszi tönkre ez a hatalom, akárcsak a régi.
Szabadság, demokrácia, felvirágzás, jólét - hazudják, miközben egyértelmű, hogy milyen tragédia felé megy a rendszer. Ugyanazok a személyek, strukturák az ócska embertelen szöveggel. "Mindennek meg kell változni ahhoz, hogy minden a régiben maradjon" - mondta Metternich. A globális hatalom szerint a jó vezető a kifosztást maximálisan lehetővé teszi és a bennszülötteket féken tartja.

Egyhamar a világ nem fog kiszabadulni ebből a csapdából, de el kell kezdeni, mert nincs tovább. Elérkeztünk a falig. Szétrohad, szétrobban minden, amit valaha Magyarországnak hívtak. Ez sajnos pont ránk szakad. Itt és most, nekünk kell megteremteni azokat a cselekvési stratégiákat, amelyek esélyt adhatnak.

Baj az, hogy rohamos gyorsasággal követik egymást az események. Sok kis csoportosulás jött létre, miközben a nemzetnek kellene az egységet létrehozni. Minden szerveződés azt hiszi, hogy csak ő képes a megoldásra. Ez most csak a feszültségeket növeli.
Ma a magyar társadalom elkötelezett része legalább 3 különböző hagyomány rétegre építkezik:
1./ ősi magyar hagyományokra
2./felvilágosodás előtti kereszténységre,
3./zsidó-keresztény hagyomány elutasítóira, akik szerint ez már önmagában rontott, és számunkra romboló, az volt a magyar történelemre is
Ez a vita nagyon kényes, önmagától nem fog lefutni. Nemzeti újraépítkezésre van szükség, de melyik hagyomány legyen az alapja. Erre a gyakorlati Fidesz politikusok mosolyogva legyintenek.

- Teljes helyzetelemzést adott. Ezt a helyzetelemzést szinte több millió példányszámban ki kellene adni, kézbe adni. Az előadásain közösségek vannak. Meghallgatják, hazamennek, és lecsitulnak a felkorbácsolt tenni akarások. Hogyan tovább?

Reménykeltő, hogy az élet igenlésének, az életvizének harmatcseppjei dúsan gyöngyöznek már ebben a nemzetben, csak azok a kelyhek hiányoznak, melyekben fel tudnánk ezt fogni, össze tudnánk gyűjteni, hogy ne váljon semmivé. Ezzel a nemzettel az a legsúlyosabb probléma, hogy nem az, hogy nem gyöngyöznek ezek az élet vízének csöppjei, az élet akarásának csodálatos megnyilvánulásai, hanem hogy még nem léteznek azok a szerkezetek, amelyek ezt képesek lennének felfogni. Nem létezik az, az összefüggés rendszer, amely lehetővé tenné a nemzetnek azt, szinergia jelenti, hogy nem elég matematikailag összegezni az erőnket, hanem meg kell hatványozni. Nem az összegre, a szorzatra van szükség. Össze kellene fogni a nemzetet. Itt tűnik ki, hogy az értelmiség az elmúlt évtizedekben áruló lett, cserbenhagyta a nemzetet.

- Nem gondolja, hogy a tömegnek vezérre van szüksége? Ha nincs egy irányító elme, mely kristályszerkezetté alakítja az olvadt kristály tavat, nem tettünk semmit. Megint haza megyünk, nem tettünk semmit. Ki kell építenünk egy háttér országot. Mi ennek a feltétele?

Ilyen építkezésnek jelenleg szinte minden feltétele hiányzik. Ami ennél is rosszabb, ezeknek, a feltételeknek egyszerre, összefogva, egyidőben kellene megjelenni, és nagyon sokszor azt érezzük joggal, hogy egyetlen feltételt se tudunk megteremteni. Az, meg hogy egyszerre? Ahhoz hogy el tudjunk indulni, az indulás legelső feltétele, hogy ezt a beszédközösséget újra szőjük, és a nemzet újra visszavegye a diskurzus teret. Ma a nemzet diskurzus terét a nemzetet elpusztítani akarók sajátították ki, mert az áruló elitek oda adták. Ma a nemzet nem áll szóba önmagával. Elsőként ezt az állapotot kell megszüntetni.
Karizmatikus-vezető kell egy ilyen rendkívüli helyzetben. Kell felelős vezető értelmiségi réteg, és egy olyan réteg, aki abban van otthon, hogy konkrétan milyen szervezési technikákkal, konspiratív módon kell szervezkedni. Amit kezdetben természetesen titkolni kell, mert az országot teljes egészében megszállva tartja ez a világerő, miközben döntő fontosságú lenne érzelmileg a felszabadító hatás. A katarzis.
Közben azt is látni kell, hogy benne vagyunk abban a ketrecben, a hivatalosan szervezett világ azon ketrecében, ami a Nato és EU-tagsággal jár, mert ezek valójában erőszakszervezetek.

Többek közt azért vallom, hogy az egyetlen realitás: a csoda.

Orbán Éva
Szent László Király Alapítvány