IV.
(egy magánvélemény)

Valakik nagyon el akarják velünk hitetni, hogy demokráciában élünk. A demokrácia azonban sehol sem működött, csak egy dologra volt jó, de arra nagyon: az emberek elhitték, hogy vannak jogaik!
Azok, akikkel ezt elhitették, ennek tudatában éltek és így is viselkedtek.
Betartották a törvényeiket és igyekeztek annak szellemében és keretében megoldani a társadalmi problémáikat, amelyek pontosan emiatt alakultak ki, így tartva fenn hiszékeny és értelmetlen alárendeltségük körforgását.

Az így becsapott és félrevezetett emberekkel szemben a nyers diktatúra már nagyon hatékony tudott lenni, mert az emberek, mivel egy álomvilágban éltek, mindig jóhiszeműen és ártatlanul számítottak a nemlétező jogaik betartására. Mert a közéletről nekünk megtanítottak szándékosan hamisak!

Számtalanszor hallom, hogy „Magyarországon nincs demokrácia”. Való igaz, nincsen és soha nem is volt, és valójában (remélem) soha nem is lesz. A történelmi tanulságok szerint a demokrácia soha nem működött, de ameddig próbálkoztak vele, annyi salakanyagot termelt ki magából (aberráltak, bűnözők, élősködők és nemzetellenes idegen szövetségek, stb.), hogy abba fulladt bele.

Nálunk sincs ez másképp, csak azért erőltetik, mert a demokrácia látszatjogai mellett eredményesen lehet a lakosságot hatástalanítani és kézben tartani, valamint alaposan kizsákmányolni. Ugyanis ez erről szól!
A kisember kábítószere a demokrácia…

A kisember rögeszméje, hogy pusztán a szavazatával, a nyers tömegével vagy mennyiségével befolyásolni tudja a hatalom irányát és azon keresztül a saját életét.
Erre még külön ráerősítenek a különféle pártok és tömörülések, azt a látszatot keltve, hogy nem a demokrácia működik eleve rosszul, hanem a szavazók nem a megfelelő pártra szavaztak. Ezzel a félrevezetéssel négyévenkénti választásokkal lehet a népet, az országot kiszipolyozni és a reményt fenntartani a soha el nem érhető társadalmi és népjóléti (nemzeti-) szocializmusért. (Meglepő módon ez a nácizmus…)

Az egységes és erős államhatalmat, amit valójában mindenki szeretne, benne a társadalmi és egyéni jóléttel és biztonsággal fasizmusnak hívják és nem demokráciának! A fasizmus szót és fogalmat szándékosan lejáratták, a hozzákapcsolódó felfogást pedig negatív töltéssel látták el. Ezt alaposan belenevelték, beleverték az emberek fejébe az iskolaévek alatt, cserében a fent említett álhumánus demokráciáért.
Persze gondolom ezzel már mindenki tisztában van, mert azért néha gondolkodik is…

Ennek eredménye az a rögeszmés felfogás is, hogy – a csak demokráciában gondolkodni tudó – becsapott és alaposan kizsákmányolt emberek jogosan tüntetéseket szervezhetnek kizsákmányolóik és elnyomóik ellen.
(Valójában ez a leginkább komikus -majd nem szavazok rá- mentalitás, mert -mást nem tehetek vele-!)

Az a nevetséges helyzet áll így elő, hogy azoktól kérnek ehhez engedélyt és hozzájárulást, akik ellen valójában tiltakozni akarnak. Természetesen erre így a rendőrség mindig (!) felkészülhet, erőt demonstrálhat, és némi jogi színházat eljátszva, tárt karokkal várhatja a következő próbálkozást is mint elnyomó szerv!

„A valóban (!) sikeres harc előfeltételei a következők:
-a meglepetés, (a siker előfeltétele)
-a kiszámíthatatlan időpont, (ami nekem a legkedvezőbb)
-a nem ismert erő nagysága, (ami megvalósítja a sikert)
-a vezető (megfelelő vezér) ismeretlensége, (aki nem befolyásolható!)
-a szándék és az irány (hely), amerre támadni akarunk. (ami felkészületlenül vár minket)
(A tüntetés és az arra adott válasz mindig katonai terminológia!)”

A demokrácia nevű néphülyítő játékban ezekről a szükséges kellékeinkről mondunk le, önként és naivan, bízva a rendőrség „demokratikus” hozzáállásában…A kudarcnak is mindig oka van!
Természetesen ezeknek az ismereteknek a tudatában, mintegy „feljelentve magunkat” a nagyszerű rendőrségünk kényelmesen és menetrendszerűen fog ellenünk hatékonyan és mindig túlerővel fellépni!
A rendőrség nem demokratikus – mert úgy nem működne –, hanem hatékony! Ergo: mindig győzni fog, vagy nem az ő játékszabályaik alapján kell lefolytatni a mérkőzést!
„A rendőrség a faji indíttatású magyarellenes nemzetpusztító entitás „demokratikusnak” álcázott késhegye!”

Népvezéreink, önjelölt szervezőink persze mindig kényesen ügyelnek a törvényességre és arra, hogy igazán hatékonyak ne lehessünk, inkább csak tiltakozgassunk és méltatlankodjunk. Szomorúan látom, hogy a show folytatódik, vagy hozzá nem értésből, vagy valamilyen háttér „okból” kifolyólag.
„A bölcsesség a látható és láthatatlan dolgok összefüggéseiből levont helyes következtetés.”
Emberileg meg kell néznünk, hogy választott vezérünk kiféle és miféle… magyar ügyet, csak magyarszívű ember tud képviselni és annak olyannak is kell lennie, hogy az ügyért még meghalni is képes legyen, különben a dolog akadémikus.
A tapasztalat azt mutatja, hogy eddig szabadlábon (!) nincs egyetlen Atilla, Rákóczi vagy Szondy típusú karizmatikus vezérünk vagy vezetőnk. A látszat sohase tévesszen meg minket, mert a vezér mindig kiválasztódik. Ennek a mércéje az elkötelezett tehetség, hatékonyság és a siker.

Aki nem tudja, hogy milyen ellenséggel harcolunk, nem ismeri vagy nem mer ellene hatékonyan fellépni, az nem vezér, hanem annak a szerepébe bújtatott belső ellenség. Semmivel sem lehet jobban kivenni egy nemzet erejét és reményeit, mint egy- két jól megválasztott, de irányított (!) és népszerűsített – napirenden is tartott – utánzattal!
Soha nem hallottam és nem olvastam a történelemben olyat, hogy attól lett valamely népvezér vagy hadvezér győztes, hogy az ellenfelei előtt lefekszik, leül vagy kézen állva demonstrál… A passzivitás mindig kudarchoz vezet, kivéve, ha a szándék eleve nem a győzelemről szól… A szánalomkeltés viszont lehet marketing is a hitel növelése érdekében – a reménytelen fogolyszöktetés ürügyén!
(Persze „jogállamban” erre még gondolni sem szabad, elvégre ilyenkor hirtelen demokráciában élünk.)
Vannak egyébként elgondolkoztató párhuzamok is, amelyek „idegenkezűségre” utalnak, újabb húszévre.
Ne ízesítsük tovább a magyar kávénkat mokkával… nem a mi ízlésünk!

Ezek félrevezető dolgok, csak arra jók, hogy tartósítsák a nemzetben a vereség érzését, és az elhivatott és azért tenni is akaró emberek személyazonosságát leleplezzék! Ez viszont roppant káros, mert a rendőrség számára hatalmas előny, hogy nyilvántartásba veheti a demonstrálót, megfélemlíthetik és „hatástalaníthatják”
(ezért is bánnak vele durván a fogdában, hogy ne kívánkozzon vissza – még az utcára se lépjen ki).
Ugyanis így már figyelhetik a tevékenységét és idejében bebörtönözhetik, ha már valóban tényleg cselekedni is akarna!
Az eddigi tüntetések mérlege: egyre kevesebben mennek ki és egyre inkább „arcokhoz” kötődik a megmozdulás, amihez már előre borítékolható a „vezér egyéniségéből” adódó befejezés, vagyis egyértelmű kudarc. Tudjuk ki milyen karaktert képvisel, és a rendőrség is tisztában van vele, mi több, nyomást is gyakorolhat rá, a családján, munkahelyén vagy egzisztenciáján keresztül… – és meg is teszi.
Ennek együttes hatására „demokratizálódnak” politikussá, jópofa fenegyerekké, vagy ki tudja még mivé
( a tét nagyságára való tekintettel megkockáztatom: vagy szándékosan ilyennek kreálva… ez a sikertelenségünk titka. Ne felejtsük el: „megfelelő kezekben” kishazánk visszaalakulhat Nagy Magyarországgá!)

„A hírekben nem szereplő és titkosszolgálati eszközökkel sem nagyon fellelhető „Szellemharcosok” nélkül, fegyvertelenül vágóhídra hajtott és ott beazonosított hiszékeny emberekkel, ez a rendszer SOHA nem dönthető meg! Ez a belső ellenség miatt van így, mert bennünk él!”

Soha még nem győzött olyan hadsereg, amely lemondott volna a meglepetés, a kiszámíthatatlanság, a titokban tartott erő és képesség, valamint az erre alkalmas vezér meglétéről.
Különösen nem egy belső ellenséggel és besúgókkal körülvett és fegyvertelen, kiképzetlen (és megosztott) tömeggel súlyosbítva!

„A „Szellemharcosok” négy-ötfős „kísértet-brigádja” az igazi megoldás. A többi csak közös panaszkodást és az azt követő törvényszerű nyilvántartásba vételt, erő és emberpocsékolást jelent, megaláztatással kiegészítve.”

A média rájátszása és riadozása nem őszinte véleményt tükröz. A tv-ben és a híradásokban mindig annak hiszünk, amit annak láttatni akarnak! A saját eszünkre és belső érzéseinkre hallgassunk és ne hagyjuk magunkat befolyásolni! Ellenségeink ismernek minket, velünk együtt itt élnek és ismerik (bár meg nem értik) felfogásunkat!
A kezükben lévő médiával formálnak minket és mindent, amit bemutatnak, százszor is meggondolják, hogy azt leadják! Ismerek olyan embereket, akik sörrel a kezükben ülnek a tv előtt és mint egy sportmérkőzést szemlélik röhögve a tüntetéseket. Ne szórakoztassuk már többé őket… Húzzuk ki a konnektorokat, elég volt a színházból!
Mert áram nélkül az sem működik…

Bajtársi üdvözlettel: Gyula