MEMENTO MORI!

Az 1956 otóberi forradalomra emlékeztünk Wittner Máriával.

Wittner Mária, a Jobbik meghívására érkezett Pilisre, ahol a "Hóhér, vigyázz!" című film bemutatása után, beszélt az átélt eseményekről, és azok mai tanulságáról.

Eszünkbe juttatva a forradalom 50 évfordulóján, 2006-ban történt események hasonlósságait (jól emlékszünk még, amikor 2006 októberében ismét az utcán tombolt a kommunista hatalom terrorja).

Wittner Mária nem csak emlékeit elevenítette fel, hanem verseket is felolvasott. Szuggesztív előadásában rendkívü élmény volt. hallgatni e verseket.

Beszélt legfőbb hivatásáról, mely többször is visszakapott életének legfőbb célja. S ez nem más, mint mindent elmondani, és emlékeztetni. Mert nem engeheti feledésbe merülni azokat az áldozatokat, melyeket az egyszerű magyar hazafiak hoztak. 

Ő Soha nem hallgathat a történtekről, emberi sorsokról, s a rákövetkező megtorlásokról, kínzásokról, melyeket az akkori és mai kommunisták igyekeznek elhallgatni, elhazudni, vagy letagadni, elbagatelizálni, és utólag meghamísítani

Nincs bocsánat! A bűnösöknek bünhődniük kell!

És mi sem feledhetünk soha! Sosem bocsájthatunk meg! Emlékezzünk, és készüljünk a halálra - ha kell!

Audie Rácz Era

Wittner Mária (Budapest, 1937. június 9.) politikus, országgyűlési képviselő. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőse. Szabadságharcosként a Corvin közben és a Vajdahunyad utcában tevékenykedett. 1956 november 4-én a szovjet invázió során az Üllői úton aknarepeszektől megsebesült. Az ország a rendszerváltás után ismerhette meg a nevét. Az 1956-os megtorláskor halálra, később életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956-os szerepe és a megtorlás Az 1956-os forradalom eseményeiben az első naptól részt vett. A Magyar Rádió ostroma közben csatlakozott a harcoló felkelőkhöz. Október 24-én a Corvin közben megismerkedett Havrila Béláné Sticker Katalinnal és együtt segédkeztek a sebesültek ellátásában. A Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozva már a fegyveres összetűzésekben is részt vett. Elfoglalták a X. kerületi rendőrkapitányságot, hogy fegyvereket szerezzenek. A november 4-ei szovjet támadás során az Üllői úton repeszektől megsebesült és a Péterfy Sándor utcai kórházba került.

November 9-én sikertelenül próbálta meg elhagyni Magyarországot. Letartóztatták, de ekkor még elengedték. Sikerült Ausztriába szöknie, de pár hét után hazajött és segédmunkásként tartotta fenn magát. 1957. július 16-án letartóztatták és „fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás” miatt 1958. július 23-án, 21 éves korában első fokon halálra ítélték.

Kétszáz napot töltött börtönben halálraítéltként, a másodfokú bíróság azonban 1959. február 24-én életfogytiglanra változtatta az ítéletet. 1970. március 25-én szabadult nemzetközi nyomásra.

Többen megkérdőjelezték 56-os szerepét. Tény azonban, hogy a börtönből az utolsók között szabadult, ez pedig azt bizonyítja, komoly oka volt a Kádár-rendszernek, hogy őt fogva tartsa. A börtönben töltött időszakról szóló emlékeit többek között a Szabadság vihara című filmben mondta el.

A Kádár-korszaktól napjainkig

Varrónő, majd takarítónő lett, 1980-ban rokkantnyugdíjba küldték. A Kádár-rendszer bukása óta számos 1956-os szervezet munkájában vett részt, következetes és határozott antikommunizmusáról vált híressé.

A 2006-os országgyűlési választásokon a Fidesz országos listájáról országgyűlési mandátumot szerzett. Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának tagja.

Vita az 50. évfordulóról 

Wittner Mária főszereplője volt annak a vitának, amely arról robbant ki 2006-ban, együtt ünnepeljék-e az 1956-os forradalom 50. évfordulóját az MSZP vezette kormányzat képviselőivel. Az október 23-ai évfordulón több alkalommal fütyülték ki és bírálták az ünnepségek baloldali résztvevőit, mert sokan a forradalmat leverők örököseinek tartották őket. Az 50. évforduló előtt a legtöbb 1956-os szervezet és az egykori forradalmárok – az elsők közt Wittner – kifejezte, hogy nem kívánnak a kormánnyal együtt ünnepelni. Továbbá – Wittnerrel az élen – bírálták a felállítandó hivatalos 1956-os emlékművet, amely szerintük inkább az elnyomást, mint a szabadságvágyat fejezi ki.

 (Wikipédia)