A kacsa sikolya

forrás: Jövönk.info  2009.11.15. 00:54

Egyesek szerint, a rút kis szárnyasból felcseperedő gyönyörű hattyú, érezvén küszöbön álló végzetét, földöntúli énekbe kezd, majd kilehelve lelkét, végleg megtér Teremtőjéhez.

Az egykor oly hattyúi kecsességet és alabástrom szépséget megért nyugati civilizáció most végérvényesen elérkezett hattyúdalához, de fájdalom, az egykoron hófehér madárkirálynő, szárnyaló, büszke, égi teremtmény, most visszavedleni látszik egy rút, kicsinyke, szutykos, de legfőképpen béna kacsává, mely légies dallamok helyett kétségbeesett sikolyt ereszt ki gigájából, taszítóan görcsös vergődése közepette.

A kicsinyke kovász megkeleszti az egész kenyeret, a farizeusok és írástudók kovásza pedig belülről rothasztotta szét, dagasztotta hatalmasra az egész fehér civilizáció fejét, hasát és testét, mely hatalmas dörrenéssel reped most szét, a szélrózsa minden irányába hullajtva eddig dicsőségesnek hitt testrészeit. A rothadó élőhalott szerteröppenő cafataiból mindenki fog majd kapni jogosan kárörvendő pofájába, csakhogy az ószövetségi kovásztól megkímélt népek hamar letörlik arcukról a gyalázatot, és nekilátnak újjáépíteni világukat annak romjain, amit a nyugati népek, a Tóra mérgétől mételyezve hagytak maguk után. Mi meg majd tocsogunk a belekben.

A világ rendje visszaállni látszik, az európainak nevezett fehér korszak egy-két évezrednyi térhódítása után véget ért, a gyeplőt ismét ázsia végtelen néptengere veszi majd át, a mandarinok, mogulok, cárok, császárok, szamurájok, khánok, satrapák, maharadzsák, basák, szultánok és emírek kora jön el újfent, és a Kárpátoktól nyugatra fekvő területek visszazüllenek oda, ahol a történelem tengerében mindig is voltak, a saras, ostoba fertő, szétmorzsolódott, tehetetlen bugyraiba.

A debilre dagasztott nyugati véglény mára már semmi életszerű reakcióval nem bír, semmi gyakorlati hasznú cselekedethez nem ért, a fogyasztói mátrix jóléte génmélységekben lúgozta ki belőle az egészséges életösztönt és az ahhoz szükséges összes életfenntartó tudást, lebontotta természetes struktúráit, kisütötte belőle az isteni emlékezetet, kezébe távirányítót, csipszet, mobilt és hitelkártyát nyomott, majd bebábozta a luciferi megvilágosodás finom hálójának kötelékeivel. Lusták vagyunk, tohonyák, kövérek és buták. Szemetet, anyagi és szellemi mocskot zabáló gnómok. Elveszítettük a kapcsolatot környezetünkkel, a természettel, a földdel, barátainkkal, családunkkal, a valósággal és az Istennel. Egy rapancsos vastagbél maradt az übermenschből : felül be, alul ki.

Virtuális világban élünk. Gépek segítségével lélegzünk. Mit teszünk, ha majd valaki kikapcsolja ezt a szimulációt? Ha kihúzzák a dugókat? Ha váratlan áramszünet jön? Hirtelen megszakad a kép, és az előttünk még előbb oly csábosan vonagló egyszeri ribanc hirtelen taszító, röttyedt vén szatyorrá vedlik. Gépeinkből kifogy a már megfizethetetlen üzemanyag, hitelkártyáinkról eltűnik a virtuális fedezet, pénzünket senki sem váltja már be, új eszközöket pedig sehol sem kapunk. Egy kiégett sivatag kellős közepén ébredünk mételyült kómánkból, körbevéve állig fegyverzett, feldühödött szomszédokkal, kiket eddig mámoros részegségünkben, oly vidáman rugdaltuk fenékbe.

A globális gazdaság és tulajdonképpen az egész jelenlegi modern civilizáció hajtóereje a kőolaj és a pénz. Ez tartja felszínen a nyugati ember dominanciáját, és most mindkettőből komolyan kifogyni látszik. Elképzeltük már egyáltalán valaha, mi törne ránk, ha hirtelen elfogyna, vagy elérhetetlenné válna az üzemanyag és értéktelenné válna a pénz? Mit tenne egy nagyvárosban élő kis család? Mit tenne a kormány? Mit tennél Te?

A komolyan vehető kőolajtartalékok szinte száz százaléka olyan országok területén van, amelyek finoman szólva is alapvető ellenérzéseket, vagy egyenesen ellenségeskedést táplálnak a judeo-kapitalista világrendszerrel szemben. Nem nehéz elképzelni, mi fog történni akkor, ha majd egyszer lassan apadni kezdenek a források, és ezek a népek új szövetségeket hoznak létre egymás között, minket kihagyva a paktumból, csak maguknak spórolva ezt a technológiai fennmaradáshoz szükséges éltető folyadékot. Nem is beszélve arról hogy egyszerűen nem lesz mivel fizetnünk az egyre értékesebb fekete aranyért, hiszen pénznemeink hamarosan kevesebbet fognak majd érni, mint az a tinta, és papír, mely nominális értéküket elvileg tüntetni hívatott.

Mit teszel, ha majd üzemanyag hiányában leállnak a turbinák, melyek az áramot szolgáltatják az otthonaidba, iskoláidba, kórházaidba, gyáraidba, ha leáll a fűtés, és nem lesz energia, mely felhajtja az ivóvizet nyolcadik emeleti lakásodba? Honnan szerzel élelmiszert, ha a környéken már az összes multi hipermarketjét szétrabolták a bandák, új áru pedig nem érkezik, hiszen nincs gázolaj a teherszállítók tankjában? Mivel fogsz fizetni a vidéki rokon krumplijáért, ha a pénz, amelyik még esetleg a zsebedben maradt, nem ér egyetlen fabatkát sem? Hogyan lépsz kapcsolatba szeretteiddel, ha a távközlő hálózatok összeomlanak, a kocsidban nincs benzin, a tévé nem működik, a mobilok lefagytak, az internet összeomlott és a kormány azt sem tudni mit csinál éppen, ha létezik még egyáltalán? Hogyan védelmezed saját és családod életét a fosztogató, rablógyilkos bandáktól, amikor jómagad csak a távirányító gombjának nyomogatásában jeleskedsz? Hogyan fog a mezőgazdász vetni és aratni, ha nem lesz gázolaj a munkaeszközeibe, hogyan fog a termőföld akkora hozamot hozni, mely elegendő lenne ennyi léha, éhes száj betömésére, ha nem lesz műtrágya, mely növelné hozamát? Honnan lesz munkahely, ha nem lesz gyár, mely termeljen, hiszen kinek termeljen, ha nincs ember aki venni tudjon, hiszen hogyan is vegyen, ha nincs pénze, mely érne valamit?

Elképzelhetetlen jövőkép? Felesleges riogatás, vénasszonyos kárálás? Meddig nyomtathat még a zsidó fedezetlen papírpénzt? Ez lenne hát a nyugati globalizmus gazdasági csodája, a papírmessiás? Egy szakadt nyomdagép? Meddig lesz hajlandó mondjuk Irán, Szaúd-Arábia, vagy Venezuela valódi kőolajat adni értéktelen papírdarabkákért? Meddig szállít majd Oroszország gázt, ha színes cafatkákkal, tükröcskékkel és ócska gyöngyökkel akarjuk kifizetni? Hiszen nekik is egyszer csak fogyni kezd, nekik is egyre értékesebb és nehezebben hozzáférhető lesz az anyag. Mit kezdünk majd valódi pénz nélkül, kiket, hogyan és mivel tudunk majd lefizetni, hogy szóljon értünk egy-két jó szót az új hatalmaknál? Egyáltalán, milyen erkölcsi alapunk lesz, milyen múltbéli bizonyítványunk ahhoz, hogy szólani merjünk? Hogyan védjük meg hazáinkat, földjeinket, otthonainkat, családjainkat és saját magunkat, ha harci eszközeinkből hiányzik az üzemanyag, a lövedék és maga a katona, mely egyáltalán használni tudná őket?

Sem a kormány, sem a politikai elit, sem Orbán Viktor, sem Vona Gábor, sem a Fidesz, sem a Jobbik, sem a végrehajtó szervek, sem a rendőrség, sem a nemlétező katonaság, sem maga a hamvaiból újjáélesztett Mátyás király nem lesz majd képes kezelni ezt az egyre csak eluralkodó fejetlenséget és kilátástalanságot. Az Unió széthullik, a NATO tehetetlen lesz, az Egyesült Államok pedig atomjaira szakad, mi meg itt maradunk, egyedül, szakadt magányunkban, Isten és barátok nélkül, a judeo-liberális bélyeg átkával és sok milliónyi élősködő bevándorlóval a nyakunkban, szertehullott szövetségi viszonyunkkal, eszközök és valódi, fedezett pénz, meg persze életképes jövőkép nélkül.

Ki lesz majd olyan bolond, hogy egyáltalán szóba álljon velünk?

A Medencében maradottaknak tehát megrendítő korszakváltásra kell felkészülniük. Népünk eredendően ázsiai jellegét tekintve, talán nem kellene ezen korszakváltás veszteseinek lennünk, és mivel Európa eddig is eléggé kitaszított magából, most egy kicsit talán hálásnak is kéne lennünk ezért a kegyért isteni gondviselésünknek. A magyar nemzet térségi dominanciára van ítélve, nem szabad hát elszalajtanunk ezt a sokáig vissza nem térő alkalmat, az Istentől kapott, jogos örökösi szerepünk visszaállítására. Egy világ ugyan elpusztul, de egy másik születőben van, a régi füstölgő romjain. Nem kár érte, ne sirassuk. Megérett a bukásra. Az agonizáló, szutykos, béna kacsa sikolya most ugyan még rémiszt, de nekünk már arra az időre kell tekinteni, ami utána jön. És készülni. MOST!

Kitartás!

Mohotka Áron - Jövőnk.info