Szaniszló Ferenc: "A határok adott esetben ma is megváltoztathatóak”

2009-11-13 16:29 barikád.hu

Szaniszló FerencSzaniszló Ferenc televíziós jegyzetei elképesztő népszerűségnek örvendenek a képernyőn és a világhálón. A hazánkban és a világban történtekről elmondott gondolatai a hallgatás és a hazugság szinte megszámlálhatatlan mennyiségű falai közül sokat áttörtek mai magyar médiavilágunkban. A több évtizede külpolitikai újságíró Szaniszló Ferenc a világ számos pontján megfordult, több tucat háborúról igyekezett az objektivitásnak megfelelően tudósítani a magyar- és a világsajtót. Jelenleg az Echo Tv Világ-Panoráma című műsorának felelős szerkesztője.

barikád.: A műsora elején a világ aktuális történéseiről közreadott televíziós jegyzetei igen népszerűek. Ennyire hiányzik a tiszta beszéd a nemzeti oldalon?

Szaniszló Ferenc: Nem gondolom, hogy az igaz szó, vagy a vélt igazság kimondása politikai állásponttól függene. Tapasztalataim szerint műsoromat nem csak a nemzeti oldalon állók nézik és értékelik. Az elmúlt húsz évben hazugságok halmazai vettek körül minket, legyen szó az itthoni "Öszödi beszédről" vagy a világpolitikában 2001. szeptember 11-ről.

b.: A televíziós jegyzet jó meghatározás a műsora elején elhangzó vélemény-monológra?

Sz. F.: Lehet rá mondani. A televíziós, vagy rádiós jegyzet nem könnyű, ám népszerű műfaj. Én pedig szeretek írni. Tévésként is elsősorban újságírónak tartom magam, és azt vallom, hogy egy ilyen tematikájú tévéműsor akkor igazán jó, ha azt egy újságíró készítheti.

b.: Hazánkban nem meglepő: balliberális oldalról számos támadás érte Önt például a cigánybűnözéssel kapcsolatos jegyzete miatt.

Sz. F.: Nem nagyon érdekelnek a támadások, noha alulértékelni sem szabad azokat. Egy jól behatárolható kör támadott és támad rendszeresen: többek közt az ATV, a 168 óra, vagy épp az Élet és Irodalom. De azért sem lepődök meg ezen különösképpen, mert ugyanez a kör és ugyanezek a médiumok Sólyom Lászlónak vagy Tölgyessy Péternek is nekimentek.

b.: Műsora hiánypótlónak is nevezhető, hiszen a - döntően világpolitikai - történéseik valódi gyökereit bemutató adásokkal nemigen találkozhatunk a mai médiavilágban.

Sz. F.: A külpolitikai háttérműsor egy külön műfaj, a Világ-Panoráma saját ötletem volt. Volt kitől ihletet és tapasztalatot nyernem, hiszen pályafutásom során együtt dolgoztam a műfaj nagymestereivel, Chrudinák Alajossal és Sugár Andrással. Világlátásomat többek közt megalapozta, hogy belülről láttam például a Szovjetuniót a csúcson levő nagyhatalomként, majd széthullott állapotában. Több, mint egy tucat háborúból tudósítottam a frontvonal mindkét oldaláról, a balkáni háborúkat végigkísértem. Többezer kötetes könyvtáram tartalmát igyekszem mind el is olvasni, és műsoraimban igyekszem a bel- és külpolitika összefüggéseiben megtalálni az irodalmi, kulturális, néprajzi hátteret is.

b.: A fanyalgók a műsorban elhangzó gondolatokat összeesküvés-elméleteknek nevezik.

Sz. F.: Amit teszek azt őszintén, hittel teszem. Lehet beszélni összeesküvés-elméletekről, vagy hasonlókról, mégis hangsúlyoznom kell: a közszolgálati médiumoktól sem azért kellett eljönnöm, mert nem volt igény a hasonló szellemiségű műsorokra... Mindenki a saját igazságát hangoztatja, normális esetben valódi tudásának, tapasztalatának, műveltségének és a világban való jártasságának megfelelően. azonban valódi igazság csak egy van, és azt mindig a történések és a történelem igazolja.

b.: 1991-ben is temérdek támadás érte és a csapból is az ismert liberális relativizálás folyt, amikor a horvát harcmezőkről tudósított, a történelem mégis Önt igazolta...

Sz. F.: Ott voltam és láttam mindent a frontvonal mindkét oldalán, és a tényeknek megfelelően tudósítottam. Láttam, hogy az elképesztő fegyverarzenállal rendelkező Jugoszláv Néphadsrereg saját fegyvertelen népére, a horvátokra támadt, láttam, ahogy tíz szerb tankkal szemben csak vadászpuskás horvátok állnak, akik a hazájukat védték. Nem kényelmes parlamenti vagy szerkesztőségi székekből osztottam az észt, hanem helyszínen, a katonákkal voltam az első vonalban, mindkét oldalon. Az itthoni balliberális média mégis folyamatosan uszított a horvátok, majd később, a boszniai háborúban a muzulmánok ellen, szinte feltétel nélkül a szerbek oldalára állva. Nem merészség vagy túlzás kijelenteni, hogy az azóta történtek engem igazoltak.

b.: Mi a véleménye a mai magyarországi sajtóállapotokról? Beszélhetünk-e sajtószabadságról?

Sz. F.: A sajtószakma ma nem politikai, világnézeti, vagy épp vallási alapon oszlik meg. Kisszerű emberek kapnak iszonyatos pénzt és hatalmat a kezükbe a "mi kutyánk kölyke" alapon. Ha pedig valaki művelt, tehetséges és rátermett, de nem a "mi kutyánk kölyke", tudomást sem hajlandóak venni róla. A sajtószabadságot és a sajtóállapotokat illetően pedig az egyik leginkább szembeötlő probléma, hogy ezek a jól fizetett kisstílű káderek közpénzből is gyaláznak minket, magyarokat.

b.: Külpolitikai újságíróként Ön szerint mik ma a magyar külpolitikai legfontosabb feladatai, mik az alapvető magyar érdekek?

Sz. F.: Sajnálatos tény, de a XXI. századba érve a legfontosabb kérdések egyike megmaradásunk lett. A magyarság ma fizikai létében van fenyegetve. A másik fontos és az alapokat érintő kérdéskör: mihez kezdjünk Trianonnal. Elfogadjuk-e, avagy sem. Ha nem, akkor annak érdekében tenni kell. Nem vagyok fegyverpárti, de a határok adott esetben ma is megváltoztathatóak. És nem is kell messzire mennünk példáért: a koszovói albánok teljes függetlenséget kaphattak, a NATO jóváhagyásával. Mi is a NATO tagjai vagyunk. Mondhatni, "kibombáztuk" a függetlenséget az albánoknak és a határon túli magyarok esetében még csak autonómiáról sem beszélhetünk?

b.: Helyes-e az a szervilis atlantista politika, amelyet az egymást követő kormányok következetesen folytatnak?

Sz. F.: A mostani világrend elavult és letűnőfélben van, ez egyértelmű. A letűnőben lévő rendszer egésze a második világháború végére alakult ki. Mára tarthatatlanná vált, hogy az amerikai dollár a világgazdaság mércéje, hogy a kőolaj ára dollárban van nyilvántartva. Az Egyesült Államok ma is a világ legerősebb állama, de ez igen relatív. A világpolitika jelentős tényezőjévé vált India, Kína, Oroszország, Perzsia (Irán) és egyes Latin-Amerikai országok. Ezek az államok az amerikai gazdasági teljesítményt egy idő után együttesen meghaladhatják.

b.: A magyar érdekek szempontjából akkor rossz oldalra vagyunk beágyazódva.

Sz. F.: Abszolút, és sok esetben hajlamosak vagyunk elfeledni ázsiai származásunkat is. A magyar külpolitikának nem négy években, hanem minimum negyven éves ciklusokban kéne gondolkodnia. Rossz oldalon és rossz szövetségekben vagyunk, hagyományos szövetségeseink és barátaink - mint Lengyelország és Németország - közönyösek irántunk. Észre kell venni, hogy van Európa és Ázsia határán két nagy nép, amelyek régen ellenségeink voltak, ám a jövőben fontos szövetségesek lehetnek: az oroszok és a törökök. Oroszország energetikai és stratégiai szempontból is nagyhatalom és ne feledjük: Európában az orosz az egyetlen nép, amely át tudta érezni a feldarabolódottságot, megérthetik a mi problémáinkat, ráadásul szkíta népnek tartják magukat. A törökök pedig a türkség révén éreznek rokonságot irántunk és nagyra becsülik a magyarokat, ami egyelőre itthoni tapasztalataim szerint sajnos nem kölcsönös. A rokonság és lehetséges szövetségesség kapcsán említhetném még Koreát, Japánt, vagy akár Perzsiát, hiszen Perzsia volt a nyugati népek kohója, de a magyar politikum egyelőre nemhogy ezeken a fontos jövőbeni kérdéseken nem gondolkodik el, de még az azonnali cselekvésre sem képes. Mint például Románia EU-csatlakozásakor, amikor feltételül szabhattuk volna az erdélyi, székelyföldi autonómiát. Mások, pl. a szlovének feltételeket szabtak.

b.: A változáshoz belpolitikai átrendeződés is szükséges. Milyen kimenetelű országgyűlési választásra számít, akármikor is kerüljön arra sor?

Sz. F.: A Fidesz-KDNP szövetség győzelme garantált, de nem hinném, hogy meglenne nekik a kétharmados többség. Sőt, ügyelniük kell, nehogy még az abszolút többséget se szerezzék meg. Ezért kellett volna jobban erőltetni az előrehozott választásokat. Az MSZP esetében nem mennék bele jóslatokba, de az biztos hogy bármire képesek, bármilyen eszközt be fognak vetni félelmükben és talpon maradásuk érdekében. A szélsőliberális politikusok legfeljebb egy MDF-SZDSZ választási szövetség árán juthatnak a parlamentbe. Bejuthatnak, ha megcéloznak olyan szavazórétegeket, mint az etnikai, nemzeti kisebbségek. De ha bejutnak is, az MSZP-t gyöngítenék, mert nem a jobboldalról, hanem balról vonnak el szavazókat A Jobbik pedig szerintem alul van becsülve, akár egy kiugró, 20-25 %-os eredményt is elérhetnek.

b.: Az Európában zajló politikai átrendeződés segítheti az olyan pártot, amilyen a Jobbik?

Sz. F.: A német választási eredmények példája azt mutatja, hogy az embereknek elegül van a politikai paletta hagyományos jobb-bal felosztásából és szívesen szavaztak az úgynevezett protest-pártokra, mint amilyen a Jobbik is. Ugyanakkor ahogy látom - egyes vélekedésekkel ellentétben -, a Jobbik elsősorban a nemzeti szavazórétegből merít és a Fidesztől "vesz el" szavazatokat. Nagyon kell vigyázniuk az "imázsvesztés" veszélyére már az országgyűlési választásokkor, a visszaléptetésekkor, később a parlamentben is, amikor kénytelenek lesznek együtt szavazni egyik vagy másik párttal. Mert hogy néz majd ki, ha a Jobbik az MSZP-vel vagy az MDF-SZDSZ-szel szavaz együtt a Fidesz-KDNP ellen? Ahogy Napóleon külügyminisztere, Charles Talleyrand mondotta: "Szerelemben és politikában nincs soha és nincs örökké". A Jobbik hatalmas stratégiai előnye, hogy soha nem volt hatalmon. Magyarországon pedig jelenleg olyan a társadalmi, politikai és szociális helyzet, hogy fogytán az emberek türelme.

Horváth Ádám