| POSTÁNKBÓL : Népi gyógymódok I.. Árpádkori betegségek |
Népi gyógymódok I.. Árpádkori betegségek
olvasónk küldte 2009.12.04. 11:56
Amikor még nem voltak Patikák szerte az egész országban! Magyarországon nem is oly régen, a lakosság 80% falun élt és dolgozott,megteremtve Európa éléskamráját. Városon az emberek hozzájuthattak a patikák készítményéhez, ám vidéken nehézségekbe ütközött a gyógykészítmények beszerzése. Falun ezért ısidık óta a természethez folyamodtak segítségül. " Emlékszem, Nagyapám 86 évesen büszkén mondta, "az én számban még nem volt patikárium". Orvosi kezelést is egyszer kapott életében, amikor az Isonzónál átlıtték a lábát. Falun élt, paraszt ember volt, amit termelt Városra hozta eladni, enni akkor is a szütyıjébıl evett. Lisztet a malomban ıröltetett, cukrot saját répájából készített, idegen húst soha nem evett, szilvát, gyümölcsöt maga aszalta, esténként megivott egy pohár saját bort, reggel egy kis pohár saját pálinkát ivott! Ha megcsípte egy rovar, akkor a tóparton keresett valami "gazot", kezei közt elmorzsolta és bekente a csípés helyét. "
Árpád kori betegségek és hagyományos magyar népi gyógymódok
Az alábbi összefoglalót olvasónk küldte:
A magyar Népi gyógyászatról
Amikor még nem voltak Patikák szerte az egész országban!
Magyarországon nem is oly régen, a lakosság 80% falun élt és dolgozott,megteremtve Európa éléskamráját. Városon az emberek hozzájuthattak a patikák készítményéhez, ám vidéken nehézségekbe ütközött a gyógykészítmények beszerzése. Falun ezért ısidık óta a természethez folyamodtak segítségül.
" Emlékszem, Nagyapám 86 évesen büszkén mondta, "az én számban még nem volt patikárium".
Orvosi kezelést is egyszer kapott életében, amikor az Isonzónál átlıtték a lábát. Falun élt, paraszt ember volt, amit termelt Városra hozta eladni, enni akkor is a szütyıjébıl evett. Lisztet a malomban ıröltetett, cukrot saját répájából készített, idegen húst soha nem evett, szilvát, gyümölcsöt maga aszalta, esténként megivott egy pohár saját bort, reggel egy kis pohár saját pálinkát ivott! Ha megcsípte egy rovar, akkor a tóparton keresett valami "gazot", kezei közt elmorzsolta és bekente a csípés helyét. "
Főben, fában van az orvosság – mondogatták régen a javasasszonyok. Napjainkra ez a felfogás annyiban módosult, hogy a füvek, a fák és a virágpor már nemcsak orvosság, hanem az allergiás tüneteket kiváltó egyik legfontosabb tényezı is a tudomány állítása szerint. Ne ragadjunk le a felszínen, hanem vizsgáljuk meg, mi lehet az allergia igazi oka. Az allergiáé, amelynek elıfordulása járványszerő méreteket öltött, és például Angliában (de valószínőleg minden más „civilizált” országban is) az elmúlt 40 év alatt megtízszerezıdött az iskoláskorú gyerekek között.
A betegségek okait és lényegét is, szervezetünk anyagi elváltozásaiban látja. Az anyagi tényezıket tartja kórokoknak, amelyek lehetnek baktériumok, a piszok, a táplálkozás, vagy akár az idıjárás. A népi gyógyászat napjainkban a néprajzi kutatások tárgykörébe tartozik. A tudományos orvoslás a két világháború között részben, majd az azt követı évtizedekben teljesen háttérbe szorította a népi orvoslást, így annak hagyományanyagát a kutatók jegyezték le és mentették át. Korunkban, ha
csak részben is, a természetgyógyászat újra alkalmazza a hagyományos gyógymódokat és gyógyszereket.
A népi gyógyászat felelevenítése hasznos lehet azért is, mert az utóbbi idıben változik az orvosok és a betegek szemlélete: a túlzottan elgépiesedett, egyoldalúan csak a testre összpontosító, technokrata orvostudománnyal szemben egy természetesebb, emberközpontú, lélektani megalapozottságú
orvoslás van kialakulóban.
Milyen életmódot éltek a népi gyógyászat alkalmazói?
A falusi emberek a természettel együtt éltek, ismerték és tisztelték a természet alaptörvényeit. Tavasztól a tél beálltáig nagyon sokat dolgoztak (ebből adódtak olyan betegségek, mint a megerıltetés és az elhasználódás miatti idıskori fájdalmak). Hittek a teremtı Istenben, a természet gyógyító erejében.
Hittek az ima, a kimondott szó és rítusaik erejében. Ezért tartották eredményes gyógymódnak a ráolvasást és az eközben végzett rítusokat például rontás, szemmel verés esetén. „A leleményesség, a természetszeretet és a természetes gyógymódok ismeret hozzásegítette, és a hagyományos tudás arra ösztönözte a parasztembert, hogy környezetében mindenütt a legkönnyebben megszerezhetı, legalkalmasabb orvosságot keresse és találja meg.” A falusi ember számára így vált „patikává”
az ıt körülvevı világ.
„patika” a széles világon minden:
– az emberi test (anyatej, köröm, haj, nyál, vizelet),
– a ház (kemence tetejérıl vett égetett por, tőzhely hamuja, ablakizzadság, pókháló, mészpor, tetımoha)
– a kamra (paprika, só, liszt, zsír, olaj, tej, tejfel, tészta, kenyér,…)
– a ház udvara (por, sár, kútvíz, eperfalevél)
– a virágoskert (fehér liliom, rozmaring, borsmenta, kerti zsálya, kerti kakukkfő,…)
– az istálló (ló- és tehénganéj, csikólép, szamár-, ló- és kecsketej,)
– kutyaól (kutyaszır, kutyazsír,)
– a méhes(méz, lép, viasz, méhszúrás)
– a veteményeskert (vereshagyma, fokhagyma, torma, cékla, retek, sárgarépa,
paradicsom, …)
– az út széle és az árok (útilapu, porcsin, hársfavirág )
– a gyümölcsös és szılıskert, mezı, mezsgye, kaszáló és a vízpart, az erdő.
És, hogy milyen a jó gyógyító?
A gyógyító ember személyiségérıl....
Illyés Gyula azt írja a népi gyógyítókról, hogy azok önzetlen bölcsek, igazlátók voltak, akikben bíztak az emberek.
A testet és a lelket egyaránt gyógyították. A nép véleménye szerint is bölcs, jólelkő, okos, nagy tudományú emberek, akik hatékonyan, sikeresen gyógyítanak.
A „táltos”-nak tekintett gyógyító embereket természetfeletti hatalom és erő birtokosának tartották.
A jó gyógyító részvétet, szeretetet érez betege iránt, és egyenrangú félként bánik vele. Egy nyelvet beszél a beteggel, nem használ idegen szavakat. Nem ismer reménytelen esetet.
A gyógyító alázatosan tudomásul veszi a természet rendjét, áhítatos magatartást tanúsít vele szemben.
„Ha az Isten úgy akarja, csapást mér rá, nem tudom meggyógyítani” – vallja egy békéscsabai gyógyító.
Az embert a természet részeként meghatározó, átfogó szemléletet mutatja az is, hogy a gyógyító szerint meghatározott ideje van a betegségeknek (egyes betegségek nedves vagy száraz idıben uralkodnak), de éppúgy ideje van a gyógyításnak is: hajnalban, napfeljöttekor, éjfélkor, Szent György napján.
„Az orvosság elkészítése napokat vett igénybe, a gyógyítás az éjszakájukat vette igénybe. Éjszaka nem zavarta senki a gyógyító munkáját. Aztán elhamarkodva, kapkodva nem lehetett gyógyítani, csöndes tiszta vérrel dolgoztak mindenkor.”
A gyógyító ember tudománya
A gyógyító a testre mint természetgyógyász, fizikoterapeuta hat, a természetbıl vett eszközöket, természetes gyógymódokat alkalmaz (gyógynövények, állati anyagok, kenés, mozgás, stb.). A gyógyító szerint minden természetes állapotában jó, a gyógymód és a gyógyszer egyaránt.
A lelket a pszichoterapeuta tudásával gyógyítja: ráolvasásokat, különböző szertartásokat, valamint az ijesztésen, a biztatáson és egyéb módszereken alapuló pszichoterápiát alkalmaz, csaknem mindig a fizikoterápiával együtt.
A népi gyógyító a beteg szellemi részét sámánként gondozza. Úgy hatékony a gyógyítás, ha a beteg hisz az orvosló személyében. Maga a gyógyszer, a gyógyító szava, aktusa szakralizálódik, nemcsak tartalma miatt, hanem mert a gyógyító más tudatállapotba képes hozni magát és betegét, túlemelkedve a
gyógyítás tér- és idıbeliségén. „Mikor mennyei orvosra van szükség, akkor földi orvos nem gyógyítja meg” – mondta egy békési gyógyító asszony, ezért gyógyított imával is.
Milyen a gyógyító szemléletmódja?
Ahogy az elıbbiekbıl is kiderült, a népi gyógyítót pszichoszomatikus szemléletmód jellemzi. A beteget egységében és egyénként kezeli. Testi és lelki bajokat egyaránt gyógyít, egyszerre alkalmaz pszichikus és szomatikus terápiát. Számos betegséget lelki okokra vezet vissza. A gyógyító ember tudományában az ember összetett lény, és az orvosló hatni kíván mind a testi, mind a lelki részre. A megelızést éppoly fontosnak tartja, mint a gyógyítást. Mészáros Ferenc csanádalberti gyógyító így határozza meg a hosszú, egészséges életet adó derős lelkiállapotot, bölcs magatartást:
„Ha csendes és nyugodt életet kívánunk élni az emberek között, úgy állandóan szem elıtt kell tartanunk a következıket: Az elvett (elfogadott) jótéteményekrıl állandóan meg kell emlékeznünk, ugyanakkor a rajtunk esett sérelmekrıl és bosszúságokról el kell feledkeznünk. Bármekkora szerencsétlenség ér is, azt nézzük kicsinek. Kis dolgok megszerzéséért sokat sohase adjunk. Ami a miénk, ha kevés is, becsüljük azt nagyra, ami pedig a másé, ha sok is, nézzük azt semminek vagy kicsinek.”
A népi gyógyász az egészséges életvitelre, amely ugyancsak a megelőzést szolgálja, három alapszabályt ajánl:
1. Mértékletesség az egész életvitelben (táplálkozás, fizikai terhelés, megfelelő védelem a hideg ellen). Idevonatkozó népi tanács: „Mindenki arra vigyázzon, hogy ne emeljen nagyot, és ne fázzon meg. Onnan ered oszt sok minden.”
„Mindig jó gazdája legyél a testnek. Kosztolásból, italból, munkából mértékletesen.”
2. Természetes életmód: együttélés a természettel, a természet ciklusainak követése (példa erre a juhász élete).
3. Belsó élet: hit; derős, reménykedı, bizakodó lelkiállapot. A bosszúság, az idegesség, a harag rontja az egészséget. A derős, bölcs magatartás a csendes és nyugodt élet alapköve.
A betegségeket kiváltó legjellemzıbb okok és a gyógymódok
Külső betegségokok:
– a megerıltetés – alapgyógyítása a kenés
– a fázás, kihőlés – alapgyógyítása meleg fürdık és teák (fitoterápia)
– csömör – gyógyítása kenéssel
Belsú, lelki tényezők
–ijedés, bánat – alapgyógyítása ráolvasás, ima
– megkívánás, megcsodálás
– rontás
– megátkozás – a rontás máig fennmaradt formája.
A fizikai test gyógymódjai
– Helyes táplálkozás: sok zöldség, gyümölcs, édesgyökér és méz használata cukor helyett, olaj használata zsír helyett.
– Gyógynövények külsı alkalmazása: borogatás, pakolás, fürdı, kenőcsként.
– Gyógynövények belsı alkalmazása: teaként fogyasztva, öblögetés.
– Kenés, masszírozás: ezt főleg kenőasszonyok, „mozdulatművészek” végezték. A fájdalmat, betegséget, megtestesítı csomókat kitapogatták, és igyekeznek ezeket „elkenni”, eloszlatni.
– Csontrakás, helyretevés; kiropraktika – csonttörés, megerıltetés okozta betegségek esetén alkalmazott gyógymód.
– Köpölyözés, érvágás: borbélyok is alkalmazták, a cél a rossz vér eltávolítása volt.
– Nadályozás: piócák felrakása a beteg testrészre a rossz vér eltávolítására. Helyenként hatékonyabbnak találták a köpölyözésnél.
Lelki gyógymódok:
– Mágikus gyógymódok, sámánizmus: révült állapotot hoz létre, kapcsolatot létesít a transzcendens világgal.
– Pszichoterápia, pszichoszomatikus gyógymódok.
– Imádkozás, ráolvasás: a kimondott szó hatalma és a benne való hit (állatoknál is alkalmazták).
– A népi pszichoterápiában használt ijedés fogalmával elıször konkretizálják a megfoghatatlan, tárgytalan szorongást: „valaki ül rajtam”, „a boszorkány nyom”. A következı lépésben megállapítják a rontó személyét, végül azt a beteg ráolvasásszerő kijelentésekkel előzi magától.
– Egy másik módszer a beteg biztonságérzetének növelése, védettségtudatának kialakítása.
– Füstölés, gızölés (annak a hajával füstöltek, aki szemmel verte a gyermeket).
A lelki gyógymódok közé tartozik a rendszeres megújulás, megtisztulás is. Az esztendı ciklusában visszavisszatérő alkalmak kínálkoztak erre a népszokásokban, a hagyományokban, a népi vallásossággal összekapcsolódva.
„A régiek, karácsony napján megénekelték a rokonokat: családostól házról házra jártak, és énekkel köszöntek be a kapu elıtt az érkezık, énekkel tártak ajtót a befogadók. A haragosokat is meglátogatták sorra, bocsánatot kért a sértı, és megbocsátott a sértett. Amire ember gyönge, gyarló, azt ilyenkor teszi
Jézus bennük – s hálával mindenki csak neki tartozott…”
A test betegségei és gyógymódjai
A fej betegségei
– Fejfájás: rossz gyomortól, rossz fogtól, napszúrás után, vérszegénységtől. Kezelése: piócával, köpölyözéssel. Kenés (masszírozás) Dianával, dörzsölés ecettel. „Fejeteteje, akinek nyilallik, megreszelt fekete nadályt kötni a fejetetejére.” Gızölés, párolás. „Sós víz gızével; szíkfővel gızölni; mirhafő
gızölés; zellergyökérrel gızölni.”
– Vérszegénység. Kezelése: „Akinek kevés a vére, akirıl az orvos megállapította, hogy vérszegény, nem kell orvoshoz járnia injekcióra. Félzsengésre sütött májat egyen” olyat, hogy „a közepe nyers legyen”. A máj, a „vérit táplálja.” – „Feje fájt a vérszegénységtől.” „Ezt kommendálta neki: a nyers májat törje össze péppé, süssön hozzá tojást, süssön zsírban vereshagymát, tegye hozzá a májat, de csak épp hogy összekapja a zsír. Sok tejet igyon, és a fokhagymától se irtózzon.” – „Vérszaporító a bodzabogyólekvár.”
– Főszédelgés. Magas vérnyomás. Kezelése: köpölyözés, nadályozás, gyógynövények. „A magas vérnyomást a szem mutatja meg. Az ér (a szemfehérjén alul) olyan gyufavastagságra »kidüjjed«. Normálisan hajszál vastag.”
„Jobban idősökön van, hogy az a rossz vér bántja. A rossz vért a nadály kiszíjja.”
„Az uccán elvágódott egy magasvérnyomásos. Borbélyért szaladtak. Az megtapogatta a hátát, ahol nyomás után nem ugrott ki a bır, az kívánta a köpőt.”
„Gyógynövényei a fokhagyma, fodormenta és tályoggyökértea. A tályoggyökérbıl ujjpercnyi hosszúságú.” „Diófalevél tea, szikfőtea, csalánlevél tea, vértisztítók.”
2. rész >>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
