Az oroszlán.

- tanmese -

A lemenő nap gyönyörű aranyfénybe vonta a pusztát. Szinte nem is földi hangulata volt, sokkal inkább egy marsbeli tájhoz hasonlított. Az oroszlán lapult egy fűcsomó mögött, izmai pattanásig feszültek. Hatalmas hím oroszlán volt, fajtájának igaz díszpéldánya. A gazella amit figyelt, nem is sejtette, hogy ez lesz az utolsó nap amit megélt,így teljes nyugalommal legelt. A hosszú les vadászatnak az eredménye már nagyon közel volt, szemét résnyire szűkítve ugrásra készült. Izmai nagyon remegtek, így melegedtek be a végső támadáshoz.

Ebben a pillanatban egy vékony hang kiabált az oroszlán fülébe.
- Állj! - Szóltak az oroszlán tetűi. A füle mellett tanyáztak, így mindent láttak.
- Mi van? - kérdezte suttogva az oroszlán.
- Ez így nem lesz jó! Úgy határoztunk, hogy ha továbbra is velünk akarsz vadászni, akkor előbb tervet kell készítenünk.
- Tervet? -
- Igen! Eddig közösen vadásztunk, de soha nem kérdeztél meg minket, hogy mi a véleményünk. Hidd el oroszlán, jobban jársz, hogy ha a vadászatok előtt egyeztettünk. -
Az oroszlán bambán meredt maga elé, majd halkan, beleegyezően megszólalt.
- Rendben. -

Éhesen és ezért kicsit mogorván feküdt le kedvenc fája alá. Nagyon nehezen jött álom a szemére, azon gondolkodott, hogy fogja meggyőzni a tetveket másnap.
Egyszer csak nagyon halk hang suttogott a fülébe.
- Megdöglesz! - Szóltak halkan a bolhák
Szegény oroszlán meredten bámult maga elé. Mostanában nagyon elszemtelenedtek a bolhák, eddig nem foglalkozott velük, de most megrémült.

- Kinyírunk! Téged is, meg az egész családodat! - Súgták a bolhák.

Az oroszlán szinte semmit nem aludt, egész éjjel azon gondolkodott, hogy vajon mivel érdemelte ki ezt a sorsot. Másnap fáradtan, lógó orral indult vadászni.
- Mit csinálsz? - kérdezték a tetűk.
- Indulok vadászni! - Válaszolta az oroszlán.
- Nem azt beszéltük tegnap, hogy egyeztetünk a vadászatokról? - Vonták felelősségre kicsit ingerülten a tetvek.

Az oroszlán leült. Fáradt volt, nagyon fáradt. Az alvás nélküli éjszakának meg volt az eredménye. Beletörődötten kérdezte a tetvektől.
- Mit csináljak? -
- Arra a döntésre jutottunk, hogy heti egy nyúl bőven elég neked. -
Az oroszlán egykedvűen bolintott, majd minden erőlködés nélkül elejtett egy nyulat. Megette. Érezte semmire nem volt elég, a nagy mennyiségű húshoz szokott a gyomra, most szinte üresen korgott. Visszament kedvenc fájához, és lefeküdt.

Már majdnem elaludt, amikor egy bolha a fülébe suttogott.
- Megdöglesz büdös oroszlán! -
- Miért bántasz? - Kérdezte szomorúan az oroszlán. De válasz helyett újabb támadás jött.
- Kinyírunk, családoddal együtt! -
Félálomba hallgatta az egész éjszakás fenyegetést. Amikor néha sikerült elaludnia, egy bolha mindig belecsípett, hogy felébredjen. Reggel karikás szemekkel vánszorgott a mező felé. A távolban meglátott egy gyönyörű egészséges nőstény oroszlánt, de nem volt ereje utol érni. Leült és üresen meredt maga elé. Miért bánt el így vele a sors, gondolkodott.

Teltek-múltak a hetek és az oroszlán egyre vékonyabb volt. Nappal a tetvek irányítgatták, éjszaka a bolhák fenyegették. A bordái kilátszottak, oldalán lógott a bőr. Ereje szinte semmi nem volt, már a nyulakat is csak nagy nehézség árán tudta csak elejteni.
Félholtan feküdt egy bokor mellett, amikor egy gyönyörű hím oroszlán hajolt fölé.
- Menj fel a nagy sziklához és fürödj meg a kék tóban! - Adta ki az utasítás neki.
Összeszedte minden erejét és felment a sziklához. Elnyúlt a langyos vízbe, és megtörtént, az ami már oly rég óta nem. Elaludt. Álmában erős oroszlán volt, és éppen egy hatalmas zebrára vadászott. Korgó gyomorral ébredt. Körbenézet, és ebben a pillanatban meglátott egy bolha tettemet a víz felszínen lebegni.
- Mit tettem! - Kiáltotta el magát, és azonnal kiugrott a vízből. Lassan körbe nézett és észrevette, hogy rengeteg bolha és tetű teste lebeg immár holtan.

Futott, csak futott ahogy lába bírta. Futtában a tájat fürkészte, hogy megtalálja azt az oroszlánt aki felküldte a tóhoz. Nem is kellett sokat keresgélnie. Egy fa alatt jó lakottan pihent éppen.
- Mit tettem? - Kérdezte szinte sírva az oroszlán.
- Csak azt tetted, amit büszke őseid hosszú évszázadok óta mindig. Megszabadultál a túlságosan elszaporodott, és elszemtelenedett élősködöktől. Ne feledd el a mai napot soha, és  majd meséld el fiaidnak okulásul.

Zábrácki László