Salamon Berkowitz, az amerikai szélhámos

2006. július 1. 01:00
Pilhál Tamás
 

Salamon Berkowitz, a hazánkba települt amerikai üzletember neve 1997 óta szerepel az újságok hasábjain. Elsőként az Élet és Irodalomban jelent meg riport arról, milyen trükkökkel jutott hozzá 1992-ben a Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) balatonvilágosi Traubi-üzeméhez. Az ügyletről a BÁG akkori felszámolóbiztosa, Kocsis Lajos így nyilatkozott: „A privatizáció során vállalt összeget a Centrals (Berkowitz egyik cége – P. T.) a Budapest Banktól felvett 150 millió forint hitelből fizette ki, amihez mindössze kétmillió forint letét ellenében jutott, vagyis szinte ingyen szerezte meg az üzemet.

A legnagyobb tragédia az, hogy az Állami Vagyonügynökség birtokba is adta az ingatlant, az eszközöket, sőt az alapanyagot is, amiért pedig még 108 millió forintot kellene fizetni. Eddig 41 befejezetlen felszámolásban vettem részt, de akkora káoszt, amekkorát a Salamon Kft., a Centrals Kft. és a Traubi Rt. (Berkowitz cégei – P. T.) okozott, még sohasem láttam.” Pedig ez csupán a kezdet volt. A balatonvilágosi üzem privatizálása után jogszerűen csak 1994-ig gyárthatott volna Traubisodát Berkowitz, de ő ezután is folytatta a termelést. Az sem zavarta különösebben, hogy cégei rendre elbukták a védjegybitorlás miatt ellenük indított pereket. A Centrals Kft.-t (amely ellen az APEH Hajdú-Bihar Megyei Igazgatósága 1999-ben felszámolási eljárást indított, miután a cég 130 millió forintos köztartozással nem számolt el, és amely cég 2002-ben 274 millió forintos köz- és magántartozást fölhalmozva gyakorlatilag fantomizálódott) például már jogerős bírósági ítélet is elmarasztalta, míg a Traubi Hungária Rt.-t (mai nevén Tra-üdi Rt.-t) éppen tavaly decemberben ítélte el – egyelőre nem jogerősen – a bíróság ugyanezért. Berkowitz cégei sorozatos fellebbezésekkel, használati, védjegy- és bitorlási perek indításával késleltetik az ellenük indított eljárások lezárulását.

Azonban Salamon Berkowitz nem csupán azzal vált ismertté vagy inkább hírhedtté, hogy a mai napig bitorolja a Traubi üdítőital védjegyét, hanem sok tízmillió forintos köz- és magántartozása miatt is. Például az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank érdekeltségébe tartozó Nemzeti Ingatlanfejlesztő és Lakásberuházó Rt.-nek a legóvatosabb becslések szerint is kétszázmillió forintos kárt okozott egyik cége azzal, hogy 1998 óta érvényes szerződés nélkül bitorol egy szombathelyi telephelyet, miközben bérleti díjat nem fizet. A Brilliant Kft. azért orrolt meg Berkowitzra, mert a felszólítás ellenére sem akart visszaadni neki – mint jogos tulajdonosnak – egy nagy értékű gyártó gépsort. A Promontorbor Rt. azért, mert Berkowitz cége elbitorolta tőle a Márka nevű üdítő védjegyét. A Magyar Cukor Rt. azért, mert – a jogerős bírósági végzés ellenére – Berkowitzék „elfelejtették” kifizetni az árut. A Hungrana Kft. a hétéves pereskedés után kézhez kapott jogerős ítélet ellenére is csak rendőrök és darus vállalkozók segítségével tudta visszaszerezni húszmillió forintot érő cukortartályát a balatonvilágosi telepről. És ez korántsem a teljes lista, amely ráadásul folyamatosan bővül. Nemrég például a nyírtassi önkormányzattal vagy a Zemplén Televízióval.
Salamon Berkowitz büntetőügyben is állt már bíróság előtt.