|
Nyílt levél dr. Simon Péterhez
forrás SZMM 2010.01.17. 20:08
Egyetértve azzal, hogy a nyugdíjban méltányosan érvényesíteni kell a családoknak a társadalmi utánpótlás mennyiségi biztosítása érdekében végzett munkáját, nem ártana a minőségre is tekintettel lenni. Mert nem mindegy, hogy betörőt vagy törvénytisztelő és a munkájából élő, tisztességes állampolgárt, becsületes adófizetőt, vagy Gyurcsány-féle adócsalót nevel-e fel egy család. Ezt próbálta érvényesíteni Baranyi Károly, amikor azt javasolta, hogy a nyugdíj függjön a nyugdíjasok gyermekei által befizetett adó nagyságától is. Ez egyben az adómorálra is kedvező hatással volna. Az agymosott média persze idióta „szellemeskedéssel” fogadta annak idején a javaslatot, mondván, hogy Baranyi még a szülőknek is adóztatná a gyermeket. Nyílt levél dr. Simon Péterhez
Egyetértve azzal, hogy a nyugdíjban méltányosan érvényesíteni kell a családoknak a társadalmi utánpótlás mennyiségi biztosítása érdekében végzett munkáját, nem ártana a minőségre is tekintettel lenni. Mert nem mindegy, hogy betörőt vagy törvénytisztelő és a munkájából élő, tisztességes állampolgárt, becsületes adófizetőt, vagy Gyurcsány-féle adócsalót nevel-e fel egy család. Ezt próbálta érvényesíteni Baranyi Károly, amikor azt javasolta, hogy a nyugdíj függjön a nyugdíjasok gyermekei által befizetett adó nagyságától is. Ez egyben az adómorálra is kedvező hatással volna. Az agymosott média persze idióta „szellemeskedéssel” fogadta annak idején a javaslatot, mondván, hogy Baranyi még a szülőknek is adóztatná a gyermeket.
Kedves dr. Simon Péter Úr!
„A járulékfizetők lázadása előtt pár órával” c.cikkéhez(
http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=5&i=121189 ) szeretnék hozzászólni. Azért itt, és nem a portfolio honlapon, mert ott szakértők hozzászólásait várják, magam pedig távol vagyok attól, hogy annak merjem magam minősíteni. 69 éves nyugdíjas mérnök vagyok. Gondolom, ez bevezetésül elég arra, hogy az írása feletti mélységes felháborodásom kifejezésére számítson. Csalódni fog! Az ellenkezőjéről van szó. Minden szavával egyetértek, kivéve azzal, hogy a nyugdíjasok ingyen kapják a közszolgáltásokat. Én semmit sem kapok ingyen, kivéve a közlekedést, mást még kedvezményesen sem, de az lehet, hogy sokan igen. Én nem tudom, azonban elemzésének az alapossága és tárgyismeretének a vitathatatlansága alapján valószínűnek tartom, hogy így van.
Egyetértek azzal, hogy a nyugdíjrendszer gyökeres reformjára van szükség, mégpedig azoknak az elveknek a figyelembe vételével, amelyeket ön ismertetett. Talán eggyel, mégpedig egy nagyon fontos elemmel kiegészíteném. Az ötlet dr. Baranyi Károlytól, a Nemzeti Pedagógus Műhely vezetőjétől származik. Egyetértve azzal, hogy a nyugdíjban méltányosan érvényesíteni kell a családoknak a társadalmi utánpótlás mennyiségi biztosítása érdekében végzett munkáját, nem ártana a minőségre is tekintettel lenni. Mert nem mindegy, hogy betörőt vagy törvénytisztelő és a munkájából élő, tisztességes állampolgárt, becsületes adófizetőt, vagy Gyurcsány-féle adócsalót nevel-e fel egy család. Ezt próbálta érvényesíteni Baranyi Károly, amikor azt javasolta, hogy a nyugdíj függjön a nyugdíjasok gyermekei által befizetett adó nagyságától is. Ez egyben az adómorálra is kedvező hatással volna. Az agymosott média persze idióta „szellemeskedéssel” fogadta annak idején a javaslatot, mondván, hogy Baranyi még a szülőknek is adóztatná a gyermeket. De ugyanilyen idióta megközelítéssel, az ostobaság nagyképűségével, tudatlanságukat a „szakértelem” álcája mögé rejtve viselkedtek annak idején Fekete Gyulával szemben is, aki már évtizedekkel ezelőtt megjósolta a mai helyzet bekövetkezésének a szükségszerűségét. Sajnos, ezektől csak ezt lehet várni az ateizmusukból következő „fogyatékos értelem és korcs kedély” következtében, ahogy Hamvas Béla szellemes lényeglátással fogalmazta.
Nem emlékszem az időpontra pontosan, de valahogy Orbán országlásának még az elején lehetett, amikor bejelentette a nyugdíjrendszer „reformját”. Reform! Micsoda ígéretesen hangzó szó. A módosítás, a rendszer változtatása, az átalakítás - ezek mind rossz szavak. Magyarok és érthetők. Reform? Dá! Eto harós! - ahogy a neves orosz cirkuszi bohóc mondta. Hátha még azt is tudnák az emberek, hogy a szó „visszaállítást, visszaalakítást” jelent, tehát a jelenlegi értelmű használata a mai hazugságkultúra szómágiájának a része. Nem tudom bizonyítani, de az az érzésem, hogy a 19. sz.-i reform országgyűléseket azért hívták így, mert a Habsburgok által megtépázott, régi, a szent korona alkotmánya szerinti szabadságjogokat szerették volna visszaállítani, tehát a reform szó használata ott indokolt volt. Ugyanúgy, mint a reformáció idején, amikor a reneszánsz katolikus egyház romlottságával az őskeresztény gyakorlatot állították szembe és az ahhoz való visszatérést, a reformálást, azaz a visszaformálást hirdették meg. A reform szó a mai értelmében számomra már csak rontást, tönkretételt, pusztítást jelent. Gondoljunk csak az oktatási reformokra, vagy éppen a Maszop nyugdíjreformjára.
Amikor Orbán bejelentette a tervezett nyugdíjrendszer átalakítást és még bíztam benne. Akkor én voltam a Nagycsaládosok Szentendrei Egyesületének az elnöke és mi, mint a demokráciában hívő, választott képviselőinkben bízó, naiv polgárok, készítettünk egy anyagot, amelyben összefoglaltuk az általunk igazságosnak és életképesnek tartott nyugdíjrendszernek az alapelveit. Amit akkor leírtunk, az lényegét tekintve teljes átfedésben van azzal, amit ön a cikkében javasolt. Remélem, nem veszi rossz néven, ha ide másolom:
1. A nyugdíjrendszer - mint a társadalom egyik alapvető, infrastrukturális intézménye - nem lehet üzleti érdekeknek, konjunkturális ingadozásoknak alávetve és befektetésnek aposztrofált tőzsdei spekulációk, magyarul szerencsejátékok, kétes kimenetelétől függővé téve, ezért fenntartása és működtetése állami feladat. Ez alól a felelősség alól az állam semmiféle neoliberális közgazdasági divatszólamra hivatkozással nem bújhat ki. (Ez elvileg nem zárja ki, hogy a nyugdíjbiztosítási rendszer például szövetkezeti alapon (is) működjön, de a felállítása, működési feltételeinek, törvényi kereteinek a megteremtése és működésének az ellenőrzése mindenképp az állam feladata.)
2. A legkevesebb ügyvitellel és kockázattal, tehát a legkisebb költséggel járó, a nemzedékek közel azonos átlagos életszínvonalát biztosítani, a gazdasági válságokat, háborúkat, világkatasztrófákat egyedül túlélni képes felosztó-kirovó rendszert támogatjuk.
3. Az állami nyugdíj legyen arányos az egyénnek a társadalom fennmaradása érdekében az élete során elvégzett hozzájárulásával.
Az egyén a társadalom fennmaradásához a következő módokon járulhat hozzá:
· Társadalmilag hasznos munka végzésével, aminek az eredménye a társadalom létéhez és fennmaradásához szükséges termékek és szolgáltatások termelése, illetőleg nyújtása. Ennek ellenértéke és – jobb híján mértéke - a bére és egyéb teljesítményfüggő jövedelme.
· A nyugdíjalapba és az egészségbiztosítási alapba való befizetésével hozzájárul a munkából kiöregedett nemzedék és azok létfeltételeinek a biztosításához, akik önhibájukon kívül képtelenek az életük fenntartásához és a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges teljesítmény nyújtására.
· Adójával hozzájárul a társadalom működési feltételeinek és a jövő feladataihoz való alkalmazkodás képességének a megteremtéséhez.
· Gyermekek világra hozásával és felnevelésével hozzájárul a társadalom életben maradását jelentő következő nemzedék létrehozásához.
· Befizetéseivel (pl. társadalombiztosítási alapba, szolidaritási alapba) hozzájárul a családokat az új nemzedék felnevelésében szükségszerűen nem egyenletesen terhelő költségek (gyermektelenek – többgyermekesek) kiegyenlítéséhez, az egyenlő teherviselés elvének a minél nagyobb mértékű megvalósításához.
Mindebből következik, hogy:
a. Nyugdíj csak adózott bérjövedelem és vállalkozói munkajövedelem után járhat. Semmiféle tőkejövedelem és más munka nélküli jövedelem után nem járhat államilag szavatolt nyugdíj.
b. Mivel a társadalom fennmaradásához való hozzájárulás egyik legfontosabb eleme a társadalom számára minél értékesebb, azaz minél képzettebb és erkölcsösebb következő korosztály felnevelése, a nyugdíjrendszernek az e téren végzett munkát a valós értékén figyelembe kell vennie.
c. A nyugdíjrendszernek nem szabad a szociális szempontokról, az emberi szolidaritás követelményéről megfeledkeznie, tehát a társadalom azon tagjai iránti felelősségről, akik önhibájukon kívül képtelenek a nyugdíjjogosultság elnyeréséhez szükséges teljesítmény nyújtására.
d. A teljesítmény nélküli jövedelmek, beleértve a tőkejövedelmeket is, megcsapolandók az állami nyugdíjalap, vagy általánosabban, a társadalom biztosítási alap növelése érdekében.
4. A 3.b. alatti teljesítmény elismerésére egyelőre két, együtt alkalmazandó módszert látunk lehetségesnek és szükségesnek:
a. A szülők (nevelőszülők) gyermeknevelésre fordított idejének a figyelembe vételét a nyugdíjjogosultság (mind a nyugdíj összege, mind a szolgálati idő) tekintetében.
b. A nyugdíj összegének a fenti tényezők mellett a felnevelt gyermekek adójának az összegétől is függő mértékben történő megállapítását. (Baranyi Károly javaslata)
5. Tekintettel arra, hogy a nők társadalmi esélyegyenlősége - minden jó szándék ellenére - még azon az áron sem biztosítható teljes mértékben, hogy lemondanak a nemük megvalósításának leglényegibb eleméről, az anyaságról, ezért őket, különösen az e tekintetben jelenleg „fokozottan hátrányos helyzetű” többgyermekeseket, a nyugdíjrendszernek megkülönböztetetten kell kezelnie az új nemzedékért végzett többletteljesítményük bizonyos mértékű társadalmi elismerése érdekében. Ennek egyik eleme lehet, hogy a férfiaknál magasabb átlagos élethosszuk ellenére is a férfiakkal azonos szolgálati idővel mehessenek nyugdíjba, azaz nem tartjuk igazságtalannak a nők nyugdíjának a férfiak (elméleti) nyugdíjalapja terhére történő keresztfinanszírozását. Ez a gyermektelen asszonyokra is vonatkozik, mert a tények mutatják, hogy ők is szenvedő alanyai ennek az egész nemet érintő hátránynak. A gyermekszám figyelembe vétele a korhatárnak és a szükséges szolgálati éveknek a gyermekszámmal arányos csökkentésével történhet. E téren további eszköz a 6. bekezdésben tárgyalt családi alapú nyugdíj is.
6. Mivel értékrendünk szerint az egészséges társadalom alapfeltétele az egészséges és biztos család, a nyugdíjrendszernek is hozzá kell járulnia a családok stabilitásának a biztosításához. Ennek hatásos eszköze lehet a családi alapú nyugdíjrendszer, amelyben a házasfelek nem egyénenként alanyai a nyugdíjrendszernek, hanem közösen. Mivel a ritka kivételektől eltekintve, a már tárgyalt okokból, általában a férfiak jövedelme a magasabb, a várható élethosszuk pedig alacsonyabb, mint a nőké, ezért a jellemző eset az, hogy a megözvegyült asszony a korábbiakhoz képest sokkal rosszabb anyagi körülmények közé kerül. Ezt egyetlen, egészséges családi életet élő férfi sem tudja igazságosnak elfogadni. Inkább hajlandó saját utolsó éveire eső fogyasztását annak érdekében csökkenteni, hogy megözvegyült felesége számára a korábbi szintű ellátás biztosítva legyen. Ezt látjuk megoldhatónak a családi alapon elszámolt befizetéssel és alapképzéssel. (Az olyan szakmai részletkérdésekkel, hogy hogyan történjék az elszámolás válás, újraházasodás esetén, nem kívánunk foglalkozni, mint ahogy azzal sem, hogy mekkora legyen a nyugdíj összege, és miképp történjék a kiszámítása.)
Ezt a javaslatunkat megküldtük Orbánnak, minden pártnak és a Nagycsaládosok Országos Egyesületének. A helyi MDF szervezet is magáévá tette, és külön megküldte Dávid Ibolyának. Nem gondoltam, hogy egyetlen pártban sem lesz annyi elkötelezettség a demokrácia, a tagjaik és a választóik iránt, hogy legalább egy semmitmondó választ küldtek volna. Azóta megtudtam, hogy miért. Ezt ők nem érik fel ésszel. A volt MSZMP-sek (beleértve Dávidot és társait is) a marxista, ifjú demokratáink pedig mind a marxista, mind a Soros-féle indoktrináció miatt. Sajnos létezik olyan, amiről egyszer olvastam, hogy „ideológiai alapú korlátoltság”.
Radikális változásokra van szükség és a világ lassan megérik a változásokra. Az egész világ, mert a globális kapitalizmus, a történelmi kapitalizmusnak és a történelmi szocializmusnak ez a legmocskosabb engelsi szintézise a végnapjait éli. Sokan kiábrándultak a demokráciából, mert azt hiszik, hogy a demokrácia azonos a jelenlegi pártokrácia demokratúrájával. Számomra a demokrácia olyan politikai rendszer, amelyben a mindenkori hatalom kétirányú gondolatcserében, mondjam azt, hogy interkommunikációban áll a társadalommal és annak a megfogalmazott, kikristályosodott szándékait igyekszik megvalósítani. Az én felfogásomban a mi társadalmi rendszerünk semmiképp sem demokrácia. A területi képviselők helyett is jobbnak tartom a hivatásrendi képviseletet, mert egy vasi tanár szakmai és egyéb gondjait sokkal jobban ismeri egy szabolcsi tanár, mint egy vasi jogász, vagy mezőgazdász. A területi képviselettel az a baj, hogy a képviselő senkit sem képvisel, csak saját magát. Ezért viselkednek úgy, ahogy viselkednek. Egy gazdák által megválasztott gazda mindenképp a gazdákat képviseli, tehát tudja, kiket képvisel. Tudja, hogy nem egy ismeretlen, heterogén tömeg áll mögötte a legkülönfélébb nézetekkel és igényekkel. Tudja, kikkel találkozik, amikor a választóival találkozik, bármely részére megy is az országnak, és főleg világosan megérti a gondjaikat. Nem vagyok egyáltalán biztos abban, hogy Torgyán bármit is megértett a vidék gondjaiból. Egy területi képviselő helyzete pontosan olyan, mint Torgyáné a kisgazdák között. Hiányzik a legfontosabb: a beágyazottság. Az nem ott lakást jelent. Az közös tudást jelent. Egy hivatásrendek szerinti képviselő választás a pártokat is teljesen fölöslegessé tenné és az azonos hivatások gyakorlóit szorosan szervezett közösségeké alakítaná. Akkor kényszerűségből fel kellene támasztani a szakszervezeteket, amelyektől borsózik a multiknak a háta. Ebben az esetben a pártokraták nem mondhatnák, hogy az egyházak ne politizáljanak, mert azoknak törvényes kötelességük volna képviselőt küldeniük, ugyanúgy, mint a megfelelő létszámú szakszervezeteknek, vagy szakszervezeti szövetségeknek.
Mivel gyökeres változásokra van szükség, a nyugdíjrendszer hatékony megváltoztatására csak úgy van lehetőség, ha az érdekérvényesítési lehetőségekhez is hozzányúlunk. Ha nem a nyugdíjasoknak tett felelőtlen és hazug ígérgetések fogják eldönteni a választások kimenetelét. Ha nem a legtudatlanabb rétegek zsigeri kívánságaira építve lehetne szavazatokat nyerni. Ezt nem akarom részletezni, de elolvashatja a véleményemet ezen a címen: (
A dolgozatának a hatására már írtam egy cikket a kissé bombasztikus és nagyon provokatív „Én csak röhögök a nyugdíjasokon” címmel. A cikkben megemlítettem, hogy a nyugdíjasok egyszeri 13 ezer Ft-ért beszavazták a Maszopot a hatalomba, mire egy válaszoló „kisnyugdíjas” hízelgőnek egyáltalán nem nevezhető kifejezések kíséretében nagy diadallal rámutatott arra a súlyos tárgyi tévedésemre, hogy az összeg 19 ezer volt. Mit mondjak? Mea culpa! Van, akinek ez a lényeg.
Kérem, hogy csak nyugodtan álljon az élére a járadékfizetők lázadásának. Tudom, hogy ennek az eredménye nekem „fájni fog”, ahogy hazánk legújabb bölcse megjegyezte. De mivel mindegyik gyerekem járadékfizető, nekem az is fáj, ami nekik fáj. Én tehát a többségi érdek figyelembe vételével demokratikusan arra szavazok, hogy nekik fájjon kevésbé.
Tisztelettel,
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
