Azzal próbálnak csitítani bennünket, egyszerű és tönkretett embereket ezek a söpredékek, hogy türelem, de parlamentáris demokráciában nem sok mindent tehet az ellenzék. Majd a választások idején dönthetünk.

Nos, ami nálunk van, az minden, csak nem parlamentáris demokrácia. Ugyanis a képviselők nagyívben tesznek választóikra, nem működik a képviselet, mert meg sem hallják, amit a nép mond. Hiszen semmi felelősségük nincs. Valaki egyszer azzal érvelt nekem, hogy dehogy nincs felelősségük, hiszen négy év múlva nem választják meg.

Kérdem én, láttak olyan képviselőt, aki a választási ciklus utolsó néhány hónapjában nem nyalta fényesre a választói ülepét, csakhogy újabb négy évig lógathassa a lábát és dőljön hozzá a lé? Ha igen, akkor az vagy idióta volt, vagy már úgy megszedte magát, hogy nem érdekelte az egész. Igazi demokráciában van felelősség, mégpedig tényleges, kézzel fogható, és van számonkérhetőség! Egy igazi demokráciában a képviselő menet közben is elszámoltatható! Egy igazi demokráciában nem verethetik azt, aki ki meri nyitni a száját, nem büntethetik azért, mert kiáll a jogaiért. Egy igazi demokráciában a vezér nem tűri, hogy az övéit bántsák, tiporják. Ma nálunk már beszélni sem szabad. Csak az ilyen bolondok, mint én mondják a magukét, mert már mindegy. Innen már nincs mit veszíteni. Ráadásul miféle demokrácia az, ahol nekem annyi a jogom, hogy négyévente szavazok, aztán kuss mindenhez! Tétlenül kell néznem, hogy becsapnak, átvernek, kirabolnak, s mindezt törvényesen! Aztán jönnek a békéltető jóságosak, akik elmagyarázzák, hogy azt a kis időt már féllábon is kibírjuk, de aztán hamar talpra állítjuk az országot. Mi, nem ők! Mi, miután ki tudja hányadszorra kifosztottak, majd mi újra beleadunk apait-anyait, és kihúzzuk (nekik!) az országot a gödörből (amibe ők is taszították!). Szóval, ez a parlamentáris demokráciának csúfolt parlamenti maffia-terror nem kell. Inkább legyen bármi más, csak jobb legyen népünknek!

El nem tudom képzelni, miféle felelős, és hazájáért aggódó vezető politikus az, aki szánt szándékkal elveszít két választást, s ma már csak a hülye nem látja, hogy keze-lába gúzsba van kötve a globalista kényurak által, olyan kényszer alatt ténykedik, hogy levegőt is csak engedéllyel vehet, s ez az ember – ahelyett, hogy kiállna elénk és azt mondaná: “Elnézést, emberek, én tehetetlen vagyok, zsarolnak, béklyóba kötöttek, nem tehetek értetek semmit, válasszatok olyat, aki még szabad és elszánt ember, de én visszavonulok a politikától és a közélettől. Korrumpálhatóvá, zsarolhatóvá váltam, tehát elmegyek a közéletből.“  – ehelyett most is a hatalomra tör, s nem miattunk, az biztos. Ez az önvallomás lenne a tisztességes. Még akkor is, ha hirtelen nem tudnánk helyette mást. Mert akkor végre mindenki megértené, hogy rettentő nagy sz@rban vagyunk! Ehelyett beszél hetet-havat, össze-vissza, mert már maga sem tudja, mikor mit mondott, s mindent és az ellenkezőjét is ígérte, jósolta, s máris jelezgeti előre, hogy ne számítsunk komoly javulásra, a számonkéréssel is csínján kell bánni, … Hol vannak a nagyképű ígéretek? Még azt a megígért két pofont is be kell váltani, aztán meglátjuk, hogy ki, kit zavar haza!

Most kérdezhetné valaki, miért a jobboldaliakat támadom? Egyrészt azért, mert ezek csak nevükben azok. Másrészt azért, mert ha rajtam múlna, a másik oldal már rég börtönben rohadna. Nem ám Eu-szabványosan, hanem úgy igazából. Azt nem mondom, hogy himbálózna (“Lóg a lába, lóga, nincsen semmi dóga”), de hogy szenvedne, mint a kutya, az biztos! De, sajnos, ez nem rajtam múlik, mert először a saját oldalam gazembereivel kell megküzdenem. A másik oldal retteghetne, ha én lennék a következő választott vezető. S remélem, van ilyen ember, csak meg kell találnunk, alaposan meg kell vizsgálnunk, és folyamatosan számon kell kérnünk. Az erős hit, hogy jót, jól, és honfitársainkért cselekszünk, ezért erős kitartással tesszük is, meghozza gyümölcsét. Volt erre példa, nem is olyan nagyon rég, az utált Horthy Miklós kormányzása idején, vagy elég Klebelsberg Kunóra gondolnunk, de mai példa az érpataki polgármester tevékenysége. Csakhogy erre az erőfeszítésre a mai ellenzéknek hazudott kollaboráns társ-tettesek képtelenek! Elképesztő, ami ma Magyarországon zajlik. Arra apellálnak, hogy ez a birkatürelmű, sokat kibírt nép úgyis kussolni fog. Hülyíthetjük, etethetjük, rabolhatjuk,… úgyis az elnyomáshoz szokott. Ebben nagy segítség volt a mai gazembereknek a negyvenévnyi bolsevik diktatúra.

Erről szól az eltelt húsz év, honfitársaim!

ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!

Czakó István

Nemzeti InternetFigyelő