2010. február 13-án, az Egységes Magyarország Mozgalom szombati, fő rendezvényén felsorakoztak azon nemzeti szervezetek, melyek közösen le kívánták róni tiszteletüket az 1945. február 11-ei kitörésben résztvevő magyar és német hősök előtt. A zord téli időjárás, és a nem éppen szokványos helyszín (ám annál festőibb környezet) ellenére mintegy 300 bajtársunk vett részt egyenruhában a megemlékező szertartáson valamely szervezet képviseletében, és vendégek is szép számmal voltak. A rendezvény teljes létszáma meghaladta a 400 főt, annak ellenére, hogy a résztvevő szervezetek csupán díszegységeikkel képviseltették magukat, és a szervezők szűk körű ünnepséget terveztek. Elsőként ifjabb Győrkös István szólalt fel a Magyar Nemzeti Arcvonal képviseletében. Méltatta a kitörő hősöket, ... felhívta a figyelmet egy tévedésre, miszerint vannak, akik úgy gondolják, hogy ezek a hősök, a magyar és német katonák csupán azért voltak ott, mert küldték őket. Nem! Ők azért voltak ott, mert tudták, hogy mi az, amit a Haza megkövetel, és elég bátrak is voltak hozzá, hogy ezt megtegyék. Ebből a hősies áldozatvállalásból kell erőt merítenünk nekünk is. A második szónok Barkai Roland, mondanivalójában kiemelt szerepet kapott az a gondolatmenet, hogy tulajdonképpen ezen a napon történelmet írtunk, hiszen eddig soha nem látott nemzeti egység bontakozott ki a résztvevő szervezeteknek köszönhetően, amelyek, bár nem mindenben értenek egyet, de most, - amikor nem kényszer hatására - ezen az ünnepi napon mégis egységbe tudtak forrni. Ezt nagyon biztatónak értékelte, hiszen egyszer a történelem fog erre rákényszeríteni bennünket, de mi már tudjuk, hogy újra egységben fogunk felsorakozni.