A KITÖRÉS...
forrás: Napifotó 2010.02.16. 09:22
"A városvédők, a katonák és vezetőik igazi férfiak voltak. Hűségesek, kitartóak, becsületesek. Ezekhez az emberi erényekhez pedig életük árán is ragaszkodtak. A kitörés éppen ezért lett a "Becsület Napja". A túlerővel szembeni helytállás, az erkölcsi győzelem fontossága, a példamutatás, az emberi erények mentén való kiállás az igazi ember ismertetőjegyei. Így élj!...így halj!" állnak ezek a sorok a Egységes Magyarország Mozgalom emléklapjának hátán. Amihez nem tud e sorok írója sem többet hozzátenni. A (rém)híresztelésekkel ellentétben a fegyelmezett sorok a tisztelet jegyében állták végig a most éppen tényleg kegyetlen hideg megpróbáltatásait, mindenféle "náci" és egyéb felhang nélkül... De ugyanúgy a megemlékezésre eljött "civilek": idősek, nyugdíjasok, de egész fiatal gyerekek is eljöttek, vállalták a megpróbáltatást... Mi volt ez ahhoz képest, amit egykoron azok a katonák kiálltak...
A KITÖRÉS...
1945. február... A Budai Vár ostrom alatt... Az orosz harapófogóba beszorított várvédők a lőszer hiánya és a kényszerítő kilátástalanság miatt kétségbeesett, ámde hősies lépésre szánták el magukat. Kitörtek az ostromgyűrűből, a történészek szerint több mint tízezren elkerülték így az előre megtervezett tudatos mészárlást. Ez a harci esemény vitathatatlan és megtörténte miatt letagadhatatlan a ma hatalmon lévők előtt is. Így nem tehetnek mást: csak nehezíteni, de megakadályozni nem tudják az évenkénti megemlékezést. A várvédők magyar és német alakulatokból tevődtek össze.
Az utóbbiak (nem kicsit) csípik ugyan a mai törvény-alkalmazók szemét, igaz, a magyar katonának is egyre kevesebb a becsülete...
Több szervezet, egymástól függetlenül évről-évre megemlékezik a hősökre a Várban is, legalább egy-egy mécsest meggyújtva... Magánszemélyek szintúgy...Mint ez a fiatal lány is, aki tenyerével óva a lángot, dacolva a metsző széllel, a kegyetlen téli hideggel.
"A jövő reménysége" mondhatnánk némi pátosszal... Igen. annak a reménysége is hogy ebből a korosztályból nem mindegyik zúzza szét agyát, elméjét a kender-füsttel, a kék-piros diszkólámpák fényével ezken az estéken, hanem a tisztelet néma csöndjével emlékezik azokra, akiknek talán a tartását, becsületét is köszönheti követendő példaképp...
És ez tán azért így is marad még egy darabig... Úgy legyen...
*.*
"A városvédők, a katonák és vezetőik igazi férfiak voltak. Hűségesek, kitartóak, becsületesek. Ezekhez az emberi erényekhez pedig életük árán is ragaszkodtak. A kitörés éppen ezért lett a "Becsület Napja". A túlerővel szembeni helytállás, az erkölcsi győzelem fontossága, a példamutatás, az emberi erények mentén való kiállás az igazi ember ismertetőjegyei.
Így élj!...így halj!"
állnak ezek a sorok a Egységes Magyarország Mozgalom emléklapjának hátán. Amihez nem tud e sorok írója sem többet hozzátenni.
Az egykori ídőket megidézendő, hideg metsző szélben, csikorgó fagyban érkeztünk meg gyalogosan küzdve a hóval, emelkedőkkel a főváros mellé egy "tábori" területre, ahol több szervezet, csoportosulás tagjai tartották meg megemlékezésüket. A hatalom, és a hivatalos vezetés megfosztotta a liberális indíttatású "flashmob" szervezőket attól a lehetőségtől, hogy bohóckodásukkal ez eddigi évekhez hasonlóan is megzavarhassák a Méltóság Megemlékezését. Komolyabbra fordítva: nem tudták volna elviselni, ha az eddigi évekhez hasonlóan a város területén emlékeznek meg magyar emberek vagy akár németek azokra, akik elődeikként ugyanezért a városért adták életüket.
Nem megy az újdonság-számba napjainkban, hogy mindenkit száműznek a nyilvánosság, a méltó tiszteletadás lehetősége elől, aki nem "szalonképes", azok számára, akik most éppen ki tudja hányadik kárigényükkel a MÁV-ot perlik éppen...
A megemlékezésen részt vettek a MNA, a Pax Hungarica, Az Aranykopjások, a Szent Korona Őrzőinek Szövetsége éppúgy, mint a gárdák külön-külön szakadt és most éppen más nevet választani kénytelen szakaszai, képviselői. A felsorolás nem teljes talán, de nem is az a lényeg most. Az egység szelleme és a megemlékezés viszont annál inkább.
A (rém)híresztelésekkel ellentétben a fegyelmezett sorok a tisztelet jegyében állták végig a most éppen tényleg kegyetlen hideg megpróbáltatásait, mindenféle "náci" és egyéb felhang nélkül... De ugyanúgy a megemlékezésre eljött "civilek": idősek, nyugdíjasok, de egész fiatal gyerekek is eljöttek, vállalták a megpróbáltatást...
Mi volt ez ahhoz képest, amit egykoron azok a katonák kiálltak...
A megemlékezés virágai, a koszorúk elhelyezése után a résztvevők nagyobbik része vállalta azt is, amire e sorok írója már képtelen lenne. Ebben az embertelen időben elindultak, végigjárni a történelmi utat az emlékezés túráját is teljesítve..
Tisztelet a hősöknek, de tisztelet nekik is, akikben tovább él Valami.... Részletezzem mi? Ugye nem kell..?
Oskar
|