|
A zsidó-kommunista terror évtizedei
forrás:Jövönk.info 2010.03.04. 22:34
"Az első éjjel a sötétség leple alatt 17 furnérládát raktunk fel a teherautóra. Ekkor néztem meg az arcukat - hadd lássam kiket viszek ki onnét. Hát uram... Gyerekek voltak! Szétvert szájjal, kivert fogakkal, kifolyt szemekkel bámultak rám, hogy elfogott a rosszullét. Volt olyan akit úgy szétvertek, hogy nem lehetett tudni szerencsétlen gyerekről: fiú volt vagy lány... A hajukat kitépdesték, fogaikat kiverték és összeégették a testüket valamilyen szerszámokkal, borzalmas kínokat kellett elszenvedniük. Engem az egyik ládára ültettek, azután elindultunk a temető felé, ahol már egy nagy kiásott gödör vár ránk. Amikor a halottakat ládástól akartam lecipelni a sírba, az egyik ÁVÓ-s panaszkodni kezdett, "hogy a láda kell még..." és csak "úgy" görgessük be a gödörbe a "szivarokat" - mondták. Ketten voltunk közbűntényesek, nem bírtuk a munkát és így később a fegyőrök is segédkeztek. Az egyiket megismertem, Berkesnek hívták és hírhedt pufajkás fogkiverő volt.
A zsidó-kommunista terror évtizedei
(Vallomás Révffy László Tollából)
Itt ül előttem egy ember. Elnyűtt arcú, negyvenéves, elhasznált ember. Hentes volt otthon. Megszokta a vért. És ez lett a veszte.
1954-ben lopás miatt letartóztatták és 5 év fegyházat kapott. 1956 őszének zűrzavarában szabadult a börtönből. Amikor a forradalom elbukott, bujkált. 1956 végén megint visszavitték a börtönbe. Alig pár napot kuksolt a hideg, sötét cellában, amikor egy éjszaka kinyílt az ajtó és az irodába hurcolták. Három "ember" ült az asztalnál. Egy szovjet-egyenruhás "magyar" és két micisapkás civil. Kikérdezték és azt mondták neki, ha elvégzi a feladatát, akkor nem kell leülnie a hátralévő 3 évet.
Így mondja el a többit a saját szavaival:
"Még el sem rendeztem a fejem alatt a szalmapárnát, máris nyílt megint a cellaajtó és a két fegyőr intett, hogy menjek velük. Előbb egy raktárba vittek, ahol gumicsizmát húzattak a lábamra, meg két gumikesztyűt adtak. Nem tudtam mit akarnak. Gondoltam, mivel hentes vagyok valami disznótor félére visznek, hogy vágjam le a malacokat. De azok nem olyan disznótoros idők voltak. A börtönök zsúfolva voltak forradalmárokkal, nőkkel, férfiakkal, gyerekekkel. Meglett asszonyok és fiatal lányok is voltak."
Beszélgetőpartnerem itt szünetet tart. Hosszan elmereng, talán újra felidézni akarja az akkor látott arcokat? Szép szőke lánykafejeket, veréstől eltorzult fiúarcokat, megkínzott férfiak és gumibotokkal megerőszakolt nők rémült tekinteteit?
"Nos uram, miután így felszereltek gumiholmikkal végigvezettek a folyóson, át az udvaron és le egy hatalmas alagsorba, pincébe. Ronda nagy földalatti homály volt az még nappal is. Nos,hát arrafelé vittek és mielőtt bementünk volna, az egyik őr géppisztolyával megveregette az ajtót. Amikor a vasajtó kinyílt, majd hanyatt estem az ijedtségtől; A küszöbnél 3 ingujjra vetkőzött, pufajkás ÁVH-s állt, nyakig véresen. A pofájukról folyt a verejték. Az oldalukon gumibot lógott, ugyancsak véresen és rögtön észrevettem, hogy húscafatok is vannak rajtuk. Hentes vagyok, tudom... Pár szót szóltak egymáshoz, de nem magyarul, hanem jiddisül, én meg csak álltam és azt gondoltam, hogy azért hoztak ide ezek a rothadt állatok, hogy agyonverjenek. De aztán egyszer csak adtak egy pohár snapszot, hogy igyam meg. Amikor lenyeltem, megint felvittek, de akkor velünk jött az egyik kampósorrú hóhér is és a raktárból furnérládákat cipeltünk le a pincelejárat elé. Lehetett vagy egy tucat. Amikor ez is megvolt akkor megzörgették az ajtót és bemehettünk. Én, mint mondtam előbb henteslegény voltam. Megszoktam a vért, a beleket a mocskot. Ott akkor a pincében, a mocskos, hideg és véres kőpadlón feküdt összevisszaságban 15-20 hulla. Nem is emberek voltak már, csak véres húscafatok. Földbe gyökerezve álltam csak és meg nyögni sem tudtam a borzalomtól. Egyszer csak hirtelen eljutott a tudatomig, hogy miért is hoztak ide az ÁVH-sok. Mert tudták a nyomorult zsidajai, hogy csöves vagyok és hentes, aki "megszokta" a vért. Az állati vért igen, mert amiket én öltem meg, azok állatok voltak és gyors emberségesen ért véget az életük. De ezek ott lenn a pincében emberek, olyanok mint én magam. Fiatal magyar gyerekek, bátor kis "pesti srácok" holttestei voltak.
Az egykori, nem mindennapi borzalmakat kényszerűségből átélő szemtanú ismét elmerül időben visszaröppenő gondolatai közepette. Kezei között remeg a cigaretta, idegesen forgatja ujjai között. Keresem tekintetét, de szemeit elfedi a könny. Érzem, hogy én is hatása alá kerülök ennek az embernek: vajon miképpen tudott tizenvalahány évet lelkiismeretével együtt élni? Pedig ártatlan, hiszen nem tett semmi rosszat, talán még jót is tett azzal, hogy most itt ül előttem és elmondja az utókornak: Vigyázzatok emberiség! A zsidó kannibalizmus még nincs leterítve!
A hosszas csöndet ismét vallomásának folytatása töri meg:
"Az első éjjel a sötétség leple alatt 17 furnérládát raktunk fel a teherautóra. Ekkor néztem meg az arcukat - hadd lássam kiket viszek ki onnét. Hát uram... Gyerekek voltak! Szétvert szájjal, kivert fogakkal, kifolyt szemekkel bámultak rám, hogy elfogott a rosszullét. Volt olyan akit úgy szétvertek, hogy nem lehetett tudni szerencsétlen gyerekről: fiú volt vagy lány... A hajukat kitépdesték, fogaikat kiverték és összeégették a testüket valamilyen szerszámokkal, borzalmas kínokat kellett elszenvedniük.
Engem az egyik ládára ültettek, azután elindultunk a temető felé, ahol már egy nagy kiásott gödör vár ránk. Amikor a halottakat ládástól akartam lecipelni a sírba, az egyik ÁVÓ-s panaszkodni kezdett, "hogy a láda kell még..." és csak "úgy" görgessük be a gödörbe a "szivarokat" - mondták. Ketten voltunk közbűntényesek, nem bírtuk a munkát és így később a fegyőrök is segédkeztek. Az egyiket megismertem, Berkesnek hívták és hírhedt pufajkás fogkiverő volt.
Amikor aztán behánytuk az embereket , akkor földet kellett rájuk szórni, de nem sokat, nehogy tele legyen a gödör. Másnap újabb agyonverteket, újabb hullákat raktunk rájuk. tele lett a sír, volt vagy 4 rétegnyi ember teteme és amikor teljesen megtelt a gödör, jól ledöngöltük a földet és gallyat, meg száraz füvet hintettünk rá.."
NEM FELEJTÜNK! SOHA MEG NEM BOCSÁJTUNK! A múltbeli pufajkások, verőlegények, szájbavizelők, köröm-letépdesők, kereszt-döntögetők, papokat-ajtókra szögelők, kommunista pártfunkcik, volt szovjet-talpnyaló miniszterek, Moszkva-bérenc külügyesek, pénzügyi szélhámosok, bankosok izraeli útlevelekkel, szigorúan titkos múltú cionbolsevik ügynökök, vagy a jelenlegi "miniszterelnök", a D-209-es szám alatti szovjet spicli - ezek tartják ma is ugyanolyan rabságban a Magyar népet, mint tették az 1945-ös szovjet invázió után. A zsidó csak ölni, pusztítani, rombolni tud - erre képes csak, mint az ördög leszármazottja. Mi nemzetiszocialisták vagyunk. Az egyetlen ellenszérumai a zsidó despotizmusnak és egyvilágrendes rabszolgaság veszélynek. Minden egyes kommunista kell, hogy tudja: amikor a nemzetiszocialista hatalom a világot felszabadítja, véget ér párévtizedes dicstelen "tündöklésük" és Isteni igazságunk tudatában fogunk lesújtani minden egyes népirtóra és bűnözőre!
(Új rend, 2002 tél)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
