| Cikk : Ha marad a paktumok szerinti országlás |
Ha marad a paktumok szerinti országlás
Bóna Mária Ilona 2010.03.21. 08:37
Ha marad a PAKTUM szerinti országlás és maradnak a hatalomban azok a pártkatonák, akik kormányzás helyett mindenféle paktumokat kötnek hazánk belső és külső ellenségeivel és ellenfeleivel, akkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nincs is olyan ország Európa szívében, hogy Magyarország. Az emberek elkezdtek kombinálni és jogosan! Sokan emlegettek egy bizonyos paktumot, amiről Boross Péter így nyilatkozik: “...Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék.” Köszönöm a visszaemlékező Boross Péternek az MDF-Fórum 2003. decemberi, 5. számában megjelenő mondatot! Ez az egy mondat adott magyarázatot egy sor, azóta is érthetetlen történésre! Kik akadályozhatták meg az ország és a benne élők sorsának jobbrafordulásáért küzdők kompetenciához jutását? Kinek állt érdekében, hogy a jobbító és változtató szándékúak ne tudják érvényesíteni elképzeléseiket? Elsősorban a kádári suttyom-terrort megvalósító spicli hálózatot működtető titkosszolgálati vezetőknek.
Ha marad a paktumok szerinti országlás…
3.
Mottó:
Ha marad a PAKTUM szerinti országlás és maradnak a hatalomban azok a pártkatonák, akik kormányzás helyett mindenféle paktumokat kötnek hazánk belső és külső ellenségeivel és ellenfeleivel, akkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nincs is olyan ország Európa szívében, hogy Magyarország.
Ha marad a paktum, lehetetlen lesz eszmét- és rendszert váltani.
Indoklás:
Vegyük alapul a Nemzeti Kerekasztal Nyilatkozatát egy paradigmaváltás szükségességéről.
Legutóbb, 2008. április 5-re összehívott Nemzeti Kerekasztal tanácskozásán hangzott el hogy rendszerváltásra, vagy paradigmaváltásra van szükség.
A kettő nem mindegy, ezért nem „rendszerváltás” vagy „paradigmaváltás”, hanem és…! Méghozzá a sorrendet is meg kell fordítani, mert valóban előbb paradigmaváltásra van szükség, vagyis: jövőnk tudományos világképét kell megfogalmazni, hogy azután - annak jegyében - lehessen végre rendszert váltani!
Elhangzott az is, hogy „radikális megfogalmazása szükséges a paradigmaváltásnak..” Ez így nem helyes, mert bármilyen eszmeiség nem lehet radikális. Viszont, egy bizonyos eszmeiség jegyében, annak szellemében végrehajtott változtatásokra, változásokra lehet azt mondani, hogy radikális.
Miért is érzi bárki a paradigmaváltás szükségességét?
NK válasza: mert „korszerűtlenné és hiteltelenné vált a hatalom”.
Ez így igaz! Csakhogy, ez nem most derült ki, hanem már az 1980-as évek végére. Ugyanis, eleve az 1990-es un. első szabad választások kiírására is azért volt szükség, mert akkor is kiürült az államkassza és Medgyessy Péternek már akkor(!) be kellett volna jelentenie Magyarország fizetésképtelenségét.
Csakhogy, az akkori Nemzeti Kerekasztal tárgyaló felei megkötötték a „bukott” hatalommal azt a bizonyos Paktumot (melynek létezését NKA a mai napig tagadja) és ezzel megpecsételődött Magyarország és a benne élők sorsa!
Főleg azoké, akik a változásra szavaztak.
Mert igen is változást akart Magyarország népe!
Máskülönben nem győzhetett volna a magát akkor még rendszerváltoztatónak felmutató emdéef! Csakhogy, erről az emdéefről és a hatalomba került politikusainak egy részéről hamarosan kiderült, hogy ugyanolyan erkölcstelen, korrupt, mint amilyen a bukottnak tartott, magát szocialistának mondó politikusai voltak.
Hogyan történhetett ez meg?
Csak úgy, hogy az emdéefet meghatározó politikusok, mint Antall József és Boross Péter mind helyeselték és aláírták a paktumot az ország romlását okozókkal.
Miközben, sok emdéefes éjt nappallá téve munkálkodott, ülésezett és szervezkedett, mégsem jutott szóhoz a helyi szervezet összejövetelein. Márpedig, aki helyi szinten „labdába sem rúghatott”, az országos feladatoknak még csak a közelébe sem kerülhetett. Ezen elkötelezett és elhivatott emberek ma már visszavonultak „emigrációjukba” és azóta is folyamatosan keresik a rendszerváltás kudarcának okát.
Majd, amikor kiderült a D-209-es tsz-ügynökről, ami…?
Az emberek elkezdtek kombinálni és jogosan!
Sokan emlegettek egy bizonyos paktumot, amiről Boross Péter így nyilatkozik:
“...Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék.”
Köszönöm a visszaemlékező Boross Péternek az MDF-Fórum 2003. decemberi, 5. számában megjelenő mondatot!
Ez az egy mondat adott magyarázatot egy sor, azóta is érthetetlen történésre!
|
|
Kik akadályozhatták meg az ország és a benne élők sorsának jobbrafordulásáért küzdők kompetenciához jutását?
Kinek állt érdekében, hogy a jobbító és változtató szándékúak ne tudják érvényesíteni elképzeléseiket?
Elsősorban a kádári suttyom-terrort megvalósító spicli hálózatot működtető titkosszolgálati vezetőknek.
Nekik volt a legfőbb okuk arra, hogy ne legyenek elszámoltatva, mint a németeknél pl. a Stázi…Így fordulhatott elő, hogy a titkos-szolgálatokat működtető vezetők megtarthatták hatalmukat és az 1990 előtti „tudás”, valamint az „ismeretek” birtokában, sikerrel privatizálják át a társadalmi (állami) vagyonokat a magánvagyonukat gyarapítandó magánvállalkozásaikba.
Ugyanakkor, részben illegalitásba vonulva - továbbra is (vissza)élhettek és (vissza)élhetnek az előzőleg elraktározott információk és “tudás” adta előnyeikkel!
Ők azok, akik mindenkinél jobban tudják, hogy ki az, akit el „kell” lehetetleníteni, aki elől – saját magánvagyonuk és hatalmi kompetenciájuk megtartásának érdekében - el „kell” zárni minden lehetőséget!
|
Mindebből következik, hogy nem is annyira a „kis” megbízottak ártalmasak, hanem a megbízóik! Az olyan milliárdossá vált egyének, mint pl. Kapolyi László és társai. Mert, bizony a megbízók továbbra is „szolgálatban” tarthatták és tartják a jól bevált - zsarolással és minden más aljas – módszerekkel a megbízottakat.
Ugyan, nem hivatalosan, hanem mindenféle bujtatott un. fedő- állásokban elhelyezve az élet minden szintjén és területén őket.
Napjainkban is jelen vannak a családokban és rátelepednek a magánéletünkre is. Van, ahol olyan mértékben, hogy még magánélete sem lehet annak, aki szembe mer helyezkedni velük… Ezért, „kellett” olyan hiábavaló módon, éjt-nappallá téve dolgozniuk a pártoktól függetlenül is tevékenykedő, jó-szándékú, valódi rendszerváltozást akaróknak!
Ezért is fordulhatott elő, hogy újra és újra visszaszavazták a nemzetrontó politikai hatalmat gyakorlókat és ezért sem valósulhatott meg a valódi rendszerváltozás. Sajnos a „jelenlegi politikai konstrukcióban sem valósítható meg”.
„Nem diktatúrát akarunk, hanem egy valós népképviseleti rendszert, és egy olyan kormányzatot, mely alkalmas arra, hogy szakítson a hagyományossá vált eszközrendszerrel, egyrészt szigorúan betartva az emberjogi, és kötelmi kérdéseket és amely a legszigorúbb erkölcsi alapon működik, visszatérve ősi alkotmányunk alapjaihoz, keresztényi erkölcsiséghez, amikor nem a törvények és azok kijátszása, ahol helyre áll a Kötelesség – Felelősség, Feladat - és Jog harmóniája.” (Idézet a Nemzeti Koordinációs Testület által megfogalmazott vitaanyagból.)
Ezzel teljesen egyet lehet érteni, csakhogy mindaddig, míg az un. nép félismeretek és a tudatlanság jegyében lesz „belezavarva” egy újabb választásokba, nem látok arra semmi garanciát, hogy nem ugyanaz fog-e megismétlődni újra és újra, mint eddig az 1990-es első szabadnak hitt választások óta minden egyes választási alkalommal?! Hiszen, nem szeretnénk, ha a diktatúra tovább folytatódna!
Csakhogy, előbb alkalmassá kell tenni a saját képviseletére azt a bizonyos – ma már nem is létező – népet!
Mert nem csak a nemzetet szabadították meg nemzettudatától, hanem mára már olyan, hogy „magyar nép” nem is létezik!
Mi történt a néppel? Hova lett? Az történt vele, hogy átalakult nyájjá, melynek tagjai akkor tapsolnak, amikor megmondják neki, hogy tapsoljon! Mint a kereskedelmi televíziók fizetett közönsége. (Erre akkor figyeltem föl, amikor a Kossuth téren a szakszervezetek tartottak demonstrációt.)
A „nyáj” sem egységes, mert két vezér mögé sorakozott föl és mindegyik a saját vezérétől várja a megváltást.
Nos, öntudatra kell ébreszteni azt a bizonyos népet … méghozzá a sorsüldözöttek két és fél milliós táborát!
Kik is ők valójában?
Ők azonosak
- az otthonaikból elűzött kitelepítettekkel és utódaikkal;
- az államhatalom által, a „nép nevében” kisajátított üzleteikből, műhelyeikből a gyárakba tereltekkel és utódaikkal;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének áldozataival és utódaikkal;
- a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonákkal és utódaikkal;
- a málenkíj robotot túlélőkkel és utódaikkal;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélőkkel és utódaikkal;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek utódaival!
- magyarsággal kisebbségben élőkkel…és ezen belül a legnagyobb létszámú cigányságra gondolok, kiket egy sajátságos segélyezési rendszerrel önmaguk mennyiségi reprodukciójára ösztönzik.
Mert azt remélem senkinek nem kell – legalább itt a Nemzeti Kerekasztal résztvevői előtt - bizonygatni, hogy ezen sorsüldözöttek nem részesültek semmilyen (erkölcsi és anyagi) kárpótlásban, hiszen sokuk azt sem tudta, hogy egyáltalán jogosult-e rá! Velük szemben továbbra is folytatódott és folytatódik a negatív diszkrimináció, hiszen nem számoltattak el senkit, akik sorsüldözöttségükért felelősek.
Az elszámoltatás elmaradása miatt előttük továbbra sem nyíltak meg a lehetőségek, hiszen ők nem rendelkeztek semmilyen tőkével (anyagi- ismereti- kapcsolati) ahhoz, hogy VÁLTANI tudjanak!
„Az egységes Magyar Nemzet iránt elkötelezett, önszerveződéssel létrejött társadalmi szervezetek képviselői tanácskozást tartottak 2008. április hó 5-én, Budapesten. A nemzeti akarat megnyilvánulásaként, egyhangú döntéssel létre hívták a Nemzeti Kerekasztalt, a nemzeti erők fórumát.” (Részlet a Nemzeti Kerekasztal résztvevőnek nyilatkozatából.)
Csakhogy ez így nagyon hangzatos és fennkölt, de semmi köze nincsen a mai magyar valósághoz. Nagyon emlékeztet egy korábbi testületre, melynek prominens személyiségei sem fogadták el azon személyek panaszáradatát, akik az 1990 előtti sorsüldöztetésről beszéltek.
Ehhez fel kellett volna vállalniuk a Nemzeti Konzultációs Testület tanult és nemzetközi szaktekintélyű tagjainak, hogy ha annyi probléma és tragédia közepette élte életét a magyar társadalom széles rétege az un. történelmi szocializmusban, akkor ők ahhoz bizony asszisztáltak a TUDÁS elefántcsonttornyából!
És ennek felelősségét kellett volna felvállalva megfogalmazni a Fidesz, vagyis OV számára egy un. paradigmaváltást!
Ebből következik számomra, hogy a Nemzeti Kerekasztal prominens személyiségei sem ismerik azt a bizonyos népet, „nemzetet”, melynek nevében tanácskoznak és nyilatkoznak – többek között imígyen:
„Ezért a kerekasztal tárgyalásaira kiváló szakemberek mellett nemzetnek elkötelezett, rendszerváltó politikusokat is behívunk a Nemzeti Kerekasztalhoz, akiknek elsődleges feladatuk lesz annak felügyelete, hogy csak oly irányelvek szülessenek, melyek kizárólag a magyar nemzeti érdeket szolgálják.”
Ennél az elgondolásnál ugyanaz a probléma, mert kiváló szakemberek csak azon személyek lehettek a múltban, akiket nem diszkrimináltak negatívan, vagyis meg tudták szerezni azt a bizonyos tudásbéli jogosítványt a kompetenciához.
Itt ismét és ismét kirekesztődik az a bizonyos magyar nép, annak is az erőszakkal elplebsesített, sorsüldözött rétege, aki előtt – a mai napig - nem nyíltak meg sem a rehabitálás sem a továbbtanulás, sem semmilyen lehetőségek.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindaddig nem lehet továbblépni, míg erre nem találunk azonnali megoldást!
Míg nem fogadjuk el, hogy 1990 előtt sem tanulhatott bárki tovább és nem szerezhette meg azt a bizonyos „jogosítványt” ahhoz, ami feljogosíthatta volna őt, őket arra a bizonyos „népképviseletre”.
Mindenkinek figyelmébe ajánlom az 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés adatait. (KSH Statisztikai Évkönyv 1991.), mely szerint "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte”=(hiánya) „egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra." ? "Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..." ... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg "lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... "Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf által kétharmad-egyharmad, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak definiált társadalom kialakulásához, vagy (már) tartósításához."
: "A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program." (Új Pedagógiai Szemle 1995/2.)
Most már csak azokra a politikusokra kell szavazni, akik megteremtik annak lehetőségét (valódi kárpótlás, tudás, induló tőke), mellyel az egyén képes lehet saját sorsának jobbra fordítására! Ehhez olyan választási törvényre lenne szükség, amely lehetővé tenné a „jelöltállítást” azok számára is, akik „csak” szellemi- erkölcsi elhivatottsággal (tőkével) rendelkeznek és nincsenek mögöttük pénz-hierarchák!
Csakis ezek után beszélhetünk népfelségről, amelyik majd „átveszi a hatalmat”!.
Bóna Mária Ilona
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
