Női sorsok - Elátkozottság, vagy próbatétel?

Női sorsok:

Elátkozottság, vagy próbatétel? Irodalmi példákkal szemléltetve

Amikor Éva, engedve a kísértésnek leszakította a tiltott almát, talán ő szabadított egy átkot az asszonyokra. Hiszen számos irodalmi és történelmi példából tudjuk, hogy mennyire nehéz volt a nők élete: amennyi könny hullott a porba az évezredek során, elég lenne egy jókora tó megtöltéséhez. Talán az eredendő bűn az oka? Esetleg egy próbatétel ez, hogy a fizikailag gyengébb nők lélekben megtanuljanak erősek lenni?

Tény, hogy bizonyos vétségeket a mai napig nem néznek el, ha azt nő követi el. Ha egy férfi hűtlen volt, akkor csak "nagy kujon", szoknyavadász, míg a nők gyakran halállal fizettek (és néhány helyen fizetnek a mai napig is), ha félreléptek - hogy csak egy példát emeljek ki.

Ugyanakkor ott a nő, aki gyakran évekig várja vissza urát a háborúból, kalandozásból. Odüsszeusz feleségét, Pénelopét évekig zaklatták a kérők, de ő csak várt, mert érezte: férje él, és reménykedett visszatérésében.

Rómeó és Júlia történetét is ismeri mindenki. A fiatal szerelmesek nem törődtek harcban álló családtagjaikkal, s inkább a halált választották, mint hogy egymás nélkül éljenek. Holott Júlia, felébredvén, látva a halott Rómeót, választhatta volna az életet s vele egy új esélyt, új kérőt - de ő a halálba is követte kedvesét.

De nem csak a szerelemből szakadhat meg az asszonyi szív. Hogy érezhet az anya, kinek a fiát háborúba viszik? Számtalan népdal, vers és regény dolgozta fel a témát. Toldi Miklós is találkozik a pesti temetőben egy özvegyasszonnyal, kinek két vitéz fiát ölte meg a cseh bajnok. Ugyanakkor az ő édesanyja szíve is megszakadt abba, hogy legnagyobb fia, György az öccse vérét akarta venni.

Vagy mit érezhetett Szilágyi Erzsébet, mikor egyik fiát kivégezték, a másikat börtönbe vetették? Ez a szomorú eset hasonlóképpen megismétlődve a jelenkori Magyarországon is sok édesanyát, feleséget, gyermeket nyomorított meg, mikor hadifogságba esett, vagy politikai okokból börtönbe vetett férfiakat szakítottak el a családjuktól évekre -vagy örökre. Gondolok itt például Déry Tibor: Szerelem című novellájára: '56 után nagyon sok értelmiségi is a börtönbe került -írók, költők is. Az amnesztia idején szerencsére legnagyobb részüket (akiket nem végeztek még ki) kiengedtek, de a több évig tartó rabság talán soha nem múló lelki sebeket okozott az érintetteknek.

Ahogy ebből az írásból, az Ameddig a lábam bírja című regényből is készült filmváltozat, és ez is igaz történet alapján készült. A német tiszt orvosa és térképész bajtársa segítségével megszökik a legtávolabbi orosz munkatáborból, hogy hazajusson várandósan otthagyott feleségéhez és kislányához. Nem tudni róla semmit, nincs se az élők, se az elesettek, sem az oroszok által kiadott hadifogoly-névlistán szereplők közt. Felesége mégis türelmesen várja haza, nem törődik bele férje eltűnésébe - és hat év után végre ismét egyesülhet a család.

De a régebbi korokban is van még példa a sokszor őrületig fokozódó szeretetre. Hamlet Opheliája nem képes megemészteni, hogy Hamlet megőrült, majd édesapja halálát okozza, s bár Hamlet elmebaja inkább tettetett, az övé valódi, s ez vesztét okozza: folyóba fullad.

Édes Anna, a fiatal cselédlány sorsa is az őrület lesz, de neki a folyamatos megalázások, kihasználás, a "rövid pórázon tartás", a puszta tárgyként való kezelés volt a kiváltó ok. Az is nagy tragédia volt a számára, mikor az Úrfitól teherbe esett szerelmesen, s annak kérésére elvetette a babát egy keserű por segítségével, holott rajongott a csöppségekért - majd Jancsi ezek után semmibe vette és más nőnek udvarolt. Annában megszakadt valami s az egykori "mintacseléd" megölte az őt sanyargató úrnőjét és annak urát.

Ágnes asszony története is tragédiába torkollik, a szeretője meggyilkolja férjét és ő éppen a véres lepedőt igyekszik tisztára mosni, mikor jönnek érte és a börtönbe viszik. A sötét zárkában merengve a bűntudatba beleőrül, s bár a bíróság hazaengedi ennek nyilvánvalósága okán, neki ez nagyobb büntetés - a vérfoltot mindig látni véli a lepedőn, s még évek múltán is csak mossa a patakban, mikor az anyag már teljesen szétfoszlott. Arany János több balladájában kulcsfontosságú ez a bűn és bűnhődés motívum: Tengeri-hántás, vagy a Tetemre hívás -ez utóbbiban Abigél sorsa is az őrület lesz, amiért meggondolatlanságból, kacérságból a belé szerelmes ifjú nemest öngyilkosságba hajszolja.

A férjgyilkosság még más művekben is jelen van, például Németh László Iszony című regényében. Édesapja halála után a szegény családból származó, hűvös, emberkerülő tanyasi lány rákényszerül arra, hogy érdekházasságot kössön a harsány, örökmozgó, viccelődő, társaságkedvelő Sanyival, akihez egy cseppet sem vonzódik. Bár gyermekük születik, Nelli nem jó anya, és viszolyog férjétől, s mikor egyszer Sanyi az ágyban betegen, gyengén közeledik hozzá, őrajta eluralkodik az iszony és a párnával megfojtja őt. Nelli nem akart ölni, önvédelemből szorította a párnát kettejük közé - de az eset mégsem rázza meg, sőt, utána megtalálja lelki nyugalmát.

Talán a nők túl sokat tűrnek, nincs lehetőségük az elfojtott indulatokat kiereszteni és ez addig gyűlik, amíg bombaként fel nem robban. A házasok nem figyelnek eléggé egymásra, nem beszélik át gondjaikat s a felgyülemlett problémák egy vitás helyzetben egyszer előtörnek, mely akkora erővel feszíti szét a házasság tartópilléreit, hogy azok összeomlanak és válás lesz a vége - jobbik esetben. Sajnos sok a családon belüli erőszak, ami akár az egyik fél gyilkossá válásával is végződhet... Pedig ezekből az asszonyi sorsokból, a számtalan előjelből kivehető lenne a készülő baj, s el lehetne fojtani a készülő tragédiát még csírájában!

A nők lelke hatalmas, de nem képes minden csapást elviselni. A sorozatos szenvedések néha annyira meggyengítik, hogy a sebzett lélek, nem bírván tovább tűrni a testi-lelki kínokat, fellázad, és szinte öntudatlan állapotban zúdítja rá elnyomójára a felgyülemlett feszültséget, s ez vezet a tragédiához. Ezen nők mellett bizonyára nem állt senki, aki enyhítette volna szenvedéseiket, aki bátorította, támogatta volna őket. A közöny sajnos ma is az egyik legszomorúbb, legégetőbb társadalmi probléma...

"A hideg elfordulás, a közöny a nyílt ellenszenvnél is veszedelmesebb méreg."

J. K. R.