Ha kifogynak a szavak, az érvek és a jó szándék, ha lehull az árulókról az álarc, akkor a békés megoldások átadják helyüket az - olykor ellenőrizhetetlen - erőszaknak, a fegyvereknek. Vagy mint a palesztinok esetében az élet-halál-harcnak. Már sok bölcs megmondta, hogy amikor nincs hová hátrálni, akkor egyetlen út marad; előre és bármi áron. Egyre több nemzet áll már a falnál, és még többen hátrálnak felé. Ráadásul az ellenség közös, ha tetszik, globális és az eszközei is azok. Az egyetlen járható út előre vezet, és egyetlen eszköz maradt az összefogás. Azonban arról sem szabad elfelejtkezni, hogy az idáig vezető folyamatoknak is rengeteg vétlen áldozata volt már, sok-sok kívülálló és ártatlan, aki az életével lakolt azért, hogy a hatalmasok még hatalmasabbak és még gazdagabbak legyenek. Nem csoda, ha a lázadó tömegek épp ezeket tekintik elsődleges célpontnak. Ezért történnek támadások a bankok, adóhivatalok, pénzemberek és politikusok ellen. Hisz első lépésben ezekhez férnek hozzá legkönnyebben. Azonban eljön az idő, amikor nem csak leleplezik, de utolérik azokat is, akiket most még hatékonyan véd a törvény, a pénz és fegyver. Mindenkinél van egy határ, amikor elszakad az a bizonyos cérna, és amikor az emberek azt látják, hogy már jövő sincs akkor előbb-utóbb a cérna elszakad.
A lázadáshoz vezető út
Ha egy ország korrupt politikusai és vezetői, nem csak elárulják a hazájukat, de ki is fosztják, majd hazug módon, a javakban dúskáló vezetők még rá is fogják a lakosságra, hogy az ő túlköltekezésük miatt adósodott el az ország, akkor borítékolható, hogy hamarosan sokaknak elege lesz! És különböző eszközökkel próbálják megakadályozni, saját kifosztásukat, és országuk kiárusítását.
Legalábbis, ha annak a népnek van még szemernyi önbecsülése, és hazaszeretete, no meg büszkesége, akit ily módon kiirtásra szántak, akkor elkerülhetetlen lesz, hogy előbb-utóbb ne vegye a kezébe saját sorsát, és ne zavarja el a bűnöző uralkodó réteget.
A Görögök esete egyáltalán nem egyedi még itt Európában sem. Ezért nincs mit csodálkozni azon, ha egyszerre tömegek kezdenek lázadni, és tenni az ellen, hogy megszűnjön a további ország és néprontás.
Ha a szép szó, vagyis a tárgyalások, tiltakozások, és petíciók elérnék a céljukat, és az ellenérdekelt vezető réteg önként abbahagyná az ország és lakossága kifosztását, ellehetetlenítését, akkor idáig sosem fajulnának el a dolgok. Azonban akik már eladták a lelküket is, azok sosem fogják önként visszaadni, amit a maguk és tartóik számára erkölcstelen módon eloroztak. Amíg egy ország hatalmasainak fontosabb a saját jólétük, mint azok hazája és érdekei akikért dolgozniuk kellene, s akikből jól élnek, mint a tisztesség és becsület addig változást tőlük nem várhat senki. Önkéntes változást pedig végképp nem.
Ha kifogynak a szavak, az érvek és a jó szándék, ha lehull az árulókról az álarc, akkor a békés megoldások átadják helyüket az - olykor ellenőrizhetetlen - erőszaknak, a fegyvereknek. Vagy mint a palesztinok esetében az élet-halál-harcnak.
Már sok bölcs megmondta, hogy amikor nincs hová hátrálni, akkor egyetlen út marad; előre és bármi áron. Egyre több nemzet áll már a falnál, és még többen hátrálnak felé. Ráadásul az ellenség közös, ha tetszik, globális és az eszközei is azok.
Az egyetlen járható út előre vezet, és egyetlen eszköz maradt az összefogás.
Régi mondás; egységben az erő! Egység van már az elnyomó, kifosztó pénzolgarchák között, hát a kifosztottak mire várnak még?
A birkaság nem válhat létformává, az igazságkeresés, és az igazságért való küzdelem azonban igen!
A görögök most kísérletet tesznek, hogy a maguk eszközeivel megoldásokat csikarjanak ki maguk és hazájuk számára. S ne tévesszen meg senkit, hogy a tüntetések vezetői, a sarlót és kalapácsot tűzték zászlajuk, mert a tömeg nem mind kommunista, de mind kiszolgáltatott, de mind elkeseredett, és a cél közös. (Ahogy nem azonos a szocialista, vagy kommunista meg a bolsevik, a cionista, vagy talmudista meg a zsidó, akárcsak a fasiszta meg a nacionalista.)Nagyon szomorú, hogy ártatlan áldozatok is vannak, - mint minden harcban, ebben is -, azonban az ő vérük azokra száll, akik odáig juttattak ember tömegeket, hogy ne legyen más választásuk, mint a demonstrációk, a lázongások, és felkelések sorozata.
Azonban arról sem szabad elfelejtkezni, hogy az idáig vezető folyamatoknak is rengeteg vétlen áldozata volt már, sok-sok kívülálló és ártatlan, aki az életével lakolt azért, hogy a hatalmasok még hatalmasabbak és még gazdagabbak legyenek.
A cionista pénzoligarchia a hatalmát és befolyását az olyan szervezeteken keresztül terjeszti ki a világra, mint például az IMF, a CFR, WHO, a Világbank, az ENSZ, a NATO, az EU stb., és az egyes országokban ehhez felhasználja bankokat a multi cégeket. Az országok kormányait közméltóságait a titkostársaságokba tömörített politikusaival, pénzembereivel, és “egyszerűbb” tagjaival tölti fel, akik azután törvényekkel és az adó- és közhivatalokkal segítik a kifosztást, valamint a titkosszolgálatok-, őrző-védő cégnek álcázott szervezetetek zsoldosaival biztosítja, hogy erőszakkal is kicsikarja, amit akar, és megvédje amit már elvett.
Nem csoda, ha a lázadó tömegek épp ezeket tekintik elsődleges célpontnak. Ezért történnek támadások a bankok, adóhivatalok, pénzemberek és politikusok ellen. Hisz első lépésben ezekhez férnek hozzá legkönnyebben. Azonban eljön az idő, amikor nem csak leleplezik, de utolérik azokat is, akiket most még hatékonyan véd a törvény, a pénz és fegyver.
Mindenkinél van egy határ, amikor elszakad az a bizonyos cérna, és amikor az emberek azt látják, hogy már jövő sincs akkor előbb-utóbb a cérna elszakad.
Egy, a városközpontban tartott megmozduláson a lincshangulat is eluralkodott atüntetők egy része a parlament előtti térre vonult, ahol tolvajoknak kiáltotta ki a törvényhozás épületében tartózkodó politikusokat, gúnyolva őket, hogy úgysem mernek kilépni az utcákra. A tüntetők gyújtópalackokat és utcaköveket dobáltak a rendőrökre, és megpróbálták áttörni a parlamentet körülvevő biztonsági kordont, míg végül visszavonulásra kényszerítették őket. Három hónap alatt ma kezdődött a harmadik általános sztrájk Görögországban. A legjelentősebb szakszervezetek által meghirdetett 24 órás országos sztrájk idejére leállt Görögország légi forgalma, nem üzemelnek a kikötők, az iskolákban szünetel az oktatás, a kórházakban csak a rendkívüli esetekhez szükséges személyzet tart ügyeletet.
A görög dolgozók szerdai általános sztrájkja következtében országszerte nem üzemelnek a szolgáltatások, megfagyott az élet. Az erőszakig fajult demonstrációkat a rendőrök könnygázbombákkal próbálják feloszlatni: az utcai megmozdulásnak legalább három halálos áldozata van. Két állami épületet is felgyújtottak, az athéni rendőrséget általános riadókészültség behelyezték.
Legfrissebb értesülések szerint további két épületet, egy adóhatósági, illetve egy közigazgatási központot lobbantott lángra Molotov-koktélokkal a feldühödött tömeg. Az egyre inkább elfajuló események hatására az athéni rendőrséget általános riadókészültségbe helyezték. Ez azt jelenti, hogy a mozgósítások során még a szabadságukat töltő rendőröket is behívják.
A görög válság azonban világossá tette, hogy nincs vége a rossz időknek. Athén nem tud eleget tenni adósságtörlesztési kötelezettségeinek az EU és az IMF segítsége nélkül. A görög gazdaság bajainak megoldásához azonban a 145 milliárd eurós gyorskölcsön sem lesz elég. Egyáltalán nem biztos, hogy a görög lakosság torkán le lehet nyomni a drámai megszorításokat. Ha mégis sikerül jelentősen csökkenteni az államháztartási hiányt, akkor defláció indulhat el, és a kereslet csökkenésével tovább csökken a termelés. Arról nem is beszélve, hogy a görögök megmentése után újabb államok - Spanyolország, Portugália és Írország - kérhetnek segítséget.
AJÁNLOM AZ OLDALT
