| Cikk : Mit ér az ígéret, ha szószegők adják? |
Mit ér az ígéret, ha szószegők adják?
SZRTI 2010.05.20. 12:26
Illetve miért nem vizsgálódnak a rendőri-, ügyészségi nyomozóhivatalok, - vagy ha mégis, miért eredménytelenül - a bűnözőkkel összefonódott rendőrök, és közhivatalnokok irányába, hogy kiderítsék, vajon miért fedezik és segítik őket. Meg vannak-e félemlítve, vagy lefizetik őket, esetleg családi kapcsolatokat titkolnak? ... Bár a legfontosabb kérdésben az igazi bűnösök még nem hallatták a hangjukat. A Végrehajtási Törvény, - mely egyértelműen az alfája és omegája e kifosztásnak -, egyértelműen népellenes. (Tán alkotmányellenes is, ha a lakhatási lehetőség elvételére gondolunk.) Ezt meg kell szüntetni! Az úgynevezett önálló bírósági végrehajtókat pedig – akik épp oly mohók, mint a bankok és a multik – szigorú ellenőrzés és állami felügyelet alá kell vonni. Hatalmukat erősen leszűkítő, szigorú szabályok közé szorítani. Valamint túlkapásaikat, vagyonszerzésük legális vagy illegális módját, valamint etikusságát visszamenőleg alaposan ki kell vizsgálni. S nem csak őket, hanem mindazokat, akik ebben a kezükre játszottak, akár törvénnyel, akár hatalommal. Arról nem is beszélve, hogy már a bírói határozat megléte sem fontos számukra. 
foto: Hegedűs Róbert
képszöveg: Bár a rendőrség is megérkezett, Tasnádiék szabadon távozhattak.
A háttérben Burger Zsolt, a Magyar Hírlap megfenyegetett és bántalmazott fotósa
Mit ér az ígéret, ha szószegők adják?
Az adott szó hitele
Örülünk, hogy végre az illetékesek – az APEH, az Árverező Ház, és az OTP – is aktivitást mutatnak a tarthatatlan helyzet megoldása érdekében. Azt is üdvözöljük, hogy - ezúttal úgy tűnik-, ezt az aktivitást elsősorban a károsultak és kisemmizettek érdekében végzik.
Ám nem rejthetjük véka alá, hogy örömünkre felhők is telepednek korábbi tapasztalataink alapján.
Az APEH vizsgálat eredményességével kapcsolatban azt láttuk eddig, hogy az igazán komoly ügyekben valahogy nem sikerült a szükséges bizonyítékokat összeszedniük, már ha valóban megvolt az akarat hozzá, és nem csak úgy szőrmentén próbáltak lépni. Bár úgy tűnik, ebbe az eredménytelenségbe az eljáró nyomozó hatóságok “sikertelensége” és a politika keze is jócskán belejátszott. Valahogy a maffiás ügyekben sosem vizsgálódtak eléggé hatékonyan.
Gondolunk pl. arra, hogy amikor a rendőrség látókörébe, kerülő esetekben az APEH nem kezdeményezett hivatalból vizsgálatot – akár a nem helyi rendőri szervek bevonásával – arról, hogy vajon a segélyen és munka nélkül tengődő bűnözőknek miből telik méregdrága esküvőkre, az átlagosnál kimagaslóan jobb vagy több ingatlanra, luxusautókra, drága fogyasztási cikkekre, vagy éppen testőrségre.
Illetve, miért nem vizsgálódnak a rendőri-, ügyészségi nyomozó hivatalok, - vagy ha mégis, miért eredménytelenül - a bűnözőkkel összefonódott rendőrök és közhivatalnokok irányába, hogy kiderítsék, vajon miért fedezik és segítik őket. Meg vannak-e félemlítve, vagy lefizetik őket, esetleg családi kapcsolatokat titkolnak?
Nos, ha nem bízunk egy jövendő APEH vizsgálat sikerében, akkor annak ez az egyik oka.
Az Árverező Ház, a bankok és a végrehajtók eddigi munkájukkal csak saját pozícióikat és vagyonukat gyarapították. A Végrehajtási Törvény adta lehetőséggel, védelemmel és támogatással.
A bankok eddig, különösen hazánkban, óriási pénzeket “kaszáltak”, és nem igen törődtek azzal, hogy adósaikat véglegesen földönfutóvá tették. Felmerül a kérdés, vajon most mi változott? Netán ebből az extraprofitból önként akarnának visszajuttatni? Ha a kutya és a szalonna esetére gondolunk, akkor ez nem hihető. De legalábbis szkeptikusan fogadjuk. Bár…. a remény hal meg utoljára…
Az pedig külön zavaró ebben a dologban, hogy magyar bankot már lámpással sem igen találunk hazánkban. S ez felveti a következő kérdést, a külföldi tulajdonosoknak érdekükben áll-e valóban a tényleges segítség? Önként lemondanának-e az extrapofitjukról? Vagy,- ami valószínűbbnek látszik jelen helyzetben –, csak porhintés az egész? Vajon azok az intézkedések, amiket hoztak és még terveznek hozni, valódi segítség lesz-e adósaik számára?
Vagy csak némi enyhítést céloz, hogy az aranytojást tojó tyúk ne pusztuljon éhen, legalább még tojni tudjon?
Nem hisszük, hogy a külföldi tulajdonú bankok valóban szívükön viselik és fontosabbnak tartják a mi országunk felemelkedését és a gazdasági válságból való kihúzását, a saját extraprofitjuknál. Az eddigiek épp ennek ellenkezőjét bizonyították.
 |
Bár a legfontosabb kérdésben az igazi bűnösök még nem hallatták a hangjukat.
A Végrehajtási Törvény - mely egyértelműen az alfája és omegája e kifosztásnak -, egyértelműen népellenes. (Tán alkotmányellenes is, ha a lakhatási lehetőség elvételére gondolunk.) Ezt meg kell szüntetni!
Az úgynevezett önálló bírósági végrehajtókat pedig – akik épp oly mohók, mint a bankok és a multik – szigorú ellenőrzés és állami felügyelet alá kell vonni. Hatalmukat erősen leszűkítő, szigorú szabályok közé szorítani.
|
Valamint túlkapásaikat, vagyonszerzésük legális vagy illegális módját, valamint etikusságát visszamenőleg alaposan ki kell vizsgálni. S nem csak őket, hanem mindazokat, akik ebben a kezükre játszottak, akár törvénnyel, akár hatalommal. Arról nem is beszélve, hogy már a bírói határozat megléte sem fontos számukra.
|
|
Az Árverező Ház kijelentését, miszerint: “TÖBBET SOHA NEM FOGNAK LAKOTT lakásokat, házakat ingatlant árverezni, ezen tevékenységüket teljesen felfüggesztették!”, szintén csak fenntartásokkal tudjuk kezelni. Mondhatnám: Hisszük, ha látjuk. És persze felmerül a kérdés, vajon hogyan kell érteni ezt a kijelentést. Hiszen, ha néhány kigyúrt “testőr”, vagy "verőlegény" erőszakkal kiszedi a házából a delikvenst, no és persze okiratokat is aláírat vele kényszerrel, és persze tanúk nélkül, akkor a józan ész nem bizonyít semmit. Ráadásul az ingatlan máris üresen áll. |
Reméljük azonban, hogy ezt csak eddigi rossz tapasztalataink mondatják velünk, s ezúttal nem erről van szó!
Mottónk:
Bizzunk Istenben, de tartsuk szárazon a puskaport!
Szabad Riport Tudósító Iroda
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
