SZEMEZGETŐ : A görög államcsőd az EU összeomlását is jelentheti |
A görög államcsőd az EU összeomlását is jelentheti
Siklósi András 2010.05.24. 16:20
Márpedig a pénzszivattyú itt is működik, s az adósságcsapda oly mértékben köréjük zárult, hogy normális módon innen nincs szabadulás. Ezért eleinte a gazdasági mutatók manipulálásával, „kegyes csalások” elkövetésével, a valós helyzet letagadásával védekeztek, de végül csak lelepleződtek, s elismerték a teljes csőd beálltát. (Magyarország már évek óta ugyanitt tart, sőt nagyobb bajban van, de mivel még nem vezettük be az eurót, nem kockáztatnak miattunk semmit.) Ez egyben a fizetésképtelenség megállapítását is jelenti, vagyis azt, hogy önerőből már nem képesek a fölhalmozódott adósságot és kamatait törleszteni; ugyanakkor a gazdaságot, az életszínvonalat s az államháztartást is a megszokott keretek közt tartani, tehát jöjjön, aminek jönnie kell. Itt azonban nem csupán róluk, hanem az egész euro-övezet létéről, sőt az EU fönnmaradásáról van szó. Ezért az agytröszt nyomban a „hónuk alá nyúlt”, hiszen észlelte a könnyen futótűzként szétterjedő veszélyt, amit elemi érdeke csírájában elfojtani. Bizony a „disznók” többi országánál is a küszöbön ólálkodik a pénzrendszer összeomlása, s ennyi becsődölt gazdaságot egyszerre lehetetlen megsegíteni. A gond csak az, hogy a 3 éves futamidőre felajánlott 110-120 milliárd eurónyi kölcsön (ennek 2/3-át vállalja az EU, 1/3-át pedig az IMF) csupán tüneti kezelést jelent, mely nem a kiváltó okokat szünteti meg, hanem a következményeiket próbálja orvosolni, abszolút esélytelenül; ráadásul komoly terheket ró a többi tagországra is. Az EU bennfentes komisszárjai azonban már nem törődnek azzal, hogy mi mibe kerül, hiszen ők az egész ingatag birodalmat szeretnék stabilizálni, mely néhány év alatt úgy összedőlhet, mint kártyavár egy kósza tüsszentéstől.
Néhány eseményről a Kárpát-hazában és Európában II.
A görög államcsőd az EU összeomlását is jelentheti
Többször is írtam már az EU-ról (lásd pl. „Végső kisemmizésünk és likvidálásunk az EU-ban”); e dolgozataimban részletesen taglaltam annak antidemokratikus, neoliberális-globalista voltát, amely nem a tagországok s az egyes nemzetek érdekeit szolgálja; hanem diktatórikus-föderatív fölépítésével egy központi multinacionális bankárkaszt, egy rohamosan körvonalazódó szabadkőműves-zsidó világállam törekvéseinek rendel alá mindent, nem törődve senkivel és semmivel, gátlástalanul keresztülgázolva minden emberi szenvedésen és szabadságvágyon. Egy ilyen behemót szuperhatalommal, egy efféle érzéketlen, istentelen és antihumánus gólemmel nincs esélyünk külön-külön szembeszállni; csak az európai népek együttes cselekvése, azaz fölkelése vagy szabadságharca vezethet tartós eredményre. Vannak, akik szerint létezik „békés” megoldás is; szerintem azonban túl sok forog kockán ahhoz, hogy a háttérhatalom zsarnokai és jól fizetett helytartói belássák: az általuk képviselt rémálom megvalósíthatatlan, s abba egész Európa beledöglik, vagy ősemberi szintre süllyed. Nincs tehát más út, mint az erőszak ellen erővel föllépni, mert a ránk telepedett élősdi fajta nem ért a világos szóból addig, amíg az ormányára nem sóznak egy jókorát.
Itt is fennáll az, amit Magyarország viszonylatában már számtalanszor szétkürtöltem, hogy ez a korrupt, sátáni rendszer belülről nem reformálható-, javítható meg, hibái és bűnei nem küszöbölhetők ki semmilyen módon, csak ha vesszük a fáradságot, és együttesen odacsapunk. (Képzeljük el Zrínyit, aki a szigetvári kitörés helyett a törökkel egyezkedik egy közös „munkavacsorán”, a megszállásunkat követő harács és dézsma szedésének „zökkenőmentessé” tételéről. Erős fantázia kell hozzá! Ha dicső elődeink valaha is úgy viselkedtek volna, mint mai züllött árulóink, országunk már a térképen se létezne!) Amennyiben ezt nem tesszük meg azonnal és igen határozottan, akkor el kell viselnünk, hogy egyenként kivéreztessenek és rabszolgasorba taszítsanak bennünket. Hazánk ma Európa „beteg lova”, s a mi helyzetünk sokkal katasztrofálisabb, mint bármelyik másik országé; mivel azonban szívósságunk, türelmünk és tűrőképességünk mérföldekkel megelőzi a többiekét, ezért nem is nagyon fáj senkinek, ha szép csendben kimúlunk a világból. Más a leányzó fekvése Görögországban, aminek „legatyásodása” már inkább okot ad az összhéber aggodalomra és a delikvens „megmentésére”, mint a megvetett, páriának tekintett, senkit sem bántó, csontvázáig lecsupaszított Magyarország. No de vizsgáljuk meg, mi is történt Zorbász földjén, a napsütötte Hellaszban.
|
Görögország lakossága ma is messze jobb kondícióban, 4-5-ször magasabb színvonalon él nálunk, tehát kíváncsi lennék, hogy vajon miként viselné el azt, ha hirtelen a mi nyomorszintünkre süllyedne. (Valószínűleg megőrülne bánatában, és tömegesen ugrana le a Taigetoszról vagy az Olimposzról.) Persze ez nem jelenti azt, hogy ott olajozottan mennének a dolgok, csupán azt kívántam érzékeltetni, hogy a magyarok határtalanul boldogok lennének, ha egy csoda folytán a görögök kedvezőbb nívójára „zuhannának” (fölülírva a gravitáció egyetemes törvényét). Görögország egyébként nem tartozik az EU „nagyjai” közé (mint Németország, Franciaország, Anglia, Itália), hanem az ún. perem-országok sorába, kb. Portugáliával, Írországgal és Spanyolországgal azonos kategóriába. Egy gúnyos angol kifejezéssel négyüket PIGS-nek (disznók!) nevezik, országaik kezdőbetűit összevonva. Ezek az országok érdemben nem szólhatnak bele az EU belső ügyeibe, mivel azonban részei az euro-zónának, sorsuk elég fontos a szervezet számára. Eleinte többnyire az EU támogatottjai voltak, tehát nem fosztották ki őket brutálisan; ez némileg megváltozott a keleti „szocialista blokk” tagjainak későbbi csatlakoztatása következtében, mivel a „feneketlen bőségszaru” lassacskán soványodni kezdett. |
Georgiosz Papandreu vezetésével Görögországban jelenleg baloldali kormány regnál, ami nem mondható éppen „tisztakezűnek”, noha korrupcióban, törvényszegésben és egyéb „disznó”ságokban meg sem közelíti a Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai által tökélyre vitt, alulmúlhatatlan mércét. Az ő csőd-közeli állapotuk világosan mutatja, hogy a neoliberális piacgazdaságnak (lényegében multináci rablókapitalizmus) és a nyugati típusú áldemokráciának (egy faji felsőbbrendűség elvén szerveződő „monetáris elit” totális diktatúrája a tehetetlen tömegek felett) mindenütt befellegzett, mert az egész mérgezett levest a kisemberek torkán próbálják lenyomni, akik nyilván nem sokáig bírják az egyre durvább terhelést. Görögország eljutott az utolsó húr elpattanásáig, mert nem óhajtja föladni eddigi kényelmes, viszonylagos jólétét.
Márpedig a pénzszivattyú itt is működik, s az adósságcsapda oly mértékben köréjük zárult, hogy normális módon innen nincs szabadulás. Ezért eleinte a gazdasági mutatók manipulálásával, „kegyes csalások” elkövetésével, a valós helyzet letagadásával védekeztek, de végül csak lelepleződtek, s elismerték a teljes csőd beálltát. (Magyarország már évek óta ugyanitt tart, sőt nagyobb bajban van, de mivel még nem vezettük be az eurót, nem kockáztatnak miattunk semmit.) Ez egyben a fizetésképtelenség megállapítását is jelenti, vagyis azt, hogy önerőből már nem képesek a fölhalmozódott adósságot és kamatait törleszteni; ugyanakkor a gazdaságot, az életszínvonalat s az államháztartást is a megszokott keretek közt tartani, tehát jöjjön, aminek jönnie kell. Itt azonban nem csupán róluk, hanem az egész euro-övezet létéről, sőt az EU fönnmaradásáról van szó.
Ezért az agytröszt nyomban a „hónuk alá nyúlt”, hiszen észlelte a könnyen futótűzként szétterjedő veszélyt, amit elemi érdeke csírájában elfojtani. Bizony a „disznók” többi országánál is a küszöbön ólálkodik a pénzrendszer összeomlása, s ennyi becsődölt gazdaságot egyszerre lehetetlen megsegíteni. A gond csak az, hogy a 3 éves futamidőre felajánlott 110-120 milliárd eurónyi kölcsön (ennek 2/3-át vállalja az EU, 1/3-át pedig az IMF) csupán tüneti kezelést jelent, mely nem a kiváltó okokat szünteti meg, hanem a következményeiket próbálja orvosolni, abszolút esélytelenül; ráadásul komoly terheket ró a többi tagországra is. Az EU bennfentes komisszárjai azonban már nem törődnek azzal, hogy mi mibe kerül, hiszen ők az egész ingatag birodalmat szeretnék stabilizálni, mely néhány év alatt úgy összedőlhet, mint kártyavár egy kósza tüsszentéstől.
|
Görögországot (is) vasmarokkal szorítja a globális háttérhatalom, s hiába próbált kibújni a rá oktrojált megszorítások és „szerkezeti átalakítások” alól, egyelőre ő húzta a rövidebbet, s kormányszinten máris beletörődött elkerülhetetlen sorsába. A pénzvilág kíméletlenül kiadta a szokásos „válsággyógyító” ukázt (a Bokros-csomag ottani megfelelője!): bérbefagyasztás, nyugdíjcsökkentés, a nyugdíjkorhatár növelése 65 évre, adóemelések, a szociális juttatások megnyirbálása stb. A nép körében persze elemi erővel tört föl a lázadás; sztrájkok, tömegtüntetések, kemény zavargások robbantak ki. Molotov-koktélokkal és botokkal támadtak a rendőrökre, bankokat, gépkocsikat gyújtottak föl, betörtek a televízióba, általános fölkelésre szólították Európa népeit, azaz sok mindent megpróbáltak elkeseredésükben. Nyilván nem adták még föl, de egyedül aligha boldogulhatnak, s jelenleg úgy tűnik, hogy a szolidaritás helyett az uniós többség az egyéni menekülési utakat választja. |
Ezzel az első fordulót a cionista banda nyerte, de még nem lefutott a mérkőzés. Előbb-utóbb mindenkire rákerül a sor, s ha legalább 3-4 újabb ország gazdasága is „bedől”, akkor bizony eluralkodik mindenütt a káosz és a pánik, s az EU lehúzhatja a rolót, az egyes nemzetek pedig megünnepelhetik a szabadságot. (Biztató jel az is, hogy ahova mi beléptünk – pl. Osztrák-Magyar Monarchia, KGST, Varsói Szerződés –, az eddig rendre szétrohadt és megszűnt; miért lenne másképp az EU-val és a NATO-val? Mi ritkán győzünk, de minden ellenségünket, gyarmatosító megszállónkat túléljük, a történelmi tapasztalatok szerint!) Persze ezek az Európát s a világ oroszlánrészét bekebelező vámpírok nem adják meg könnyen magukat, s ha szükségesnek érzik, egy újabb népirtó háborútól sem riadnak vissza. Nem kizárható az sem, hogy Görögországot szándékosan döntötték romba, mert egyfajta „válságmodellnek”, laboratóriumnak tekintik, ahol kipróbálhatják sajátos „gyógymódjaikat”. Afelől viszont nincs kétségem, hogy végül elbuknak a sötétség erői, hiába áll rendelkezésükre a pokol összes vagyona és elrettentő fegyveres arzenálja.
Meggyőződésem, hogy Európa csak a magyar példára, a tökéletességet közelítő Szentkorona-értékrendre alapozva mászhat ki a szakadékból, s valósíthatja meg a fenntartható életet. Ez egyben az EU és minden hasonló terjeszkedő, vérszívó, a nemzeteket kényszerzubbonyba, közös akolba záró, kártékony óriásbirodalom fölszámolását is maga után vonja. Európa jövője csak szabad, független, önazonosságukat, értékeiket megtartó és egyenrangú nemzetek önkéntes és kölcsönös előnyöket nyújtó szövetkezésén nyugodhat, ami nem más, mint egy laza konföderáció. Minden más út zsákutca, s az efféle meddő, esztelen, borzasztó szenvedésekkel, nyomorúsággal és pusztulással járó kísérleteket egyszer s mindenkorra be kell fejezni; s örökre meg kell semmisíteni, vagy száműzni kell körünkből azokat a sátáni figurákat, akik önző érdekeiknek készek bárkit és bármit alárendelni, akik Istent játszva, gátlástalanul uralni kívánják a halált és az értelmes életet.
Siklósi András
|