|
„KOBOLDOK”
Oskar 2010.06.01. 15:24
Nem igazság ez, valami nem nagyon stimmel ebben a mai világban... Különben is: mi az hogy "nem szeret dolgozni"? vagy "nem akar"? A rendszerváltásnak hazudott tulajdonos-váltások előtt törvénybe volt iktatva: aki 30 napon túl nem tudja igazolni a munkahelyét, azt vitték Baracskára. Úgy hívták ezt: "közveszélyes munkakerülő életmód".. A lakások, lakhatások terén ugyanez volt a helyzet. Aki nem rendelkezett bejelentett lakcímmel (és persze nem is tartózkodott ott) azt vitte a rendőr, mint Gyurika a Haribo-cukrot a CBA-ból... Ennek azért meg volt az alapja is ám... Mármint a hivatkozási. Akkoriban valahogy joggal kérte számon a törvényhozó ezeket a dolgokat, mert ami rajta állt, azt biztosította. Aki akart, valóban dolgozhatott, és lakhatott is valahol...Az idősebbeknek emlékezni kéne rá: nem volt ilyen az utcákon, köztereken mint ma... Koldulásért(!!) is szabálysértés-büntetés járt, kérem alássan... Hogy ma miért van ez így? Hogy teljesen mindegy milyen kormány lép hatalomra négy évente, a jólét, a tehetősség, a munkalehetőség valahogy csak nekik jön el igazán... Meg pl. azoknak, akiket megbíznak a saját védelmükkel, személyük és birtokaik őrzésével.. A ki tudja hogy milyen országból ideszakadt multik pedig megválogatják, hogy kinek is adjanak éhbért. „KOBOLDOK”
Domit már szinte ezer éve ismerem. Jókat szoktunk beszélgetni, az ember élvezettel hallgatja szinte mindig kissé szarkasztikus gondolatait, szavait. Tőle hallottam először ezt a jelzőt: "koboldok". Nem gúnyból, nem a büszkeségtől és pénzéről hanyatt eső felső tízezer pozíciójából, nem gúnyos minősítésként. Inkább afféle jó szándékúan elnéző, még majdhogynem szeretettel is színezett fordulatként, annak a szinte menthetetlen rétegnek a megjelölésére, akik az összes negatívum, vagy külsőség ellenére azért ugyanolyan joggal tarthatják embernek magukat, mint valamelyik "részeg milliomos" a Rózsadombról.
Teli van velük az utca. Mint egy szürrealista sci-fi a vásznon, néha olyan hatást kelt a forgalmasabb terek képe. Vagy talán szomorú anakronizmusként Mark Twain, Dickens világa költözik ismét a mindennapjainkba. Messziről megismerni őket. Szinte "egyen-tartás" szerűen hetek alatt kialakul a "csövi-dizájn" annál aki erre a sorsra jut. Hajlott háttal, kő-borostásan csoszognak, fáradtan göcsörtös kezükben az elmaradhatatlan műanyagszatyor, a "tehetősebbeknek" kettő is jut...
Megrendítő látvány a lomtalanításokból összeszedett, talán egykori lepedő-akrobatika nyomait is hordozó paplanok képe, ahogy egy-egy kirakat bemélyedésében, vagy valami védettebb zugban "megágyaznak" maguknak ezek az emberek. Emberek bizony. Mert ők is azok, miért is ne lennének azok? És: emberhez igazán méltatlan sorsot kiérdemelve, "jutalékolva" maguknak.
A 7-es busz klasszikus statisztája egy-egy hajléktalan (decensebben, kisujjunkat a kávéscsészétől eltartva; most úgy illik mondanunk: "fedél nélküli". Na, itt vége is a tiszteletnek, empátiának...) aki mellé valóban nem szívesen ül le egy utas se, a belőle áradó "illatok" miatt.
De könyörgöm: ők nem szándékosan büdösítenek, ezzel is piszkálva a selyem orrúakat... Az emberi lénynek ugye alapvető, öröklött késztetése, kényszere, hogy ha már érzi a saját szagát, akkor megmosdik, lefürdik, jól befújja magát dezodorokkal, stb. stb.
Csak hogy hölgyeim és uraim, itten van a bibi... Mert ezek a cuccok pénzbe kerülnek, egy fürdőbe is pl. elég borsos a belépő, ha egyáltalán bizonyos "szakadtsági szint" elérée után beengednék oda a szerencsétlent. Pénzbe, ami ugye nincs... "Ott a szálló!" mondják ellentmondást nem tűrve a szociális munkások, vagy a szociális iparban jó állást betöltő illetékesek. Aham.... Van nekem egy sejtésem arról, hogy nem csak a történetekből ismert lopogatások indokolják azt, hogy elég sokan nem képesek igénybe venni a "szociális ellátás" ilyetén adományait, lehetőségeit.
"Alkoholisták! Piha! Pfuj" húzza fel a felső ajkát a kritika sziszegése közben nem egy "műítész"... Igen. Isznak Bizony hogy isznak, persze ha van miből.
Kérdezem én azt: aki ilyen szintjére süllyed az emberi létnek, józanul el tudná fogadni azt a tényt, hogy minden nap egy kartondarabra kell nyugovóra térnie, és amikor kinyílik a szeme, a feje körül csattogó lábak látványára jön a reggeli "megvilágosodás"?
A földön fekve, mint egy rongycsomó, amit oda dobtak.. Igen, ez a helyes kifejezés: "kidobott", "kihajított" "feleslegessé vált" emberi lények ők.
Vagy a házassága ment tönkre és anyuci dörzsöltebb volt annál, talán egy első kerékbe be is szállt az ügyvéd úr (nő) autójához, hogy az "alkalmatlan eszköztől" örökre megszabaduljon, kiforgatva utolsó filléreiből is...
Vagy a bankok áldásos trükkjei nyomán a feje fölül a házat, lába alól a szőnyeget rántotta ki a törvényes uzsorás, persze hogy nagyot lehet ilyenkor zuhanni, tessék csak kipróbálni...
Íme a szociálisan érzékeny állam demagóg "segítsége"... Ugyan hová jár dolgozni, mikor immár milliós a munkanélküliek tábora?
a plakát és a padló matrica mégis csak kevesebbe kerül, mint a valódi, és a hatékony segítség, - ráadásul még a haveri nyomda is keres rajta...
"Nem szeretnek, sőt!!!! Nem is akarnak!!!! dolgozni!!!!!" jön a következő bírálat... Személy szerint, velük szóba elegyedvén, nem is egy szakemberrel, mesteremberrel, sőt: mérnökkel találkoztam már. Hitetlenkedésemre ráérezve le is "vizsgázott" az illető, bizonyítva hogy nem csak úgy kitalálta. Olyan szakmai részletekkel, fizikai, matematikai fogalmakkal, hogy csak néztem mint a luki nyúl, ahogy a nép nyelve tartja...
Ezt a "meg lehet élni, nem is rosszul, csak dolgozni kell" szöveget legutóbb egy 36 éves(!!) cégvezetőtől hallottam, aki marhára büszke rá, hogy ő mindent elért mostanra... Évenkénti terepjáró-cserét, méregdrága fotós és technikai cuccokat, csak úgy lazán, ha éppen úgy támad a reggeli kávé után a kedve...
Na persze. Egy 36 éves ember ugyebár legfeljebb 12-16 éve kezdhette a tényleges pénzkereső tevékenységet, iskolái elvégzése után. Szóval nekem ne mondja hogy 16 évi munkával már cégeket ad-vesz, és szinte szenved kínjában Zoránnal énekelve, hogy "mi is kéne még?..."
Innen már megjöttünk, kérem alássan...
De ez nem egy oknyomozó-tényfeltáró riport, nem is az a réteg a "célszemély" éppen...
 |
Azt azért hadd ne álljam meg még hogy meg ne jegyezzem: az a réteg , aki meztelenre vetkőztetett női "asztalról" csemegézgeti a szushit egy-egy méregdrága szórakozóhelyen, miközben ezalatt nemcsak a "koboldok", de a munkahellyel ugyan (még) rendelkező nyomor szélén létező többség is nagyokat nyel egy zsíros kenyérre gondolatára is...
Nem igazság ez, valami nem nagyon stimmel ebben a mai világban...
|
Különben is: mi az hogy "nem szeret dolgozni"? vagy "nem akar"? A rendszerváltásnak hazudott tulajdonos-váltások előtt törvénybe volt iktatva: aki 30 napon túl nem tudja igazolni a munkahelyét, azt vitték Baracskára. Úgy hívták ezt: "közveszélyes munkakerülő életmód"..
A lakások, lakhatások terén ugyanez volt a helyzet. Aki nem rendelkezett bejelentett lakcímmel (és persze nem is tartózkodott ott) azt vitte a rendőr, mint Gyurika a Haribo-cukrot a CBA-ból...
Ennek azért meg volt az alapja is ám... Mármint a hivatkozási. Akkoriban valahogy joggal kérte számon a törvényhozó ezeket a dolgokat, mert ami rajta állt, azt biztosította. Aki akart, valóban dolgozhatott, és lakhatott is valahol...
Az idősebbeknek emlékezni kéne rá: nem volt ilyen az utcákon, köztereken mint ma... Koldulásért(!!) is szabálysértés-büntetés járt, kérem alássan...
Hogy ma miért van ez így? Hogy teljesen mindegy milyen kormány lép hatalomra négy évente, a jólét, a tehetősség, a munkalehetőség valahogy csak nekik jön el igazán... Meg pl. azoknak, akiket megbíznak a saját védelmükkel, személyük és birtokaik őrzésével.. A ki tudja hogy milyen országból ideszakadt multik pedig megválogatják, hogy kinek is adjanak éhbért. A gépesítés, a korszerű technológiák világában inkább költenek mindig modernebb és modernebb gépparkokra, felszerelésekre, a WC-ben is külön rendszeresíthető laptopokra, mint az emberi munkára..
Ja pardon: a humánerőforrásokra...
Így aztán akinek marad valami lehetőség éhbérért nyomorogni, az örül annak is; vagy banki alkalmazottként egész rendesen megélni, utóbbi undorodva kerülgeti azokat, akik talán éppen az ő kézjegyével ellátott kilakoltatás, árverezés következtében büdösítik a fekete 7-es járatait...
Szegény koboldok... Ők aztán vagy tengetik életüket egy-egy megtűrt helyen, vagy a koldusmaffiának "gyűjtenek", ujjnyi vastag aranyláncra valót...
Az átlag-polgár pedig? Igyekszik lépteivel kikerülni a földön fekvőt, nehogy a cipője is véletlen.... Vagy inkább átlépni... Úgy könnyebb. Csak a szemeket kell mereven előre és kissé felfelé irányítani, a "semmibe nézve".
Lefelé a földre? Isten ments! Még bekoszolódna az a szemgolyó...
Oskar
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
