A bankokkal szemben az adós mindig egyedül és alulmarad, bár azt hiszi, hogy saját döntését hozta meg, amikor leszerződött a bankkal. Pedig erről egyáltalán szó sincs! A kiszolgáltatott és átvert adósnak nincs választása, vagy aláveti magát a bank diktátumának, vagy az állam és a multik együttműködéséből fakadó  mesterséges elszegényítésébe pusztul bele. A szerződést követően pedig sorsa megpecsételődött. Az adós legapróbb megingására is lecsap a bank, és rászabadítja hiénáit. S van, aki még mindig nem érzi, nem látja, hogy ez a módszer, ez  az út hová vezet?   A cél egyértelmű: kiírtás! A mesterséges elszegényítés a genocidium egyik, de tán a leghatékonyabb és legalattomosabb  eszköze! Ki tudja meddig lesz hol laknod? Ki tudja, meddig lesz munkád? Ki tudja meddig fedezi a béred a számláidat, és létfentartási költségeidet? A módszer lényege hát igen egyszerű: Kussolj! És örülj, ha élheszt valameddig, ha éhbérért szolgálhatsz nekem, ha van még fedél a fejed felett! Nincs irgalom, nincs kegyelem!  Bár igaz! Mindez nem egyik napról a másikra következik be, és nem is mindekit érint egyszerre. Idő, nagyon hosszú idő kell hozzá! Ám akik ebben a harcban a fegyvert tartják jelenleg a kezükben, jól el vannak látva, nekik nem annyira sürgős, számukra az azonnaliság nem létkérdés, csak a töretlen megvalósulás a lényeg!  Az áldozatoknak azonban nincs már idejük! És nincs is más választásuk, mint a beletörődés és pusztulás, vagy a kitörés bármi áron. Közben pedig a ráérők minden eszközzel igyekeznek akadályozni, hogy a birkák rájöjjenek erre az egyszerű válaszra: Ha élni akarsz nincs, más választásod! Harcolnod kell magadért és társaiért! Ha harcolsz lehet, hogy elbuksz, ha nem teszed, akkor biztosan!