|
AZ "Y" ÚT...
SZRTI - Oskar 2010.06.21. 20:48
Attól tartok, ez nem most lesz egyhamar... Addig viszont néma dühvel, keserű indulattal nézem azt a másik videót. Amelyen a néni sikoltja világgá iszonyatát, félelmét. Vagy a többi hasonlót, amely a történteket mutatja be "mindössze". Vagy azokat a filmeket, amelyeken már jó előre igyekeztek a sértettek az emberek segítségét kérni. Ezekre csak pár százan kíváncsiak, a statisztika szerint. Minek is? Hiszen ott van a Nagy Ő képsora, aki a Mindent Megoldó I.Gábor történelmi nevet is kiérdemelheti. Én pedig ugyanolyan néma tisztelettel emlékezem meg azokról, akik azt a nem mindennapos emberi erőfeszítést, a fizikai erejüket, a lelküket adták ezért a családért is, és a majdani többiért. Akik bizonyíthatóan szintén már majdnem teljesen berendeztek egy házat a családnak.. Őrájuk nem kíváncsi senki, lassan elnyeli a homály a lépteiket a másik irányba ágazó úton. Majd biztosan előkerülnek, ha szükség van rájuk, ők megint készek lesznek az újabb bevetésre... Aztán majd lehet jönni megint az aratásra. Amikor a népszerűség kévéit lehet majd kötögetni.... Epilógus a 2010. 06. 15.-ei rendhagyó kilakoltatáshoz...
AZ "Y" ÚT...
"A paranoid-quaerulatoros pszichózis elsősorban olyan személyeknél bontakozik ki, akik lelkesen harcolnak az igazságért. Elsősorban a bírósági tárgyalásokon lehet velük találkozni A beteg vélt vagy valós sérelmei, igazságtalanságok....." (Paranoia querulans, BNO:F2280 - SZAKORVOSI PÉLDATÁR)
A fenti, már-már kóros viselkedészavar orvosi leírását nem véletlenül tettem ide bevezetőnek. Jönnek majd a kritikák, felbőszült jobblik-hívek szólamai úgyis. Legyen néktek könnyű a... mármint a feladat, gondoltam segítek némi támponttal. Valóban kóros viselkedés az orvosok nyelvezetével megfogalmazva, ha valaki állandóan járatja feleslegesen(?) a pofáját. Biztosan így is van, vannak csoportok, emberi közegek, akiknek igencsak rosszul esik, ha a langyos lábvíz tapicskolása közepette valaki "ortályozik"... Mentő körülményként talán álljon itt egy valami. Van magában a gyógyítók megfogalmazásában is egy szó, ami ugye.... "harcolnak az igazságért...." Na, ez a szó, ez a fogalom az, ami bizony néha akkor is megkíván némi publicitást, nem tűr szőnyeg alá söprést, ha akadnak olyanok, akiknek nem igazán teszik a lepel le-lecibálása. Akkor meg főleg, ha egy bálványt akar az ember fia levetkőztetni mindenáron. Legyen az akár valódi, akár hamis bálvány....
Írásom címének azt az út-fajtát választottam, amelyik egy bizonyos pontnál ketté válik. A rajta haladók egy darabig együtt dagonyázzák a sarat, aztán ki-ki megy a maga által jónak tartott irányba. Akkor is együtt haladnak az elágazás előtt, ha pl. éppen a szétválás pillanata közeledik majd. Miért már megint ez a "képzavar"? Tessék beleolvasni ebbe a förtelmes szösszenetbe, és majd tán eldöntés (vagy megértés) is lehet a vége...
2010. kora nyara. A választások megnyerése, az új kormány beiktatásának egyik hátborzongató fogsor-villantása az elsők között... Nevezetesen kilakoltatási moratórium határidejével, hatályba helyezésével (vagy éppen NEM helyezésével) való bohóckodás hetei. Az egyik áldozat (és szó szerint az) egy négy gyermekes család. A banki trükközés, lelkiismeretlen kifosztás, már mindenkinek ismerős történet. Az elmúlt hét keddje óta nagyjából az egész média teli a hírrel. Természetesen azután, mikor a gyalázat már megtörtént... Kinek-kinek a népszerűségi indexe szabja meg, mennyit harapott ebből az iszonyúan keserű süteményből. Mint írtam, azután, amikor már megéri vele foglalkozni...
Ezen sorok írója hetekkel a történések előtt már szembesült a pajesz-sodorgatók aljasságának újabb bizonyítékaival. Riportok, beszélgetések készültek a sértettekkel. Akiknek vagy már feltörték és elorozták az életük munkáját, vagy akiket még akkor csak fenyegetett a veszély. Nem fogok most "reklámozni" senkit. Sem szervezetet, sem konkrét személyeket. Legyen annyi elég, hogy egy szövetségtől, amely nevében viseli nemzetünkét is, jött a hír: veszélyben egy asszony Újbudán, mert a hetek óta zuhogó esőbe fogják kitenni majd... A hívó szó, főleg ha ilyen közös és nagyon égető tragédiáról van szó; az szent. Mentünk. A lakást többen őrizték, olyan emberek, akik felvállalták, hogy segítenek annak, aki bajba kerül. Itt értesültem először a másik, még közvetlenebb veszély által fenyegetett budatétényi családról. Ott nevezetesen három csöppségről is szó esett, a nagyobb lánnyal és édesanyjukkal aztán személyesen is találkoztam. Készült róluk, velük videóriport, újságcikk. Nem a szenzációnak, a kiborult paradicsomlére szomjas publikumnak szánva, hanem a segítség reményében. Figyelemfelkeltés gyanánt... Internetes társ-oldalunk is azonnal felvállalta amit tudott: hadd jusson el minél több otthonba a készülő gyalázat híre.
Szomorúan példaértékű, hogy hiába továbbítottuk a "hírháló" vagy a hunokról elhíresült portál stb. számára az infót, akkor azok még a fülük botját se mozdították erre. Valószínűleg szalonképtelen a forrás, sőt: még csak véletlenül sem kapcsolódik a népszerűségi indexet hajhászó parlamenti párthoz, a szerkesztők tulajdonsága errefelé nem az, hogy árpádházi lobogóba öltözve csujjogatnak, vagy hasonló. Ők (és ezt merem állítani meggyőződéssel) ezeket az "attributumokat" belül, a negyedik-nyolcadik borda mögött viselik, abban az izomcsomóban, amely egyelőre még dobog is másokért...
De nem szaporítom a szót, a keddi nap rövid összefoglalója: a kilakoltatásra rendelt házba már napokkal előbb beköltöztek azok, akik nem az említett hírforrásokat olvasgatják, hanem "mindössze" teli vannak emberi kötelességérzettel. Szövetségesek, fehér kemény emberek, más ismerősök, akik az emberi kötelesség mellett eltökélt szándékkal viseltettek azért, hogy a hazugság, a csalás és a képmutatás ne érjen célt.
Elsősorban pedig azért, hogy a csöppségeknek fedél lehessen a fejük felett. Példa értékű volt, ahogy a tudósítások során már előzőleg megismert arcokkal találkoztunk, odaérve a házhoz. A parlamenti párt képviselői közül két fő szintén megjelent, sok eredményt ugyan nem értek el a rendőrökkel szemben, de jelenlétük legalább nyomatékot adott annak, hogy nem szabadna ám ezt művelni, még ha az egyenruha az bizonyos hatalmat, "jogköröket" is ad a lélektelen törvény szolgálóinak. Az "ostrom" történetét ismerjük. Még ma sem egyszerű feldolgozni nyugodt lélekkel, amikor az idős hölgy először "csak" megrémült a felvonult hadsereg sisakjainak láttán, azután szíve kis híján véglegesen felmondta a szolgálatot, a rettegés miatt. Az unoka látványa, aki szinte eszét vesztette kétségbeesésében, mentőt hívogatva, ahonnan persze először ki sem akartak jönni.. Minek is? hiszen csak... Téboly ez kérném szépen. A tériek, akik erőfeszítéssel, kőkeményen már a hegesztőpálcával felszerelve is állták a sarat... A szövetség emberei, akik szintén kőkemény gerinccel, és fogat összeszorítva markolászták a rácsok, a barikád (nem az internetes lap) összetákolt rácsait, deszkáit. Szó szerint mindenki kiszolgáltatva, mert ugyan közben már a parlamenti párt képviselői is kezdtek a "menethez" csatlakozni, de jogász valahogy a "nemzetiektől" furcsa módon nem volt elérhető... Aztán a több órás huzavona, küzdelem árán a karhatalom megunta a penészes fejű, magabiztos és egyébként kellőképpen pofátlan zárlakatos kínlódását és jól begyakorolt technikával végre kiélhették magukat abban, amihez egyedül értenek a világon: embereken, akadályokon taposva "bevették a várat"...
Aztán, amikor elcsendesült a környék, amikor súlyos és néma csönd szállt az erővel bevett családi otthonra, már csak az utcán tömörülve nézhettünk farkasszemet a sorfallal. És akkor, közel egy óra elteltével megjelent a képviselők csoportja. Elegánsan, zakóban, már előre a kameráknak kiöltözve. (Tán még sminkes is lehetett egy utcával lejjebb, hogy az alapozóról ne pofázzon vissza a vaku fénye) És akkor bizony, hogy a menet kezdett kétfelé válni... Az interneten keringő és a többit nézettségben jó vastagon eltaposó videó tanúsága szerint a Párt igazgatója beszámol a helyzetről, nem feledkezve meg arról, hogy minden második mondatában a Párt jelentőségét emelje ki.. Majd ugyanilyen látványosan egy jól hangzó, de négy gyerek számára nem egy hosszú időre elegendő adományt is....("vigyázz Pistikém, jobban közelíts a pénzt tartó kézre, ezt zabálják a népek!") Hirtelen lakás is kerül a kiűzötteknek, kérjük a közvéleményt, tessék ütemesen tapsolni, ha lehet..
Az illetékes elvtársi internetes honlap most már szépen kipolírozott réz-tölcsérrel kiabálja világgá az eseményt ... "Ezek vagyunk MI! MI mindenkin segítünk!" (Ha jönnek a polgármesteri választások, ne feledjétek jó helyre húzni azt az X-et...) Dübörög a propaganda, ezrek és ezrek kattintgatnak a videóra... Ami lehetne éppen Leni Riefenstahl-i, már amit a propagandát illeti... Persze az említett hölgy azért a kezdeteket is bele tudta azért venni elhíresült filmjébe, hát itt nincs miről forgatókönyvet írni...
Miért is? Mert tényleg nincs miről. Akik heteken át néha éjszakákat is az ügynek áldozva valóban őrködtek, azok az elvtársi honlap szerint "megszöktek a kerítésen" (Te marha, akárki is írtad azt a szösszenetet: a gyerekeket vajon miként és hol mentették volna ki a rendőrattak előtt?)
A dicsőség az "Y" út jobb szárnyán veri a port lépteivel tovább. Színtiszta politika az élet, emberek... Ennek egyik alapszabálya: mindig és mindenkor a jó időben kell beleszállni egy buliba, és akkor tied a bank... (vagy lassan egyébként is az már? Hiszen oda társtulajdonosok is kellenek...)
Az egyik, eseményekben kezdettől részt vevő ismerős el-elgondolkodik hangosan az történésekről.. "Mi lett volna, ha legalább időben ideérnek, és még a roham elé állva élnek a mentelmi joggal, tekintéllyel?" "Mi lett volna, ha legalább az a képviselő idejött volna az elején, aki mellesleg a nemzeti jogvédők vezetője is egyben?" (csupa "mi lett volna, ha"... Jogvédő tényleg nem ártott volna legalább egy, mert az néha valóban tud is tenni valamit... Mondják, parlamenti ülésen volt, mások szerint Párizsban éppen.. Hm.)
De, tényleg, mi lett volna?: Lehet, hogy elmarad a rendőrroham. Lehet, hogy a már közben csalárdul, időhúzás gyanánt felvetett megegyezési terv (amivel az anyát hitegették) valóban testet ölt, és a gyerekek megszokott kis ágyukban térhettek volna nyugovóra.
Igaz, akkor egy jó kampány-sztorival is kevesebb lenne most.
Majd az idő eldönti, mit bizonyít. Ha keserű vénemberként megint túlzottan kritikus lennék, és a Párt eléri parlamenti szinten, hogy ne legyen több ilyen eset, hogy ne lehessen egy csettintésre elvinni mindenünket, ha a Törvény jogán is védelmet élvezünk majd, akkor meghajtom fejem és kellő alázattal megkövetek mindenkit.
Attól tartok, ez nem most lesz egyhamar... Addig viszont néma dühvel, keserű indulattal nézem azt a másik videót. Amelyen a néni sikoltja világgá iszonyatát, félelmét. Vagy a többi hasonlót, amely a történteket mutatja be "mindössze". Vagy azokat a filmeket, amelyeken már jó előre igyekeztek a sértettek az emberek segítségét kérni. Ezekre csak pár százan kíváncsiak, a statisztika szerint.
Minek is? Hiszen ott van a Nagy Ő képsora, aki a Mindent Megoldó I.Gábor történelmi nevet is kiérdemelheti.
Én pedig ugyanolyan néma tisztelettel emlékezem meg azokról, akik azt a nem mindennapos emberi erőfeszítést, a fizikai erejüket, a lelküket adták ezért a családért is, és a majdani többiért. Akik bizonyíthatóan szintén már majdnem teljesen berendeztek egy házat a családnak..
Őrájuk nem kíváncsi senki, lassan elnyeli a homály a lépteiket a másik irányba ágazó úton. Majd biztosan előkerülnek, ha szükség van rájuk, ők megint készek lesznek az újabb bevetésre... Aztán majd lehet jönni megint az aratásra.
Amikor a népszerűség kévéit lehet majd kötögetni....
Oskar
Szabad Riport Tudósító Iroda
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
