Polaris 2.

Az egyetlen magyar búvárhajó

Elkísértük e hányatott sorsú búvárhajót remélhetőleg utolsó előtti szárazföldi útjára, mostani – és szintén remélhetőleg az utolsó - ideiglenes állomáshelyére, ahol majd karbantartása befejeződik.

Azért az utolsó előtti, mert mindannyiunk reménye szerint innen, az utolsó szárazföldi útja már a vízhez vezet majd. Ott az igazi helye.

Nem mindennapi látványosságnak lehettek szemtanúi július 1-én csütörtökön az M0-ás és M1-es utakon autózók és még néhány érintett település lakói. Magyarország egyetlen - jelenleg - létező és hadi célra épült búvárhajója a Polaris 2. útra kelt és a fél országot átutazva száraz-dokkba érkezett - és még vizet sem látott közben. Mindez akár egy rövid híradás is lehetne az országos sajtóban, de hogy nem lett az, annak számos oka van...

A búvárhajó eredetileg a Dunai Flottilla számára készült - volna. Ennek története egy másik hosszú cikket igényelne, így a terjedelem okán nem térünk ki erre, de annyit megjegyezhetünk, hogy ez is - mint sok más -, a hazaáruló judeobolsevik söpredék aknamunkája következtében hiúsult meg és csak a csodának köszönhetően nem került elkótyavetyélésre a búvárhajó. Csodát említettünk, de ez a csoda valójában a civil elszántságot, a kitartást, a hazafias szellemet, a minden csapdavetésen és ármányon keresztülgázoló akaratot, a számtalan kellemetlenség és szenvedés vállalását jelenti – és hogy ezen kívül még mi-mindent, arról csak Forintos Gyula, a hajó tervezője, megépítője és tulajdonosa tudhat. Csupán a hajó szárazon tartása is rengeteg gonddal, nem kevés anyagi ráfordítással és nem utolsó sorban emberi rossz szándékkal szembeni harccal jár együtt.

Ám mint mindig, úgy ebben az esetben is, az elméletet és a gyakorlatot mérföldek választják el egymástól.

Korán reggelre megbeszélt időpontban találkoztunk, szükség volt egy megfelelő méretű trélerre, egy kisebb és egy nagyobb kamionra, két darura. Mivel a telephelyre a szállító kamionnal nem lehetett bemenni, ezért a kisebb kamion feladata “csak” annyi volt, hogy a telephelyre be-  és kihúzza a trélert, a másik, nagyobb kamion végezte a szállítást.

Ez a kisebb hadművelet például már az indulásnál föladta a leckét minden résztvevőnek, mivel az acélcápa tömege üresen is meghaladja a 16 tonnát – és hossza 20 méter -, ennek következtében a trélerre emelt szállítmány vontató járművestől 40 tonnát tett ki.

Először a darus kocsik, majd a tréler ment be a kapun. Miután a darus kocsik elhelyezkedtek egy elég szűk helyen a hajó egyik oldala közelében, megkezdődhetett a hevederek felhelyezése a hajótest alkalmas pontjaira.  Majd a két darus kocsi összehangolt munkával lassan emelni kezdte a hajótestet.

Reménykedtünk, hogy az aszfaltos részig sikerül kivontatni, mert onnan már könnyen ki tud menni a kapun. Ám ez megint csak az elmélet volt.

Mert bár bejönni könnyebben ment, a kapu mégis komoly akadállyá vált. Nem lehetett csak egyszerűen ráfordulni, és kihajtani rajta. Szűknek bizonyult az ív. Sebaj! Majd egy Y tolatás segít, – gondoltuk naívan.  Azonban ez a művelet is majd félórás volt. Mivel a talaj ismét ott marasztalta szállítmányt.

A kapun történő kifordulás újabb egy órás tanakodást, próbálkozást, ötletelést igényelt és még hol volt akkor a főutakra történő kijutás, no és legfőképpen a megérkezés szántóföldeken és az erdő sűrűjén át a Magyar Nemzeti Arcvonal bőnyi táborába!

Jó néhány ágat kellett még eltüntetni, hisz a hajóval a magasság is megnőtt. Ráadásul a keskeny út széle mentén még árkok is voltak, így azokat be kellett fedni, hogy a kamion a kiforduláskor ráhajthasson, anélkül hogy beszakadna.

Mikor ezt a műveletet is sikerrel befejezték, megindult a konvoj visszafelé, hogy kamiont váltson. Mire a keskeny, alacsony fákkal szegélyezett és meglehetősen burkolat hiányos úton sikerült megtenni a visszutat, addigra olyan volt a hajó, mintha direkt lombokkal álcázták volna.

Végül a sikeres vontatócserét követően, elindulhatott a szállítmány az uticélja felé. Alig 4 órát vett igénybe az a bizonyos “odamegyünk és feltesszük” művelet.

Elöl haladt a sárga lámpás kísérő autó, mögötte a kamion, a menetet egy harmadik személyautó zárta.

Az autópályán haladás okozott némi forgalomlassulást Győr irányába a szállítmány mellett lelassító és fényképező-kamerázó autózók jóvoltából, de mivel ez egy érdekes színfolt volt a szürke hétköznap forgatagában, így nem zavart senkit sem. A bőnyi bevonulás először is a döbbenettel kezdődött, amely egyből kiült a vontatót vezető Péter arcára, amikor meglátta mivel kell megküzdenie, pontosabban hol kell átrángatni a monstrumot kilométereken át.

A daruk, miután a hevedereket rögzítették, szépen billenés mentesen egyszerre emelték meg a hajót. A kamion és a tréler most végre fellélegezhetett, kihajtva a teher alól. Sofőrünk, nem különben.

Most már csak a hajó leengedését kellett megoldani. Mivel a hátsó hajócsavar mélyebben van magánál a hajótestnél, ezért egy megfelelő gödröt is kellett ásni számára. Miután minden készen állt lassan, engedték lefelé a búvárhajót a kialakított talapzatra, az emberek pedig közben igazítottak a hajó állásán, amikor szükséges volt, és tartották a lengő testet a megfelelő helyzetben, amíg teljesen földet ért. Az egész művelet, melyet korábban az “odamegyünk, felvesszük, elvisszük, letesszük” négy részes “egyszerű” feladatként jelöltünk, röpke 10 órás elfoglaltságot jelentett nem kevés embernek.

A Sarkcsillag nevű acélcápa ilyen előzmények után talált új otthonra az Egységes Magyarország Mozgalom támogatásával. Most éppen a Központi Tábor sátorozó helyének kellős közepén pihen és arra vár, hogy megkezdődhessen a karbantartása. A költségek előteremtése, az új környezet kialakítása nem csak pénzt, időt és enrgiát igényel, de kitartást és elszántságot is, melyben eddig sem volt hiány. De megéri! Hisz a Polaris 2. Magyarország egyetlen búvárhajója. A mostani szállítás jól mutatja, hogyha adott a hazafias összefogás és áldozatvállalás, nincs leküzdhetetlen akadály! Akciónkkal erre is föl kívántuk hívni minden magyar ember figyelmét.

Ez ”Jó mulatság, férfi munka volt.”

A további képeket Képtár-ban megtekinthetik

Audie, Nyitrai Frigyes

SzRTI / Jövönk