Beszámoló a Szellemi Harc előadásról
Nyílt tábor
A nyílt tábor pénteki napján a közelharci küzdelem után (amikor már mindenki megkapta a jól megérdemelt pofonokat a fizikai felkészültségének és szellemi állapotának megfelelően) sor került ifj. Győrkös István előadására „Szellemi Harc” címmel. A leírt anyagokat kiegészítette a legfrissebb politikai eseményekből levonható és az egybegyűlteket is foglalkoztató kérdésekkel, tanulságokkal is. A többség az első naptól részt vett a tábor foglalkozásain, így az intenzív harci felkészítések, a testet gyötrő de a lelket megtisztító megpróbáltatások megalapozták a szellemi felkészítést is. Talán mindezek miatt érezhette át a hallgatóság, hogy az elhangzottak időszerűek és idővel egyre fontosabbá válnak majd.
Az előadás központi témája a címnek megfelelően a harc fogalmának meghatározása volt (kitértünk arra is, hogy nem véletlenül a „Harcom” a nemzetiszocializmus egyik fő művének a címe). Ez a harc az igazságért folyik, egyszerre fizikai és szellemi is, és szükségszerűen a helyes szellemi alapokkal rendelkező ember az igazságért folytatott harcában fokozatosan szellemi harcossá is válik. Ez szükséges, hiszen az örök és isteni szellemi értékrendért harcol, és a harc folyamata folyamatosan döntések és kihívások elé állítja. Elég csak a helyes ítéletre gondolnunk, amely az ellenség megválasztásában (egyáltalán ki az ellenség? Milyen értékrend, indulatok alapján határozzuk ezt meg?) és a vele való bánásmódban is megjelenik (legyőzhetjük-e a világossággal az ellenségben lévő sötétséget, és ezzel megmenthetjük, az igazság oldalára állíthatjuk-e, vagy az ellenség menthetetlen, és pusztulnia kell?). Maga a döntés és a kihívásra adott tevőleges válasz pedig csak a szellemi világ kezdetben egyértelmű és egyszerű, később egyre összetettebb igazságai alapján születhet meg.
Amikor pedig megfelelően nagy létszámú tömegek lépnek a szellemi harc útjára, a harcban együtt küzdő közösség egyes egyéni harcai a közösség közös harcává, háborújává válik. Az előadás elején István utalt a „harcos egyházra” (vagyis nem a fegyveres harcot elutasító, hanem Istenért és a kereszténységért fegyverrel is küzdő felfogásra), amely teljesen más felfogással bír, mint a mai kor dogmatizáló, és az igazság árulóivá vált egyházai (nyilvánvalóan nem láthatatlan egyházat érte a kritika, hanem az egyházi méltóságok és azok követőinek istentelen, nemzetellenes, életellenes tevékenységét). Az idő egyre inkább azt igazolja, hogy a szellemi síkon is harcoló harcosok közössége egyre inkább ehhez a harcos egyházhoz lesz hasonlatos. Az előadó kihangsúlyozta, hogy a harcnak a szeretetből kel fakadnia (hiszen az igazságért nem is lehet harcolni másként), Istenért, a szeretteinkért, az egész közösség érdekében. Ennek a harcnak a részeként el kell utasítania a negatív erőket (gyűlölet, harag, varázslás, jóslás, spiritizmus, stb.). Fel kell ismernie az embernek a sötétség csapdáit, és egyben harcolnia kell azokkal, akik a sátáni erők felhasználásával küzdenek az igazság ellen (a sötétség rabjává lett zsidóság, az ő kiszolgálóik, a romlott és erkölcstelen világ).
István többször visszatért a bibliai alapokhoz, és gördülékenyen, idegen szavakat mellőzve beszélt egy rendkívül nehéz és összetett témáról, problémakörről. Tartalmas, felemelő és tanulságos lezárása volt ez a pénteki napnak.
Tamási Attila – Jövőnk.info