Nyílt levél a tábor miatt nyafogóhoz
Mint a tábor egyik vezetője - Andor barátunk leveléhez a következőt fűzném hozzá.
Ha több táborba nem akar jönni, az az ő dolga. Elmondtuk az elején, egy oroszlán és nem ezer nyuszi. Ez jellemzi az MNA táborait, alakulatait, csoportjait.
Meglátása helytálló, erős tábor volt, pedig a kiképzők messze sem hoztak mindent, amit bírtak volna. Azért itt horgonyozzunk le egy pillanatra. Mint Andor írja, végigvertek 30 embert. Abba belegondolt valaki, hogy 3 óra edzés után még a kiképzőnek is erős leverekedni 30 percet? Nem a harminc közül egyek voltak, hanem mind a harminc résztvevővel küzdöttek egy-egy percet.
A folyosón az első turnussal vívott akció 1 óra 30 perc volt - ahol Andorék egy-két percet töltöttek, de a kiképzők az egészet. A tábor végére a kiképzői gárda egy porcleválással, egy szalaghúzódással, és egy 3 cm-es izomszakadással fejezték be a tábort, de egyetlen rossz szót sem szóltak, végig zokszó nélkül küzdöttek és oktattak, adták az egészségüket azért, hogy ezek a fiatalok megtanuljanak valamit, amit csak így lehet. Harcolni!
Olyan tűz lobbant fel ezeknek az embereknek a szemében, amit csak az érezhet és láthat, aki tudja, mi a harc, mi a küzdés. Márpedig sorkatonaság ide, csoportosulások oda, a harcos lélek kiveszőben van errefelé. Ők pedig megtapasztalták, milyen oroszlánként küzdeni.
Aki enyhe pofozgatásra vágyik, járjon el valami lagymatag edzőterembe. Aki komolyan gondolja, keresse meg azokat, akiktől komolyan tanulhat. De soha ne kelljen egy magyarnak azt átélni, mint Szögi tanár úrnak, hogy úgy vernek agyon, mint egy tehetetlen állatot, akár egy disznóvágásban. Ha már halni kell, akkor támadj, és küzdj! Ess el férfiként, magyarként. Ez halt ki innen, és mi ezt fogjuk feltámasztani. Mert ha nem, akkor végünk van. Amikor egy cigány ordítozik, mindenki elfordul. Amikor egy tanárt vernek, mindenki csendben van. Amikor egy doktornőt vernek, a betegek elmennek a váróból. Meddig mehet ez? Mikor jön el az idő, amikor az utolsó magyart a kutyák elé dobják vacsorának? Vagy megtanultok küzdeni, vagy végetek van!
Tagjaink és az akciócsoportok tagjai ezeket az edzéseket és képzéseket hétről-hétre folyamatosan végzik. Ott is vannak sérülések, mint minden edzésen, ez megszokott dolog. Fiatal, életerős emberek, gyorsan regenerálódnak, tanulnak és fejlődnek, miközben megtanulnak harcolni. A lényeg a folyamatos tanulás, a folyamatosan ráfordított idő, áldozat.
Ugyanebben a táborban az épületharcászat során egy késes védő két embert terített le, míg a harmadiknak eszébe jutott, hogy tüzelni kéne. Mi volt az oka? Egyetlen, üvöltéssel okozott stressz! Kiképzőink nagyon jól tudják, mit miért csinálnak! Ha stresszhelyzetet teremtenek, a Te érdekedben teszik. Ha izzasztanak, érted van. Ha a végsőkig fárasztanak, okkal teszik. Ha jutalmaznak, szintén. De nekik sem mindegy, ki áll be melléjük a sorba, és ki emeli esküre a kezét: élete árán is megvédi a mellette állót!
A harcoló bármikor mondhatta volna: Hazamegyek. Ha nem mondja, akkor teszi a dolgát, felvállalja a küzdelmet. A küzdelem pedig két, vagy több fél között erőből szokott eldőlni. Addig örülj, amíg a barátod ver, mert ha az ellenséged teszi, ő nem áll meg akkor, amikor a barát. Akkor halott vagy.
Az ilyen és ehhez hasonló pszichés helyzetek kialakítása a tábor egyik célja volt. Megtanítani felmérni az embereknek; van, amikor már nem futhatsz el, nincs menekülés, harcolnod kell. Ők harcoltak az életükért, és még a legvéznább is megvadult fenevadként küzdött. Kék foltok? Melyik küzdőedzésen nincsenek? Az már nem is edzés, csak edzegetés. Fáj? És akkor mi van? Örülj, hogy nem a fogad fáj a szájsebészeten. Folyik egy kis vér? Addig örülj, amíg nem egy AK-47 ütötte lyukból vérzel.
Ezekben a fiatalokban 99%-ban felébredt az oroszlán. Sem ilyen-olyan szervezet, sem ideológia, sem nagy szavak nem képesek ezt felébreszteni, csak a tettek. A kemény, férfias tettek, az idegeket és izmokat próbáló tettek. Ez a harc alapja.
És most egy-két szó az MNA-t ért vádra.
Hol vannak az MNA-sok, amikor kellenének? És ki vagy, te hogy megmondd nekünk, mikor van ránk szükség? Ki vagy te, hogy bírálj? Mutasd meg, mit tettél le az asztalra. A nemzet asztalára. Itt, a jobboldalon hosszú-hosszú évekig az MNA egyedül állt szervezett erőként, puszta létünk is egy harc volt, egy tiltakozás. Majd ha átélted mindazt, amit az MNA tagjai a hatalom részéről, akkor szólj.
Hol is vagyunk? Hát egy biztos: nem parolázunk, hogy itt vagyunk, hanem tesszük a dolgunkat. Kitartunk a felszínen, és küzdünk a mélyben, ott, ahol csak a legerősebbek, és a legkitartóbbak. Ha a baleseti osztályok műtői mesélni tudnának... Ha tudnák sokan, hogy egyáltalán kivel kerültek szembe. De nem kell tudniuk. MI MÉG EGYETLEN CSATÁT SEM VESZTETTÜNK EL, ÉS EZZEL EGYELŐRE EGYEDÜL VAGYUNK! Mondjak konkrétumokat, kis NBH-s tisztem, hogy utána lecsukhass pár embert? Ennyire ne nézz madárnak! Gondolj, amit akarsz!
A tábor kemény, férfias, küzdelmes tábor volt, tartalmilag felemelő, és hazafias. A kisnyulak elmennek, az oroszlánok kérték felvételüket az akciócsoportokba. Ez volt a legtöbb. És tudjuk, hogy belőlük jó harcos lesz, és bírni is fogják.
Ezek után sokan visszakoznak, de talán még többen azt mondják, megyek én is. Legalábbis remélem. Ha nem, mi akkor is tesszük tovább a dolgunkat, amiben hiszünk, ami a küldetésünk.
"A háború csak annak szép, aki még nem harcolt!"
Táborvezetés