Ennek a mostani szeméthalmos szösszenetnek külön története, külön "fejezete" van napjaink történelmében. Kezdetben vala egy pár csoportból, baráti-iskolatársi tömörülésből összeálló nyár-fordulós közös bulizás, koncertezés, a boldogabb szép időkben még unplugged-módon egy szál gitárral, szolíd berúgásokkal, dajdajozással. Valamikor a Pálvölgyi Cseppkőberlang előtti katlanban volt a "Nap-Nap Fesztivál" nevű hasonló, ámde jóval csendesebb és szolídabb össznépi dajdajozás. Akkor még talán nem is túlzás: emberi szinten, emberi (ön)költségekkel, és az önfeledt szórakozás örömére. ... De térjünk vissza a mi témánkhoz. Ugyebár a cápák, a hiénák mindig megérzik az áldozat szagát. Mint a "nemzeti" oldalon is szokás (igen nagy tiszteletem a negyon kevés kivételnek): ki kell találni egy ideológiát, egy apropót, és máris van "szellemi töltése" egy-egy rendezvénynek, amire hívatkozva be lehet indítani a Közel Keleten gyártott kaszálógépet. Itt is a Sziget-nek helyt adó hajógyári terület első felvezetője az egykori legendás Woodstock-i találkozó analógiája lett. Aztán évről évre, egyre emelkedőbb árakkal, egyre emelkedőbb szintű harács-biztosítással beindult a Nagyüzem.
"Nem szúrja a szemét a sok szemét?...
" Szólt imígyen a szlogen még az "átkosban".. Amikor a KÖZ-nek, a közösségi életnek az ideológiai "más vonulattól" (ugye tudjuk, miért van az idézőjel, hisz' lóf@sz volt itt nem rendszerváltás, kérném alássan...) függetlenül volt azért becsülete, tisztessége. Nem buzdították/tuk gyerekeinket fő műsoridőben homokos játszadozásokra, vagy az "ötcombú Gizi" helyett az öt-levelű növény élvezetére. A megszerzett javaknak, a nehezen kikínlódott vagyontárgyaknak is az értéke volt a követendő példa. Sok esetben előfordult, hogy bizony kezdte már unni hetek-hónapok múltán az ember a zsíros deszkát, mert csak arra jutott egy-egy komolyabb tárgy, vagy utazás költségei után... És, talán a nehezen megszerzett vagyontárgyak, holmik amortizálódása után is egy ideig még méltó helyük a kamra, a sufni vagy a pincei tároló mélye volt. Mert volt ezeknek a dolgoknak becsülete. Éppen a fent leírtak kapcsán talán... Szemetelni se illett nagyon, még az utcán sem. Sőt: akkoriban a rend őre talán nem a tüntetőket hajkurászta gárda-ruhát vizslatva, hanem jól megbüntette a papír-eldobálót...
Mára ez (mint annyi más is) megváltozott. Úgy is mint szemlélet, úgy is mint életvitel. Az előbb említett vagyontárgyak a sufniból kezdetben kezdtek kiköltözni a ház elé a járdára, eleinte egyetemisták, középosztálybeliek vagy éppen szorgalmas rászorulók örömére, akik lelkesen guberálgatták a mások megúnt kacatjait.
Mára már ez sem így van, lomtalanításkor egy-egy ház előtt akkurátusan lerakott széken őrködik Kolompárné a zsíros seggén ücsörögve, "fiai" vagy "brigádja" tán még kést is szegeznének egy kívülálló turkáló derekának.... Aztán a lomok, "kincsek" mint jogos tulajdonuk, vándorol a piacokra, néha szemérmetlen áron kínálva. Valahol talán ha azt nézzük: ez a szemét reinkarnációja...
És már itt is vagyunk a szónál, ami a gondolatsor elején éktelenkedik. Hogy aztán jelen esetben kinek és milyen módon kellene a szemét szúrnia a sok szemétnek, vagy éppen a szemét szó most hány féleképpen is értelmezhető, mindenki döntse el saját maga...
Ennek a mostani szeméthalmos szösszenetnek külön története, külön "fejezete" van napjaink történelmében. Kezdetben vala egy pár csoportból, baráti-iskolatársi tömörülésből összeálló nyár-fordulós közös bulizás, koncertezés, a boldogabb szép időkben még unplugged-módon egy szál gitárral, szolíd berúgásokkal, dajdajozással. Valamikor a Pálvölgyi Cseppkőberlang előtti katlanban volt a "Nap-Nap Fesztivál" nevű hasonló, ámde jóval csendesebb és szolídabb össznépi dajdajozás. Akkor még talán nem is túlzás: emberi szinten, emberi (ön)költségekkel, és az önfeledt szórakozás örömére.
(Mondják, nemzeti érzelmű fiatalok is kezdetben 30-40 fős létszámmal szállták meg Verőce környékét, csattogni kicsit abban a völgyben... Ott aztán mára szintén átvette a biznisz-trend a vezető szerepet. Hallani, ott se semmi árakon lehetett néha kapni sült csülköt, vagy egyéb finomságokat. Az ottaniak által üzemeltetett rendfenntartók mára már a sajtó munkatársait felügyelve kísérgetik az írás- vagy kép-tudó "külsősöket", nem beszélve a mostanában napirenden lévő húgyba áztatott kényszer-sajtómellény, vagy holmi karikásostoros "kísérőzene" valóban megkapó elemeiről.. :( Egyes szerény számítások szerint az ingyen kapott terület, és egyéb kedvezmények melletti eléggé húzós belépők árának nettó-jából el lehet lenni egy darabig a szervezőknek..)
De térjünk vissza a mi témánkhoz. Ugyebár a cápák, a hiénák mindig megérzik az áldozat szagát. Mint a "nemzeti" oldalon is szokás (igen nagy tiszteletem a negyon kevés kivételnek): ki kell találni egy ideológiát, egy apropót, és máris van "szellemi töltése" egy-egy rendezvénynek, amire hívatkozva be lehet indítani a Közel Keleten gyártott kaszálógépet. Itt is a Sziget-nek helyt adó hajógyári terület első felvezetője az egykori legendás Woodstock-i találkozó analógiája lett. Aztán évről évre, egyre emelkedőbb árakkal, egyre emelkedőbb szintű harács-biztosítással beindult a Nagyüzem.
És már itt is vagyunk a szónál, ami a gondolatsor elején éktelenkedik. Hogy aztán jelen esetben kinek és milyen módon kellene a szemét szúrnia a sok szemétnek, vagy éppen a szemét szó most hány féleképpen is értelmezhető, mindenki döntse el saját maga...
Mára Solomon Berkowitz csettintget örömében a tanoncok fejlettsége láttán.... Heti 54.000 ft-ért már lehetett hozzáférést szerezni egy tenyérnyi területhez. Marcona In-Kalosok és Sziget Kft.-sek őrserege gondoskodott... Na nem a rendről elsősorban, hanem arról többek között, hogy lázas motozással igyekeztek megakadályozni, hogy a "szerény" összegért belépkedők ne hozzanak be, (illetve ne vigyenek be) magukkal külső italt, egyebeket. Hiszen akkor hogyan is lehetne eladni a háromszoros-négyszeres áron kínált italokat, étkeket? Szerény kalkuláció szerint egy hetes "vegetálás ára" közel a százezret is súrolhatta így egyeseknél...
Ami nem lenne akkor érdekes, ha az átlagos életszinvonalunk nem lenne manapság már a béka segge alatt... Amikor egy szülőnek nemhogy a tankönyvet, ruháztatást kell kőkeményen kiizzadnia (ha megy egyáltalán) de a mindennapi kenyerünket is lassan tényleg: vagy megkapjuk onnan Fentről valami csoda folytán, vagy korog a gyomor, de rendesen.
Sok ember ha összegyűlik, félelmetes erejű lehet egy "gyomor-korgató kórus" hangja.. Persze ez itt nem volt jellemző ahogy hallani, sőt a képeket elnézve olyan vastagon szartak a résztvevők a hétköznapok gondjaira, ahogy csak ihhaj... Jut eszembe: a tankönyv, stb. azért ugrott be az előbb, mert a nagy százalék természetesen a tizen-húsz korosztály jeleseiből tevődött össze...
Hogy aztán ezek a gyerekek ha nem a szülőtől, akkor vajon honnan tudták előteremteni a belépők, és a logisztika költségeit? Ez az amikor talán Mulder vagy Scully kéne hogy megfejtse a rejtélyek X-aktás vonulatát... Ha a szülőtől? Hm. akkor meg minek sírunk kórusban, hogy szar az élet? Diákmunka kizárva, ha jól megnézzük. Ugyebár az iskolának június közepe körül van vége. Másfél hónap alatt kizárt, hogy annyit fizessen akármelyik gyerekeket robotoltató hiéna-cég, hogy csak úgy lazán "betolhassa" a pénzt ebbe a "projektbe" a csemete.
(Még akkor sem, ha amint manapság már szokásos, egy vassal sem szokták a kölkök támogatni a hülye szülőt, vagy beleszállni az otthoni költségekbe. "Ló...-t majd még mit képzelne? ... Örüljön hogy megcsinálhatott.." )
Amint a fenti album zenéjén elandalogva látható, a levonulás után romok romok hátán... Szemét-rakás szemét hátán, nyomán... Több ezer forintos (nem tesco-gazdaságos!!!) sátrak összerondítva, szétzilálva, az itt-ott feltünedező guberálók talán még lazán, felelőtlenül eldobott, részegen sárba taposott kincseket is lelnek.. Jó "háziasszonyos" logikával számolgatva az elhagyott, szétbarmolt javak összege még hozzá tevődik a fentebb vázolgatott pénzekhez. A literátor itt feladja. (Egyébként is gondjai voltak annak idején a számokkal, matematikával..) Követhetetlen az egész lassan.
Az elherdált holmik, sörbe fojtott majd kiokádott, levegőbe elfüstölt költségek összege követhetetlen.
Az ugyanilyen sorsra jutott értékek sorsa szintén.
AJÁNLOM AZ OLDALT
