A hétvége tanulságai

Az MNA egyik vezetőjeként többek között rám hárul az a feladat, hogy utazzak, és beszéljek az emberekkel, illetve az emberekhez. A mostani hétvége kiemelkedően hosszúra és nehézre sikeredett, mert péntek, szombat, vasárnap más-más helyeken volt elfoglaltságom. Ráadásul egymástól több száz kilométerre. Az utazás kellemetlenségei mellett azonban hihetetlen sok tapasztalatot sikerült begyűjtenem az elmúlt napokban.

Fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt találkoztam, és kijelenthetem, a sok probléma ellenére érzek reményt az ország megmenekülésére, túlélésére, megtisztulására. Eredendően ezért teszi az ember amit tesz, de vannak kiemelkedő pillanatok, mikor az egyén megerősítést kap. A történések jelenleg erősen spirituális állapotban vannak. Mondom ezt azért, mert véletlenül, megmagyarázhatatlan egymásutánjában történnek meg dolgok. Véletlenek pedig nincsenek. Tehát valami felsőbb rendező elv, az Ég, a Sors, az Isten, bármi amiben hiszünk, irányítja, tereli a cselekmények folyamát. Irányítja, mert sok apró mozzanat látható, de valahogy mind egy irányba mutatnak, és mint egy irányba ható erők erősítik egymást. Természetesen vannak ellentétes, kioltó hatások is, de azokon most már átgyalogolnak az események. Erőlködések ezek, de céltalan erőlködések.

Valami gyülekezik, melynek apró elemei vagyunk csupán, de ez a felső hatalom egyre erősebben van jelen közöttünk, és érezzük hatásait. Felszaporodnak mind a spirituális, mind a megmagyarázhatatlan események. Embereket látok, akik fényt keresnek. Már nem érdekli őket mit hazudnak nekik. Lényegtelenné váltak a jelen semmibe vesző gondjai, mert egyre jobban érzik a jövő hívását. A jövő, mely az értékes fény-emberek nélkül egyszerűen elpusztul.

Pártok, halott ideológiák, politikai kényszerképzetek, gazdasági számítások. Olyanok ezek, melyeket még ki sem mondtunk, máris elfújta a szél. Ez már a múlt. Még él, még dolgozik, de azok számára, akik a jövőnek élnek, már a múlt felejtendő dolgai. Ezt szemmel láthatóan, nyilvánvalóan, kézzelfogható közelségből érezve kijelenthetem, egyre többen látják. Hálát adok az égnek, hogy most, ebben az időben élhetek, mert olyan küzdelmet látok, melyért érdemes erre a világra születni. Mikor a sötétség erői el fognak süllyedni hosszú-hosszú időkre, és egy új korszak van megszületőben. Miért érdemes élni, ha nem ezért.

Sokan gondolkodnak még, sokan csak a változást érzik, de azt nem, hogy miként értékeljék ezt. Túlvilági, bolygón kívüli, külső segítséget várnak. Mások magukban keresik a lehetőséget, magányosan próbálva tenni. Mindegyik hamvába holt ötlet. A lényeget kell megtalálni. Azt a szellemiséget, mely képes átformálni a gondolkodását a népeknek olyan irányba, mely a több száz, de lehet több ezer éves folyamat váltásaiban egy újabb váltást hoz el. Ehhez pedig nem elévült ideológiák dogmatizált, porosodó soraihoz kell fordulnunk, sem elhazudott egyházakhoz, sem külső segítséghez, hanem a válaszok magunkban, a jövőnek élő emberek közösségében, és annak szellemiségében adatnak meg. A kulcs pedig a szellemiség.

Miért a szellemiség a kulcs? Mert igaznak, szépnek tűnő ideológiákat bárki létrehozhat. Egyházat is alkothat, vagy elfoglalhat bárki. De szellemiséget nem képes csaló létrehozni, mert a tiszta szellemiség, minden szemetet kidolgoz magából, mint a szervezet a gennyet a sebből. A szellemiség maga az élő valóság.

Akikkel beszéltem, mind a mozgalom szellemiségére hivatkoztak, mikor arra terelődött a szó, miért az MNA felé jönnek. Márpedig lehetőségem volt hosszú éjszakákba nyúló beszélgetéseket folytatni. A magasan képzett oktatótól, a legegyszerűbb kétkezi munkásig mindenféle emberrel. A beszélgetések lényegeként pedig úgy éreztem jó úton járunk. Egyre többen fordulnak bizalommal felénk. Számítanak ránk, és várják tőlünk a segítséget. Volt gárdistáktól kezdve pártokra szavazó emberekig, idősek és fiatalok egyaránt. Érzik a veszélyt, és oda mennek ahol megoldást látnak. Látják, hogy a választási rendszerbe beépített fékek, a hazudozó pártok, a világ gazdasági alakulása, az átrendeződés mind afelé mutat, hogy az elavult rendszerek működésének vége. A szavazgatás, az oszd meg és uralkodj közelgő vége, a pénz és érték jelentésének ártétékelődése itt áll a küszöbön. Számomra öröm, hogy minden egyes alkalommal egyre több és több ember fordul felénk, és kérdez, vagy vár fel nem tett kérdésekre válaszokat, melyek bennük vannak, de olyan mélyen, annyira elnyomva, hogy sokszor maga a kérdés megfogalmazása is probléma.

Népünk, nemzetünk azonban hatalmas kincsekkel rendelkezik, és olyan tulajdonságokkal, amely felgyorsíthatja a folyamatokat. Az a legrosszabb a másik oldal szolgáinak, hogy nincs ellenségük. Nem okolhatnak senkit, nem mutogathatnak senkire. Nincs hibás, nincs ok-okozat. Egyszerűen csak magukat hibáztathatják. Maguk az ok és okozat. Önmaguk bűnei alatt omlanak össze. A dolgok egyszerűen csak megtörténnek. Mert valaki, vagy valami úgy akarja. A láthatatlan, a legnagyobb.

A mindenét elvesztő cionizmus viszont önnön lényéből adódóan ragaszkodik hatalmához, és mindenkit be is áldozna érte, illetve bárkit feláldozna érte. Ez a hatalmas változás sarokpontja. Ez az a baj, a veszély, melyet sokan éreznek. Ez az a veszély, mely ott lappang mindenhol. Fenyegetően vár a sötétben, hogy kiszabaduljon.

Valóban sok emberrel sikerült beszélnem, sok véleményt hallgattam meg az elmúlt napokban. Ezzel a problémával egyre többen, egyre világosabban tisztában vannak. Csak keresnek, hogy lehetne megoldani ezt a problémát. Mi már megkerestük, és megtaláltuk a saját megoldásunkat, amellyel hitünk szerint a nemzetet menthetjük meg. Ez pedig egyre több embernek a biztos pontot, a biztos hátteret jelenti. Érzik, nincsenek egyedül, hogy van valami mögöttük, ami biztonságot ad a mindennapok viszontagságaihoz. Viszonyítási pont, merre tereljék az életüket.

Büszke voltam bajtársaimra, vezetőmre az elmúlt évek, évtizedek kitartásáért, munkájáért. Mert már senkit sem kellett agitálni, hanem csak tájékoztatni. Az emberek már nem ellenségesen jönnek, hanem érdeklődve. És ez nagyon jó érzés volt.

Áldassék az Úr, hogy megérhetjük és részesei vagyunk ennek a kornak, mikor a változások bekövetkeznek.

Ifj. Győrkös István