Igaz kincsek

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahova a tolvajok betörnek és lopnak.

Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyekben, ahol sem moly sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak.

Mert ahol a kincsed van, ott a szíved is."

                                                                                                                                                                                                                                                Máté 19-21

Nem tudom, örüljek-e annak  hírnek, hogy a katolikus egyház aggódik az ún. "új pogány kultuszok" terjedése miatt. Egyfelől örülnöm kéne, hogy a keresztény vallás tisztaságát kívánják "megőrizni", de abban már koránt sem vagyok biztos, hogy vajon azért aggódik e a katolikus egyház, amiért igazán kéne.
Rengeteg olyan esemény történt, s történik folyamatosan, amiért sokkal inkább kellene aggódniuk, ám ezt mégsem teszik.

A kárpát medencében élő magyarok nem kis része már akkor keresztény volt, amikor István király még nem adott akkora teret a pápa követeinek. Sőt nem folyt erőszakos áttérítés sem.

Azonban nem is ez az én fő gondom, hanem az, hogy a katolikus egyház keresztényvédő tevékenységében nem mutat ekkora buzgalmat, amikor a katolikus egyház (szétesését okozó) hitelvesztése lassan világméreteket ölt.
Ezen gyakorlat egyike a sorra napvilágra kerülő pedofil és egyéb erkölcs gyalázó tevékenységek. Nem mintha ezek újkeletűek lennének, mindössze arról van szó, hogy a látensen meglévő esetek egy kis része napvilágra került.

Egy másik ilyen, a katolikus egyház hitelét romboló gyakorlat az évszázadok óta folyó elanyagiasodás. Ez alatt nem csak az ipari méreteket öltött búcsúcédulázást értem, hanem arra is gondolok, hogy anyagi megfontolásból és más haszon reményében, politikai érdekek szekértolóivá süllyedtek, amikor a szószékről a magyarságot jelentő értékekért való kiállás helyett ezek elárulását művelték. Az egyházaknak de leginkább éppen katolikus egyháznak, - hisz hazánkban még(!) talán ez a legtöbb hívet számláló egyház - teljes mellszélességgel ki kellett volna állnia és elítélnie - a neoliberális politika által aktívan támogatott - melegfelvonulást. Szembe kellett volna szállniuk a melegek házasságra és gyermek "nevelésre" irányuló törekvéseivel, és hirdetniük kellett volna a család szentségét, mely ezzel a  cion-liberális fertővel antagonisztikus ellentétben állva képviseli az erkölcsöt, a normális és istennek tetsző életvitelt. Ám ezt egy-két kivételtől, egyedi esetektől eltekintve a mai napig nem tették meg. Mondhatni nem vállalták fel, a saját maguk által hirdetett értékrendet. Ahogy tartja a mondás: "bort iszik és vizet prédikál", s nem véletlenül! Mert, mint  a magyar mondások rendszerint, okkal keletkeztek!

A legfőbb vétkeik közül megemlítenénk kettőt is.

Az egyik, hogy engedik hallgatólagosan, vagy épp tevékenyen egy alattomos tan elterjedését, s ez nem más mint a "judeokereszténység"-nek nevezett zagyvaság, már maga a kifejezés is oximoron. S legalább akkora, hazugság, mintha azt mondanánk, hogy küzdj csalással a bűnözés ellen.
Arról nem is szólva, milyen kártékony! Hiszen az egyik "katolikus fellegvárban" már a szószékről is terjeszthető a zsidó vallási köntösbe bújtatott értékrombolás, és történelem hamisítás.

A másik, s talán jelen helyzetben a legnagyobb, bűne, a magyar családokkal szemben, hogy nem segített, nem állt ki a kifosztott nép mellett.
Nem emelte fel a szavát sem az elárverezések, sem az otthonvesztések ellen, pedig a magyarok elvárták volna, hogy az egyház vezetői, vagy legalább azok, akik Komolyan veszik hivatásukat és a hivek szolgálatát, jelen legyenek az erőszakos kilakoltatásoknál, önnön testükkel és hitükkel védve a kifosztott családokat, az ördög küldöttei, a rohamosztagosok, végrehatjók, és a mögöttük álló, nyerészkedő bankok ellen.
Mivel ilyen hitük nem létezik, nem is állhatnak ki a bankok ellen sem, hiszen mint tudjuk, a világ egyik leggazdagabb bankja, magában a Vatikánban található

Bár a trend nem meglepő, hisz mint legtöbbször, most is fejétől bűzlik hal!

Tehát a katolikus egyháznak a Jézus által hirdetett keresztényi erkölcs mellé, valamint a katolikus egyház szavaiban oly fontosnak tartott keresztényi értékrend mellé kell állna EGYSÉGESEN, - legalább hazánkban. Sőt esetleg a fennen hirdetett szeret jegyében, gyakorolniaa kell szorgalmasan a keresztényi szeretet diktálta tetteket, leginkább azok javára, akik erre a legjobban rászorulnak; a legszegényebbek, elesettek és védtelenek és kifosztottak felé.
Hátha a jó példa ragadós lesz.

Ha a katolikus egyház, - az amúgy önálló gondolkodásra is képes - emberek felé, ahogy Pápai Lajos püspök úr fogalmazott: „értelmiségi szintű” ismereteket közvetítene, s ezt nem demagóg módon kinyilatkoztatná, hanem józan gondolkodásra, késztetve tenné, akkor feltehetően kívánt eredményhez meggyőződésből jutnának el hívei.

Amíg azonban a tiltás, az egyoldalú, érvek támogatta elméletek kinyilatkoztatásának eszközét használják, ahelyett, hogy a pro és kontra elméleteket is bemutatva és ütköztetve bízná az emberekre a döntést, hogyan vélekedjen az általa oly aggodalmasnak tartott eszmékről, addig csupán birkákat nevel, kik önálló gondolkodás és meggyőződés nélkül szajkózzák, a nekik készen tálalt napi aktuális elvárásokat. De amint szembe találkoznak más eszmékkel, melyek meggyőzőek, máris másként látják a dolgokat. Hitük, meggyőződés híján meginog, s mint a füst, elszáll.

Az az egyház, mely híveinek nem képes, szilárd hitet, bizonyosságot, és támaszt adni, hamar arra ébred, hogy híveinek száma, s önnön hitelessége egyre csökken.

Ebből manapság két kiút létezik.

Az egyik tisztességes és járható, a másik erkölcstelen és semmi köze a keresztény elvekhez tetteiben.
Az erkölcsös és keresztényi út a szereteten és az anyagi természetű gondolkodás elvetésén alapul, nehéz, és göröngyös, mégis sziklára építkező tartós vár.

Míg a másik alapja a pénz és érdek, s csak addig működik, míg új megtéveszthető "híveket" tud toborozni, hogy eltartsák a piramis csúcsán pöffeszkedőket. S kimerül költséges látványosságokban és látszat erőben, műanyaghitben.

El kell hát dönteniük, melyik utat járják, s döntésüknek megfelelően vállalniuk kell a velejáró következményeket is.

Ezért úgy érzem, hogy a katolikus egyház és katolikus vallás védelmében nyilatkozók nem jó helyen keresik, s vélik megtalálni az ellenségképüket.
Viszont azon támadásokon túl miszerint „Nyugodtan kijelenthető tehát, hogy az újpogányságnak magyarellenes vetülete is van, ami egyfajta politikai radikalizmusban ölt testet. Való igaz, hogy mindezt elsősorban a Jobbik jeleníti meg” (Osztie Zoltán) időszerű lenne elgondolkodni azon, vajon miért fordulhatott híveik, és az emberek jó része az új eszmék irányába. Eléggé hitelesek-e egyházi vezetőik tetteikben és szavaikban? S vajon érveikben eléggé meggyőzőek és pártatlanok az „értelmiségi szintű”  ismeretekkel bíró fogadott és fogadatlan prókátoraik?

Mert, ha kilóg az ördögpata, oda a bizalom, oda a hitelesség!

Ahogy Pápai Lajos püspök úr hivatkozik az általa újpogány kultusznak nevezett jelenség veszélyessége kapcsán: "Szörényi és a hozzá hasonlók úgy tartják, hogy a Pilis szakrális hely, az „ősök szellemeinek kiemelt gyülekezőhelye”, Dobogókőnél pedig egyenesen a Föld szívcsakrája található."
Azt kell mondjuk, Szörényi Leventétől függetlenül is épp elegen gondolják szakrális helynek a Pilist, s köztük jó néhányan „értelmiségi szintű” ismeretekkel bírnak, sok éves kutató munkát végezve jutottak el eredményeikhez, mely részét képezi a korábban eltagadott múltunknak is.

Deja vu érzésünk van hát ez ügyben is, a hivatalos állami oktatásban sulykolt téveszmék (akár a II.világháború áldozatai, vagy finnugor származásunk) kapcsán.
Az elhallgatás tehát nem a jó taktika. Visszaüt! Félrevisz!

A jó megoldás csak az lehet, - sőt jelen helyzetben ez az egyetlen helyes megoldás -, hogy híveik, s a terhek zömét viselő magyarok mellé állva, azaz az egyszerű emberek érdekét szolgálva, elvessék az erkölcstelenséget, támogassák az élet alapkövét a családot, s közérthető ismereteket, az igazságot (s nem a féligazságot) tárják a világ elé! Párbeszédet folytassanak, megfellebbezhetelen ítéletalkotás helyett, szelíd, de igaz érveléssel nyerjék el bizalmát, s erősítsék meg hitükben az őket követőket, a rájuk figyelőket.

Audie

Szabad Riport Tudósító Iroda