Jövőnk 2006/6.: A budapesti eseményekről (TV ostrom)

Az alábbiakban a 2006. szeptemberi eseményekkel kapcsolatos öt oldalas anyagunkat ismertetjük, amely a nyomtatott 'Jövőnk' című MNA hírlevelünkben jelent meg. (Jövőnk XI. évfolyam 6. szám 2006. október)

Az írás közlése okkal történik. Mint a híradásokból is tudjuk, a TV ostrom ügye ismét több helyen napirendre került. Mivel belső anyagnak készült a tájékoztató, bizonyára sokak számára fog az újdonság erejével hatni, de akik már ismerik, érdemes újra elolvasniuk és levonni a következtetéseket.

- A budapesti események hátterének, okainak és a várható következményeinek ismertetése -

Gyurcsány beszéde. Ez év májusában Balaton­őszödön munkaértekezletet tartott az MSzP veze­tősége. Több felszólalás után befejezésül a miniszterelnök elmondta a ma már közismert beszé­dét A tudatosan használt pejoratív kiszólások ellenére egy alaposan átgondolt, mesterien felépített. Provokáló, állásfoglalásra kényszerítő beszéd volt, mely nem is maradhatott titokban. Nem is azért hangzott el. Balatonőszödön mindenki tudta, hogy a beszédnek következményei lesznek.

Prostituált társadalom. (Mikor egy közösségnek legalább a felét alkotó emberek egy közös nevező­vel illethetők, akkor ezt a nevezőt társadalmi jellem­zőként is értelmezhetjük.) Az elmúlt hetek belpolitikai eseményei közül a kormányellenes tüntetések a legnagyobb horderejűek. Annak ellenére, hogy a szervezők igyekeztek morális alapként a hazugság­ellenességet meghatározni, le kell szögeznünk, hogy kizárólag a megszorító intézkedések elleni tiltakozás a történések alapoka. Az elmúlt 17 év során számtalan olyan esemény történt, mely okot szolgáltatott volna a köztiltakozásra. A tömeggyilkosok felelősségre vonásának elszabotálása (Péter Gábor, az ÁVH vezetője - történelmünk legnagyobb tömeggyilkosa - haláláig a pincsi kutyáját sétáltathatta a Rózsadombon, Dudást, a magyaróvári vérengzés felelősét a bíróság felmentette, állami védelem és óriási nyugdíj a bolsevista gyilkosoknak és gazdasági bűnözőknek), privatizáció címen a társa­dalom kifosztása, nemzeti jelképeink meggyalá­zása (a Magyar Címer undorítóan pornográf környezetben megjelenítése, az Árpád-sávos nem­zeti zászlónk és a Turul jelkép elleni folyamatos támadások), a Bokros-csomag, a Tilos Rádió pro­vokációja, stb,, a háborús kalandok. külföldiek gazdasági térhódítása és sok más, a Gyurcsány be­szédnél sokkal súlyosabb merényletek sorozata az igazság és a magyar nép ellen. Mégsem történt semmi. A társadalom egy szűk rétege tiltakozott ugyan, a nemzeti kiadványok ítéletet is mondtak minden esetben (Szent Korona, Hunnia), de az általános érdektelenség következtében visszhangjuk nem volt, és a kiadványok meg is szűntek A tények ismeretében feltesszük a kérdést: Miért nem tiltakozott a társadalom a lényegbevágóan fontos erkölcsi és gazdasági károsítások ellen és miért kezdődött egy tüntetéssorozat a lényegtelen balatonőszödi beszéd miatt, mely közismert tényeket ismertetett?

Az ok nyilvánvaló: társadalmunk nagyobb része az elmúlt hatvan évben prostituálódott, ezért viselkedésük - különösen a kritikus helyzetekben - teljes mértékben a prostituáltak anyagias, elkorcsosult szellemiségét tükrözik. Milyen ez a szellemiség? Egy pelda: Lipótváros hírhedt utcájának és ugyan-csak hírhedt házának földszinti ablakában egy kurva könyökölt. Arra ment egy előnytelen külsejű orrnehéz fickó, akit a kurva megszólított: Gyere be te szép szőke herceg! - Nincs erre most pénzem - hangzott a válasz. Kellesz a francnak te ronda, vörös zsidó! - zárta le az üzleti tárgyalást a ribanc.

Ugyan ez játszódik le most társadalmi méretek­ben. Mert eddig minden merénylet után valami for­mában letette a hatalom a pénzt az asztalra. Világ útlevél, kárpótlási jegy, minimálbér és a közalkalma­zotti fizetések emélése, Széchenyi-terv, ingyen uta­zás a nyugdíjasoknak, kismama-pótlék visszamenő kifizetése, 13 havi juttatások, stb. Lehetett 'sopingolni', 0 Ft. kezdőrészlettel autót vásárolni, augusz­tusi tűzijátékot bámulni. Működött a valamit vala­miért-elv, a 'jólét illúziójáért fogd be a pofádat' gyakorlati megvalósítása formájában. (Ez a szelle­miség vezetett a 2004. december 5-i gyalázathoz is.)

Most mondta először a hatalom: nincs erre, vagy arra pénzem. És ez még nem minden, mert vissza is követel valamennyit az eddig adottakból. A prostituált, ha megfizetik, mindenre kapható, nincsenek erkölcsi gátlásai. De ha nincs pénz, óriási botrányt kavar, és olyan dolgokra is hivatkozik, amit valójában nem is ismer. A tisztességre és a becsületre. Most az a baja, hogy hazudtak neki. Az a tény, hogy hatvan éve egyetlen igaz szó a politikusok szájából el nem hangzott, eddig nem okozott gondot. Pedig minden hazugság volt, a holokauszttól kezdve a pártkongresszusok jelentésein keresztül a mai statisztikákig. Mindig mindenki hazudott! Ez jól tükröződik a mai helyzetben is. A hazugság bizonytalanságot szül, mely félelmet teremt. A félelem agressziót, az agresszió rombolást és vért. Most itt tartunk. A meg nem fizetett prosti elkezdett hisztizni.

Nyílvanvaló azonban az a tény is, hogy mindez nem vonatkozik a társadalmunk összességére. Nagyon sok a tisztességes, igaz ember. Akik nem a botrányaikról híresednek el, akik végzik a dolgukat és fenntartják ezt a szerencsétlen országot. Óriasi áldozatok és erőfeszítések árán hirdetik az igazságot, tartják fenn kiadványaikat, igyekeznek az eltévedteket, a megvezetetteket a helyes útra terelni. Ezek az emberek fogják a megtévesztett, prostituálttá alacsonyított tömeget is visszavezetni a népi sorsközösségbe, a nemzeti elvközösségbe. Amint lehetőségük nyílik erre. Nem állítható az sem, hogy a tiltakozási hullám kizárólag a prostituált társadalom megnyilvánulása, mert a nem politizalóknak is elegük van ebből a minősíthetetlen szellemi környezetből és valamilyen - lehetőleg jó iranú - változást akamak. Még nincsenek pontosan meg­határozott célok, de az tény, hogy ez a gondolko­dási mód mindenhol jelen van, és nagymértékben befolyásolja a történéseket.

Új népvezérek. A Kossuth téren és az ország más részein tüntetőket közös politikai eszmeiség nem fogta össze. A nagy eszmei zavart jól érzékeltetik az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, követelések, petíciók. Egyetlen közös nevező a Gyurcsány­-kormány távozásának a követelése. Most hirtelen rájött mindenki hogy minden bajának a Gyurcsány-kormány az okozója. Viszont az a kérdés, hogy mi lenne utána?, fel sem merült senkiben. Mielőtt ki­térnénk a petíciókban megfogalmazott Alkotmá­nyozó Nemzetgyűlés és a szakértői kormány témájára, mely a követelések között mindig szerepelt, vizsgáljuk meg a követelőzők kilétét. (Meglegyezve, hogy az ilyen követelősdi egy röhej, mert hiányzik a nyomós érv - az ötezer harckocsi.)

Toroczkai (Tóth) László (28 éves). Mielőtt viselt dolgaira kitérnénk, meg kell jegyeznünk azt, hogy nem csak őt, hanem a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom minden tagját úgy kezeljük, mint a leprásokat. Minden cselekedetük jóvátehetetlen károkat okoz a magyarságnak. Tevékenységük a provokációk sorozata, melynek kiagyalóit és pén­zelőit nem ismerjük, de fő megvalósítója Toroczkai. Szélsőséges, uszító kijelentései ellenére ellene eljárás nem indult. A rádió Vasárnapi újság c mű­sorának egyik szerkesztője volt, és a Magyar Jelen hetilap főszerkesztője. Két hónapja a Magyar Mérce c. lapba írogatja ökörségeit. Provokatív tevékeny­sége miatt Romániából és Szlovákiából kitiltották, a pozsonyi letartóztatásból meglepő gyorsasággal hazatérhetett (nehogy lemaradjon valamiről). Az MTV székház elleni támadás szervezőjeként még csak ki sem hallgatták (szerepét az MTV elleni támadás ismertetésekor részletezzük).

Budaházy György, mini néptribunus, az Erzsé­bet-hídon lezajlott események kulcsfigurája, az erő­szakos cselekedetek megszállottja. Nem rendel­kezik olyan óriási anyagi háttérrel mint Toroczkai, ezert szerepe is behatárolt.

Takács András levitézlett szakszervezeti, ve­zető. A Szabad Magvarországért Mozgalom (fan­tomtömörülés) elnöke. Realitásérzék nélküli szeren­cselovag, utópista követelések megfogalmazója. Szociális elemeket tartalmazó demagógiája nem bizonyult hatásosnak. Mindezek ellenére ártalmat­lan kispolgár.

Pozsgai Imre az egykori MSzMP egyik vezetője, a volt KB tagja. Köpönyegforgatás világbajnoka. Elvtársaival történt szakítása után politikai ambícióit nem adta fel. Népies stílusa miatt rokonszenves a népi értelmiség köreiben.

Szűrös Mátyás szinten tagja volt az MSzMP vezérkarának. A III. Köztársaság kihirdetése után ideiglenes köztársasági elnökként vállalt szerepet a kommunista átalakulásban. Nemzeti kommunis­taként szerény eszközeivel harcol a neoliberalizmus ellen. Nem tolakodó mentalitású, csak meghívások esetén vállal közszereplést.

Molnár Tamás, demokratikus ellenzéki, az In­connu művészcsoport alapítója. A Jobbik alelnöke, a Magyar Demokrata és a Magyar Nemzet újságírója, több könyv szerzője. Melocco Miklóssal és Makovecz Imrével a dekadenciába hajló művészeti irányzatot képviselik a Kossuth téren.

Balogh Barna a Magyarok Világszövetségét és a Trianon Társaságot képviseli. A fent felsoroltakkal együtt megalapítója a Nemzeti Kerekasztal szer­veződésnek (a 'kerekasztal' zsidó eredetű foga­lom).

A felsoroltakon kívül még számos közismert figura is állandó szereplője a téren zajló eseményeknek (Tőkés László református püspök, Schmidt Pál a MOB elnöke, Fidesz alelnöke, Bagi Béla Magosz alelnök, Papp Lajos, Goró Oszkár Fidelitasz alelnök és még sokan mások). A nevek ismeretében megállapítható, hogy a politikai élet peremére szorult harmad és negyedosztályú, de nagy ambícióval rendelkező személyek viszik a főszerepet. Ez azt jelenti, hogy szó sincs semmiféle népi kezdeményezésről, csak a félreállítottak és a hatalomból kiszorítottak, oda be nem furakodhatók által egy új esélynek tartott lehetőségről, melyet az alábbiakban ismertetett tagozódású tömeggel akar­nak érvényesíteni.

A Kossuth téri tüntetők négy, egymástól eszmeileg jól elkülöníthető csoportosulásra bonthatóak.

1. - A már ma is nehéz életkörülmények között élők­re, akiket elkeserít a várható megszorítások okozta további életszínvonal romlás, mely esetükben ka­tasztrofális következményekkel járhat.

2. - Az ellenzék által felhergelt híveik politikai cso­portosulása, hazafias érzelműekkel kiegészülve, mely már morális indokokat is megfogalmaz.

3. - A hatalomból kiszorult, a politikai perifériára sodródott szerencselovagok és követőik csopor­tosulásai.

4. - Provokátorok, bajkeverők, garázda elemek, anarchisták kisebb csoportjai.

Természetes, hogy ezek a különböző érdekek mellett felsorakozott csoportosulások saját vezetők­kel rendelkeznek, melyek többségét nem az alka­lom, hanem az előre kidolgozott forgatókönyv emelt a többiek élére. A tömeghez csapódott hangadók (dekadens művészek, levitézlett építészek, naftalinszagú kommunisták, kirúgott szakszervezeti veze­tők, bajkeverők, stb.) az érdekeiknek megfelelő cso­portosulásokba olvadva és azok vezetőivé válva gazdagították az amúgy is meglepően vegyes képet. Így fordulhatott elő az a komikus eset, hogy a kommunista Pozsgai (aki annak idején tépett szájú, hasított körmű nemzetiszocialistáknak nevezte az 56-os felkelőket) Árpád-sávos zászló alatt szónokolt.

A Szabadság téri zavargás előzményei. (Sok valóságos elem és logikai összefüggések alapján felállított hipotézis.) Az elmúlt hetek eseményei elő­revetítették egy nagyobb szabású, provokatív jellegű akció megtörténését (a Jövőnk januári kiadásában a most történteket - mint várható esemé­nyeket - megírtuk). Az események előzményeként Toroczkai képzetlen és magyarul beszélni sem tudó aktivistái élénk tevékenységet fejtettek ki a haza­fias-radikális tömörülések irányában. Céljuk valami­féle együttműködés megszervezése volt, homályos jövőképekre hivatkozva. Az Arcvonal részéről durva elutasítás volt a válasz, amit az aktivisták nyilván közöltek is a főnökükkel. Az Arcvonal vezetősége kielemezte a HVIM aktivisták elszólásaiból kapott adatokat, és az beillesztve a mai politikai helyzetképbe, egy nagyszabású provokáció képe rajzolódott ki. Azt hogy hol és mikor kerül erre sor, nem lehetett pontosan behatárolni, de azt igen, hogy a közeljövőben és Budapesten. A vezetőség figyelmeztette a csoportok vezetőit a várható események veszélyeire, és meghatározta az ezzel összefüggő tevékenységüket. Az Arcvonal felkészült minden eshetőségre.

A Gyurcsány-beszéd közismertté válása után a legmagasabb hatalmi szinteken sem tettek semmit a várható tiltakozás mérsékelésére, vagy megakadályozására. Sőt, tovább feszítették az indulatokat, melyben a Fidesz főszerepet vállalt. Nyilván kellett ez az össznépi elégedetlenség az összefércelt felzárkóztatási terv brüsszeli elfogadtatása miatt. A kormány erre hivatkozva bizonyíthatta, hogy eljutott a tömegek terhelhetőségének a végső határáig, és ha tovább feszítik a húrt, nagy bajok történhetnek. Igazi és nagytétű hazárdjáték volt ez, de bejött és ez igazolja a kitervelőit.

Ha lúd, legyen kövér – elvet követve, egyúttal ez a helyzet alkalmat teremthetne a radikális hazafiak szervezett csoportjainak a felszámolására is, mert működésük veszélyes lehet a következő elkeserítően nehéz évek során – vélték egyesek. A szervezett és törvényes tüntetések nem adnak okot a rendőri fellépésre, ezért valamilyen nagyobb fajsúlyú, durva törvényszegésre kell sort keríteni.

Az eldurvult zavargások kiélezik a tüntetésre készülő rendvédelmi szervek és a tüntetők közötti kapcsolatot is. A beprogramozott rendőrverések után a hatalomnak nem kell tartania attól az együttműködéstől, melyre különben sor kerülhetett volna. A több mint száz rendőrnek ezért kellett megsérülnie, a többi már csak uszítás kérdése volt. A revánsvétel a rendőrség részéről a következő napokban érezhetővé vált és ennek olyanok estek áldozatul, akik soha meg nem ütnének senkit, különösen nem egy rendőrt.

A műveletet a kormányzattól független háttérhatalom szervezte és a megtervezésébe szociológusokat, pszichológusokat is bevontak, mert a hiányos információk miatt sok előre ki nem számítható reakciót nekik kellett meghatározniuk. A titkosszolgálati jelentésekből és a HVIM információiból annyit sikerült teljes bizonyossággal megállapítaniuk, hogy az Arcvonal részvételi esélye a tervezett provokációban nem több 20%-nál. És ez is csak akkor ennyi, ha nagyon erős a csábítás. (Ennek a tervnek a bizonyítéka, hogy a fiaskót – az Arcvonal távol maradásának okait - a Magyar Rádióban egy pszichológus igyekezett magyarázni.)

Legcsábítóbbnak, a forradalmi hangulat megteremtése, és annak a látszatnak a megjelenítése volt, hogy a hatalom erőszak szervezetei tehetetlenek. Ezért terveiket ezekre az elemekre építették. Olyan hamis képet igyekeztek teremteni, mely gyors változást ígér, és ez arra késztette volna a nemzeti radikalizmus híveit, hogy részt kell venniük a folyamatban, különben kimaradnak az eseményekből.

Az MTV ostroma. Szeptember 17-én megkezdődött a Kossuth téren a tüntetéssorozat. Szeptember 18-án délben, mintegy 500 tüntető délutánra többezres tömeggé nőtt. Megjelentek a különböző hazafias jellegű tömörülések (Magyar Nemzeti Front, Jobbik Magyarországért Mozgalom, Honfoglalás 2000, és a hírhedt Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom) és késő délután csoportosan érkeztek a Fradi és Újpest focihuligánjai. Ez meglepően furcsa és szokatlan esemény volt, mert politikai demonstrációkon eddig szervezetten még nem vettek részt. Nyilvánvaló hogy megjelenésüket komoly szervezőmunka előzte meg, és ígéretekben sem volt hiány (a Magyar Demokrata értesülése szerint ennek a bandának sok millió forintot ajánlottak fel.) A tér hangosítását Toroczkai intézte, így jogalapot teremtett magának a felszólalásokra. A hangosításnak, és a felszólalók radikális hangnemének köszönhetően a tüntetők hangulata felforrósodott, már csaknem forradalmi jellegűvé vált. A háttértervezők tervének első eleme megvalósult. Ekkor látta elérkezettnek az időt Toroczkai a továbblépésre. Egy ceruzával megírt „petíciót” kíséretével átvitt a Szabadság téri Magyar televízióba, és követelte annak beolvasását. Természetes hogy petícióstól kidobták. Nem is tehettek mást, mert mi lenne ha minden petícióst beengednének, és műsorba vennének. Toroczkai már az elinduláskor nagyon jól tudta, hogy nem léphet be a TV épületébe, de kellett valami ürügy a focihuligánok mozgásba hozatalára. A Szabadság térről alvezéreivel visszatértek a Kossuth térre és drámai hangon előadta a "forradalmi képviselet" MTV székházbeli megaláztatását. Majd a Fradi és az Újpest focihuligánjait felszólította, hogy kövessék a MTV székházához és erővel kényszerítsék ki a petíció beolvasását. A focihuligánoktól körülvéve 'törjetek és zúzzatok' kezdetű rövid eligazítást tartott, miközben alvezérei minden résztvevőnek 10 ezer forintos bankjegyet adtak át (ennek szemtanúja volt az Arcvonal újságírója és egy nyugdíjas történelemtanár. Aki pártelkötelezettség nélkül, csak az 56-os események ismeretében ment ki a térre, összehasonlító tanulmányozás miatt).

Az enyhén alkoholos állapotban lévő 100-150 fiatal az átvonulás közben olyan mennyiségű szeszesitalt vásárolt a környező szórakozóhelyeken, mely lényegében az akció végéig kitartott. (A beérkezett jelentések szerint a Szabadság tér éjfélre úgy bűzlött az alkoholszagtól, mint egy külvárosi cigánykocsma.) Ez volt az 'eszmei' felkészítés. A fiatalokat mintegy ezer tüntető is követte, mert ismerték a társaságot és tudták, hogy valami történni fog. Ezt a műveletet a rendezvényt biztosító rendőrök parancsnoka jelentette a főnökeinek, akik egy rendőrcsoportot (mely tömegoszlatásban járatlan vas-megyei fiatal rendőrökből, és helyi parancsnokokból állt) rendelt a székház védelmére. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy a Kossuth térről átvonuló kemény mag közé mindegy 25 ismeretlen is csatlakozott, akik a későbbiek során meghatározó szerepet játszottak. A rendkívül agresszív részeg támadócsoport megfékezése lőfegyverhasználat nélkül teljességgel reménytelen kísérlet volt Nem kell csodálkozni azon sem, hogy egy kétségbeesett fiatal rendőrnő több figyelmeztető lövése is hatástalan maradt.

Toroczkaiék bevonultak a székházba, mely rendőri intézkedést vont maga után és fél tízkor elkezdődött a botrány. A rendőrök kiszorították a folyosóról a benyomulókat, mely után a focihuligánok és a közéjük tagozódott jól képzett provokátorok sörösüvegekkel, sörös dobozokkal dobálni kezdték a rendőröket. A tervezett művelet beindult, és hogy a csábítás is működjön, a HírTV egyenes adásban közvetíteni kezdte az eseményeket (ez a TV nemzeti jellegűnek mondott, és ezért úgy vélték hogy a közgondolkodásban minden gyanú felett áll).

A helyzet igen gyorsan eldurvult, és a támadók túlereje a hatástalan könnygáz és vízágyú miatt a rendőröket benyomta a székházba. Ebben a műveletben a felszedett utcakövek, vascsövek, korlátok sok rendőrt súlyosan megsebesítettek. A téren elszabadultak az indulatok, a székház egy romhalmaz képzetét keltette, az égő autók látványa és a vad hangzavar valóban forradalmi látványt nyújtott. Szinte tökéletes volt a rendezés.

Ma már közismert a székházat védő rendőrcsoport parancsnokának rádióbeszéde a közvetlen főnökével. Ez egy vádbeszéd volt, a magára hagyott, életveszélyben lévő egység parancsnokának természetes és érthető megnyilvánulása. Ő nem volt beavatva a műveletbe.

A tervezők tudták, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy az ország különböző részeiből felérkezzenek azok, akik részt akartak venni az eseményekben. A számítások szerint ez legfeljebb 4 óra lehet, tehát éjfél után még 2-3 óráig fenn kell tartani a forradalmi látszathelyzetet. Az épületet védő rendőrök segítséget annak ellenére sem kaptak, hogy éjfélre az egész környék tömve volt rendőrökkel, és a székház közelében egy többszáz fős 'high-tech' felszerelésű különleges bevetési egység várakozott. A csapda készen állt és várta a vadat.

A beérkezett jelentések beszámolnak arról, hogy Debrecentől Szombathelyig sok fiatal, többségükben focihuligánok és szkinhedek el is indultak Budapestre és meg is érkeztek. A média a zavargás kezdetétől úgy tájékoztatott, hogy militáns szélsőjobboldali radikális csoportok és a hozzájuk csapódott focihuligánok támadják az MTV székházát. Ez szó szerinti idézet, mely többször is elhangzott és amit átvett a CNN és a BBC is. Így kedden hajnalban az egész világ úgy tudta, hogy a militáns szélsőjobb forradalmi állapotokat teremtett Magyarországon. Annyira biztosak voltak a művelet sikerében, hogy előre megírták a tudósításokat is.

A rendőrök visszavonulása után a székház a támadok birtokába került. Jellemző módon nem a petíció beolvasása volt a cél (soha senki nem is akarta ezt beolvasni), hanem a céltalan rombolás. Ez bizonyította volna a militáns szélsőjobboldali radikális csoportok barbarizmusát. Miután újabb csoportok nem érkeztek, a rendőrség parancsot kapott a zsák szájának a lezárására. Pontosabban - az eredeti példánál maradva - a csapda lecsapására. A környező utcákban (a TV elől jól eltakarva) várakozó rendőrség megindult, és perceken belül ura lett a helyzetnek A zavargóknak esélyük sem volt semmilyen ellenállásra. Megkezdődtek az igazoltatások és adatfelvételek. Őrizetbe vétel nem volt, mert akiket őrizetbe akartak venni, azok nem voltak sehol. A reggeli hírekben a zavargókat már csak focihuligánoknak nevezték. A grandiózus terv csődöt mondott.

Következtetések. Fel kell tennünk a kérdést: kinek az érdekeit szolgálta az események ilyen irányultsága? A felzárkóztatási-program (Gyurcsány csomag) brüsszeli elfogadtatása, a radikális hazafiakkal tervezett leszámolás és a rendőrség szembe állítása a lakossággal a hatalom számára nyereség. A választások előtti hangulatromlás, a véget érni nem akaró tüntetés-sorozat, a rend fellazulása és ennek a gazdasági következményei (különösen az önkormányzati választások elvesztése, és a forint további romlása) káros a hatalom számára. Tehát, amit nyert a vámon, elvesztette a réven. Az ellenzék esete más, ők egy darabig nyerő helyzetben voltak, de az események utóhatása még károsítóbb számukra, mint a hatalom számára. Képtelenek jó megoldást találni a kialakult helyzetre és ezért politikai alkalmasságuk épp úgy megkérdőjeleződik, mint a hatalomé. Ehhez még hozzáadódik a tüntetők cserben hagyása, a háttéralkudozások és a gyávaság vádja is. A következtetés végeredménye nem lehet más, mint annak a kimondása, hogy mindkét oldal teljességgel alkalmatlan az ország irányítására. A szakértői kormány létrehozásának követelése a tüntetők részéről ennek a gondolatnak a realizálódása.

Mindez előre kiszámítható következmény volt, a pártok vezetése a tanácsadóiktól az erre utaló tájékoztatásokat meg is kapták. Ennek ellenére miért történhettek meg az ismert dolgok? Azért, mert ma még mind a két oldal rendelkezik hívekkel, melyekre adott esetben lehet is számítani. És mert a radikális hazafiak szerveződései a megerősödési folyamatok elején tartanak. Még le lehetett volna számolni velük. Valamint azért is, mert a nagy pártok vezetősége úgy gondolja, hogy jobb ma egy polgárháború, mint holnap egy forradalom. Ma még az elégedetlenséget bele lehet vinni egy hideg (vagy forró) polgárháború utcájába, melynek nem a vezetőség, hanem csakis a magyarság lenne a vesztese. Holnap már képtelenek befolyásolni az eseményeket, és csak ellenségeik lesznek, mert a rendkívüli megpróbáltatások mindenkit ellenük hangolnak. Akkor már csak a gazdagok szűk rétege fog szemben állni a szegények tömegeivel. Ez a forradalmi helyzet alapja. Ebben a küzdelemben semmi esélye a meggazdagodott kiváltságosoknak a túlélés egyetlen lehetősége a menekülés. (A szumátrai földvasárlások bizonyítják, hogy ezzel a lehetőséggel is számolnak.)

Jövőnk, XI. évfolyam 6. szám 2006. október