Energiaháború, vagy valami más?

A napokban ismét a felvetődött az Oroszországot elkerülő gázszállítás kérdése Orbán Viktor bakui látogatásával összefüggésben. Figyelembe véve az oroszországi sajtó, az orosz kormány és a hazai politika reagálását, arra a következtetésre jutottunk, hogy az egész azeri-grúz-román gázügylet egy blöff, és eszük ágában sincs ezt megépíteni. De nézzük meg, mik voltak ennek az előzményei.

Szeptember elején Dmitrij Medvegyev orosz elnök Azerbajdzsánba látogatott, ahol különleges szerződést kötött arra vonatkozóan, hogy a Gazprom korlátlan mennyiségben vásárolhatja meg az azeri gázt. A tervek szerint jövő év elejétől kétmilliárd, majd 2012 után négymilliárd köbmétert szállíthatnak évente, de mivel a szerződésük korlátlan mennyiségre szól, fölvásárolhatják akár a teljes kitermelt gázmennyiséget is. Az oroszokon kívül jelenleg azeri gázt vásárol még Grúzia, Törökország és Irán is. Meg is állapítottuk akkor, hogy ez a szerződés kegyelemdöfés a tervezett Nabucco vezeték számára, amely elsősorban azeri gázt szándékozott Európába juttatni Grúzián és Törökországon keresztül. (Az iráni leágazást - cion - politikai okokból nem erőltetik...)

A most felmerült újabb elképzelés lényege dióhéjban annyi, hogy az azeri-grúz nyomvonal nem Törökország felé menne – mint a Nabucco esetében -, hanem a Fekete-tenger partjáig. Ott egy cseppfolyósító üzemet hoznának létre abból a célból, hogy a cseppfolyóssá alakított gázt szállító hajókba töltve, a Fekete-tengeren áthajózva Románia partjaihoz juttassák, ahol egy másik üzem visszaalakítaná a gázt és csővezetéken folytatná az útját Románián keresztül Magyarországra. Itt pedig leágazások lennének más országok felé is, de elsősorban Ausztria irányába haladhatna tovább. A különbség a Nabucco-tól annyi, hogy a török-bolgár szakasz kimaradna és helyette a Fekete-tengeren hajóznák át...

Mint látható, az orosz Déli-Áramlattal még egy újabb tervezet próbál versenyre kelni, de az még mindig nem világos, hogy mit szállítana, mert az oroszok nem sok gáz hagynának számára. Ezt elég egyértelműen jelzi az orosz kormány és a külügyminisztérium nyilatkozata, mely szerint egyáltalán nem számolnak egy ilyen lehetőséggel, nem támasztják alá független kutatási eredmények további gázkészlet meglétét a térségben, egyszóval komolytalannak tartják az egész elképzelést.

Mindazonáltal érezhető az EU-nak az a szándéka, hogy minden módon akadályokat gördítsenek a Gazprom orosz konszern útjába. Gátolják, hogy kijusson a közvetlen európai felhasználókhoz, visszaélnek a vétójogukkal a partneri ügyletek esetében, eleve elfogadhatatlan feltételeket követelnek, mint például azt, hogy az orosz monopólium ossza fel magát.

Mindezt az Európai Unióban korrekt módszereknek tartják a konkurens elleni harcban. Az viszont már szerintük nem korrekt, ahogyan Oroszország igyekszik megszilárdítani pozícióit a Kaszpi-tenger körzetében. Rögtön azzal vádolják, hogy „nyomás gyakorol", sőt „megzsarolja" a régió országait. Bár Moszkvának a diplomácián és a kereskedelmen kívül nincsenek más eszközei. Nincs szándékában katonai erővel megoldani az energetikai problémákat az Egyesült Államoktól és a NATO-tól eltérően. Emlékeztetőül: 2006-ban ezt a gondolatot az amerikai szenátus külügyi bizottságának vezetője vetette fel. És azóta ez nem változott. A kérdés ezek után az, hogy mi célt szolgált ez a négyes találkozó Bakuban, ahol a gázszállítási beruházás technikai kérdéseiről egyáltalán nem esett szó, csupán politikai témák kerültek napirendre – és főleg mit keresett ott Orbán Viktor, akit - ez már csak hab a tortán - még maga Gyurcsány Ferenc is támogatásáról biztosított blog-bejegyzésében. Joggal vetődik föl a gyanú, hogy itt valamilyen mögöttes szándéknak kell lennie.

Mint azt már korábban több írásunkban is kifejtettünk, az oroszok ellen a közvetlen, nyílt katonai konfliktust nem mernék megkockáztatni, holott a cionista Nyugat nyálcsorgatva szeretné megszerezni Oroszország javait, felbecsülhetetlen nagyságú természeti kincseit, és természetesen a közvetlen közelében lévő orosz érdekszférának nevezett régiót is. Grúzia kudarcba fulladt - coinisták által támogatott - háborújának példáján okulva, de az elképzeléseiket továbbra sem föladva folytatják ezt a nem is olyan titkos háborút az oroszok ellen. Grúzia és Románia szerepét szintén tisztáztuk elemzéseinkben. Viszont most jött a képbe egy kakukktojás: Orbán Viktor. Mi az ő szerepe, milyen megbízást kapott cionista-szabadkőműves megbízóitól? Mert hogy gázról nem tárgyalt Bakuban, a fentiek alapján felettébb bizonyosnak tűnik. Oroszország nagy falat, sokkal nagyobb, mint Magyarország. Milyen alkut köthetett, milyen ígértet kaphatott Orbán a szerepvállalásáért? Miért tárgyalt sorban valamennyi, oroszellenességéről ismert országgal, politikussal (a repülőn Törökország fölött a moldáv elnökkel is). Mi az oka annak, hogy a magyar kormányok Oroszország és Kelet-felé nyitásról papolnak, közben ilyen országokkal akarnak az oroszokat hátrányosan érintő üzleteket bonyolítani. Vagy szó sincs üzletről, akkor miben mesterkednek?

Itt egy energiaháború zajlik, amely diplomáciai, gazdasági és titkosszolgálati síkon folyik egyszerre, de a durvább, katonai megnyilvánulási formájára is láttunk példát Irak esetében. Ha a zsidók megtámadnák Iránt, az az oroszoknak egy főnyeremény lenne. Irán képes megsemmisíteni az egész térség olaj és gázkitermelését, igen hosszú időre lezárni a Hormuzi-szorost, és még hosszabb időre elnyújtani a háborút. Ezek után Oroszország azt csinál Európával amit akar. EU-NATO részéről teljesen reménytelen minden orosz-ellenes akció, különösen annak ismeretében, hogy az új típusú háborúra csak az oroszok vannak felkészülve. Ez a tény magyarázza az oroszok sokszor érthetetlen politikáját, különösen Iránnal kapcsolatban. És akkor a Déli Áramlat lesz a "csodafegyver", a Nyugat pedig letérdelhet előtte!

Nyitrai Frigyes – Jövőnk.info