Mit kell tennünk a magyar nemzet megmaradásáért?

Trianon óta pusztul a magyar nemzet. Ezzel kezdetét vette a magyar nemzet XX. századi sorsdrámája.

1. felvonás

A világuralmat megszerzett pénzkartell Magyarországot saját magának szánta, és a saját felségterületének tekinti. A sorsdráma első felvonásában a tragédia okozója, és egyben e sorsdráma meghatározó főszereplője feldarabolta a történelmi Magyarországot.

2. felvonás

A másodikfelvonás 1945, a maradék Magyarország szovjet megszállása.
Ennek keretében az a pusztító világerő, amely létrehozta a Szovjetuniót, és kirobbantotta mind a két világháborút, a második világháború győzteseként megsemmisítette a magyar történelmi osztályt.
A magyar nemzeti vagyont, pedig rendőrállami módszerekkel az a kommunista kormányzat vonta magához, amely kommunista kormányzat mögött láthatatlanul, mint főhatalom, ugyanaz a nemzetközi pénzkartell húzódott meg, amely ma is a világhatalom elsőszámú birtokosa.

3. felvonás

A magyar sorsdráma harmadik felvonásának, 1956-nak, 54 évvel ezelőtt ezen a területen játszódtak a kulcsfontosságú eseményei.

........

Az a nemzetek feletti hatalom, amely kézben tartotta a világuralom megszerzésének kommunista-internacionalista és kozmopolita-globalista struktúráit, meghatározó módon felelős azért, hogy a Szovjetunió 1956-ban megakadályozhatta a magyar népet abban, hogy saját útját járhassa. A magyar nép sorsdrámájának ez a tragikus kimenetelű harmadik felvonása nyomán a világuralmi elit szovjet kiszolgálóival megsemmisíti a magyar nép nemzethű fiait és lányait, elüldözi, börtönbe zárja, kivégzi őket. A magyar nép legjobbjai üldözötté, másodrangú polgárokká váltak saját hazájukban. Moszkva magyar janicsárjai könyörtelenül nekiestek a magyar népnek: „Boldogítalak a kommunizmussal te nyomorult, akkor is, ha belepusztulsz!”

A harmadik felvonás azonban következményeiben vált baljóslatúan tragikussá. A kommunista diktatúra állami politika rangjára emelte az abortusszal való kivéreztetést. Orvosi segítséggel mintegy 8 millió gyermeket mészároltak le állami jóváhagyással. A kivéreztetés igazi célja az volt, hogy a magyar nemzet soha többé talpra ne állhasson, soha ne legyen képes nemzeti léte folytatására.
Ehhez szükség volt a nemzeti tudat gyengítésére, a nemzeti múlt elfelejtésére, az általános amnéziára. Ez szégyenteljesen odáig ment, hogy már a hézagos, meghamisított magyar történelemből sem kellett, például, a diákoknak érettségizniük. Az internacionalista kommunizmus janicsárjai jól tudták, hogy a nemzeti gyökerek kiirtásával életképtelenné válik és elpusztul a magyar nemzet életfája. 

4. felvonás, "A nagy átverés"

Ilyen feldarabolt, történelmi osztályától megfosztott, kivéreztetett, történelmi amnéziába hibernált állapotban érkezett el a magyar sorsdráma negyedik felvonása, 1989.

E felvonásnak azt az alcímet is adhatnánk, hogy „A nagy átverés”. A világuralmat gyakorló pénzügyi világ-elit részleteiben is kidolgozott program alapján, amelynek a szakirodalomban használatos elnevezése a „Washingtoni konszenzus”, kisajátítja magának a magyar nemzet vagyonát, ily módon a működő nemzeti vagyon több mint kétharmada a transznacionális pénzkartell, vagyis a nemzetek feletti pénzuralmi világ-elit tulajdonába került.

Ez a pénzkartell a nemzetközi pénzrendszer egészének, és e pénzrendszer közvetlen tulajdonában lévő multinacionális cégeknek a kollektív tulajdonosa.

A magyar nép által előállított, és az ő tulajdonát képező működő nemzeti vagyont beolvasztják a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. Ez a pénzuralmi világ-elit kollektív vagyonát képezi. Ma már a működő nemzeti vagyonnak csak a 8%-a maradt köztulajdonban, amelyet a közhatalmat megtestesítő állam működtet.

5. felvonás

A magyar sorsdráma ötödik felvonása 2004, Magyarország bekényszerítése a pénzkartell érdekeit érvényesítő hatalmi struktúrába, az Európai Unióba, amely egy túl bürokratizált, államok feletti birodalmi struktúra. Ez a brüsszeli központú államok feletti birodalom természetellenes, szükségtelen és rendkívül drága.
Elsősorban a nemzetközi pénzvilág és hatalmi struktúrája, a transznacionális pénzkartell érdekeit szolgálja. 

A  magyar nemzet szempontjából ebben az ötödik felvonásban kerül sor a szuverén magyar államiság maradékának csaknem a teljes elvételére, felszámolására.
A pénzuralmi világrendben a monetáris felségjogok képezik az államok legfontosabb hatalmi jogosítványait. A pénzkartell az Európai Unió segítségével elvette a monetáris szuverenitás még megmaradt részét, és fokozatosan kisajátította magának a fiskális felségjogokat is.

A monetáris jogok közé tartozik a pénzkibocsátás, a kamat- és árfolyam-szabályozás, a közhitelezés rendszere.
A fiskális jogok közé tartozik az adózás és a költségvetés.

A pénzkartell birodalmi terjeszkedése nyomán fokozatosan ráteszi a kezét a nem-működő nemzeti vagyonra, és természetesen a nagy jövedelmet biztosító állami funkciókra is.

Működő nemzeti vagyon a termelőgazdaság egésze, a nem-működő nemzeti vagyon az állami közfeladatok és közszolgáltatások ellátásához szükséges vagyon összessége, míg vagyonértékű állami funkciók közül a legfontosabb a már említett monetáris és fiskális felségjogok gyakorlása. 

A végjáték

Azt hihetnénk, hogy ezzel a magyar sorsdráma véget ért.
Még folyamatban van a végjáték, a demográfiai hanyatlás fenntartása, a termőföldek elvétele, az ország betelepítésének előkészítése és végrehajtása. 

A magyar nemzet harcban áll.

Élet-halál harcot vív a fennmaradásáért. Ez a harc az országon, a társadalmon belül folyik. A háború kiterjed a pénzügyi és a gazdasági életre, a demográfiai helyzetre és a kultúrára. A magyar népet felülről támadja a nemzetközi pénzkartell és belföldi csapata, amelynek irányítója az a kozmopolita-komprádor-kollaboráns pénzügyi technokrata réteg, amelyet a pénzügyi világ-elit kiválasztott, felnevelt és kiképzett, majd pedig alárendelt partnerként kooptált. A felülről támadó nemzetellenes csoportok rá tudták tenni kezüket a magyar nemzet közös tulajdonára, a magyar nemzeti vagyonra.

A vagyon hatalom. A vagyon nélkül maradt magyar nemzet érdekérvényesítő képessége e vagyon hiányában rendkívül meggyengült. A rendszerváltásnak nevezett vagyonelvételi háborúban a magyar nép többsége alul maradt, hátrányos helyzetűvé, kiszolgáltatottá vált, olyanok közösségévé, akinek már nincs más jövedelme, mint az, amit munkaerejük értékén aluli eladásából meg tudnak szerezni maguknak. A magyar munkaerő ára még mindig az Európai Uniós átlag fele, egyharmada vagy még ennél is kevesebb. A nemzeti vagyon elvétele azzal is járt, hogy Magyarországon az elmúlt két évtizedben megszűnt egymillió hétszázezer munkahely, és csak hatszázezer új munkahely jött létre.

Egymillió egyszázezer munkahely hiányzik.

..................

A pénzkartell és a szolgálatában álló magyarországi érdekcsoportok folytatják a nemzetállam gyöngítésére, a magyar társadalom lezüllesztésére irányuló erőfeszítéseiket.

Amíg kezükben volt a kormányzati hatalom példa nélkül álló módon korrumpálták a közigazgatást, elposványosították a kultúrát és felbomlasztották a közerkölcsöket.

Züllött közállapotokat hagytak – talajt-vesztett emberek tömegeivel – a nemzet kormányára. Ezek a neoliberális érdekcsoportok ma is áskálódnak és gátlástalanul készülnek az ellentámadásra.

A nemzeti összefogás nemcsak elkezdődött, de már most is érezhető kedvező hatásokkal járt.
Első eredményeit megtapasztalhattuk abban a társadalmi összefogásban, amelynek a vörösiszap-katasztrófa leküzdésében a tanúi lehettünk. Biztató, hogy a nemzeti kormánynak sikerült megállítania gyors és gyökeres intézkedéseivel az általános züllés folytatódását hazánkban.
A neoliberális nemzet-ellenes kormányzat következményeinek a leküzdése azonban még hosszú időt és küzdelmes erőfeszítéseket igényel.

Mi történt 2006-ban a Kossuth téren?

Itt és a környező utcákban és tereken, ahol most zajlik ez a gyűlés, a magyar nemzettel szembenálló erők a kormányhatalom birtokában valójában olyan helyzetet akartak előidézni, amelynek nyomán nyílt diktatúrát vezethettek volna be.

Mi volt a helyzet 2006. őszén?

A nemzetközi pénzkartell a saját eszközének tekintett Európai Unió közreműködésével nyomást gyakorolt a magyar társadalomra az ún. nagy elosztó rendszerek üzleti alapra való helyezése érdekében.

Az előző rendszerben a nemzeti vagyon az állam kezében volt, és gyakorlatilag mindenki alacsony bérből és fizetésből élt.

Az állam a közvagyon hozadékából fedezte – fizetésen kívüli juttatásként – az olyan közszolgáltatásokat, mint az egészségügy, az iskolaügy, a társadalombiztosítás, a helyi közigazgatás. 1989-ben, a birodalomváltás idején az állam által kezelt nemzeti vagyon privatizálásra, eladásra és felszámolásra került.

A közvagyon nem a magyar lakossághoz, hanem a nemzetközi pénzkartell által tulajdonolt multinacionális cégekhez és pénzügyi struktúrákhoz került.A magyar lakosság számára csak a munkabér maradt, de ez is csak akkor, ha nem lett munkanélküli.

A pénzkartell a Washingtoni konszenzus kikényszerítésével folytatni tudta az ország eladósítását, és az adósságszolgálat, valamint a kamatok behajtását. A növekvő adósságszolgálat terheit néhány évig fedezte a privatizációból befolyó jövedelem.
Az eladósítást azonban már nem lehetett tovább növelni, mert a magyar állam számára már csak az adóbevétel maradt, valamint újabb kölcsönök felvétele az adósságszolgálat teljesítésére.

A nemzetközi pénzvilág ugyanolyan szintű jövedelemhez akart továbbra is jutni Magyarországról, mint korábban. Ezért mentesítenie kellett az államot közszolgálati feladatai finanszírozásának a terhei alól.
Ezt úgy akarták elérni, hogy kényszeritették az államot: helyezze piaci alapokra az egészségügyet, az iskolaügyet, a társadalombiztosítást, sőt az önkormányzatok finanszírozását is azért, hogy több pénze maradjon, adósságszolgálati kötelezettségei, elsősorban a növekvő kamatok fizetésére.

A szocialista-liberális kormányzat szolgalelkűen kísérletet tett a költségeknek a lakosságra való átterhelésére, és az egészségügy, valamint az iskolaügy, továbbá a nyugdíjak privatizálására. Egy olyan lakosságra, amelynek nincs vagyona, nincs tőkejövedelme, mert ez a nemzetközi pénzkartellhez áramlik (a pénzkartell és a tulajdonában lévő bankszektor és a multik az elmúlt tíz évben évente ötmilliárd eurót, vagyis ezernégyszáz milliárd forintot vittek ki az országból), az képtelen piaci árakon megfizetni ezeket az alapvető közszolgáltatásokat.

A Kossuth téri tüntetők, akik a magyar társadalom többségének az érdekeit kísérelték meg képviselni, erre a kormányzati döntésre mondtak messze hangzó és kemény nemet. A magyar társadalomnak ezek a képviselői felismerték, hogy már nincs hová hátrálni, a falhoz vannak szorítva.

Ha a nemzetközi pénzkartellnek ez a szocialista-liberális cseléd kormánya végrehatja a pénzkartellnek ezt a követelését,

akkor a magyar nemzet többsége már nemcsak társadalmilag, azaz versenyképes, tanult munkaerőként nem tud reprodukálódni, hanem biológiai túlélése is veszélybe kerül.

Hogyan lehet alacsony munkabér jövedelemmel rendelkezőket vagy segélyből élőket arra kötelezni, hogy piaci alapon fizessék meg az életben maradáshoz nélkülözhetetlen, és eddig az állam által finanszírozott közszolgáltatásokat?
Ez volt az ellenállás igazi oka, az öszödi beszéd csak az utolsó csepp volt a pohárban, az amikor meghúzzák a ravaszt a töltött fegyveren.

Magyarország harcban áll

Igen, Magyarország harcban áll.
Nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy a nemzeti túlélés – a magyar nemzet megmaradásának – egyik fő ellenfele az ellenérdekű birodalom, amelyet Európai Uniónak neveznek. Ez a Szovjetunióhoz egyre inkább hasonlító nyugati nemzetek feletti birodalom az, amelynek Magyarország fél évig el fogja látni az ún. elnöki teendőit.

A nemzetközi pénzkartell azért hozta létre a keleti-központú Szovjetunió helyébe a nyugati-központú nemzetek feletti birodalmát, egyfajta „Szovjetunió kettőt”, mert így a legkönnyebb megszabadulnia a nemzetállamoktól, amelyek veszélyeztetik a pénzuralmi világrend bebetonozását, hosszú-távú fennmaradásának a biztosítását.

A pénzuralmi világrend országon belül az önálló politikai akaratképzésre képes, és a társadalom vezetésére alkalmas középosztály felszámolására törekszik.

Nemzetközi szinten, pedig a nemzetállamoktól akar megszabadulni, mert a nemzetállamok a maguk szuverenitásigényüknél fogva kiléphetnek a pénzuralmi világrendből, és visszavehetik a monetáris és fiskális hatalmi jogosítványaikat.

A nemzetközi pénzkartell hatalmának forrása az, hogy ezeket a jogosítványokat elvette a közhatalomtól, a nemzetállamoktól, és átadta a kizárólag neki alárendelt központi bankok, majd pedig a bankrendszer egészének a hatáskörébe.

Ha elveszíti a pénz kibocsátásának és a kamatszedésnek a monopóliumát, ezzel felszámolja hatalmának a bázisát.

Ezért létérdeke, hogy ne legyenek olyan nemzetállamok, amelyek visszakövetelhetik a siker reményében a pénzügyi szuverenitásukat.

A nemzetállamok felszámolása pedig a Szovjetunióhoz és az Európai Unióhoz hasonló birodalmi struktúrák létrehozásával a legegyszerűbb.
Ebben az esetben nem szükséges költséges hadseregek fenntartása, háborúk indítása.

Nem kell óriási pusztítást végrehajtani azokban a termelőstruktúrákban, amelyeknek a hasznát pénzügyi technikákkal maga a nemzetközi pénzkartell sajátítja ki magának.

Az Európai Uniónak, mint a pénzkartell által irányított nemzetek feletti birodalomnak, úgy sikerült gyarmatosítania például az egykori Szovjetunió hegemóniája alá tartozó országokat, hogy nem kellett háborúznia.

Elég volt felhasználnia a véleményhatalom intézményeit, a tömegtájékoztatási eszközöket, és az ő segítségükkel átmosni ezen országok lakosságának a tudatát, hogy elhiggyék: az Európai Unió az ő érdekeiket szolgálja, és az ő életüket fogja megkönnyíteni.

Ma a magyar nemzet legfőbb célja a megmaradás.

Elsőként fizikailag kell létezni, ehhez utódokra van szükség, akik benépesítik ezt a hazát, a maradék Magyarországot.

Másodikként kulturálisan, nemzeti közösségként, összetartó szellemi családként is létezni kell.

Újra fel kell éleszteni a magyar nemzeti tudatot, azt a gondolkodásmódot, amely egyedülálló ősi nyelvünkben gyökeredzik. A feldarabolt magyar nemzet nagy történelemmel, európai szintű hatalmas irodalommal, zenei, népművészeti örökséggel rendelkezik.
A magyar nemzet megmaradásához meg kell őrizni ezt a kulturális örökséget, és tovább kell fejleszteni. Ahhoz, hogy a magyar beszéd a magyar gondolkodást tükrözze, fel kell venni a küzdelmet az ellen az elrontott, zagyva nyelv ellen, amely elkezdte kiszorítani a magyar nyelvben gyökerező világos gondolkodást. A Hungarian Pidgin English és a Pidgin Hungarian, a romlott, pongyola magyar beszéd, együttesen pusztítja anyanyelvünket.

 ................

A nemzetközi pénzkartell a magyar nemzeti vagyon új tulajdonosa

A nemzetközi pénzkartell működteti a pénz világimpériumát. Hatalmát a magánpénz monopólium révén gyakorolja a világ pénzügyi rendszeréhez tartozó központi és kereskedelmi bankok, valamint a tulajdonukban lévő multinacionális cégek segítségével.

A pénzhatalom részeit képezik az univerzális hatáskörű pénzügyi szervezetek, mint amilyen a Világbank, és a Nemzetközi Valutaalap.
Ez utóbbi a nemzetközi pénzkartell egyik agressziv érdekérvényesítő szervezete. Az egész világot behálózó pénzbirodalomnak geopolitikai értelemben nincs területe. Az államokban úgy foglal helyet, mint amikor egy pohár vízbe egy kanál sót teszünk. Ott van a vízben, átveszi a dominanciát, de nem látható.

...............

Tudatosítani kell a magyar nép egészével, hogy ha vagyontalanok, akkor nincs önérdek érvényesítő képességük.

Jelenleg az adott feltételek között kell megtalálni azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel a nemzeti vagyonnak legalább egy részét visszaszerezhetjük. Számos kelet-európai ország lényegesen jobb helyzetben került ki a birodalomváltás sorsfordító folyamatából.

A lengyelek kezdettől követelték adósságuk eltörlését. Végül, három menetben, tíz év alatt az egészet elengedték nekik. Lengyel barátaink bíztatták a magyar pénzügyi technokratákat, hogy tegyék ugyanezt. Ők azonban nem törődtek a magyar nemzet alapvető érdekeivel. A hitelező magától soha nem fogja azt mondani, hogy adósa kérjen adósság-elengedést. Ehhez az adósnak kell a sarkára állnia.

.............

Megnyilvánul az Európai Unió káros szerepe abban is, hogy Magyarországot jobban szorongatja a kötelező pénzügyi előírások betartásával, mint a többi országot.

Az EU egyre inkább a pénzkartell a végrehajtó szervévé válik. Az Európai Unió diktátumainak a következtében is Magyarországot 2008. óta évi kétezer milliárd forint profit és kamat hagyja el.
Ez azt jelenti, hogy Magyarországról évente hét milliárd euró jövedelmet tesz zsebre a pénzkartell a tulajdonában lévő európai bankrendszer és multinacionális cégek segítségével. Ezt azt jelenti, hogy a nemzeti össztermék 10%-a távozik az országból.

Melyek a magyar nemzet előtt álló legfontosabb feladatok?

Magyarországon ma kettőshatalom van. 

A szervezett közhatalom, az állam, vagyis a közérdeket egyedül érvényesítő közhatalom fölé telepedett a nemzetközi pénzhatalom, a szervezett magánhatalom legerőszakosabb és legálságosabb formája.
Ez a hatalom nem tartozik felelősséggel a népnek, gátlástalan önzését korlátok nélkül érvényesítheti. Nem kell félnie a számonkéréstől, a felelősségre-vonástól.

Ennek a kettőshatalomnak megfelelően ténylegesen két erőközpont irányítja az országot. 
Az erősebb fél a pénzhatalom, amelynek rezidens képviselője az MNB és vezetése, élén a központi bank elnökével. A döntő hatalmi eszközök a pénzhatalom kezében vannak. Ezért a jelenlegi nemzeti kormány mozgástere rendkívül szűk, mert csak a lehetségesben gondolkodhat.

Kénytelen a Lisszaboni Szerződés kényszerzubbonyába bújtatva cselekedni.
Szigorúan meg van tiltva számára, hogy hozzányúlhasson ahhoz a pénzügyi rendszerhez, amelynek a segítségével a nemzetközi pénzkartell folyamatosan leszívja Magyarország jövedelmét. 

A pénzkartell magyarországi képviselete, az MNB, két évtizede folyamatosan mintegy 5-6%-kal magasabban tartja a magyar kamatlábat, mint az európai átlag. Emiatt hatalmas összegek csak azért érkeznek az országba, hogy ezt a kamatkülönbözetet elvigyék. A kamatkülönbözetet az MNB-nél elhelyezett betétekért a magyar költségvetés fizeti.
Ez szűkíti a közhatalomnak a közfeladatok ellátására rendelkezésre álló pénzügyi eszközeit.
Ha a külföldi tulajdonú cégek profitja, amelyet a magyar társadalom termel meg, Magyarországon maradna, akkor az ország már nem lenne azzal vádolható, hogy állítólag többet fogyaszt, mint amennyit megtermel. A magas kamat miatt az államadósság is lényegesen magasabb, mint amekkora e nélkül a kamatzsarolás nélkül lehetne.
A kamat- és a profitszivattyú miatt kevés a nemzeti jövedelem.

 ..............

A reálbérek jelenleg a 32 évvel ezelőtti szinten vannak, miközben a termelékenység a 2,5-szeresére növekedett, vagyis a sokkal több értéket előállító magyar munkaerő a 32 évvel ezelőtti munkabért kapja. A magyar lakosságnak viszont – eltekintve egy elenyésző szűk rétegtől – nincs tőkejövedelme, mert nincs vagyona.
Az új alkut a pénzimpérium olyan intézményeivel kell megkötni, amelyek irányítják a multinacionális vállalatokat, és a nemzetközi pénzrendszert. Ehhez tartoznak az olyan érdekérvényesítők is, mint a hitelminősítő intézetek.

A multinacionális cégek az elmúlt két évtizedben 50 milliárd dollár adót fizettek a magyar államnak. A magyar állam viszont 80 milliárd dollár támogatásban részesítette őket. A különbözet 30 milliárd dollár, amely a magyar állam ajándéka a magyar nép pénzéből a multinacionális cégeknek..

Számoljon el részletesen és tételesen az MNB

Az alkotmány a 100%-ig a magyar állam tulajdonában lévő Magyar Nemzeti Bankot most is arra kötelezi, hogy évente készítsen beszámoló jelentést az Országgyűlésnek. A legutóbbi ilyen jelentést 2010. harmadik negyedévi tevékenységéről október 15-én nyújtotta be az MNB elnöke, Simor András. A beszámoló jelentés azonban csak arról szól, amiről az MNB vezetői tájékoztatni akarnak. Az Országgyűlésnek fel kell szólítania a Központi Bankot a részletes és tételes elszámolásra. A pénzügyi beszámoló nem értelmezhető úgy, hogy arról beszélek, amiről akarok. Pénzügyek terén a beszámolás részletes és tételes pénzügyi elszámolást jelent.

Hangsúlyozom, elszámolásra van szükség. Kövessék azt a módot, ahogyan például egy vállalat elszámol adóügyben az APEH-nak: mérleget készít, és pontos számvitel alapján részletesen és tételesen számol el az állammal.
Az MNB ilyen elszámolást soha nem készített.

Az MNB, mint Magyarország monetáris rendszerének az iránytója, köteles tehát az egész bankrendszer működéséről részletesen és tételesen elszámolni.
Vegyük például a  közvélemény figyelmébe került magán-nyugdíjpénztárak esetét. Ezeknél a magán- nyugdíjpénztáraknál jelenleg 2800 milliárd forint van, amelyet a magán-nyugdíjpénztár irányítói a tőkepiacra vittek, és amellyel spekulációs műveleteket hajtottak végre. 

Az MNB vezetésének az lenne a kötelessége, hogy tételesen mutassa ki, mekkora lenne ez a 2800 milliárd forint összeg akkor,ha a magán-nyugdíjpénztárak nem spekulálnak ezzel a pénzzel a tőzsdén, hanem ez az összeg az államnál marad, és az államkötvények hozamának megfelelően növekedik.

Nem elég azt tudni, hogy ez az összeg jóval nagyobb lenne, mint a 2800 milliárd forint, hanem ezt pontosan - számokkal alátámasztva - kellene az MNB-nek kimutatnia, mert közpénzekről van szó. 

Ebben az esetben már a pénzvilág szolgálatában álló sajtó és a közgazdasági-, pénzügyi szakma képviselői sem állíthatnák nagyhangon, hogy előnyös volt a magyar állampolgárok egy részét belekényszeríteni a magán-nyugdíjpénztárakba. 

Az MNB jelentésének részletesen és konkrét számokban ki kell térnie arra, hogy miként lehettek Európa legnyereségesebb bankjai a magyarországi külföldi bankok, miközben Magyarország súlyosan elszegényedett, és gazdasági válságba került. Egy erről készült mérleg erősen negatív lenne.

Az MNB vezetésének magyarázatot kellene adnia arról, hogy miért ragaszkodik ehhez a negatív számokat felmutató helyzethez.

Milyen indokai voltak annak, hogy az MNB vezetése mindig 5-6%-kal magasabban tartotta a magyarországi alapkamatot, mint az Európai Uniós átlag. 

Az Európai Unió központi bankjai az MNB-nél helyezik el tartalékaik jelentős részét. Jelenleg is mintegy 9000 milliárd forint ilyen tartalék van az MNB-nél azért, hogy leszívja a kamatkülönbözetet, amelyet azonban nem a központi bank fizet, hanem a magyar költségvetés. 

A Nemzeti Banknak arról is részletesen el kell számolnia: miért tette lehetővé ún. carry trade spekuláció keretében azt,hogy kispénzű magyar állampolgárok óriási kockázattal megterhelve devizában adósodjanak el.

Ha az MNB nem tartja az EU-s átlaghoz képest rendkívül magasan az alapkamatot, akkor az európai bankrendszer nem tudja elárasztani az országot úgy devizával, hogy azon óriási spekulációs hasznot realizálhasson.

Ezt azért tehette meg, mert az MNB hibás kamatdöntései miatt a magas magyarországi devizakamat még mindig előnyösnek számított a magyarok számára a belföldi túl-magas forintkamathoz képest. Az MNB úgy tette lehetővé a nagy spekulációs lehetőséget a külföldi bankok számára, hogy a spekuláció kockázatát a védtelen magyar polgárokra hárította.

Miközben az Európai Unió központi bankja arra kötelezi a hatáskörébe tartozó tagállamok központi bankjait, hogy egy másik országba helyezzék ki tartalékaikat, az MNB-nek csak arra van lehetősége, hogy a saját tartalékát minimális kamatra fektesse be külföldön.

A külföldi központú magyarországi bankok viszont óriási kamatfelárat zsebelnek be, és az EU legjövedelmezőbb pénzintézetei voltak a pénzügyi és a gazdasági világválság idején is. Ez az óriási kamatjövedelmet magához szívó bankrendszer viszont nem hajlandó hitelezni a termelőgazdaságot. 

Emiatt a magyar reálgazdaság fuldoklik a hitelek hiányától, és lényegében leállt, illetve vegetál. Ugyanakkor, pedig naponta 4500 és 5000 milliárd forint között van a pénzforgalom. Ennek a pénzforgalomnak azonban alig van köze a reálgazdasági folyamatokhoz, mert 90%-a spekulációs pénzmozgás. Célja a kamattöbblet lefölözése. 

Magyarországnak, mint az Európai Unió soros elnökének, tisztán kell látnia, hogy a nemzetközi pénzvilág, közelebbről a pénzkartell, arra kényszeritette az elmúlt két évben az Európai Unió egészét, hogy GDP-jének, vagyis évi össztermékének az egyharmadát bankmentésre fordítsa.

Az államokat arra kényszeritették, hogy példátlanul eladósodva kisegítsék a spekulációs buborékok miatt csődhelyzetbe került bankokat. A nemzetközi pénzkartell szolgálatába álló Európai Uniós bürokrácia tehát, amely elfogadta ezeket a bankmentő akciókat, arra kényszeritette a tagállamok kormányait, hogy 4131 milliárd euró összegben eladósodjanak. 

Az Európai Unióról bebizonyosodott, hogy a pénzvilág érdekérvényesítő szervezete.
Ezt a 4131 milliárd eurót kitevő bankmentő összeget ugyanis nem építette be a maastrichti kritériumoknak megfelelő adósságmérésébe.

Az Európai Unió vezetésén számon kellene kérni, hogy miért nem alkalmazza a maastrichti feltételeket, amelyek tiltják az államok pénzkibocsátását a bankok támogatására is. Az ugyancsak a pénzkartell szolgálatában álló tömegtájékoztatási intézmények erről a kérdésről hallgatnak, de hallgatnak a pénzügyi szervezetek is.

...................

Dr.Drábik János                                                            

Budapest,   2010. október 22

Ez az MNB előtt 2010. október 22-n tartott tiltakozó gyűlésre készült beszéd teljes szövegének részlete.