|
GÁTSZAKADÁS 2.
SZRTI - Audie 2010.11.02. 15:58
További időnyerési taktika, ha mégis kiderül az igazság egy-egy szelete, akkor azt elhiteltelenítik, vagy nevetségessé teszik. Ez utóbbinak tipikus megjelenése, hogy ÖSSZEESKÜVÉS ELMÉLETnek minősítik, s mint “komolytalan” dologgal már nem is foglalkoznak vele. Az egész háttérhatalom így operál. ... A valóság azonban az, hogy a cégen kívüli felelősségvállalás és számonkérhetőség egy hierarchia szint felett szinte sosem létezik. ... Amikor a nagy részvénytársaságok kilobbizták maguknak a jogot, hogy jogi személy léphessenek fel, nem csak vindikálták maguknak a természetes személyek jogait a törvénykezés előtt, de mindjárt meg is szabadultak a természetes személyek esetében az ezen jogokkal együtt járó kötelességektől is. Ugyanis kifelé, már nem létezik “megfogható” felelősségre vonható személy, aki a saját vagyonával szabadságával felel. Hiszen a CÉGet nem lehet bebörtönözni, a cégnek nehezen megfogható a vagyona, hiszen annak túlnyomó része a MAGÁN SZEMÉLY(ek) a részvényes kezében van! 
Gátszakadás
2. rész
A “multi törvénye”
Rejtőzködés
Az a hiedelem, miszerint amiről nem tud a nyilvánosság, az nem létezik, csak struccpolitika. Arról már nem is beszélve, hogy minden kiderül, csak idő kérdése. De akik abban reménykednek, hogy megússzák a számonkérést, maguk is érzik, hogy tévednek. Az elhallgatás egyetlen kézzelfogható eredménye az IDŐNYERÉS! Titkolni, tagadni amíg lehet, hogy addig is folytatódhasson a mutyi, a bűn, a megvezetés, a harácsolás.
További időnyerési taktika, ha mégis kiderül az igazság egy-egy szelete, akkor azt elhiteltelenítik, vagy nevetségessé teszik. Ez utóbbinak tipikus megjelenése, hogy ÖSSZEESKÜVÉS ELMÉLETnek minősítik, s mint “komolytalan” dologgal már nem is foglalkoznak vele. Az egész háttérhatalom így operál. - Gondoljunk csak, a különböző titkos társaságok esetére, vagy a homályba burkolózó Bilderberg csoport rendszeres találkozóira, melyek mindig a nyilvánosság teljes kizárásával történnek, évi rendszerességgel. És nem mellékesen hatalmas fegyveres, és egyéb biztosítás mellett.
Tagadják, hogy ezekben a tömörülésekben döntenének a világ sorsáról, de utóbb mindig ezek is igaznak bizonyulnak! Sajnos, szinte mindig utólag derül ki az igazság.
Az időnyerés másik legnagyobb haszna, hogy akik nem ismerik a terveket, nem tudnak felkészülni az eltervezett büntettekre, s így lépéshátrányba kerülnek, kiszolgáltatottakká válnak.
S minő meglepetés! Ahogy a multik, épp úgy ezek a titkos és és zárt társaságok, belterjes gazdasági társaságok finanszírozását és működését nem mások, mint azok a bizonyos világ leggazdagabb családjai fedezik és irányítják, akik a világ pénzrendszerét tartják a markukban. (Pl .az Adam Weishaupt által életre hívott iulluminátusokat is épp a frankfurti Rothschild család pénzelte).
No és persze a legnagyobb multi cégek, bankok főrészvényesei is ezek az illuminátus dinasztiák! (Rothschild, Warburg, Rockefeller, DuPont, Russel, Bundy, Onassis, Kennedy, Collins, Freeman, Astor és Li. és a velük szorosan együttműködő a Morganok, a Vanderbiltek, a Bauerek, a Whitney-k, a Duke-ok, a Guggenheimek, az Oppenheimek, a Grey-k, a Sinclair-ek, a Schiff-ek a Solvay-k, az Oppenheimer-ek, a Sassoon-ok, a Wheeler-ek, a Todd-ok, a Van Duyn-ek, a Taft-ok, a Wallenbergek, a Clintonok, a Habsburgok, a Goldschmidtek.)
részletek a The Corporatinon című filmből
Nézzük közelebbről a “multi törvényét”.
Abból indulnak ki, hogy a folyamatosan növekvő extraprofitot biztosítani lehessen.
Vagyis a törvények megszegése, a környezetszennyezés, az emberéletek, a fogyasztók védelme és tisztességes tájékoztatása annyiban játszik csak szerepet, hogy hogyan váltható pénzre, bevételre. Akárcsak az adományok esetében.
Kezdjük a multi piramissal.
A részvényeseket csak a haszon motiválja, ezért elvárja az általa kiválasztott elnökségtől, igazgatótanácstól, hogy mindenek felett ezt az érdeket képviselje. Rendszeresen be is számoltatja őket, és ha nem az anyagi érdekeinek megfelelően irányítják a céget, akkor áthelyezi, lecseréli a pozíciójából, adott esetben ki is billenti. Erkölcsi etikai értékek emberéletek, vagy a környezet leigázása ebben az egyenletben nem tényezők, csak és kizárólag a pénzben, vagyonban mérhető dolgok számítanak értéknek.
 |
Megjegyezzük a részvényesek neve renszerint rejtve marad. Sosem nyilvános, s csak nehezen kideríthető. És ez nem is véletlen! Legfőbb oka, mert ők azok, akik soha semmiért nem vállalnak felelősséget, legfőképpen saját döntéseikért, károkozásukért nem!
Ebből következően a vezetőség, az elnökség, döntéseiben a cégbirodalom irányításában elsődleges prioritást élvez a részvényesek érdeke. Területi elnökeitől, igazgatóitól ugyan ezt várja el. S ennek megfelelően bírálja el tevékenységüket, illetve utasítja is őket, ha kell. A különböző földrajzi helyen lévő gyár-, v. fiókvezetői, igazgatói döntésében szintén a főnökeiknek való megfelelési kényszer a mozgatórugó.
Ők pedig a középvezetőiktől dolgozóiktól, munkásaiktól a feltétlen engedelmességet illetve érdekeik kiszolgálását követelik meg. Vagyis elvárják tőlük, hogy ki-ki a saját munkakörében a cég érdekeit tartsa szem előtt mindenek, még saját lelkiismerete és törvénytisztelete felett is.
És most lássuk, hogy a magas fizetések, melyek a piramis csúcsa felé már akár csillagászatira is nőhetnek, hogyan állnak arányban a jól megfizetett beosztásokkal járó felelősségvállalással?
Meglepve látjuk, bizony fordított az arányosság!
– Anno mikor naiv ifjúként dolgozni kezdtem, azzal ámítottak, hogy magasabb beosztással nő a felelősségvállalás is, ezért kell a vezetőket jobban megfizetni. (sic!)
|
A valóság azonban az, hogy a cégen kívüli felelősségvállalás és számonkérhetőség egy hierarchia szint felett szinte sosem létezik.
Amikor a nagy részvénytársaságok kilobbizták maguknak a jogot, hogy mint jogi személy léphessenek fel, nem csak vindikálták maguknak a természetes személyek jogait a törvénykezés előtt, de mindjárt meg is szabadultak a természetes személyek esetében az ezen jogokkal együtt járó kötelességektől is. Ugyanis kifelé, már nem létezik “megfogható” felelősségre vonható személy, aki a saját vagyonával szabadságával felel. Hiszen a CÉGet nem lehet bebörtönözni, a cégnek nehezen megfogható a vagyona, hiszen annak túlnyomó része a MAGÁN SZEMÉLY(ek) a részvényes kezében van!
Hogyan néz ki a gyakorlatban egy ilyen törvény-, vagy szabályszegés?
Ha valamely előírásnak törvénynek a betartás sokba kerül, akkor a vezetés vagy kerestet a hierarchia minél lejjebb lévő szintjén álló dolgozójával olyan kiskaput, amivel ezt meg lehet kerülni, vagy kiszámoltatja vele, mennyibe kerülhet a megszegésért járó büntetés. Vagyis az operatív munkát végző (és a valódi felelősséget vállalni kényszerülő) elvégzi az úgynevezett kockázatelemzést. Mely alapul szolgál a főnökének és azok főnökeinek döntéséhez.
(csak megjegyezzük, ha bejön a dolog, akkor a főnökök jól megdicsérik egymást, ami pénzben is jó kifejezhető és prémiumnak vagy egyéb juttatásnak címkézik. Ám ha balul üt ki a dolog, akkor, ha csak nem túl nagy a baj, mindig a munkát elvégzőt áldozzák be)
Mondjuk a fogyasztók megtévesztésért megbüntetik "szegény" multit néhány millióra, akkor a dolgozót ritkán kirúghatják, a középvezetőt visszaminősítik egy időre, vagy nem kap drágább autót, esetleg kimarad a soron következő prémium osztásból. A nagyfőnöknek azt mondják, jobban figyeljen. Feljebb már nem is jut az ügy. Mert ott tudják ezt, hisz már régen belekalkulálták a a veszteségbe. Ezzel szemben a bolton ennek a többszázorosát keresték, azzal, hogy a fogyasztókkal olyan dolgot vásároltattak meg, ami szinte semmivel sem jobb, mint a korábbi termékük, vagy a konkurencia olcsóbb terméke. Vagyis abból a többmilliós bevételből, amit ezen nyertek, nevetve kifizetik a büntetést.
Nézzük a környezetszennyezés kérdését, a megtermelt haszon itt még sokkal nagyobb, mint az ennek töredékeként, jóval később kirótt bírság. Ráadásul a kárelhárítás költségeit és az okozott kárért járó kártalanítást igyekeznek az államra, vagy a biztosítókra terhelni (Ez utóbbiakat sem kell félteni, mert pontosan ugyanezen elvek mentén működnek). E bírságokat lehetőleg nem is verik nagydobra, mert az ugye árthatna a “jó hírnévnek”. Én legalábbis nem találkoztam még olyan multi céggel, akinek a honlapján a rájuk kirótt bírságok fel lennének tüntetve. Egy gyógyszergyártó esetében a helyzet ennél még súlyosabb. Noha károkozásuknak még a tényét is tagadják, sőt cikkeket irtatnak az éppen aktuális érdekeik szerint, és megfelelő szakembereket fizetnek meg, hogy szaklapokban is publikálják az érdekeiknek megfelelő “szakvéleményt”. Sőt még arra is jut a bevételből nem kevés pénz, hogy megpróbálják az ellenük ágáló médiák vezetőinek száját betömni. Nem is véletlen, hogy a gyógyszerlobbik akár egy egész kormányt is mozgathatnak, mint a MONSANTO Észak-Amerikában, de a maffia módszerektől sem riadnak vissza. Miközben gyakorta nem a betegség meggyógyítása, hanem szinten tartása és hosszas kezelése a céljuk.
Sőt akár annak előállítására is vetemednek. Gondoljunk csak az elmúlt évek világjárványaira (pl. H1N1)
A környezet károsításhoz meg kell még jegyeznünk, hogy a katasztrófa SOSEM A VÉLETLEN MŰVE! Ez mindig SZÁNDÉKOS! Amint az a fent leírtakból is kitűnik, a kockázatelemzésnek, ugyanis az emberi tényező, a jogkövetés nem része! Tehát a biztonságra szánt költségeket tervszerűen alaposan lefaragják, a figyelmeztető jelentéseket nem veszik figyelembe, Ellenben az így megspórolt költségekből finanszírozzák, azokat a jelentéseket, tanúsítványokat, mellyel később igazolják, hogy ők aztán minden elvárható óvintézkedést megtettek, és előírást betartottak. (pl. a Pannon és más nemzetközi telefon társaságok hazánkban nem kötelezhetők hogy bizonyítsák rendszereik korrektségét, mert csak előrántják az általuk fizetett társaság tanúsítványát, mondván, bizonyítson az, aki nem hiszi, aki csak a pénztárcáján érzi, hogy becsapták!)
A fenti módszer képét ki kell még egészítenünk a” jóságos” multi képével is. Melynél álságosabb, szemforgatóbb maszatolást nem igen találunk.
Az adományozások jellemzően agy adott keretből valósulnak meg. Ennek a keretnek a nagyságát az határozza meg, hogy mekkora összeget lehet például leírni az adóból. Vagyis a multi nem a saját zsebéből ad, hanem abból a pénzből, amit egyébként az állami kasszába fizetne be ilyen-olyan jogcímen.
Aztán folytatódik a szemfényvesztés, ahogy a multi látja: “vegyél, tőlem, és akkor én a jócskán megemelkedett forgalmamból egy minimális összeggel támogatom belőle a károsultat, kórházat, iskolát, stb.” Vagyis, ha az eddigi forgalma megnövekszik mondjuk a 1,5-3 szorosára, akkor ennek az elenyésző százalékát jóságosan átengedi.
A harmadik formája, amikor nem a vevőit, hanem saját dolgozóit kihasználva végeztet velük közösségi feladatokat, vagy gyűjtet adományt. Pl. ilyen a jól bevált karácsonyi “cipős doboz” akció, vagy a dolgozók pénzbeli adománya, melyet a cég önfeláldozóan összegyűjt és eljuttat valamilyen jótékony szervezethez, mint X MULTI (dolgozóinak) hozzájárulását az ügyhöz. Nos, ezeket a jól bevált kliséket, nemcsak amiatt nevezhetjük szemfényveszésnek, mert a multinak szinte semmibe sem került, hanem azért is mert ezzel “egy füst alatt” építette nevét a piacon, és méregdrága reklámfelületek megvásárlásán spórolva potom árért reklámozta termékeit, szolgáltatásait, nevét, nem mellesleg olyanokhoz sikerült eljuttatnia őket, akik eddigi nem voltak rendszeres vásárlói, vagy ügyfelei.
Nos, most hogy világosan látjuk a multik felépítését működtetését és motivációjukat, könnyebben megérthetjük a vörös iszap katasztrófa körüli maszatolást is!
Audie
“Szabad” vélemény nyilvánítás - GÁTSZAKADÁS 1.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
